2015 107-108/295-296 GCPALA és GCHLK

2015.11.28 Szombat

Felénk napok óta reménytelenül esik az eső. Az előrejelzésben viszont láttam, hogy a Bakonyban ma nem lesz csapadék, sőt csodálatos módon, a szél is az általam elviselhető mérték alatt marad. Csak nagyon gyenge légmozgás várható, ami a Bakonyban évente mindössze pár napon fordul elő. Irány hát a Bakony!

---

Útközben Zircen, ami az ország legmagasabban fekvő városa, komoly hóesés fogad bennünket. Sajnos nem marad meg, pedig már reménykedtünk, hogy havas túrában lesz részünk. Magyarország talán legszebb vasútvonalán, a 11. számú, Győr-Veszprém vasútvonalon található Vinye megállóhely, ahol leszállunk a vonatról. Ez a Cuha-völgy egyik vége, amely völgyet egy természetszerető embernek nem kell bemutatni. Mi azonban most nem erre, hanem nyugati irányba, az országúton indulunk el.

Ezen addig megyünk, míg a és jelzés szét nem válik. Mi a -ön folytatjuk utunkat. Csendes erdei úton megyünk, hol fenyvesben, hol lombhullató fák között. Ez utóbbiak már megszabadultak lombozatuktól. A két héttel korábban Békéscsabán tapasztalt színorgia a múlté, itt már szinte tél van. A hőmérséklet is ezt mutatja, Vé fázik is rendesen, mint rendesen. A jókedvünk azért töretlen. A szél alig mozdul, a levegő jó, mi kell még? Találunk egy fát, melynek tönkje olyan, mint egy szék. Zoli ki is próbálja rögtön. Vé a hideg ellenére szokatlanul vidám.

Az elágazástól nem messze ismét kétfelé válik az út. A baloldalin, melyet a  jelöl, fel lehet menni a környék legjobb kilátóhelyére, a Pápalátó-kőre.

Na, nem Rómáig lehet innen ellátni, csak Pápa városáig. A látványért azonban meg kell dolgozni! Több helyen is komolyabb kaptatón vezet az út, mire felérünk jól kimelegszünk. A sziklatömb aljában érdekes nyílásokat találunk, mintha valaki barlangot akart volna nyitni itt.

Kicsit távolabb gyorsan megkeressük a geoládát, mely egy szikla tövében, kövekkel álcázva vár ránk. Sietünk a logolással, mert halljuk, hogy egy nagyobb társaság közeledik. Visszarejtéskor a kövekből kis házat építünk a geoládának, hogy a kövek súlyától nehogy megrepedjen a műanyag doboz.

Éppen végeztünk, amikor befut egy nagyobb természetjáró csapat. A túravezető megmutatja, hogy tiszta időben melyik irányban látható Pápa és melyik irányban Pannonhalma. Most azonban a hegy lábáig is alig lehet ellátni, az őszi pára elnyeli a részleteket.

Így sem Pápát, sem a pápát nem láttuk, ezért indulunk is tovább, mert az álldogálás közben Vé újra fázni kezd. Pedig úgy fel van öltözve, hogy Édesapám kedvenc mondása szerint, “ha a medve megenné, egy hétig rongyot ürítene”.

Megyünk tovább a jelzésen, mely újra találkozik a kilátóhely alatt vezető   jelzéssel, ezen folytatjuk utunkat. A térképről látom, hogy az út a Rómer Flóris emlékút nevet kapta. (Valószínű az én szégyenem, de nem tudom ki volt Rómer Flóris.) A terep nem túl nehéz, nagyjából szintben megyünk. Itt-ott van egy kis lejtő vagy kaptató, de összességében nem vészes. Elérkezünk a jelzéshez, mely következő célpontunkhoz, a Likas-kőhöz vezet.

Még 100 m-t se kell menni és már ott is vagyunk. Egy dombhajlatról leereszkedve látjuk meg.

Hatalmas fák állnak a környéken, az egyik kettős törzsű fa mögül Vé-nek csak a feje látszik ki. Egy egykor tekintélyes méretű fa törzséből mára csak különleges alakú darab maradt. Egy fa gyökerei anakondaként tekeregnek a sáncként húzódó terepszakaszról lefelé.

A ládát is ennek gyökerei között találjuk meg. A sikeres loogolás után némi kalóriát veszünk magunkhoz, hogy pótoljuk a hideg okozta veszteséget.

Aztán jön, ahogy hivatalosan nevezik, átjáróbarlang felderítése. Bár csak 15-20 m hosszú, de barlanggá van nyilvánítva. Én bepróbálom magam a likba, de nem az én méretem. Mivel Magyarországon minden barlang védett, így lemondok a lik kibővítéséről.

Míg Vé engem fotóz, Zoli beoson mögöttem és vállalkozik az átkelésre. Szerencsére, nem tenyerel aknára, amit ilyen helyen szeretettel hagynak szét az erre járó, kevésbé intelligens emberek. Vé a klausztrofóbiája miatt hallani sem akar arról, hogy átmásszon, pedig igazán az ő mérete lenne ez a kis barlang.

A sikeres “barlangászás” után folytatjuk utunkat a jelzésen.

Egy kis emelkedő után, már lefelé tartunk. Rövidesen feltűnnek a Hódos-éri üdülőházak, majd visszaérünk a Vinyéről kivezető országútra. A már ismert úton érünk a vasúti megállóhelyhez. Mivel még sok idő van a vonatig, úgy döntünk, hogy a közeli étteremben felmelegszünk kissé, de az zárva van, ezért a szomszédos vinye.hu nevű büfében kötünk ki. Itt barátságosan duruzsoló kályha ontja magából a meleget, ami nem csak Vé-nek, de már nekünk is jól esik Zolival. Úgy látszik a büfések tudtak róla, hogy jövünk, mert Vé kedvéért két macskát helyeztek el a kemence padkán.

Következik a simi és később jól átmelegedve megyünk ki a vonathoz, mely szerencsére késés nélkül fut be. Egyhangúan szűrjük le a tanulságot, miszerint erre a tájra november végén is érdemes ellátogatni! Persze a jövetben látott hóesés még szebbé tehette volna az utat, de ne legyünk telhetetlenek!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Vinye vmh. – – – GCPALA – – – – GCHLK – – – Vinye.hu Büfé – – Vinye vmh.

Megtett távolság: kb. 10 km
Szintkülönbség: 422 m.
Átlagsebesség: 2,6 km/h (mozgásban 4,1 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: Csak nem hagyott nyugodni a dolog és otthon megkerestem, ki is volt Rómer Flóris. Mint a Wikipédia elárulja, bencés szerzetes, régész, művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, az MTA tagja volt, aki a bakonybéli kolostorban tanult.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.