Sajnos a WordPress tárhelyszolgáltató megszüntette a Klasszikus blokkját, így ezentúl a bejegyzések formázása eltér a megszokottól.
Ma folytatjuk a Dél-Alföld geoládáinak felkeresését. Zoli is velünk tart Szegedre.
Szegeden illetve annak Tápé városrészében már jártunk korábban, míg legutóbb a szegedi református templomnál is megfordultunk. Ma a többi templom van soron. A geoláda hagyományos láda, mely valahol egy újszegedi parkban van elrejtve. Szegeden nagyon sok templom van, így nem igazán értjük az egypontos koncepciót, hiszen egy multi jobban végig vezetne a fontosabb látnivalókon. Így azonban, ad absurdum, egyetlen templom meglátogatása nélkül is abszolválható a találat. Jelen esetben a templomok POI-ként (érdeklődésre számot tartó pont) vannak felsorolva. Gyakorlatilag lefedik az egész várost, beleértve Újszegedet is. Mindegyikük végig járása nehezen kivitelezhető egyetlen nap alatt. Különösen olyan napon, mint a mai, amikor az időjárás előrejelzés szerint kánikulai nap várható. Ezért is érkeztünk viszonylag korán, hogy még a hőség előtt minél több pontot láthassunk. A vasútállomásról a Dómhoz indulunk, mely Szeged ikonikus épülete. Nem is kell nagyon sokat gyalogolni, máris előttünk magasodik a lenyűgöző méretű épület. Sajnos, rossz időpontban érkeztünk, mert a téren a szabadtéri színpad nézőtere van felállítva, így a rálátás a székesegyházra erősen korlátozott. Próbálok ugyan a nézőtér mellől az egész templomról képet készíteni (ld. kiemelt kép), de nem találok igazán jó pontot. A helyzetet csak rontja, hogy majdnem szembe süt a nap, így ellenfényben kell dolgoznom. Még egy használható, átfogó képet sem tudok készíteni, ezért a részletekben merülünk el. Máskor, erre járva, úgy sem volt idő az alaposabb szemlélődésre. Csodálatos a főbejárat a szobrokkal és a szentek képeivel. Szemlélődés közben veszem észre, hogy egy galamb remek ülőhelyet talált Szent királyunk fején. Mívesek a dóm ajtajai is. Még a kapu boltozat alatt is szobrok állnak, melyeket korábbi látogatásaim során, bevallom, nem vettem észre. A tartó oszlop aljában a Szent Koronát mancsai között őrző oroszlán kidolgozása is tökéletes.
Oldalról is megtekintjük a Dómot, majd indulunk tovább a Szerb templomhoz. Ezt csak távolabbról egy fénykép erejéig érintjük.
Nagyon gyorsan melegszik az idő. Az már látszik, hogy biztosan nem fogjuk végig járni a ládaoldalon ajánlott 17 templomot. Megyünk a láda felé és az útba eső templomokat megnézzük – szól kis csapatunk határozata. A Szerb templom után átsétálunk a Tisza-hídon Újszegedre. A víz feletti hűs szellő jól esik, de a nap piszkosul tűz. Megérkezünk a Torontál térre, ahol az Újszegedi Plébánia Árpádházi Szent Erzsébet temploma áll. Itt a bejáratról is készül néhány fénykép.
Ezután elballagunk a közeli parkban elhelyezett ládához, melyet egy fa odúja rejt. Útközben találunk néhány com-os logot tartalmazó papírlapot, melyet összeszedünk, hogy majd a ládába visszahelyezzük. Elég dús növényzetben vezet a kesser-ösvény. Vigyázni kell, mert a terület el van “aknásítva”, feltehetőleg a közelben tanyázó hajléktalanok által. Néhány eldobált ruhadarab is erősíti a feltételezést. Zoli a ládához leguggolva alig látszik ki a növényzetből.
Az egyetlen pozitívum, hogy a ládában találunk egy TB-t, melyet magunkhoz veszünk. Miután logoltunk és a szétszórt papírlapokat visszaraktuk a ládába a másik, közelben lévő geoládához indulunk.
Az egykori szegedi vasúti híd maradványaihoz tartunk, mely Újszegeden át Temesvárt és a Balkánt kapcsolta össze az országos vasúti hálózattal. Még a Monarchia alatt épült és a II. világháborúban stratégiai szerepet töltött be a román olaj szállítása miatt. 1944-ben a szövetségesek lebombázták, maradványait a visszavonuló németek robbantották fel. A front átvonulása után egy ideiglenes fahidat építettek mellé, de az 1946-os jeges árvíz azt tönkretette, így mind a vasúti, mind a közúti forgalom megszűnt rajta. Mára csak az újszegedi hídfő egy része maradt meg mementónak. Ide igyekszünk a csendes utcákon.
A hídfő utca felőli oldala rendbe van téve, bár a gaz itt-ott kikukucskál a kövek közül. A maradványokon emléktábla. A hídfő másik oldala már rendezetlenebb. A növényzet lassan eltakarja a falat.
A közelben egy vízműhöz tartozó műtárgy áll. Zoli erre kapaszkodik fel, hogy fényképeket készítsen. Persze a szelfi sem maradhat ki.
A láda virtuális, logolásához az emléktábla bizonyos betűit kell összeolvasni.
Logolás után visszasétálunk az Újszegedi Református templom épületéhez, mely inkább egy sarki, díszesebb lakóházra emlékezte, nem egy templomhoz. Csak a tornyon lévő csillag árulkodik egyházi épület jellegéről.
A templom megtekintése után visszamegyünk Szegedre a Tisza-hídon át.
Útközben egy érdekes járműbe(?) botlunk egy ún. Beerbike-ba (sörkerékpár). Ez egy Barkas alvázán kialakított ivó, melyet sörözés közben az iszogató emberek kerékpárként tekerhetnek. Bérelhető a szerkezet, valószínűleg remek bulikat lehet a segítségével csapni.
Még útba ejtjük a Honvéd téri református templomot.
A kánikulára tekintettel, befejezzük a templomok felkeresését és visszamegyünk a vasútállomáshoz, ahol a közeli étteremben megebédelünk. Bizony jól esik a finom, hideg csapolt sör! Az étteremben az ételre várva derül ki, hogy a meleg úgy látszik, nem csak rajtunk, de a tracken is nyomot hagyott, mert miután Újszegedre átértünk már nem rögzült merre jártunk. Előtte is vannak kisebb kihagyások, így a track most nem kerül be a bejegyzésbe. A fényképezőgép sem állt a helyzet magaslatán, mert a fényképek kissé összekeveredtek és a készítési idejük is fals adatokat tartalmaz.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
Szeged vá. – jelöletlen út – GCSZTE – jelöletlen út GCSZVH – jelöletlen út – Alsóvárosi Tóth Étterem
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Budapest és Veszprém között vonatozva, Öskünél minden alkalommal megakadt a szemünk a dombtetőn álló kerek épületen. Az első gondolatunk, az volt, hogy: Jé, egy gombaház! Ez azonban valószínűleg csak azért született meg a kobakunkban, mert anno, még zsenge korú gyermekeinkkel együtt túl sok Hupikék törpikék rajzfilmet néztünk. A második nekifutásra, inkább egy lapátjait vesztett szélmalom rémlett fel előttünk. Aztán, egyszer megláttam a vékonyka kettős keresztet a tetején, így kiderült, hogy egy templomról vagy inkább kápolnáról van szó. “Csak nem egy gombaház? -Ösküi Kerek és Péti dombok”→ olvasásának folytatása
Megkezdtük szabadságunk harmadik hetét. Talán, még életemben nem voltam háromhetes szabadságon, pedig a szakemberek szerint ennyi szükséges, hogy az ember kipihenje magát és fel tudjon töltődni a következő szabadságig. Idén ez sikerült. Természetesen, folytatjuk a geoládák gyűjtögetését. Ma Baranyába látogatunk el. “Egy igazán európai község – Bicsérd – játék, horgászás”→ olvasásának folytatása
Szabadságunk és a jó idő folytatódik, Bár tegnap átvonult felettünk egy hidegfront, de ez jól jött számunkra, mert ma kristálytiszta az idő, a pára eltűnt a levegőből, így messzire el lehet látni. Szeretjük az ilyen időjárási helyzetet, ilyenkor jó a hegyekben túrázni, mert a panoráma szinte zavartalanul tárul elénk, miközben felettünk kéken ragyog az ég, legfeljebb kis fehér pamacsok díszítik az eget. Ma ugyan nem a hegyek, (csak nevükben hegyek), valójában dombok megmászására készülünk, de onnan is nyílhat remek panoráma. Célkeresztünkben Budaörs és környéke szerepel. “Hegyről hegyre Budaörsön – Budaörsi kálváriadomb és kápolna, Budaörsi panoráma, Naphegyi geoláda, Budaörs, Tűzkő-hegyi parkerdő és Az Ördögoromi kőfejtő koboldja”→ olvasásának folytatása
A tegnapi Sárvári városnézésből kissé megfáradva tértünk haza, aminek az oka nem a legyalogolt, inkább a leutazott távolság volt. A szép napos, tavaszi időt azonban nem akarjuk kihasználatlanul hagyni főleg, hogy ma Zoli is velünk tud jönni. Ma nem utazunk messzire – döntöttük el, ezért Ócsára indulunk. “Szeles Húsvét – Kedvenc állataink és Ócsai műemléktemplom”→ olvasásának folytatása
Az elmúlt hetekben kicsit elegünk lett a budapesti ládákból. Mivel tél van, kézenfekvő lehetőségként kínálkozik a Balaton, illetve annak környezete. Idén a Déli-parton még nem jártunk, látogassunk hát el, ide! “Csak a fele igaz – Irmapuszta-Rádpuszta”→ olvasásának folytatása
Még szeptember végén, a Zala-völgyi vasút láda megkeresésekor fogalmazódott meg bennem, hogy a Balatoni kerekezés a déli parton geoládát végig kellene járni, de kerékpár hiányában, gyalogosan. Az orvos úgyis sok gyaloglást rendelt. Persze nem egyvégtében járnánk végig, hanem több szakaszra bontva, közben megkeresve az útba eső más geoládákat is. Ennek most jött el az ideje. Már nincs tömeg a Balatonnál, a kerékpárutakon pedig, ahol az út egy részét megtenni terveztük, nincs nagy forgalom. Nem zavarunk senkit. A Balaton minden évszakban szép, de a tömeg miatt, csúcsidőben nem szeretünk ide jönni. Most minden feltétel optimális, vágjunk bele! “Balatoni kutyagolás a déli parton I. – Balatoni kerekezés a déli parton 1-3. pont és Itt ülök csillámló sziklafalon”→ olvasásának folytatása
A szabadságom még tart. Vé is kért egy napot, hogy együtt mehessünk újabb kalandozásra- mivel Nagykovácsi és környéke a kedvenc tájegységei közé tartozik. A főnöke azonban nem engedte el annak ellenére, hogy semmi fontos vagy sürgős munkája nem volt. Hiába, vannak ilyen főnökök, akik a hatalmukat úgy szeretik megmutatni, hogy önkényeskednek! Aztán csodálkoznak, hova lett a beosztott lelkesedése. Most, hogy kimorgolódtam magam, irány Nagykovácsi környéke!
Vé régebben több éven keresztül járt a Művészetek Völgyébe dolgozni. Ekkor hallott először a délebbre fekvő Káli-medence szépségeiről és a bakancslistájára felkerült ez a hely is. Kihasználva az ünnepnap adta lehetőséget, kivettünk pár nap szabit, hogy ládázhassunk. Első napon ide, a Káli-medencébe, pontosabban, az annak területén lévő Kornyi-tóhoz látogatunk el. “Újra Vé kedvében járva – Kornyita”→ olvasásának folytatása
Fiatalabb korunkban mindketten jártunk már Pécsett és mindkettőnket megfogott a város hangulata. Ideje volt, hogy a geocaching keretében is ellátogassunk ide! Lassan már egy hónapja tervezzük az utat, de valami, leginkább az időjárás, mindig közbeszólt. Ma azonban semmi akadálya nem látszik az útnak, így nekivágunk. Szeretnénk az első IC-vel megérkezni, hogy még viszonylag hűvösben kezdjünk neki – az idén különösen meleg nyárban- a városnézésnek. Ehhez az első, Szolnokról 3 órakor induló vonattal el kell utaznunk. Tehát, ébresztő 1 órakor! “Irány Pécs! – Világörökség, A geolakat, Pécsi Nemzeti Színház és Jakováli Hasszán pasa dzsámija”→ olvasásának folytatása
Kicsit pontosítanom kell a címet. Mivel májust írunk, így nem nyaralunk, hanem “tavaszolunk”. Azt is csak röviden, mert a három napos füzéri tartózkodásból fél nap az odautazás, fél nap a visszautazás. Tehát egészen pontosan: “Hurrá, tavaszolgatunk!” “Hurrá, “nyaralunk”! – Füzéri vár”→ olvasásának folytatása
Elérkezett Március idusa. Emlékszem, tavaly ilyenkor a meleg szobában, a tv előtt ülve olvasgattam a BM SMS-ét, hogy üljek át egy másik autóba. Pedig olyanom nekem akkor már rég nem volt. Most remek tavaszi időjárást ígért a meteorológia, legalábbis a nap első felére. Aztán állítólag viharosra fordul az idő. Majd meglátjuk! Ma egy kicsit eltávolodunk a Balaton déli partjától, Somogy belseje felé. A 36-os vonalon utazunk, melyen korábban még nem jártunk. Öreglak vmh-en szállunk le a jegyvizsgáló legnagyobb meglepetésére. Ide ugyanis olyan ritkán van utas, mint a fehér holló. “(Kissé) Gázos ládázás – Kisberény és Lengyeltóti templomdomb”→ olvasásának folytatása
A kissé felemásra sikerült szilveszteri ládázás után úgy döntöttünk Vé-vel, hogy teszünk egy újabb próbát a szerencsénkkel és ismét kesselni megyünk. Célpontul a Balaton keleti partját választjuk. Két napja a ködben úgysem sokat láttunk a tóból. Ma, miután egy jó kis hidegfront vonult át előző nap, szikrázóan napos időre virradtunk. Pontosabban a virradat már a vonaton, valahol Budapest környékén ért bennünket. “Új év, új ládák – Világosi magaspart, Balatoni löszfal és Balatonkenese, löszfal”→ olvasásának folytatása
Év végére mindkettőnk munkahelye hosszabb tevékenységi szünetet hirdetett, így a két ünnep között a hétköznapok is szabadnapok lettek számunkra. Ma, Szilveszter napján is hétköznap van, de ez már olyan “fél ünnepnap”. Mivel nem esik és nem fúj nagy szél, különben is Vé-vel mindketten utálunk bulizni, úgy döntünk, hogy az év végét ládázással ünnepeljük. Célpontul a “szomszédos” Nagykanizsát választjuk, azzal a felkiáltással, hogy ráérünk hazajönni és legfeljebb átvonatozzuk magunkat a következő évbe. “Szilveszteri ládázás az ország túlsó végén – East 17, Mit rejtenek a belső udvarok és Vasúti park, Nagykanizsa”→ olvasásának folytatása
Úgy jött ki a lépés, hogy ma szabadok vagyunk Vé-vel, ezért elhatároztuk, hogy beiktatunk egy rövidebb budapesti ládázást. Mai úticélunk a Gellérthegy, annak is a hegye.
Valahogy úgy hozta az élet, hogy még sosem jártam a Velencei-hegységben. Talán az az oka, hogy vonattal nem egyszerű megközelíteni és korábbi lakóhelyeimtől is messze esett. Gyerekkoromban ugyan, egyszer volt alkalmam fürödni a tóban, de a “hegység” kimaradt. Most viszont elhatároztuk, hogy ideje felkeresni ezeket a “magaslatokat”. Elsősorban a Szintezési Főalappont érdekelt. Erről a Nadapi Ősjegyről Térképészet órákon tanultunk is katonáéknál. De, ha már megyünk, begyűjtünk még egy-két ládát. Velence megállóhelyen szállunk le a vonatról. “Először a Velencei-hegységben – Bence-hegy, Szintezési Ősjegy és Csúcsos-hegy”→ olvasásának folytatása
Ma, Augusztus 20-án valami történelmi vonatkozású helyszínt kellene keresni. Legyen mondjuk Szarvas a történelmi Magyarország közepét jelölő jeltoronnyal. Mivel vasúton érkezünk, a jeltoronyhoz vezető úton jó keretet adhat a látnivalókhoz a Szarvasi multi geoláda. Tehát, irány Szarvas! Jó hír, hogy ma Zoli is velünk tart. “A történelmi Magyarország közepén – Szarvasi Jeltorony és Szarvasi multi geoláda”→ olvasásának folytatása
Az 5-ös számú vasútvonal munkahelyemhez tartozik, de ritkán jutunk erre el, ezért kihasználva a lehetőséget, megejtek egy megállóhelyi ellenőrzést Csókakő vmh-en. Megnézem, hogy kint van-e “A vonatok a megállóhelyen nem állnak meg” hirdetmény. Sajnos ez évek óta így van és minden évben kezdeményezzük , hogy legalább a turisztikai szezonban álljanak meg itt a vonatok, ez idáig hiába. Tehát túránkat innen kezdjük. “Újra vár a Vár – Csókakő és Fejér megye egyik legmagasabb pontja”→ olvasásának folytatása
Kéthetes szabadságunk végére egy nehezebben megközelíthető helyet választottunk, három napos (2 éjszakás) távolléttel. Célpontunk Regéc, a Zemplén egyik gyöngyszeme. Csütörtökön délelőtt indultunk vonattal Szolnokról. Két átszállás és majdnem 4 óra utazás után értünk Novajidrányba, ahol újabb várakozás után távolsági autóbuszra ültünk és a környező településeket végig nézve, további kb. 1 órás zötyögés után, du. 5 óra környékén megérkeztünk Regécre. Kicsit elgondolkodtató, hogy a Szolnokhoz közelebb lévő Regécet nem lehet 1 nap alatt oda-vissza megjárni, míg a másfélszer akkora távolságra lévő Szentgotthárdot igen, ráadásul úgy, hogy még túrázunk is. Mindez a kitűnő vidék támogató közlekedésnek köszönhető. Regécre ugyanis napi 2 pár busz közlekedik 2013-ban! Egy reggel 5-kor és egy délután 5-kor. Szóval megérkeztünk Regécre. A buszmegállótól nem messze lakott házigazdánk, aki átkísért bennünket a Regéci Házikó nevű szálláshelyünkre. Este a nehéz hátizsák és egy rossz mozdulat következtében begörcsölt a csuklyás izmom, így csak törzsből fordulva tudtam a fejem forgatni. “Rövidke pihenés a világvégén – Regéci vár és Pengőkő”→ olvasásának folytatása
A meteorológia sok havat jósolt országosan, aminek nagyon örültünk. Mivel a felszerelésünk nem a vastag hóban való közlekedésre való, ezért sokáig bújtam az előrejelzési oldalakat, hogy merre esik a legkevesebb. Egyértelműen a Karancs környéke látszott nyerőnek, ezért Somoskőt választottuk ki úticélul. Kicsit ugyan gyanús volt, hogy az Északi-középhegységben esne a legkevesebb hó, de történtek már csodák. Reggel fehér tájra ébredtünk. Nézem a vasúti oldalakat, a 82-es, 81-es vonalakon rendben járnak a vonatok. Akkor induljunk, arrafelé biztosan nem esik! “Végre esik a hó! – Somoskő”→ olvasásának folytatása
Ma a Balaton-felvidékre indulunk. A Balatont nyáron én egy nagy össznépi lavórnak tartom, viszont nagyon szeretem a panorámáját és a környező tájat. Vé imádja a vizet, fürdeni is szeret, de utálja a tömeget. Ezért közmegegyezéssel, mi ősztől tavaszig járunk a Balatonra. Ilyenkor nincs tömeg, nincs szúnyog és a strandok is egész kihaltak. Megkezdődött a meteorológiai tél, tehát irány a Balaton! 🙂 “Tél elején Révfülöpön – Fülöphegy, Balatoni virtuális és Fülöpi templomrom”→ olvasásának folytatása
Az Index régi geocaching fórumán sokat olvastam egy bizonyos “Szivárvány” ládáról, mely kiverte a biztosítékot a ládász társadalomban. Ez volt a 26. geoláda és az előző sok szép hely után egy semmitmondó környezetben, jellegtelen rejtés következett. Nagy volt a felháborodás. Senki sem értette, mit is akart a rejtő ezzel a ládával megmutatni. A Szivárvány a negatív minősítés szinonimájává vált a kesser társadalomban. Nem egészen három év után meg is szűnt. Ez lett a leggyengébbre értékelt láda. Így néz ki a megszűnéskori értékelés: (62 db): környezet: 1.71 rejtés: 1.47 web: 1.43 átlag: 1.53. Soha nem született gyengébb láda. A közelében volt egy, azóta szintén megszűnt rejtés, ami egy Autós Mozihoz csalta az embereket. A rejtés azonban olyan helyre sikeredett, amit az emberek WC gyanánt használtak és nem volt kellemes ilyen környezetben keresgélni. Fél év után virtuális lett a láda, majd újabb két év után meg is szűnt. Értékelése ennek sem sokkal jobb: (61 db): környezet: 2.37 rejtés: 2.15 web: 2.10 átlag: 2.20. “Megszűnt ládák nyomában – Szivárvány, Autós Mozi és Pilisszentiváni séta”→ olvasásának folytatása
jelzésen folytatom az utat Solymár központja felé. 
Tehát túránkat innen kezdjük. 
