2015 81-84/269-272 GCmamm, GCorba, GCVadi és GCBSKR

2015.09.08 Kedd

Újra szabadságon vagyunk. Az elmúlt hétvégeken az időjárás nem kedvezett, de most szép időt ígér a meteorológia. Irány Budakeszi környéke!

---

A 22-es BKK járattal utazunk ki Budakeszire, amiről a Dózsa György téren szállunk le.

A jelzésen indulunk a város északnyugati széle felé, ahol az első célpontunk, a mamutfenyők várnak ránk, kb. száz éve. Sajnos, csak most sikerült időt keríteni a meglátogatásukra.

A ládaoldalról megtudjuk, hogy Magyarország két olyan legöregebb mamutfenyőjéről van szó, melyek nem közparkban vagy arborétumban találhatók, hanem egy település külterületén. Ezek az egykori Zichy uradalom parkjában álltak, melynek területét mára visszahódította a természet. Eredetileg három fa állt itt, de az egyiket villámcsapás érte és elpusztult. Most két fa dacol az idővel. Jól kinőtték magukat az elmúlt száz évben! Szinte belefájdul a nyakunk, mire végig tekintünk rajtuk. 2012-ben, három éve, az év fájának választották ezt a facsoportot. Miután távolról áttekintettük a fák méretét, közelebbről is szemügyre vesszük őket. Mellettünk nyugdíjas természetjárók dézsmálnak egy almafát, csitris viháncolással örvendezve az “olasz” termésnek, ami ugye a potyolínó udvariasabb megnevezése.

A fák alá érve remek hűvös fogad bennünket. Több helyen is látunk sarjakat, amikkel a fák növelni igyekszenek a “család” létszámát. Találunk egy helyet, ahol a köztudomásúan gyorsan növő akáccal keltek versenyre ezek a sarjak. Vé-vel el is határozzuk, hogy 100 év múlva visszatérünk megnézni, ki lett a verseny győztese.

Miután kellően kigyönyörködtük magunkat, megkeressük a ládát. Ez egy távolabbi fa kis odújában található. Vajon az ide kilátogató gyermeksereg mikor fedezi fel a nem éppen jól álcázott dobozkát?

Mi azért igyekszünk a lehető leggondosabban visszarakni, aztán indulunk a következő helyszínünkre, egy felhagyott öreg kőbányába. A turistaútról letérünk egy, a térképen jelölt ösvényre. Eleinte könnyedén haladunk a folyamatosan emelkedő úton, de egyre inkább dzsungelszerű növényzet vesz bennünket körül. Bevesszük magunkat, mert amúgy az ösvény jól kijárt, biztosan követhető. De nyárvége van, meleg és csapadék bőven volt az elmúlt napokban, így a növényzet gazdagon burjánzik.

Én töröm elöl az utat, Vé az általam kitaposott “elefántcsapáson” könnyebben halad. Egyszer csak egy máig is harcoló vietkong alakulat bukkan fel a dzsungelből, szúrós, ragadós termések formájában. Felvesszük a harcot, de a ruházatunk lassan megtelik ilyen “izékkal”. Egyébként az álcázásban is jót haladunk, mert sárga virágok is nőnek az ösvény mellett, így azok virágporától mi is lassan vietkongoknak nézünk ki. Végül elérünk egy keresztutat, ami már jobban járható, bár nem tűnik nagyon forgalmasnak. Egyszerre kerítés keresztezi utunkat. Szerencsére létra is vezet át rajta. Átmászunk. Vé egyre gyakorlottabban birkózik meg az akadállyal.

Útjaink során, ez már a többedik, létrával átjárható kerítés. Valószínűleg itt is az állatállomány elvándorlásának megakadályozása a cél. Kicsit azért aggódva nézek szét, mert a vadászidény megkezdődött. Szerencsére sehol sincs figyelmeztető tábla, meg közel is vagyunk a lakott területhez, így nem valószínű, hogy söréttel bélelik ki a hátsónkat. Innen egy ösvényen letérünk az útról az elhagyott bánya felé. Nagyon szép itt a környezet. Nem nagyon jár erre senki. Egy mohos szikla aljában meg is találjuk a ládát, egész gyorsan.

Ehhez kissé fel kellett másznom, míg Vé a bányaudvar aljában nézelődik. Ott olyan kevés fény van, hogy csak egy hosszú záridejű, zajos képet tudok lőni róla.

Visszarejtem a ládát, majd a webes logoláshoz látok az applikáción keresztül. Kicsit keresni kell a helyet, ahol van térerő. Némi mászással találok is egy alkalmas helyet, így megszületik a bejegyzésünk a weboldalon. Itt is vadregényes a táj. A természet lassan visszahódítja ezt a tájsebet. Meg kell kissé erőltetni a fantáziánkat, hogy a sziklák közzé belelássuk az egykori bányát.

Végül Vé is felmászik hozzám és azon az úton, amerre jöttünk, távozunk is. Ismét következik a dzsungelharc, aminek a végére már minket sem lehet a vietkongoktól megkülönböztetni. A virágok hímporát alaposan szétszórtuk a területen. A dzsungelből kiérve, igyekszünk ismét a helyben honos fehérbőrűvé válni. Majdnem egészen a mamutfenyőkig, pontosabban a Mamutfenyő-elágazásig kell visszamennünk, hogy északkeleti irányba fordulva, folytathassuk utunk a következő geoládához. Ez a Vadaspark doboza. Mivel már elmúlt dél és a Vadaspark megtekintése hosszabb időt vesz igénybe, most csak a ládáját keressük meg. A Vadasparkra majd rászánunk egy egész napot. Eleinte a Budakeszi mellett elterülő mezőn át vezető földúton ballagunk, majd a település utcáin kanyarog utunk. Kiérve a házak közül, erdőbe érünk. Itt már közel a láda, amit a rejtekén kívül, a földön találunk. Valami állat túrhatta ki? Szerencsére ép.

Logolunk, eltávolítjuk belőle az édességet, aminek az illata felkelthette az állatok érdeklődését, majd visszarejtjük a rejtekhelyére egy háromágú fa ölelésébe. Igyekszünk betakarni avarral, de a csomója elég nagy, szerintünk feltűnő. Mivel a leírás alapján ez az eredeti rejtek, így nem akarjuk áthelyezni. Nem is nagyon kínálkozik alkalmas rejtekhely a környéken. Továbbindulunk, miközben elmegyünk a Vadaspark étterme és parkolója mellett. Megcsodáljuk a faragott állatokat, melyek közül a bagoly tetszik a legjobban.

Lépteinket Budaszentlőrinc felé irányítjuk. Átkelünk a forgalmas Budakeszi úton, majd egy kis erdei séta után elérjük a Gyermekvasút sínpárját is. A turistaút egy darabig a pálya mentén vezet, majd keresztezzük azt. Végül ismét a visszakanyarodó Budakeszi út jelent időleges akadályt. Átkelve az úton, máris a következő ládánál vagyunk, az egykori Pálos kolostor romjainál. Időközben Budapest közigazgatási területére értünk. A virtuális geoláda rejtekébe szinte belebotlunk. Szellemes megoldás a jelszóhordozó, remekül beleillik a környezetébe. Gyors logolás után jöjjön a nézelődés! Rendezett környezetben találhatók a romok. Mindjárt az egykori bejáratot szimbolizáló kapu feletti felirat olyan furcsán ismerősnek tűnik.

Persze, az úttörők egyik jelmondata is ez volt. Hiába, nincs új a nap alatt! A szerte elhelyezett feliratok egyikéből kiderül, hogy ma is felszentelt helyen járunk. A falmaradványokat nézegetve találgatjuk az egykori helyiségek rendeltetését, olvasgatjuk a pálosok életét és egykori épületét bemutató táblákat.

Közben már az éhség is kerülget bennünket, így megesszük a szendvicsünket. Sajnos padokat nem raktak e pihenőnek is alkalmas helyre, ezért úgy félfenékkel a falmaradványoknak támaszkodva falatozunk.

Étkezés után teszünk még egy kört, most kicsit nagyobb körben, újabb romokat észrevéve. Miután beteltünk a látvánnyal elindulunk a buszmegállóba, hogy hazatérjünk.

Tartalmas és változatos nap volt a mai!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:
22-es busz Dózsa György tér amh. – – Gcmamm – – – jelöletlen út – Gcorba – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCVadi – jelöletlen út – – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCBSKR – – 22-es busz Szépjuhászné, Gyermekvasút amh.

Megtett távolság: kb. 9 km
Szintkülönbség: 366 m.
Átlagsebesség: 2,22 km/h (mozgásban 3,7 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: Sajnos 21019-ben Az öreg bánya geoládája megszűnt, mert a területet körbekerítették, a fákat kivágták és elvileg feltöltés vár a területre. A nyugalom egy újabb kis szigete adta át helyét a befektetői terjeszkedésnek. Kár érte! Emlékét őrizze ez a bejegyzés is!

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.