Ma ismét budapesti ládák vannak soron. Az enyhe, télies időjárás okozta sár helyett, inkább az aszfaltot választottuk. Budapest két szomszédos lakótelepére látogatunk el, melyek nemcsak földrajzilag, de jellegükben is jól elkülönülnek egymástól, bár mindkettőt a munkástömegek számára építették. Ezek pedig, a Wekerletelep és a József Attila-lakótelep. “Múlt és jelen- Wekerletelep és Nyomortelepből Lakótelep” olvasásának folytatása
Ma folytatjuk a budapesti ládák gyűjtögetését, kissé hosszabb útvonalat tervezve, mint a múltkor. A héten átvonuló hidegfront kitisztította a levegőt, így nyugodtabban teszünk meg hosszabb utat is a városban. Mai célunk 8 láda meglátogatása, ezzel megdöntve eddigi rekordunkat. “Az ámokfutás folytatódik – Török emlék, Én és a Parlament… no meg az Irén, Nyugi, Lánchíd, a nagy öreg, Tengerész Emlékek, Vigadó-tér, Szerelem az Erzsébet téren és Contra-Aquincum” olvasásának folytatása
Ámokfutásnak egy korábbi bejegyzésben azt az alkalmat neveztem, amikor a szokásos 1-3 ládánál többet kerestünk meg. Ennek az oka a nagy a ládasűrűség, amikor kevés gyaloglással sok csésze begyűjthető. Mint korábban már említettem, orvosi javallatra sokat kell gyalogolnom, így alkalmanként a min. 5 km-es távhoz ragaszkodunk. Ez ugyan nem sok, de városi környezetben ennyi is elég a szennyezett levegő miatt. Természetesen ez a távolság a természetben elérheti a 20 km-t is. Mivel a geoládák jelentik a motivációt a gyalogláshoz, kézenfekvő, hogy ezekhez igazítjuk a kirándulást. “Ámokfutás Budapesten – Rákosrendezői sorompó, A Millenniumi Földalatti Vasút felszíni szakasza, Városligeti Műjégpálya, Földünk a magasból NETCACHE! , Mikroláda a Városligetben, Városligeti fenyves és Eötvös Loránd Geofizikai Intézet” olvasásának folytatása
Ma ismét egy nem szokványos geoládához látogatunk el Vé-vel. E ládánál nem a megszokott jelszó beírással tudjuk igazolni a megtalálást, hanem a rejtő egy egyedi feladat teljesítését kéri. Erről bővebben lentebb írok. “Egy újabb különlegesség a GPS Drawing – Gercse és A Csúcs csúcsa” olvasásának folytatása
Ma még tart a szabadság. A neve napján meg dolgozzon, akinek 2 db anyuka jutott! Ugyanis, ma van a névnapom! Mi mással is ünnepelnénk, mint ládázással. Budapestre utazunk néhány láda begyűjtésére. “Nesze semmi…-Templom és vadászkastély, Libanoni cédrus és Oroszlán-szikla” olvasásának folytatása
Ma Pestszentlőrincre látogatunk el Vé-vel. Célunk a Lőrinci kiserdő (Péterhalmi-erdő) és a Szent Lőrinc-kápolna felkeresése. “Erdőn át a kápolnához – Lőrinci kiserdő és Pestszentlőrinci Szentlőrinc Kápolna” olvasásának folytatása
A korábbi bejegyzésekben, a címben szereplő Apát mindig a lánya szó követte valamilyen kontextusban. Most azonban, változott a helyzet, mert a lányom és a korábban már szintén megismert udvarlója Robi, regisztráltak a geocaching.hu-ra The Next Generation néven, hogy önállóan is kereshessék a ládákat. Remek döntés, csak az a baj vele, hogy ez a next generation, úgy látszik már nem tud magyarul. De, legalább így com-kompatibilis a nevük. 
A másik üzenete ennek a döntésnek, hogy ezek a gyerekek, úgy látszik hosszú távra terveznek! Viszont nem kapkodják el a keresést, mert az előző megtalálásuk óta 10 hónap telt el. Remélem a házasságkötésükkel sem sietnek, hanem jó alaposan megismerik egymást, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Még egy érdekesség, amit jelen sorok írásakor fedeztem fel, hogy a The Next Generation és a lányom születésnapja ugyanarra a napra esik. De elég a polemizálásból, inkább keressünk ládát! “Apa és a The Next Generation – Apáti Nemzeti Tricolor és Nagy-Szikla (Apáthy-szikla)” olvasásának folytatása
Ma egy kis Buda-járást tűztünk ki célul magunk elé Vé-vel. Bár a Meteorológiai Intézet esővel fenyeget, bízunk a jószerencsénkben és elindulunk. “Többször is megáztunk – Budapest madártávlatból, Kőpark tanösvény, Galgóczy kápolna és Elhagyott villamosvégállomás” olvasásának folytatása
Húsvét Hétfő van. Régi hagyomány, még az első házasságom idejéből ered, hogy ez a nap a túraszezon kezdete nálunk. Egyikünk sem szerette a locsolkodást, a gyerekek meg hamar rájöttek, hogy jobb a természetben nyíló virágok illata, mint a sok pacsulié. Így aztán, ha az időjárás engedte, mentünk. Szerencsémre Vé sem kedveli a locsolkodás intézményét, ezért folytatódik a hagyomány. Csak annyiban változott, hogy most nem kezdjük a túraszezont, hanem már javában benne vagyunk. Mivel túráinkat immár a megtalált ládák számában mérjük, így idén 17 láda óta tart a szezon. Ha szerencsénk van, ma meglesz a huszadik is. Zoli, talán engedve a régi beidegződésnek, szintén velünk tart. “Húsvéti átlagolás – Magyarország goládaológiai közepe, Szent Donát-hegyi emlékhely és Kamaraerdő” olvasásának folytatása
4-5 éves lehettem, amikor Nagyanyámék vályogházának felújítása során a “budai föld” kifejezést hallottam. Akkoriban engem a földfélék közül csak a sárga homok érdekelt, ugyanis abban egész nap szívesen játszottam. Most, kb. 45 év múlva, a geoládákat böngészve botlottam ismét ebbe a kifejezésbe és (milyen az emberi agy!) rögtön beugrott a rég nem hallott szó. Ezt én ismerem! Miután a múltkor a Balatoni magasparton talált utazókat már ideje lenne kihelyezni és a Piktortégla-üreg nevű láda szerepel a .com-on is, ezért ma arrafelé vesszük az irányt. “Budai földön – Piktortégla-üreg, Irhás-árok és Frank-hegy” olvasásának folytatása
És eljöve a hadjárat harmadik napja. Az időjárás nem fogadott annyira kegyeibe, mint előző héten, de jobb mint két hete. Érződik már, hogy november harmadik dekádjában járunk, a reggeli hőmérséklet igencsak alacsony. Nem baj. Egy igazi (geo)keresztes vitéz (na meg a polár) számára egy kis hideg nem akadály! “Véget ér a hadjárat – Keresztes hadjárat és Református templom” olvasásának folytatása
A múlt hetihez képest, gyönyörű őszi szombatra ébredtünk. Remek alkalom, hogy folytassuk a múlt héten elkezdett hadjáratot. Ma egy hete a hadjárat útvonalán a Margit-hídig jutottunk el, ezért utunkat innen folytatjuk.
A 4-6-os villamosról a budai hídfőnél szállunk le. Kis tájékozódás után az aluljárót választjuk és ezen keresztül jutunk ki a Germanus Gyula Parkba. Megörülünk, hogy zöldben mehetünk, de örömünk kérészéletű, mert az út elkanyarodik a Dunától és a kerékpárúttól, ami részben a vezérfonalunk, ezért átkelünk a villamos síneken és a parti sétányon ballagunk tovább. Megcsodáljuk a Margit-szigeti nyárfákat, melyek a rásütő napfényben még mindig csodálatosan sárgák. 
A látvány egészen az Árpád-hídig elkísér bennünket. Nagyon jól esik a kellemes novemberi napsütés a múlt hét ködös-párás, fagypont közeli hőmérsékletéhez képest. a híd utáni csomóponton átverekedve magunkat, ismét a rakparton folytatjuk. Rövidesen az Óbudai-sziget hídjához érünk. A híd után leereszkedünk egészen a Duna-ág partjára, így távolabb kerülünk a forgalmas rakparti úttól. 
A forgalom zaja mostantól valahonnan felülről hallatszik és így már nem olyan zavaró. A víz mellett ballagva és a sziget fáit nézegetve, fel sem tűnik, hogy egyszer csak elfogy az út. Kerítések vannak előttünk. A zöldön keresztülvágva felmászunk a rakpart útjához. Valahogyan kikeveredünk a Mozaik utcába. Végül is valahova ide adta a térkép a multi következő pontját. A Mozaik utca Szentendrei út sarkára esett a koordináta. 
Alaposan megnézünk minden táblát, villanyoszlopot és olyan helyet, ahova fel lehetett volna írni a koordinátákat, de nem járunk sikerrel, ezért tovább indulunk. Még szerencse, hogy a rejtőtől megkaptuk az összes koordinátát! Mivel már délfelé jár az idő, megéheztünk. Úgy döntünk próbálunk nézni egy olcsóbb étkezési lehetőséget, ahol megebédelhetünk. A közelben, egy valamikori gyárudvarban jelöl is a térkép egy Kajálda névre hallgató kajáldát, de sajnos hétvége lévén, zárva van. Megyünk tovább és ekkor meglátjuk az Auchan Óbudát. Az ilyen helyeken mindig van kínai, meg mindenféle más meleg étkezési lehetőség, ezért betértünk. Mivel szeretjük a kínai kaját és a többi konyha nem nagyon tetszik, ezért ezt választjuk. Kár volt! Úgy látszik, hogy az Auchanokban előírás, hogy csak vacak kínai kaját lehet forgalmazni, mert nálunk, Szolnokon is az ehetetlen kategóriába soroltuk be az ottani konyhát. Valószínűleg Auchanos kínaival többet nem próbálkozunk. Csak remélni tudjuk, hogy az étel bent marad, mert furcsán zuborog a belsőm. Mindenesetre teszünk egy kétbetűs kitérőt is, ha már civilizált módon ki tudjuk üríteni a felgyülemlett fáradt olajat. Miután némi hiányérzettel, de kissé feltöltődtünk, újra nekivágunk a hadjáratnak. A parkolón keresztül ismét a Duna felé húzódunk, mert a következő pont az Északi vasúti összekötő-híd, akarom mondani Újpesti vasúti-híd budai hídfője közelében van. Kiérünk az (újjá)épülő 2-es vasúti vonal mellé, egy alkalmas helyen át is vágunk alatta. A híd feljárónál ismét találkozunk régi ismerősünkkel, a kerékpárúttal. Újból együtt mehetünk tovább. A GPS az Aranyhegyi-patakon átívelő hídra mutat. 
Alaposan végig vizsgálunk minden lehetségs pontot, ahol el lehet helyezni koordinátákat, de ismét nincs szerencsénk. Mondjuk a hídkorlát itt is frissen van festve, ha azon volt a felirat, akkor elveszhetett. Indulunk tovább. A térképről látom, hogy a Római parton járunk immár. Régi bakancslistás hely. Rögtön eszembe jut az Állami Áruház című Latyi-film híres betétdala: “Egy dunaparti csónakházban…” Természetesen elő is adom, de Vé nyomatékosan felkér, hogy a művészetem akkor gyakoroljam, ha Ő nincs a közelben. Így marad a magamban dúdolgatás, meg művészetnek a blogírás 🙂 Meglepően nagy tömeg sétálgat a szép novemberi napsütésben a sétányokon és sok vendéglátó egység is nyitva van. Ha ezt tudjuk, itt is ehettünk volna! Egy idő után megritkulnak az egységek és mind több csónakházat látunk. Egy jó részük már funcióját vesztette, de az úton át a sójákhoz vezető sínek árulkodnak az egykori szerepükről. Lassacskán a Szentendrei-sziget déli csúcsának magasságába érünk, itt megint változik a környezet. A parton remek füves terület kínál napozó helyeket, amit sokan ki is használnak. Természetesen felöltözve teszik ezt, mert a napsütés ellenére, nincs 10 foknál melegebb. Kora délután ellenére már hosszúra nyúlik az árnyékunk, elég laposan jár a nap. A Barát-patakot elérve, annak mentén haladunk tovább. A térképen látom, hogy a következő ponthoz vezető utunkat az autópálya keresztezi. Átjárót sehol sem látok, de a pataknak van egy áteresze alatta. Hátha járható lenne! Elemgyünk odáig, de csalódással látjuk, hogy itt bizony nem célszerű átmenni. Visszafordulunk és a 34-es busz Hadrianus utcai am-ban felszállunk. Jövő héten az autópálya túloldaláról folytatjuk!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 4-6-os villamos Margit-híd Budai hídő mh. – jelöletlen út – GCkrhj-3 – 
– jelöletlen út – GCkrhj-4 – jelöletlen út – 34-es autóbusz Hadrianus utca am.
Megtett távolság: kb. 16 km.
Szintkülönbség: 175 m.
Átlag sebesség: 3,4 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Köszönjük!
Ma nagy fába vágjuk a fejszénket, ugyanis keresztes hadjáratba hív minket a geocaching. A “Keresztes hadjárat” elnevezésű multi geoláda pontjait szeretnénk felkeresni. Ez egy ún. pontról pontra kerékpáros multiláda, de természetesen más eszközökkel is teljesíthető. Össztávja, útvonaltól függően, 20 kilométer felett van, így valószínűleg nem egy nap alatt fogjuk teljesíteni. Már az is megerősíti a feltételezésünket, hogy a láda jelenleg “betegre” van állítva. A logok alapján számos pontja elveszett, megsérült vagy rongálódott, ezért sokan nem találták. Úgy gondoljuk, mindenesetre megér egy próbát. Legfeljebb majd befejezzük, ha meggyógyul. “Kezdődik a hadjárat – Keresztes hadjárat és Gellérthegyi vízesés és szobor újra” olvasásának folytatása
Ma Óbudára látogatunk el, az egykori gázgyári lakótelepre, majd Aquincumon át a Hajógyári-szigetre. Mivel a 2. sz. vasútvonalon zajlik a felújítás, így kénytelenek vagyunk BKK járattal megközelíteni a helyszínt. “Mesevilágból a Szigetre – Gázgyári megálló 2., AQVINCVM, Hajógyári sziget és Pop, csajok, stb.” olvasásának folytatása
Kata be akarja mutatni a fiúját, Robit. Robi ládázni akar, mert a múltkor, amikor Katával mentek, megtetszett neki. Én meg látni akarom mindkettőjüket. A képlet adott: együtt megyünk ládázni. Szokásos módon a Nyugatiban várnak. Felülünk a 4-6 villamosra és a Margit-híd megállóban szállunk le. Innen a gyaloglás kap főszerepet. “Új fiú a csapatban (családban?) – Szent Margit sírja, Nyulak szigete és Puskás Ferenc szobor” olvasásának folytatása
Vé ma nem ér rá, ezért ismét apa-lánya programot szerveztünk. Célunk a Kis-Hárs-hegyen lévő Makovecz Imre-kilátó. Nemrég már jártunk a közelben. Most a 61-es villamossal utazunk a Vadaskerti megállóig.
Leszállás után aggódva kémleljük az eget, lesz-e eső, mert a környéken csúnya fellegek kezdtek gyülekezni. Bízva jó szerencsénkben, nekivágunk a Vadaskerti utcának, mely a meredek Lipótmezei útban folytatódik, amit még lépcsőkkel is fűszereztek. Megcsodáljuk kívülről a “Lipótmező” kastélyát és kertjét. Valamikor szép lehetett, de most inkább a lepusztultság jelei látszanak rajta. Persze, el akarják adni, senki nem törődik már a karbantartással! Az utca vége egy fák között húzódó gyalogútba torkollik. Innentől erdei környezetben megyünk. Tipikus kultúrpark övezet, széles, kaviccsal borított utak hálózata. Még “utcanevet” is kapott az útvonal, Hárshegyi körút néven. Keresztezzük a Gyermekvasút nyomvonalát. Vonat sehol, pedig szeretem megcsodálni, ahogy elcsattog előttem. Innen komolyabb emelkedő kezdődik, mely a kilátóig tart. Lihegve érek fel. A fellegek egyre komorabbak és feltámadt a szél, mely távolról égzengés hangját hozza felénk. Gyorsan, menjünk fel és nézzünk szét, mielőtt ideér a vihar!- javaslom. Így is teszünk. A kilátás gyönyörű, bár a környező hegycsúcsokat itt-ott már felhő takarja el és átcikázik rajtuk a villámok fénye. A kilátó a nagy szélben úgy imbolyog, mintha hajón lennénk. Szaporán körbefotózzuk a tájat, 
majd iszkolunk lefelé, mert a dörgés már közeli villámokat jelez. Márpedig az Álmoskönyv szerint nem okos dolog villámlás közepette kilátón, pláne nem ilyen fémcső központtal épült kilátón tartózkodni. Miután leérünk még néhány fénykép magáról a műtárgyról. Közben megállapítom, hogy lehet ez a kilátó szép és egyedi az egymásba fonódó kettős csigalépcsővel, de funkcionálisan elég gyenge, mert nagyon instabil. Úgy látszik, egy Makovecz is hibázhat! Indulunk a ládát megkeresni. Ahogy beérünk a fák közé, megérkezik az eső is. Egyenletesen kopog a leveleken. Szerencsére a lombozat sűrű, elég jól megszűri az esőt. A láda gyorsan előkerül, gyors logolás, majd rövidesen ismét a séta úton vagyunk. Felöltöm az esőkabátom, Kata persze semmit sem hozott eső ellen. Fázunk, különösen Kata, mert a csapadék hideg széllel társul. Jókat röhögünk egymáson, főleg az én szexi öltözékemen, fényképezkedünk
és a közeli Szépjuhászné felé vesszük az irányt. A Gyermekvasút állomásának várótermében lelünk menedéket. Itt jobb kicsit, mert a széltől védve vagyunk és a korábbi meleg megrekedt az épületben. Mások is ide menekülnek a környékről. Megesszük a Vé által csomagolt elemózsiát, szelfizünk, mert haladni kell a korral és ha nem vagyunk trendik, nem kapunk vacsorát. 
Közben látszik, hogy az eső tartós lesz. A vihar ugyan elvonult, de nyomában csendes, áztató eső jött, ezért úgy döntünk, hogy mára ennyi! Megkeressük a 22-es busz végállomását és irány a Nyugati!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 61-es villamos Vadaskert vá. – jelöletlen út – 
– 
– 
– GChars – – – Gyermekvasút, Szépjuhászné vá.
Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 3 km.
Szintkülönbség: 395 m.
Átlag sebesség: 2,8 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.
Ez egy rövidke bejegyzés lesz. Ugyanis ezt a ládát Kata lányom találta meg az új fiújával sétálgatva. Amikor meglett a láda belogolt, majd felhívott és bediktálta a jelszót, én pedig rögzítettem online. “Röviden – Orczy Park” olvasásának folytatása
Kata lányom egyik barátja Kála, úgy döntött, hogy elkísér bennünket a legközelebbi ládázásra. Vé otthon marad készülődni a jövő heti Regéci utazásunkra, így három fiatallal indulok útnak, mert Zoli fiam is velünk tart. Célunk a Gyermekvasút alagútja feletti, “A sötétség szája” elnevezésű láda. Ez ugyebár, a kisvasút alagútjának keleti kijáratát jelenti. “Először van vendégünk – A sötétség szája” olvasásának folytatása
A hétre és a jövő hétre szabadságot vettem ki. Ha már nem kell dolgozni menni, kezdjük a szabadságot ládázással! Ma, a jól sikerült, Normafán történt kirándulásunk után, ismét Katával, a Népliget környékén fogunk keresgélni. Mivel errefelé nagy a ládasűrűség, úgy döntöttünk, hogy szállunk ládáról ládára, mint a pillangók virágról virágra. “Apa-lánya program újratöltve – eTrex-Budapest, Rezső-sziget és A távközlés szelleme” olvasásának folytatása
A múltkor a Róka-hegyen Katának annyira megtetszett a közös ládázás, hogy azóta is nyüstöl, hogy menjünk már újabb láda után. Így ma együtt indulunk el. “Apa-lánya program – Normafa Fókusza” olvasásának folytatása
Ma a gyerekeimmel, Zolival és Katával indulok ládázni. Kata még “ládaszűz”. 
Már sokat hallotta lelkes beszámolóinkat, ezért úgy döntött, hogy velünk tart. “Új (család)tag a csapatban – Kilátás2 (Róka-hegy)” olvasásának folytatása
Ma végre teljes a csapat! Az ünnepre való tekintettel Vé nem dolgozik, Zolinak sincs iskola. Szerencsére én is pihenős vagyok, így hármasban vágunk neki az útnak, melynek célpontja a Budai-hegység. “Az első jelszó nélküli megtalálás – Kilátás” olvasásának folytatása
Ismét egy hétköznapra eső pihenőnap, tehát egyedül kell nekivágnom az útnak. Az elmúlt napok esős időjárását egy markáns hideg front kisöpörte. Mai túrám a 65-ös busz Fenyőgyöngye végállomásától indul. “Ismét egyedül – Erdei repülőtér” olvasásának folytatása
Katulyakutató 