2015 70-71/258-259 GCfMKU, GCNULL és GCoxio

2015.07.18 Szombat

---

Mára hőségriadót hirdettek. Mivel az már korábban bebizonyosodott, hogy ilyen melegben nem bírunk komolyabb szintkülönbséget teljesíteni, ezért valami sík területet kellene keresni – vélekedtünk egyhangúan. Választásunk fővárosunkra esett.

Igaz, hogy a hőség egy nagyvárosban még nagyobb, de mi a budai oldalra, a királyi várba készülődtünk remélve, hogy a hegytetőn kellemesebb lesz az idő. Az első láda nevét látva, mondtam is: Menjünk Mátyás király udvarába, mert akkoriban a klímaváltozásról még nem volt szó! A nyarak elviselhetőbbek voltak.

A Nyugati-pályaudvar 14. vágányára begördülő vonatunkról leszállva, átgyalogolunk a csarnokon, majd az aluljáró labirintusán átküzdve magunkat, a Szent István körúton kötünk ki. A tracket utólag megtekintve, úgy tűnik, mintha a meleg máris megártott volna, és hol egyik, hol másik oldalon mennénk a Margit-híd felé. De nem. Mindvégig az út jobb oldalán lépkedünk, a kutyák által elhelyezett aknákat kerülgetve. Köröttünk rengeteg idegen ajakról szólnak a szavak, miközben arra gondolunk, hogy aki a civilizáltabb világból érkezett hozzánk, ugyan mit is gondolhat e kutyagumi-halom láttán? A Margit-hídra érve jól esik a hűs szél, ami a folyó felett lengedez. A budai oldalhoz közelítve, ámulva és bámulva fedezünk fel egy régről ismerős nevet és logót.

AVTOEXPORT – hirdeti a reklám a háztetőn. Nocsak, ez a reklám itt maradt vagy még mindig ebben a cégben exportálnak az elvtársak “avtokat” hozzánk?

A kellemesen hűvös hídról nem is nagyon akaródzik továbbmenni, de mi köztudomásúlag, hősök vagyunk! A szemfüleseknek azért elárulom, hogy a tracknek itt már igaza van, ugyanis a híd előtt áttértünk az út bal oldalára. Ennek oka pedig az, hogy a budai oldalon nem óhajtunk a Margit-körút zajos útján menni, helyette a Tölgyfa utcába fordulunk be. Ez azért jóval csendesebb. Végül mégis ki kell mennünk a Margit-körútra, hacsak egy rövid időre is, hogy aztán a Kapás utcába kanyarodva, végleg eltávolodjunk attól. Kisebb utcákon haladunk, majd a Hattyú utcát keresztezve, az általunk nem annyira kedvelt úttípusra, a lépcsőre váltunk. Nyögve küzdjük le a szintkülönbséget, de mielőtt teljesen elfáradnánk, már a várnál vagyunk. Előttünk tátong a Bécsi-kapu “szája”, ami akkora, mint a bécsi kapu. (Ajjaj lehet, hogy kezd megártani a meleg?) Keresztül haladunk az ominózus építményen és már a budai Vár területén vagyunk. Jó pár évvel ezelőtt, amikor még nem ládáztunk, Vé-vel és fiával, hármasban bejártuk a várat. Egy útikönyv segítségével megnéztük az összes műemléket. Most, ismerősként köszöntjük a Nándor utca és a Kapisztrán-tér házait. A “Mátyás király udvarában” multi geoláda első pontjához érünk lassan ként, ami a török időben megsemmisült Mária Magdolna-templom egykori tornya.

A templom egykori alaprajzát kőfalak jelzik. Néhány fénykép, megkeressük az emléktáblát és megyünk tovább.

Kisétálunk a Tóth Árpád-sétányra, de azt éppen felújítják, így le van zárva. Visszafordulunk, hogy a következő pontot az Úri utcán át közelítsük meg. Valamivel több, mint 300 méter után, máris a 2. ponton vagyunk. Ez, a sajátosan érdekes nevű, Savanyúleves-bástya. Innen jó kilátás nyílik (nyílna) Budára, de az itt székelő vendéglátóhely majdnem az egészet lefoglalta magának kerthelyiség gyanánt, éppen most pakolnak ki az üzemkezdethez. Azért a lehetőséghez mérten, készítünk egy fényképet.

Kissé savanyú(leves) képpel hagyjuk itt a helyet, miután elvégeztük a matematikai feladványt a fákkal, a jelszórészlethez. Nem szeretjük az ilyenfajta jelszóképzést, mert könnyű tévedni. Itt is kivágtak néhány fát, ami megnehezíti a pontos számolást, mivel nem tudjuk, hogy az most beszámít vagy sem. Szerencsére a ládaoldalon kapunk némi útmutatást.

Kicsit még követjük a Tóth Árpád sétányt, majd ráfordulunk a Szentháromság utcára, mely a Mátyás-templomhoz visz. Gyönyörű, régi házak között haladunk. A Mátyás-templom közelében van a multi harmadik állomása, Szent István lovasszobra. Miután leolvastuk a jelszórészletet, még kikukucskálunk a Halászbástya nyílásain keresztül a Dunára és a pesti oldalra, ami a sok külföldi turista miatt nem is olyan könnyű. Egymás után érkeznek a busznyi csoportok és valóságos bábeli zűrzavarban hallgathatjuk a rengeteg nyelven előadott idegenvezetést. Sajnos a fényképezőgép akkumulátora a szobor fényképezése közben lemerül, így a mai napon több fényképet nem tudunk készíteni. Úgy emlékeztem, hogy mini USB kábellel tölthető, de csak a firmware kábellel, ami természetesen otthon maradt. Így aztán az utolsó fényképben sikerült első királyunkat egyesíteni nemzeti jelkép-állatunkkal, hiszen a fénykép címe az lehetne: “Szent István háturul”. (Egyre nagyobb a hőség!)

Mivel nem szeretjük a tolongást, gyorsan távozunk a Szent Mihály-kápolna irányába. Érdekes, hogy itt hirtelen megcsappan a tömeg. A Jezsuita-lépcsőn már csak elvétve találkozunk emberekkel.
A következő pont kicsit távolabb van, de nem bánjuk, mert látnivaló akad bőven. Elmegyünk az Ybl-villa, a jövendőbeli, új “királyi” központ (mit is beszélek, hiába no, a meleg lehet az oka), azaz a Miniszterelnökségnek helyet adó épület, a Karmelita kolostor építkezése, a Sándor-palota (a köztársasági elnök rezidenciája) és a Sikló felső végállomása mellett és közben észrevétlenül a Budavári alagút felett is.

Savoyai Jenő szobráról leolvassuk az utolsó jelszórészletet. Mennyi remek fotótéma lenne, ha nem merült volna le a gép aksija! A döntés: be kell szerezni egy pótakkut, hogy többé ne érjen bennünket ilyen kellemetlen meglepetés. Mivel a nap már pokolian tűz, jó lenne valami hűvösebb helyre vonulni, hogy belogolhassuk a találatot. Kis kóválygás után a Nemzeti Galéria előtti, árnyékban lévő kőkockára telepszem és logolok. Sikeres! Ezek szerint a matekozás a második ponton eredményes lett. Felsőbb osztályba léphetünk, azaz leléphetünk a várból. De még lássuk a logot: “A hőségriadó miatt úgy döntöttünk, Mátyás király udvarába megyünk, mert azt hallottuk, hogy akkoriban még nem volt ilyen meleg. Az értesülést cáfolhatjuk, ott is nagy a hőség. (Úristen! Lehet, hogy megártott a meleg, hogy ilyeneket írok!?)”

A hőség kezd kibírhatatlan lenni, ezért elhatározzuk, hogy ideje a Nyugati-pályaudvar felé venni az irányt. Természetesen gyalog, ahogyan jöttünk. Azért kicsit még sétálgatunk és nézelődünk, majd az Ellyps-sétányon elindulunk lefelé. Az út részben lépcsős, aminek külön “örülünk”, másrészt eléggé elhanyagolt. Ez a remek adottságú hely, többet érdemelne! Reméljük, egyszer jut pénz a felújítására.

A “0” kilométerkő közelében érünk le a Clark Ádám térre. Itt vagyunk minden magyarországi főközlekedési út kezdeténél. Megnézzük a végtelenül egyszerű és kifejező szobrot, amit ismét nem tudok lefényképezni. A szobornak is van egy geoládája. Nézzük mit is ír, a hogyis hívják, izé a ládaoldal. (Tényleg agylágyulást lehet kapni a melegtől!) Aszongya: “A láda egy kis méretű fekete doboz. Alacsonyak is kényelmesen elérhetik, de 2,5 m magasan keressétek.” Micsoda talány! Vé alacsony de, hogy 2 és fél méter magasra felérne…, nem hinném. Nézem a koordinátákat, egy autóbusz megállóhoz visz. Nézek jobbra, nézek balra, aztán megvilágosodok, mint Buddha. A buszmegálló mögött egy támfal van, amire felállva elérhető a megálló teteje. Valószínűleg ott lesz a ládika! Na, de fényes nappal, a zsúfolt Clark Ádám téren, hogy néz ki, hogy én egy buszmegálló tetejére mászok? Hmm, de Budapesten ki figyel a másikra?! Odaóvakodom a támfalhoz, senki rám se hederít. Fellépek rá. Vé közben álcázásképpen közömbösen nézelődik, jön-e már a busz. Tényleg, ha jön a busz, mindenki a le- és felszállással lesz elfoglalva, rám se fognak hederíteni! (Gyengébbek kedvéért, ez egy újabb megvilágosodás volt!) Pillanatokon belül befut egy busz (imádlak BKV!) és amíg az utasok utascsere címén egymást tapodják, én feljebb lépek és tádáá, kezemben a láda. Gyorsan le a támfalról. Logolunk is sikeresen, majd várjuk a következő buszt, ami egy perc múlva befut. (Remek ez a budapesti közlekedés, hogy ilyen sűrűn járnak a buszok!) Már rutinosan pattanok fel a falra és rakom vissza a ládikát a helyére. Mire indul a busz, én már mérgesen nézelődök, hogy nem elment előttem!? Persze ábrázatom inkább megelégedett, hogy így átvertük a fél fővárost, legalábbis a budai felét. Remélem a buszból sem szúrták ki a torna mutatványt és hosszú életű lesz a ládika! Na, álljunk tovább! – biztatom Vé-t.

Mondanom sem kell a Lánchídon kelünk át a pesti oldalra. Ha jövetben jól esett a Duna fölötti hűvös levegő, akkor most elmondani sem tudom azt a kéjt, amit a friss levegő jelent. Sajnos keskeny ez a Duna, hamar véget ér a mámor. A hídról leérve a Zrínyi utcában folytatjuk utunkat. Már a telefonba szerelt GPS-nek is kezd nagyon melege lenni, mert a házak között az ökörhu… (bocsánat vizelésnél) is szebb tracket produkál, miközben mi nyílegyenesen haladunk. Megkerüljük a Bazilikát, hogy a Hold utcán folytassuk utunkat. A track szerint átlóban a háztömbökön keresztül. (de nem emlékszem így volt-e, nagyon meleg van!) Majd újabb háztömböket szelünk (lehet, hogy repülünk?) át, hogy a Markó utcában megtekintsük a Dr. Kresz Géza Mentőmúzeumot. Hátha légkondis az épület! – gondoljuk.

A mai napig működő mentőállomás portáján azonban rossz hírrel fogadnak. A múzeum nyári szabadság miatt, hétvégeken zárva tart. Míg a portással beszélgetek, egy kocsi indul riasztásra. A szűk kijáróban Vé hátizsákja kissé útban van, ezért be kell Őt húznom a szintén szűk portásfülkébe. Nem semmi ezen a keskeny kapun gyorsan kivonulni a termetes Mercedes mentőautókkal! Második sikertelen múzeumlátogatási alkalom volt a mai. Egyszer ugyanis, már beterveztük, de nem jutott rá idő. Szomorúan távozunk, majd a ládaoldalon jelezzük, hogy a múzeum meddig nem látogatható, nehogy más is lesre fusson. Most már tényleg a Nyugati-pályaudvar felé vesszük az irányt és hazautazunk a finom meleg szerelvényen.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:
Bp. Nyugati pu. – jelöletlen út – GCfMKU_1 – jelöletlen út – GCFMKU_2 – GCfMKU_3 – jelöletlen út – GCfMKU_4 – jelöletlen út – GCNULL – jelöletlen út – – jelöletlen út – Gcoxio – jelöletlen út – Bp. Nyugati pu.

Megtett távolság: kb. 10 km
Szintkülönbség: 373 m.
Átlagsebesség: 2,5 km/h (mozgásban 3,6 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: Sajnos a GCNULL láda csak következő év márciusáig tartott ki az általunk leírt helyen. Azóta új gazdája és új rejteke van.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.