2015 72-74/260-262 GCTlgt, GCTvir, GCCSPK és

GCSZBV

2015.07.25 Szombat

Július közepén járunk, tombol a nyár. A hőségriadók folyamatosan követik egymást, semmi felüdülés. Mostanra már vörös, azaz a legmagasabb fokú riasztásnál tartunk, ezért úgy döntünk, hogy Szolnokon maradunk, mert a közösségi közlekedés is bizonytalanná vált. A vasúton egymást érik a meghibásodások, (biztosítóberendezés, járművek, síntörés, felsővezeték zavarok, stb),. így nem merünk messzebb utazni. A kocsikban tapasztalható szauna sem igazán vonzó.

---

Szolnokon idáig még nem kerestünk geoládát. A legtöbb kesser úgy kezdi, hogy először a lakhelye közelében lévő ládákat kutatja fel, majd az egyre távolabbikat. Nálunk fordítva működött a dolog. A helyi ládák kimaradtak, ennek most jó hasznát vesszük.

Reggel viszonylag korán indulunk, bár ez relatív, mert nem olyan korán, mint szerettünk volna. A lakásban ugyanis, nem sikerült 28 °C alá süllyeszteni a hőmérsékletet, ebben a hőmérsékletben pedig, nem lehet rendesen aludni. Csak hajnalban tudtunk kicsit szunyókálni, mikor a napkelte időpontja körüli hűsebb levegő beáramlott a szobába. 8 órakor, a reggeli “hűvösben” indulunk utunkra. A nap már most kazánként sugározza a meleget. Már 28-29 fok van, mi lesz még ma?! A meteorológiai intézet előrejelzése 36 fokot is meghaladó hőmérsékletet mutatott. Mire idáig felkúszik a hőmérő higanyszála, haza kellene érnünk. Elindulunk a Belvárosi Nagytemplom felé, mely mai első célpontunk. Rögtön befordulunk a kis mellékutcákba, melyek nem olyan szélesek és némi árnyékot vetnek rájuk a házak. Kanyargós úton, de biztosan haladunk a Tiszavirág-híd felé, mert azon át szeretnénk a ligetet megközelíteni, mely szintén egy geoládát rejt. Emberrel alig találkozunk. Minden klímaberendezéssel rendelkező ház mellett csöpög – mit csöpög -, csurog a víz a nyakunkba. Már ahol intelligens módon nem vezették el a csurgalék vizet az előkertbe vagy az esőcsatornába. Most azonban nem esik olyan rosszul a “zuhany”, mint máskor. Az egykori ferences templomhoz érve, leolvassuk a belvárosi séta ládához tartozó jelszórészletet a szoborról, majd a templom melletti közön, kiérünk a Tisza-partra.

Meglepő módon, itt is alig lézeng egy-két ember. Máskor bezzeg nem győzzük kerülgetni őket! Persze lehet, hogy a korai óra is belejátszik a kihaltságba. Előttünk magasodik a híd, fellépcsőzünk rá. A közepén megyünk a túlsó partra, mivel a következő láda, ennek a hídnak a doboza lesz. A rejtés első feladata, hogy meg kell számolni a középső üvegburkolat elemeinek számát.

Mivel a számolást könnyű eltéveszteni, ezért odafele is megszámoljuk ezeket, majd visszafelé jövet újra meg fogjuk számolni. Remélhetőleg ugyanarra az eredményre jutunk. Vé-vel csendben megyünk egymás mellett és halkan mormoljuk a számokat. Még a vízre sem merünk nézni, nehogy elszámoljuk magunkat. De, hülye egy feladat! Az ember nem tud nézelődni, pedig érdemes! Mindig szívesen lessük a szőke folyót, ha a hídon sétálunk. Na, most nem! Elérünk a híd végére. Szerencsére mindkettőnknek ugyanaz az eredmény jött ki, így feltehetőleg nem tévedtünk. Akkor pedig visszafelé nézelődhetünk! – állapítjuk meg örömmel.

A Tiszaligetbe a stranddal szemben érünk ki. A viszonylag új Vízilabda Arénáig megyünk, majd ott befordulva, hátulról támadjuk meg a Tiszaligeti tavat. A nevelőtó mellett ráfordulva a sétányra, döbbenten nézünk szét. Akkora dzsungel nőtt az út mellett, hogy alig látni tőle valamit. Mostanában nem nagyon jártunk erre, ezért meglepő a terület elhanyagoltsága. Úgy néz ki, hogy ezen narancsszínű önkormányzat a regnálása óta nem nyúlt a növényzethez. Én 2011-ben jártam ezen a részen utoljára, akkor rendben volt itt minden.

Ha pedig visszatekintek az idővonalamon (de trendi vagyok, hogy ilyen korszerű kifejezést használok ), úgy a nyolcvanas évek végéig, emlékszem amint Kata lányomat erre tologatva a babakocsiban, simán végig lehetett menni az erdei tornapálya ösvényein, még a mélykocsival is. Akkor, a táblákon lévő gyakorlatokat is elvégeztem csakúgy szemmel, jókora izomlázat okozva a szemmozgató izmaimnak.  

Most azonban, a táblák is alig látszanak ki a növényzetből, főleg amik beljebb esnek. Amelyik jobban látszik, abban sincs köszönet, mert lekopott róla a felirat (ld. kiemelt kép). Nesze neked közösségi sportolás vagy hogy is hívják ma a tömegsportot! Az igazsághoz tartozik, hogy a tó mellett vezető sétaút, mint “főút”, sincs valami jó állapotban. Valamikor ez az út hengerezett salakkal volt leszórva, a szegélyét pedig kövek alkották. Ma, csak ott nem nő a fű, ahol kijárták a horgászok és a sétálgatók. A szegélykövek, már ahol megvannak, sem látszanak ki a gyomból. Szomorú állapot.

A multi geoláda, mely a Tiszaligetet hivatott bemutatni, első pontján egy tábláról kell a megadott sorok, megadott betűit leolvasni. Azonban ez sem könnyű, mert a fatáblára festett felirat egyes betűit leharapdálta az idő vasfoga. (Hú, kezd a meleg az agyamra menni, ha ilyen cifrán fogalmazok!) Persze zömében azok a legkopottabbak, amelyek nekünk kellenek. Valahogyan azért, a tábláról készült fényképet kinagyítva, sikerül kitalálni a betűket. Legalábbis reméljük! Ebben a környezetben nincs kedvünk sétálgatni, ezért elindulunk visszafelé, hogy a multi második pontját, a ládát is megkeressük. Csalódásunk ekkor válik még nagyobbá. Most a korábban vázolt dzsungelbe be is kell menni a ládáért. Vé nem is vállalja a feladatot, mely ismét csak rám, a HŐSre marad. Szerencsére, talán megérzésből, a hosszú szárú túranadrágomban jöttem, így némileg elviselhetőbb a csalánban és a száraz ágak, szúrós bozótok között araszolni. Legalább a ládát nem rakta messze a rejtő az úttól. Sikerül is egy többágú fa tövében rálelni.

Öröm, bódottá, majd logolás után, sűrű szitkozódás közben, csörtetés kifelé az útra. A keresgéléssel ugyanis sikerült az összes szúnyogot felverni a környéken, akik szívesen fogadták a reggelijüket, azaz engem. A napra kiérve, aztán lassan elmaradnak. Ennek a pontnak a helyét nem igen értjük, hiszen a Tiszaligetnek számtalan szebb része is van, ahova még ládát is lehetne rejteni. Na, mindegy, túl vagyunk rajta.

Elindulunk a Tiszavirág-híd multijának második pontja felé, mely innen nem messze található. Okulva az előző láda körüli flórából és faunából, elővesszük a szúnyog- és kullancsriasztó spray-t és alaposan befújjuk magunkat. Vé kissé távolabb húzódik tőlem, úgy látszik, őt már sikerült elriasztani. (Csak nem vérszívó a drágám?) Felmegyünk a gátra és balra fordulunk. Nem messze van a rejtés, egy hatalmas, a környék talán legnagyobb fájának törzsében, egy odúban.

Ez könnyen meg lett. Csak jön megint az értetlenség. Miért ide? Ennek a helynek semmi köze a hídhoz. Még csak látni sem lehet innen a hidat. Vajon, mire gondolt a költő? – sejlik fel bennünk az ismert gondolat. Sajnos a helyet többen szemétlerakónak nézték. Villanyszerelési és festékes hulladékot takar(?) a növényzet. Úgy látszik, valahol megszépült egy ház, a kis liget pedig szemetes lett.

Gyorsan elindulunk visszafelé, amire nem csak a környezet, hanem a szúnyogok is ösztökélnek. Miután a jövetben végzett számolás a logolás során sikeresnek bizonyult, a hídon már kedvünkre nézelődhetünk. A szőke folyó álmosan csordogál alattunk.

A híd város felőli végén ismét, mint sétáink során mindannyiszor, megnézzük a hídfő környékét díszítő Országzászlót, az I. Világháborús emlékművet és a híd építésével együtt állított Tiszavirág Szökőkutat.

Elindulunk a Tisza Szálló felé és a személyhajó kikötőben örömmel látjuk, hogy ismét van sétahajó. Ma ez nincs betervezve, de alkalomadtán elmegyünk majd egy körre. A hajózás egyébként mesés, mert hol van sétahajó, hol nincs, az érdeklődéstől függően.

A szálló mellett aztán a belvárosi séta multi harmadik pontjához, Zounok ispán (Szolnok névadójának) szobrához megyünk a következő jelszórészletért. Bár a szobor nem az ispánt, hanem az Őt először megmentő, majd később meggyilkoló ladikos embert ábrázolja.

Miután ezt leolvastuk, irány a következő láda, ez pedig a Csepp Park ládája.
Nem kell sokat mennünk, hogy odaérjünk. Útközben kicsit megpihenünk a tér szélén álló filagóriában. Ezt a Rózsakert kialakításakor építették. Sajnos a vandálok nem kímélik, máris látszik rajta az amortizáció. Szerencsére még áll benne egy pad, ahol lehet egy keveset hűsölni

Miután pihentünk, indulunk tovább. Csodáljuk a rengeteg rózsát és élvezzük az illatukat. Ez valóban szép látványossága lett Szolnoknak.

Először a ládát rejtő bokorhoz megyünk, mely egy gázfogadó állomás mellett áll.

Tudni kell, hogy a Rózsakert helyén állt a szolnokiak nagy kedvence a Dami, azaz a Damjanich uszoda. Szolnokiak ezrei tanultak meg itt úszni, hétvégenként pedig a vízilabda mérkőzések okoztak örömet a város sportszerető közönségének. Reggelente sokan kezdték úgy a napot, hogy leúsztak itt pár hosszt és felfrissülve mentek a munkahelyükre. Sajnos az idő eljárt az uszoda felett. Felújításra szorult volna. Ehelyett inkább elbontották. Majd a Tiszaligetben lesz egy sokkal csili-vilibb ígérték a város vezetői, azonban jó magyar szokás szerint ez még nem épült meg teljesen, mielőtt a régit eldózerolták. Most itt áll egy megyeszékhely uszoda és strand nélkül, várva a csodát, hátha egyszer mégis lesz valami vizes létesítményünk. A Vízilabda Aréna már áll, legalább ez a sportág nem szenvedett csorbát. Visszatérve a gázfogadóhoz, ez volt a Dami hátsó traktusa és az objektum az uszodát (is) szolgálta egykor. A bokrok ágai között van egy gyanús hézag. A kerítésen a gázszolgáltatással kapcsolatos figyelmeztetés, aminek hátulján meg is találjuk a mágnessel kapaszkodó geoládát. Logolunk és a park névadójaként szolgáló szoborcsoporthoz ballagunk. Jól néz ki a háttérként szolgáló Megyeháza hátulsó traktusával.

A szobrot a Béres Csepp születésének 40. évfordulójára állították. Béres József, a csepp megalkotója, sokáig dolgozott Szolnokon. Ma is üzemel az egykori gyógyszergyárt megvásároló Béres cégcsoport üzeme, ahol a Béres Cseppet is gyártják. A szoborcsoportba ölelt gyógyvizű ivókút egy pécsi szobrászművész, Miklya Gábor alkotása. “A három részből álló kompozíció központi eleme egy éppen lehulló csepp – dr. Béres József életművének legfontosabb része -, mely körkörös hullámokat verve hirdeti a megérkezés tényét, a tovaterjedést, és a jövő erejét.”

Miután szemügyre vettük az alkotást, már csak a belvárosi séta többi pontjának felderítése maradt. El is indulunk a 2. pont, a Tiszai Hajósok Emlékműve felé.

A jelszórészlet begyűjtése után megyünk tovább a Vártemplom előtt álló szent István szoborhoz. ahol a márványtábla, melyről a jelszórészletet kell leolvasni, a rásütő napfény miatt nehezen olvasható, így Vé egész közelről nézi. Közben az ülepét lerakja a ferde fekete márványra, ami viszont igen csúszós, így Vé nagyot huppan a földön. Jót nevetünk, hogy első királyunk nem tűrte a tiszteletlenséget.

Itt is felírjuk a szükséges szót, aztán következik a Zagyva-parton álló Aradi vértanúk emlékműve. A fák alatti hűvösben egy hajléktalan alszik. Óvatosan lépkedünk, nehogy megzavarjuk az álmát.

Itt is egy nevet kell felírni, majd séta tovább. Összefog ez jönni? – gondoljuk. Elég, ha csak valahol benézünk egy betűt és fuccs a találatnak. Na, mindegy, gyerünk tovább! A multi hetedik pontja következik, de ugye mi nem sorrendben járjuk végig a pontokat. Ez a helyszín a szívünknek oly kedves Molnárfecske-telep. Illetve, inkább csak egykori molnárfecske-telep. Ugyanis a fecskék számának drasztikus csökkenése, ami az egész országban megfigyelhető, mára csak néhány példány jelenlétét okozta. Az okok ismertetése nem e bejegyzés témája. Elég az hozzá, hogy hajdan, mikor Szolnokra költöztem még a nyolcvanas évek közepén, a Boldog Sándor István (leánykori nevén Ságvári Endre) körúton álló házak ereszei alatt több száz, ha nem ezer fecske fészkelt. Ez a rengeteg fecske természetes szúnyogirtóként tartotta vérszívó mentesen a várost. Mára már csak itt-ott maradt egy-egy fészek. A telepnek egy emléktábla állított emléket, erről kellene leolvasni a megfelelő szót. A tábla pár éve még a helyén volt. Naponta láttuk, mert a szemben álló házban volt az albérletünk, mikor Vé-vel összeköltöztünk. A tábla tartalmát kb. fejből is tudom, de majd otthon rákeresünk a neten, nehogy tévedjünk.

Sajnos ezzel a ládával nem törődik már a rejtője, hiába jelzik a keresők, hogy gond van a megtalálhatósággal. Ha pedig már nem játszik, akkor vagy meg kellene szüntetni a ládát vagy át kellene adni adoptálásra, hogy egy másik, gondosabb játékos lehessen a gazdája. Egyelőre nincs mit tenni, megyünk is tovább a Kossuth térre, mely a multi 6. állomása. Itt a Városháza falán elhelyezett Kossuth emléktábláról kell a jelszó részletet megszerezni.

Közben már délfelé jár az idő, ezért a HEMO-ban (Helyőrségi Művelődési Otthon) megebédelünk, mert otthon nem melegítjük főzőcskével tovább a lakást. Ebéd után folyatjuk a belvárosi séta multi felderítését. Az ötös pont maradt már csak hátra, ez pedig a hazafelé vezető út mentén van. A Magyar Golgota nevű műalkotás egyik tábláján található a nekünk szükséges jelszó részlet.

Innen már csak hazáig kellene eljutni. A Meteorológiai Intézet nem tévedett, mostanra a hőmérséklet valóban elérte a 36 fokos értéket és még tovább melegszik! Így már az otthoni 28 fok is hűvösebb, mint kint. Gyerünk haza!

Otthon összeraktuk a Szolnok Belvárosi Séta multi geoláda pontjain talált jelszórészleteket és megkerestük a Molnárfecske-telep táblájának fényképét is. Még jó, hogy az Internet mindenre emlékszik! Sajnos nem jött ki a matek, az általunk beírt jelszót nem fogadja el a rendszer. Ezt a multit újra le kell járni, figyelmesebben gyűjtve a jelszórészleteket!
Ja és el ne felejtsem! Holnapután lesz 3 éve, hogy az első geoládánkat megtaláltuk. Szerintem aznap este bontunk egy pezsgőt, csak Zoli fog hiányozni, mint alapító tag.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:
Lakás – jelöletlen út – – GCSZBV-4 – jelöletlen út – – Tiszavirág-híd – GCTvir11 – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCTlgt-1 – jelöletlen út – GCTlgt-2 – jelöletlen út – GCTvir-2 – jelöletlen út – Tiszavirág-híd – GCSZBV-3 – jelöletlen út – GCCSPK – jelöletlen út – GCSZBV-2 – jelöletlen út – – GCSZBV-1 – – – jelöletlen út – GCSZBV-8 – jelöletlen út – GCSZBV-7 – jelöletlen út – GCSZBV-6 – jelöletlen út – HEMO (ebéd) – jelöletlen út – GCSZBV-5 – – jelöletlen út – Lakás

Megtett távolság: kb. 12 km
Szintkülönbség: 191 m.
Átlagsebesség: 2,2 km/h (mozgásban 3,9 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: A bejegyzésben szereplő minden geoláda helye az idők során megváltozott, sőt a GCCSPK virtuálissá is lett. Ilyen forgalmas helyeken, nehéz időtálló rejtést találni. Így a ládák folyamatosan költöznek.

Frissítés_2: A Szolnok Belvárosi Séta (GCSZBV) nevű multi, miután a gazdája sértődötten kiszállt a játékból, bekerült az adoptálható ládák közé. Innen vettük át 2016. áprilisában gondozásra. A 8 pontos multit az egyesület kérésére átalakítottuk és lerövidítettük. Jelenleg 1 hagyományos és 4 virtuális pontot tartalmaz. A táblákról leolvasósdit és számolgatást megszüntettük.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.