Hurrá, “nyaralunk”! – Füzéri vár


2014_26_130 GCFuVa

2014.05.05 Hétfő

Kicsit pontosítanom kell a címet. Mivel májust írunk, így nem nyaralunk, hanem “tavaszolunk”. Azt is csak röviden, mert a három napos füzéri tartózkodásból fél nap az odautazás, fél nap a visszautazás. Tehát egészen pontosan: “Hurrá, tavaszolgatunk!” “Hurrá, “nyaralunk”! – Füzéri vár” olvasásának folytatása

Újra vendéggel – A galgamácsai kistemplom, Öreg Tölgyfa és Mátralátó


GG2161, GCOrto és GCMatr

2014.03.08 Szombat

Ma ismét két megszűnt láda nyomában járunk. Azért, hogy legyen megtalálási élmény is, felkeresünk egy helyet a GPSGames oldalról. Galgamácsa környékére látogatunk el. Velünk tart egy kolléganőm, Zsuzsa is. Ő régebben sokat túrázott, de mostanában már nem nagyon ment sehova. Élménybeszámolóimat hallgatva úgy döntött, hogy  – élve invitálásommal -, ma velünk jön. Az Aszódi vasútállomáson találkozunk. Onnan együtt utazunk Galgamácsára. “Újra vendéggel – A galgamácsai kistemplom, Öreg Tölgyfa és Mátralátó” olvasásának folytatása

Vissza a télbe – Naszály-tető


2014_9_113  GCNaTe

2014.01.25 Szombat

A múlt heti virágos, tavaszias időjárás után mégiscsak visszatért a tél. Egy hidegpárna telepedett ránk, aminek következtében napközben sem emelkedik a hőmérő higanyszála fagypont fölé. Mi azonban elszánt és már megrögzött kesserek vagyunk, mit nekünk a hideg! Forró tea a termoszokba és irány Vác, hogy meghódítsuk a Naszályt. Már annak idején, mikor a kultikus “Egymillió lépés Magyarországon” c. filmet láttam, felvettem a bakancslistámra a hegyet. Azóta is olykor-olykor találkoztam hírekkel, képekkel erről a helyről, ami csak megerősített elhatározásomban. Így ma, ezen a ködös, hideg téli napon eljött az ideje, hogy ne várakoztassuk tovább őkelmét. “Vissza a télbe – Naszály-tető” olvasásának folytatása

Visszatérés Esztergom fölé – Strázsa és In Memoriam Dorogi Szénbányák


2013_67-68_97-98 GCstra és GCIMDS

2013.11.01 Péntek

Ma – kihasználva az ünnepnapot – ismét nekivágunk az útnak, hogy visszatérjünk a két héttel korábbi helyszínre, és folytassuk az Esztergom közeli hegyek meglátogatását. Részben múltkori élményeink hatására, Zoli is velünk tart. Továbbra is vonatpótló autóbusz közlekedik a 2-es vonal teljes hosszában, de most a Kertvárosi vasútállomás bekötőútjának elején lévő buszmegállóban szállunk le róla. Ez már ismerős a Mogyorósi Kősziklához tett látogatásunk idejéből. “Visszatérés Esztergom fölé – Strázsa és In Memoriam Dorogi Szénbányák” olvasásának folytatása

Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna


2013_62-63_92-93 GCvasi, GCKErs és GCEBKK

2013.10.19 Szombat

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, hogy “Vaskapu”? Nekem rögtön az Al-Dunai, folyami szurdokvölgy ugrik be. Azonban, hazánkban is van egy Vaskapu elnevezésű hely. Bevallom, hogy amíg a geoládák között nem olvastam róla, fogalmam se volt, hogy létezik. Névrokonához hasonlóan ez is a Duna közelében található. Esztergom mellett, a Maróti-hegyek legalacsonyabb csúcsát nevezik így és Esztergom látképének meghatározó eleme. Egyben ez volt a neve az itt található egykori turistaháznak, ami később a Brilli Gyuláról elnevezett menedékház lett. 2012 decemberétől pedig Vaskapu Étteremnek nevezik az építményt. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a hegy miért kapta ezt a nevet. Mindenesetre ma erre a környékre látogatunk el. “Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna” olvasásának folytatása

Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda


2013_39-41_69-71 GCAVAS, GCMiSe és GCAVTE

2013.08.03 Szombat


Gyermekkorom nyaraiból két hetet kedvenc nagynénémmel minden évben Lillafüreden töltöttünk. Innen, rendszeresen látogattunk be Miskolcra és bejártuk a város nevezetesebb részeit. Ma, az akkor szerzett emlékek és napjaink városképének összehasonlítására nyílik lehetőségem, hiszen Miskolcra látogatunk. Az “Avas Kilátó” autóbusz végállomáson szállunk le a 35-ös buszról. A buszon utazva érdeklődéssel nézem a tájat, hiszen mi többnyire a város felől, gyalogosan másztunk fel a kilátóhoz. Ezen a déli “hátsó oldalon” még nem igen jártam. “Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda” olvasásának folytatása

Rövidke pihenés a világvégén – Regéci vár és Pengőkő


2013_21-22_50-51 GCReVa és GCPENG

2013.05.10 Péntek


Kéthetes szabadságunk végére egy nehezebben megközelíthető helyet választottunk, három napos (2 éjszakás) távolléttel. Célpontunk Regéc, a Zemplén egyik gyöngyszeme. Csütörtökön délelőtt indultunk vonattal Szolnokról. Két átszállás és majdnem 4 óra utazás után értünk Novajidrányba, ahol újabb várakozás után távolsági autóbuszra ültünk és a környező településeket végig nézve, további kb. 1 órás zötyögés után, du. 5 óra környékén megérkeztünk Regécre. Kicsit elgondolkodtató, hogy a Szolnokhoz közelebb lévő Regécet nem lehet 1 nap alatt oda-vissza megjárni, míg a másfélszer akkora távolságra lévő Szentgotthárdot igen, ráadásul úgy, hogy még túrázunk is. Mindez a kitűnő vidék támogató közlekedésnek köszönhető. Regécre ugyanis napi 2 pár busz közlekedik 2013-ban! Egy reggel 5-kor és egy délután 5-kor.  Szóval megérkeztünk Regécre. A buszmegállótól nem messze lakott házigazdánk, aki átkísért bennünket a Regéci Házikó nevű szálláshelyünkre.  Este a nehéz hátizsák és egy rossz mozdulat következtében begörcsölt a csuklyás izmom, így csak törzsből fordulva tudtam a fejem forgatni. “Rövidke pihenés a világvégén – Regéci vár és Pengőkő” olvasásának folytatása

Akkor most itt a tavasz vagy még tél van? – Foltán-kereszt


2013_10_39 GCmakk

2013.03.23 Szombat


Hurrá! Itt a tavasz! Ha kinézek az ablakon, süt a nap, zöldül a fű. Csak reggelente van még hideg, de ezen lehet segíteni. Menjünk ládázni! Hármasban, Vé, Zoli és én indulunk el a Börzsönybe. Kismarosig utazunk, onnan a Királyréti kisvasúttal folytatjuk a végállomásig. Kellemest a hasznossal! Legalább a kisvasutak iránti vonzalmunkat is kielégítjük Zolival. Mint a vonatkísérőtől megtudtuk, gyorsított személyvonattal utaztunk. Olyan utastájékoztatást nyomott, mintha IC-n utaztunk volna. Stílszerűen mondva Király(réti) volt. “Akkor most itt a tavasz vagy még tél van? – Foltán-kereszt” olvasásának folytatása

Végre esik a hó! – Somoskő


2013_3_32 GCSoKo

2013.01.23 Szerda


A meteorológia sok havat jósolt országosan, aminek nagyon örültünk. Mivel a felszerelésünk nem a vastag hóban való közlekedésre való, ezért sokáig bújtam az előrejelzési oldalakat, hogy merre esik a legkevesebb. Egyértelműen a Karancs környéke látszott nyerőnek, ezért Somoskőt választottuk ki úticélul. Kicsit ugyan gyanús volt, hogy az Északi-középhegységben esne a legkevesebb hó, de történtek már csodák. Reggel fehér tájra ébredtünk. Nézem a vasúti oldalakat, a 82-es, 81-es vonalakon rendben járnak a vonatok. Akkor induljunk, arrafelé biztosan nem esik! “Végre esik a hó! – Somoskő” olvasásának folytatása

Nógrádi séta – 1000 éves múlt (Nógrádi vár) és Berkenye


2012_23-24_23-24 GCmult és GCBERK

2012.11.16 Péntek


Ma Vé-vel indulunk ládázni. Mivel a nap már igen későn kel és hétköznap lévén, több vonat közlekedik, viszonylag későn indulunk el. “Nógrádi séta – 1000 éves múlt (Nógrádi vár) és Berkenye” olvasásának folytatása

Ismét egy felhőtúra- Tokaj, Kopasz hegy


2012_21_21 GCToka

2012.11.03 Szombat


A tegnapi Hegyes-tetői túra levezetéseként, úgy döntöttünk Vé-vel, hogy ma a tokaji Kopasz-hegyet, pontosabban Nagykopasz-hegyet látogatjuk meg. Már egy-egy hegyi túra után nincs olyan izomláz a lábainkban, mint eleinte, úgy látszik kezdünk megedződni. A ládázás élményeire is egyre jobban ráérzünk. Mindketten, mindig is szerettünk kirándulni, fiatalon sokat és sokfelé jártunk. Aztán a gyerekekkel már csak alkalmanként sikerült kiruccanni. A rendszer (gengszter?)-váltás utáni évek pedig csak a mindennapos, a létfenntartás biztosításáért folyó munkáról szóltak. Nem nagyon engedhettük meg magunknak, hogy valamerre is kimozduljunk. Most, hogy a gyerekek kiröppentek és valamennyire normalizálódott az élet, újra rákaptunk a szabadidő eme kellemes eltöltésére. A geoládák keresése pedig csak fokozza az élményt. Mindenkiben él egy gyerek, aki izgalommal kutat az elrejtett “kincsek” után. Ezalatt természetesen nem konkrétan a dobozban lévő ajándékokat értem, (azokat a színvonaluk alapján semmiképpen sem nevezném kincseknek), hanem inkább a keresés, és ami számunkra nagyon fontos, a felfedezés izgalmát jelenti. Egy-egy már ismert helyre is szívesebben megy el az ember, mert a ládaleírás a rejtő szemén keresztül láttatja a tájat és a látnivalót. Minket mindig is érdekelt, hogyan látják mások a világot. Ez pedig a rejtésekben és a látnivalók kiválasztásán keresztül megmutatkozik. Bár még csak 20 megtalálásunk van, találtunk már egy-egy rejtőtől több ládát is. Ezeken keresztül a még ismeretlen emberek is kezdenek ismerősökké válni. Remélem, egyszer lesz módunk találkozni személyesen is ezekkel az emberekkel. Mire gondolataim végére érek, meg is érkezünk Tokajba. “Ismét egy felhőtúra- Tokaj, Kopasz hegy” olvasásának folytatása

Mobilos kaland felhőben- Ernő-forrás és Hegyes-tető


2012_19-20_19-20 GCERNOGChegy

2012.11.02 Péntek


A héten kicsit belehúztunk a ládázásba, ma már a harmadik alkalommal megyünk katulyát kutatni. Célunk a Dunakanyar Börzsönyi oldala. “Mobilos kaland felhőben- Ernő-forrás és Hegyes-tető” olvasásának folytatása

A természet műalkotása – Pogány gyökér


2012_13_13 GCPOGA

2012.10.12 Péntek


Ma Vé-vel a Börzsönybe fogunk utazni. Mivel a Vác-Diósjenő vasútvonalon ritkás a menetrend és már hamar sötétedik, ezért korán el kell indulnunk. Hajnali 2 órakor kelünk, valamivel 4 óra után már forog a kerék alattunk. Így is majdnem 8 órakor érünk Diósjenőre. Borult, de szerencsére eső és szélmentes az idő. A szokásos nekikészülődés után elindulunk az állomásnál kezdődő síúton. Közben konstatáljuk, hogy a fényképezőgép megint otthon maradt. Hiába, ilyen korai kelés mellett még a listámat sem látom rendesen elolvasni. “A természet műalkotása – Pogány gyökér” olvasásának folytatása