Miskolci emlékek nyomában – Avas kilátó, Miskolc Belvárosi Séta és Avasi Templom Mikroláda

2013_39-41_69-71 GCAVAS, GCMiSe és GCAVTE

2013.08.03 Szombat


Gyermekkorom nyaraiból két hetet kedvenc nagynénémmel minden évben Lillafüreden töltöttünk. Innen, rendszeresen látogattunk be Miskolcra és bejártuk a város nevezetesebb részeit. Ma, az akkor szerzett emlékek és napjaink városképének összehasonlítására nyílik lehetőségem, hiszen Miskolcra látogatunk. Az “Avas Kilátó” autóbusz végállomáson szállunk le a 35-ös buszról. A buszon utazva érdeklődéssel nézem a tájat, hiszen mi többnyire a város felől, gyalogosan másztunk fel a kilátóhoz. Ezen a déli “hátsó oldalon” még nem igen jártam.Leszállás után felszerelés igazítás, kütyü beizzítás és már lépdelünk is a kilátó torony felé. Az első ládánkat a torony tövében fogjuk keresni. A láda közelében átváltok a g:hu iránytűjére, ami igencsak kóvályog, hiszen TV adótorony működik a kilátó tetején, valószínűleg az zavar be. Némi várakozás után, összeáll a kép és ereszkedni kezdünk az igencsak meredek hegyoldalban. A ládát egy kivágott fa tönkje alatt kell keresnünk. A terület meglehetősen nyílt. Nemrégiben volt itt erdőirtás és gyérítés. Gondolom azért ritkították meg az erdőt, hogy ne hordják ide a szemetet, aminek jócskán látjuk a nyomait. A levágott gallyak is tovább nehezítik a mozgást a meredek hegyoldalban. Szerencsére sikerül rálelni a furcsán elhelyezett kőre és alatta a ládára. DSCN0853Nem könnyű logolni, de sikerül! Visszamászok az útra és közben látom, hogy a toronyból egy “mugli” figyeli a tevékenységemet. Sajnos itt lehetetlen rejtve ténykedni, csak remélni tudom, hogy a láda nem kerül avatatlan kezekbe! Vé-vel úgy döntünk, hogy felmegyünk a kilátó szintre és megtekintjük a panorámát, de előtte még elolvassuk a kinyomtatott ládaoldalt. Sok érdekességet tudok meg én is az Avasról, Vé számára pedig teljesen újak az információk. Míg fényképezek,

mutatom Vé-nek az ismerős helyeket és mesélek az azokhoz kapcsolódó élményeimről. Az LKM (Lenin Kohászati Művek) már csak a kéményei alapján beazonosítható. A fák jól megnőttek, sokat takarnak. Régen még a gyár udvarán tolató vonatokat is lehetett egy jó távcsővel nézegetni. Hej, ezek a kémények, de sokszor füsttel terítették be a várost gyermekkoromban! Néha levegőt is alig lehetett kapni lent a völgyben. Személy szerint sajnálom, hogy a vasúti sín gyártásának hazai fellegvára megszűnt. Az országban lefektetett vágányok nagyrészt diósgyőri síneket tartalmaznak a mai napig. Persze, ma már inkább a tisztább levegőnek tudok örülni. Sokat változott a világ! A toronyban lévő étterem/presszó is valamikor kisgyerekkoromban volt utoljára látogatható. Emlékszem, hogy egyszer egy Jaffát szopogattam el itt, míg orromat az üvegnek nyomva a tájat nézegettem. Ma már csak a hozzám hasonlóan deres hajúak emlékeznek erre az agyoncukrozott üdítőre és a csatos üvegére. De elég a nosztalgiából! Lássuk a mai Miskolcot! A “Miskolc Belvárosi Séta” nevű multi segítségével fogjuk végigjárni a belvárost. Annak ugyan a végládája (ami jelenleg a környezet méltatlanná válása miatt be van szedve), szintén errefelé található, de majd visszajövünk. Úgyis szeretünk gyalogolni és nekem Miskolcból sosem elég! Stílszerűen a Lajos soron távozunk. (Milyen kedvesek a miskolciak, utcát neveztek el rólam, miután hűségesen, évente felmásztam ide!) Hangulatos utakon ereszkedünk a Népkert felé. Útközben egy pince előtt két úr beszélget. A pincetulajdonos meginvitál bennünket egy pohár borra, de hosszú még a nap és ebben a melegben nem akarjuk, hogy a hegy leve idejekorán fejbe vágjon. Köszönettel elhárítjuk az invitálást és megyünk tovább. Útközben konstatálom, hogy milyen sok étterem volt/van itt a hegyen! Ezekre nem emlékszem, lehet, hogy akkoriban nem is voltak itt? Hiába, lassan 40 év telt el az utolsó, itteni nyaralás óta! Most én vagyok annyi idős, mint a nagynéném volt anno. Idén lenne 90 éves, ha már 30 éve nem a felhők szélén ülve figyelné csetlésem-botlásom ezen a világon. Míg a múlton merengek, meg is érkeztünk a Népkertbe. DSCN0001 (2)Itt is áll egy csomó új épület. Begyűjtjük az első pont betűit és irány a Szinva Terasz! Emlékeim szerint, ez gyermekkoromban még nem létezett, legalábbis ebben a formájában biztosan nem. A szeszélyes Szinva-patakot itt is betonmederbe szorították, mert bizony régen nagy esők után gyakran kilépett a medréből. Nekem kicsit túlságosan is rideg ez a csupa kővel burkolt terület, de láthatóan a kis csobogóval és mesterséges patakocskával oldani igyekeztek az egyhangúságot. Az augusztus ismét kitesz magáért. Pirulunk is rendesen, pedig még a két nappal korábban, a Nagy-Getén beszerzett bőrpírok sem múltak el! Fényképezgetjük a teraszt és úgy döntünk, hogy a túránk végén visszatérünk ide és meglátogatjuk a “Kortyolda” nevű vendéglátó egységet, aminek a különlegességeiről már olvastunk a neten. Vé kipróbál minden térbútort, beül a Miskolci lányok közé, DSCN0864egyiknek még a kalapját is kölcsön adja. Persze a szükséges jelszórészletet is felírjuk, majd irány a közeli Centrum Áruház! DSCN0867Ez végre ismerős, már gyermekkoromban is létezett, akkor szerintem Skála néven. Illetve mégsem ilyen volt, mert az elmúlt évtizedek alatt átesett némi ráncfelvarráson. Most is éppen felújítják. Szerencsére a fényképezőgép zoomja elegendőnek bizonyul, hogy a kordonon kívülről is lefényképezzem a táblát, ami a jelszó részletet tartalmazza. Némi nagyítás után ki is tudjuk gyűjteni a szükséges karaktereket. Egy hosszabb séta következik a Szent Háromság Ortodox templomhoz,DSCN0870 majd a Deszkatemplomhoz. Útközben még betérünk a Miskolc Plázába is, hogy eleget tegyünk a természet hívásának. Még szerencse, hogy vannak ezek a bevásárlóközpontok, mert a nyilvános WC-k megszűntével a városi turisták nagy bajban lennének nélkülük! Még kiegészítjük ivóvízkészletünket is, mert tanultunk a múltkori túrából! A Deszkatemplomot DSCN0871megcsodáljuk kívülről, körbejárjuk, de sajnos zárva van, így indulunk tovább. A templom előtti terület különösen kedves számomra, mert gyerekkoromban itt volt a lillafüredi kisvasút végállomása. De sokat jártam itt! Visszakanyarodunk a belváros felé, hogy megkeressük a Szent István szobrot. DSCN0883Közben a Polgármesteri Hivatal előtti téren pihenünk egy kicsit az árnyas fák alatt. A szobor újdonság számomra, legalábbis nem emlékszem rá. Ismét felmászunk az Avasra, ahol a napot kezdtük. A szövevényes utcácskák hálózatában el is nézzük az irányt és rossz irányba indulunk. Mikor észrevesszük a tévedésünket megfordulunk. A kilátó alatt gondjaink támadnak, mert a lépcsősor építési munkák miatt le van zárva. Mivel építkezés nem folyik és kerülni nem nagyon lehet, az út szélén bukdácsolunk tovább. A letaposott kerítésen látszik, nem mi vagyunk az elsők. Bár a multi végládája nincs a helyén, azért úgy döntünk, megnézzük, hol is lehetett. Egy erdei ösvényen megyünk. Körben mindenhol szétdobált ruhadarabok és szemét. Hajléktalanok vették be magukat ide. Szerencsére most gyűjtögető körúton vannak. Megtaláljuk a feltételezett egykori rejteket, DSCN0887majd mi is sietve távozunk. Ez tényleg nem jó hely a ládának! Majd a ládaoldal szerint elküldjük a rejtőnek a többi ponton beszerzett bizonyítékot, aki cserében megküldi a jelszó hiányzó darabját és otthonról logolunk. Elindulunk utolsó célpontunk, az Avasi Templom felé. Most másik irányból próbáljuk kerülni a lépcsőt, de ez zsákutcának bizonyul. Egy házhoz vezet. Akkor irány a “megszokott” útvonal, ahogy az ismert sláger is mondja: “Evri badi tésön, át a kerítésön!” Az Avasi Templomhoz tartozó temetőbe a felső kapun át lépünk be, mert a leírás szerint a kerítés belső oldalán kell a ládát keresni. Hétvége lévén sok a látogató. Nem lesz egyszerű a keresés! Szerencsére a láda a fal tövén, egy nagy fa törzsének részleges takarásában van. Nem sokat kellett keresgélni és feltűnésmentesen sikerült a logolás. Nem igazán szeretjük a temetői rejtéseket. Ennek a ládának a közelmúltban is volt jó-pár megtalálója. Ekkora jövés-menésben és matatásban hogyan lehet békében nyugodni? Szóval, szerintünk a temető nem játszótér. Igaz, hogy ez a templom mindenképpen érdemes a bemutatásra és nagyrészt a temető veszi körül,

de mi akkor is idegenkedünk a temető játszótérré alakításától! Távoztunkban még halljuk a templom híres harangjátékát is megszólalni, ami a Miskolci Rádió szignálja lett.

DSCN0893
Te is hallod a harangjátékot?
Ha nem hallanád itt meghallgathatod egy történelmi visszatekintés kíséretében

Persze ehhez a temetőhöz is fűznek emlékek. Gyerekkoromban többször próbáltuk nagynénémmel megkeresni a Latabár család sírboltját, mert a “kis Latyi” a család nagy kedvence volt. Akkoriban még nem voltak ilyen eligazítótáblák, mint most, így emlékeim szerint nem találtuk meg a keresett objektumot. Most a meleg és a fáradtság miatt Vé-nek már nincs kedve keresgélni, ezért terveinknek megfelelően a Szinva Terasz felé indulunk. A sétálóutcának kialakított Széchenyi utcán megyünk végig. A szűk házak között néha akadozik a GPS vétel, így igen érdekes tracket húzunk magunk után. Elmegyünk a Színház előtt. Ide se volna rossz eljutni egyszer! Nézegetjük a kirakatokat, majd némi kerülővel még megnézzük Mancs szobrát, végül letelepszünk a Kortyoldában. Én kipróbálom a sör-aszú párosítást, amit egy élelmiszeripari professzor talált ki. Vé tiszta bort iszik, amitől a frizurája érdekes formájúra változik és vidám nevetés költözik ajkaira. DSCN0900Kortyolgatás után még bemegyünk az útba eső lottózóba, hogy kipróbáljuk egy kaparós sorsjegyen az utolsó ládában talált kaparónkat, de nem járunk szerencsével. Felülünk a villamosra és irány a Vasútállomás!
Jó kis városnézés volt!

A vonaton megbeszéljük a mai élményeket.

Miskolc rengeteget változott, előnyére. A koszos, füstös iparvárosból egy élhető nagyvárossá lett, szép, rendezett terekkel, parkokkal. Bár az Avas sok helyen a pusztulás nyomait mutatja, remélhetőleg sor kerül annak rendbetételére is!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 35-ös busz Avas Kilátó vá. – jelöletlen út – GCAVAS – jelöletlen út – GCMiSe-1 – jelöletlen út – CMiSe-3 – jelöletlen út – GCMiSe-2 – jelöletlen út – GCMiSe-4 – jelöletlen út – Mária út – GCMiSe-5 – jelöletlen út – GCMiSe-6 – GCMiSe-7 – Mária út – jelöletlen út – jelöletlen út – GCAVTE – jelöletlen út – Villanyrendőr vm.

Térkép

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 11 km.
Szintkülönbség: 1164 m.
Átlag sebesség: 2,6 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.