2013_42_72 GChars

2013.08.10 Szombat

Vé ma nem ér rá, ezért ismét apa-lánya programot szerveztünk. Célunk a Kis-Hárs-hegyen lévő Makovecz Imre-kilátó. Nemrég már jártunk a közelben. Most a 61-es villamossal utazunk a Vadaskerti megállóig.

Leszállás után aggódva kémleljük az eget, lesz-e eső, mert a környéken csúnya fellegek kezdtek gyülekezni. Bízva jó szerencsénkben, nekivágunk a Vadaskerti utcának, mely a meredek Lipótmezei útban folytatódik, amit még lépcsőkkel is fűszereztek. Megcsodáljuk kívülről a “Lipótmező” kastélyát és kertjét. Valamikor szép lehetett, de most inkább a lepusztultság jelei látszanak rajta. Persze, el akarják adni, senki nem törődik már a karbantartással! Az utca vége egy fák között húzódó gyalogútba torkollik. Innentől erdei környezetben megyünk. Tipikus kultúrpark övezet, széles, kaviccsal borított utak hálózata. Még “utcanevet” is kapott az útvonal, Hárshegyi körút néven. Keresztezzük a Gyermekvasút nyomvonalát. Vonat sehol, pedig szeretem megcsodálni, ahogy elcsattog előttem. Innen komolyabb emelkedő kezdődik, mely a kilátóig tart. Lihegve érek fel. A fellegek egyre komorabbak és feltámadt a szél, mely távolról égzengés hangját hozza felénk. Gyorsan, menjünk fel és nézzünk szét, mielőtt ideér a vihar!- javaslom. Így is teszünk. A kilátás gyönyörű, bár a környező hegycsúcsokat itt-ott már felhő takarja el és átcikázik rajtuk a villámok fénye. A kilátó a nagy szélben úgy imbolyog, mintha hajón lennénk. Szaporán körbefotózzuk a tájat, majd iszkolunk lefelé, mert a dörgés már közeli villámokat jelez. Márpedig az Álmoskönyv szerint nem okos dolog villámlás közepette kilátón, pláne nem ilyen fémcső központtal épült kilátón tartózkodni. Miután leérünk még néhány fénykép magáról a műtárgyról. Közben megállapítom, hogy lehet ez a kilátó szép és egyedi az egymásba fonódó kettős csigalépcsővel, de funkcionálisan elég gyenge, mert nagyon instabil. Úgy látszik, egy Makovecz is hibázhat! Indulunk a ládát megkeresni. Ahogy beérünk a fák közé, megérkezik az eső is. Egyenletesen kopog a leveleken. Szerencsére a lombozat sűrű, elég jól megszűri az esőt. A láda gyorsan előkerül, gyors logolás, majd rövidesen ismét a séta úton vagyunk. Felöltöm az esőkabátom, Kata persze semmit sem hozott eső ellen. Fázunk, különösen Kata, mert a csapadék hideg széllel társul. Jókat röhögünk egymáson, főleg az én szexi öltözékemen, fényképezkedünk

és a közeli Szépjuhászné felé vesszük az irányt. A Gyermekvasút állomásának várótermében lelünk menedéket. Itt jobb kicsit, mert a széltől védve vagyunk és a korábbi meleg megrekedt az épületben. Mások is ide menekülnek a környékről. Megesszük a Vé által csomagolt elemózsiát, szelfizünk, mert haladni kell a korral és ha nem vagyunk trendik, nem kapunk vacsorát. Közben látszik, hogy az eső tartós lesz. A vihar ugyan elvonult, de nyomában csendes, áztató eső jött, ezért úgy döntünk, hogy mára ennyi! Megkeressük a 22-es busz végállomását és irány a Nyugati!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 61-es villamos Vadaskert vá. – jelöletlen út – – – – GChars – – – Gyermekvasút, Szépjuhászné vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 3 km.
Szintkülönbség: 395 m.
Átlag sebesség: 2,8 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.