Továbbra is az Alföld a célterületünk. A hegymászáshoz túlságosan is meleg van, néha még a sík területeken sem könnyű menni. Ma a Bugaci-homokhátra látogatunk el, ahol a Kunfehértó közelében található fehér eperfasort nézzük meg.
Ez megint egy olyan hely lesz, ahova a geocaching nélkül sosem jutnánk el, mert ezidáig nem hallottunk erről a helyről. A Kunfehértói vasútállomáson szállunk le a vonatról, ahova két átszállással jutottunk el. Az már látszik, hogy a meleg hiányára ma sem fogunk panaszkodni. Talán még Vé sem fog fázni! A hőmérő higanyszála közelíti a 28 fokot. Leszállás után a naptej az első dolog, amiért nyúlunk. Vé engem bevakol, majd magát is bekeni. Közben elindítom a kütyüket és nekivágunk az útnak. Először toronyiránt próbálkozunk, de rövidesen egy nagy kapu fogad az út végén. Vissza kell fordulnunk. Az újabb kísérlet nyomán a település szélére vezet az útvonal tervező, ahol először egy gyümölcsös mellett megyünk el, majd szántó marad el mögöttünk. Szerencsére beérünk egy kisebb erőbe, ahol rövidesen találkozunk a nemrég átadott Alföldi Kék úttal. Az utat jelölő oszlop még szinte világít, annyira új.
Vé nekivetkőzik, olyan meleg van. Szerencsére rövid nadrágban jött és a néptelen úton melltartóban se zavar senkit, így engedi, hogy a lombozaton átszűrődő napsugarak simogassák a bőrét. Valamikor ezen a környéken tanyák álltak, amikre már csak egy-egy elhagyott gémeskút meredező ágasa emlékeztet.
Nemrég olvastam, hogy ezek a kútágasok nem csak a víz kiemelésére szolgáltak, hanem volt egyfajta kódrendszerük, attól függően, hogy milyen helyzetbe állították azokat, illetve a rajtuk lógó vödör, hogyan helyezkedett el. Ez volt a kor SMS-e, ami messziről is olvasható volt. Míg ezekről mesélek Vé-nek, addig ahhoz az útkereszteződéshez érünk, melyről az eperfasor útja nyílik. Itt egy érdekes nyomra lelünk, amit egy csiga hagyott a poros úton. A nyálkája kis sáros nyomban fogja össze a homokot. Aztán neki is elege (melege) lehetett, mert behúzódott a házába vagy csak kimerült a nyálka készlete.
Kissé aggódva nézelődünk, mert a korábbi logokban olvastuk, hogy a fákkal szemben lévő tanyából kutyák rohantak ki, vad csaholással elűzve a kessereket. Ugyan a tanya kapuja most is nyitva van (láthatólag sosem csukják be), azonban a területen csend honol. Gondolom, a nagy hőségben a kutyák is elfeküdtek valami árnyékos helyen, így figyelmünket a fákra fordíthatjuk. A régi, valószínűleg az utat végig szegélyező fasorból mára 13 példány maradt, mely helyi védettséget kapott. Az aljnövényzetben megtaláljuk a Polgármesteri Hivatal tábláját is.
A közeli erdő már elérte ezeket a fákat is, így vegyes állomány veszi körbe őket. Egy lehasadt nyárfát is látunk a közelben. Nemrégiben jó kis szél lehetett erre, mert a törés egészen frissnek látszik.
Az öreg eperfákat is megviselte az időjárás, de ezek a törések nem frissek. Akad egészen hatalmas példány is, ahol láthatóan több fa nőtt össze.
Míg Vé nézelődik, keresve az egykor itt álló szélmalom romjait, én az egyik eperfa üregében rátalálok a geoládára. Gyors logolás, majd visszarejtés következik. A fakéreggel álcázott ládából szinte semmi sem látszik. A mostani dús növényzetben nehéz kivenni a fasort. A ládaoldalon tavasszal készült képek is vannak, melyen sokkal jobban érzékelhető a fasor. Nem sokáig maradunk, nehogy a kutyák esetleg szolgálatba helyezzék magukat, elindulunk tovább az úton.
Ismét látunk egy magányos kútgémet.
Egy darabig még fák árnyékában ballagunk, azonban a növényzet egyre ritkásabb lesz. A visszafelé vezető útra ráfordulva aztán menthetetlenül ránk tör teljes erejével a júliusi napsütés. Balról kukoricaföld, jobbról tarló, árnyék sehol. Érzem, hogy a bőrömön a naptej rotyog, akárcsak a sapka alatt az agyvizem. Még jó, hogy Vé hallgatott rám és elhozta a vékony sapkáját, mert egyébként nem szereti a fejfedőket. Most azonban magától helyezi a buksijára, hogy némi védelmet kapjon a napsugaraktól. Általában szerencsésen szoktuk az útvonalunkat megválasztani, de most ellenkező irányban kellett volna jönni. Nagyon jól esne most is az út eleji erdős környezet! Azonban minden rossz véget ér egyszer. Egy jobb forduló után ismét egy vegyes erdő széléhez érünk. A továbbiakban e mellett megyünk. Balról rövidesen egy szőlő ültetvény fogad bennünket. Sajnos a szőlő még nem érik, pedig jól esne egy fürt szomjoltónak, ugyanis a vizünk elfogyott. Szerencsére már közel a település. Rövidesen ahhoz az elágazáshoz érünk, ahol utunk elején elkanyarodtunk. Innen még egy kis erőfeszítés és ismét a házak között vagyunk. Az út végén pedig ott a vasútállomás. A mellette lévő vendéglátó egység nyitva van, így csillapíthatjuk szomjunkat, míg a ritkán közlekedő vonatra várunk.
Igazán hősöknek képzelhetjük magunkat ezután a kánikulai séta után! – állapítjuk meg egyhangúan a nap tanulságaként.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
Kunfehértó vá. – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCEPFA – jelöletlen út – Kunfehértó vá.
Megtett távolság: kb. 15 km Szintkülönbség: 219 m. Átlagsebesség: 3,39 km/h (mozgásban 4,3 km/h)
Megjegyzés: A kiemelt képről a mesterséges intelligencia segítségével Vé el lett távolítva, mert nem túl vidám arccal éppen a kutyákat leste, jönnek-e.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Sajnos a WordPress tárhelyszolgáltató megszüntette a Klasszikus blokkját, így ezentúl a bejegyzések formázása eltér a megszokottól.
Ma folytatjuk a Dél-Alföld geoládáinak felkeresését. Zoli is velünk tart Szegedre.
Szegeden illetve annak Tápé városrészében már jártunk korábban, míg legutóbb a szegedi református templomnál is megfordultunk. Ma a többi templom van soron. A geoláda hagyományos láda, mely valahol egy újszegedi parkban van elrejtve. Szegeden nagyon sok templom van, így nem igazán értjük az egypontos koncepciót, hiszen egy multi jobban végig vezetne a fontosabb látnivalókon. Így azonban, ad absurdum, egyetlen templom meglátogatása nélkül is abszolválható a találat. Jelen esetben a templomok POI-ként (érdeklődésre számot tartó pont) vannak felsorolva. Gyakorlatilag lefedik az egész várost, beleértve Újszegedet is. Mindegyikük végig járása nehezen kivitelezhető egyetlen nap alatt. Különösen olyan napon, mint a mai, amikor az időjárás előrejelzés szerint kánikulai nap várható. Ezért is érkeztünk viszonylag korán, hogy még a hőség előtt minél több pontot láthassunk. A vasútállomásról a Dómhoz indulunk, mely Szeged ikonikus épülete. Nem is kell nagyon sokat gyalogolni, máris előttünk magasodik a lenyűgöző méretű épület. Sajnos, rossz időpontban érkeztünk, mert a téren a szabadtéri színpad nézőtere van felállítva, így a rálátás a székesegyházra erősen korlátozott. Próbálok ugyan a nézőtér mellől az egész templomról képet készíteni (ld. kiemelt kép), de nem találok igazán jó pontot. A helyzetet csak rontja, hogy majdnem szembe süt a nap, így ellenfényben kell dolgoznom. Még egy használható, átfogó képet sem tudok készíteni, ezért a részletekben merülünk el. Máskor, erre járva, úgy sem volt idő az alaposabb szemlélődésre. Csodálatos a főbejárat a szobrokkal és a szentek képeivel. Szemlélődés közben veszem észre, hogy egy galamb remek ülőhelyet talált Szent királyunk fején. Mívesek a dóm ajtajai is. Még a kapu boltozat alatt is szobrok állnak, melyeket korábbi látogatásaim során, bevallom, nem vettem észre. A tartó oszlop aljában a Szent Koronát mancsai között őrző oroszlán kidolgozása is tökéletes.
Oldalról is megtekintjük a Dómot, majd indulunk tovább a Szerb templomhoz. Ezt csak távolabbról egy fénykép erejéig érintjük.
Nagyon gyorsan melegszik az idő. Az már látszik, hogy biztosan nem fogjuk végig járni a ládaoldalon ajánlott 17 templomot. Megyünk a láda felé és az útba eső templomokat megnézzük – szól kis csapatunk határozata. A Szerb templom után átsétálunk a Tisza-hídon Újszegedre. A víz feletti hűs szellő jól esik, de a nap piszkosul tűz. Megérkezünk a Torontál térre, ahol az Újszegedi Plébánia Árpádházi Szent Erzsébet temploma áll. Itt a bejáratról is készül néhány fénykép.
Ezután elballagunk a közeli parkban elhelyezett ládához, melyet egy fa odúja rejt. Útközben találunk néhány com-os logot tartalmazó papírlapot, melyet összeszedünk, hogy majd a ládába visszahelyezzük. Elég dús növényzetben vezet a kesser-ösvény. Vigyázni kell, mert a terület el van “aknásítva”, feltehetőleg a közelben tanyázó hajléktalanok által. Néhány eldobált ruhadarab is erősíti a feltételezést. Zoli a ládához leguggolva alig látszik ki a növényzetből.
Az egyetlen pozitívum, hogy a ládában találunk egy TB-t, melyet magunkhoz veszünk. Miután logoltunk és a szétszórt papírlapokat visszaraktuk a ládába a másik, közelben lévő geoládához indulunk.
Az egykori szegedi vasúti híd maradványaihoz tartunk, mely Újszegeden át Temesvárt és a Balkánt kapcsolta össze az országos vasúti hálózattal. Még a Monarchia alatt épült és a II. világháborúban stratégiai szerepet töltött be a román olaj szállítása miatt. 1944-ben a szövetségesek lebombázták, maradványait a visszavonuló németek robbantották fel. A front átvonulása után egy ideiglenes fahidat építettek mellé, de az 1946-os jeges árvíz azt tönkretette, így mind a vasúti, mind a közúti forgalom megszűnt rajta. Mára csak az újszegedi hídfő egy része maradt meg mementónak. Ide igyekszünk a csendes utcákon.
A hídfő utca felőli oldala rendbe van téve, bár a gaz itt-ott kikukucskál a kövek közül. A maradványokon emléktábla. A hídfő másik oldala már rendezetlenebb. A növényzet lassan eltakarja a falat.
A közelben egy vízműhöz tartozó műtárgy áll. Zoli erre kapaszkodik fel, hogy fényképeket készítsen. Persze a szelfi sem maradhat ki.
A láda virtuális, logolásához az emléktábla bizonyos betűit kell összeolvasni.
Logolás után visszasétálunk az Újszegedi Református templom épületéhez, mely inkább egy sarki, díszesebb lakóházra emlékezte, nem egy templomhoz. Csak a tornyon lévő csillag árulkodik egyházi épület jellegéről.
A templom megtekintése után visszamegyünk Szegedre a Tisza-hídon át.
Útközben egy érdekes járműbe(?) botlunk egy ún. Beerbike-ba (sörkerékpár). Ez egy Barkas alvázán kialakított ivó, melyet sörözés közben az iszogató emberek kerékpárként tekerhetnek. Bérelhető a szerkezet, valószínűleg remek bulikat lehet a segítségével csapni.
Még útba ejtjük a Honvéd téri református templomot.
A kánikulára tekintettel, befejezzük a templomok felkeresését és visszamegyünk a vasútállomáshoz, ahol a közeli étteremben megebédelünk. Bizony jól esik a finom, hideg csapolt sör! Az étteremben az ételre várva derül ki, hogy a meleg úgy látszik, nem csak rajtunk, de a tracken is nyomot hagyott, mert miután Újszegedre átértünk már nem rögzült merre jártunk. Előtte is vannak kisebb kihagyások, így a track most nem kerül be a bejegyzésbe. A fényképezőgép sem állt a helyzet magaslatán, mert a fényképek kissé összekeveredtek és a készítési idejük is fals adatokat tartalmaz.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
Szeged vá. – jelöletlen út – GCSZTE – jelöletlen út GCSZVH – jelöletlen út – Alsóvárosi Tóth Étterem
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Ma, kihasználva a jó időt és azt, hogy szabadságon vagyunk, ismét olyan tájra látogatunk, ahol még nem jártunk. Korán kelünk és indulunk, mert messzire utazunk, a Szalonnai-hegységbe. Ez az ország északi részében, a szlovák határ közelében található, az Észak-Magyarországi Középhegység része. Miskolcig még könnyű eljutni InterCity-n, de onnan Bzmot motorvonattal döcögünk Perkupáig. “A Szalonnai-hegységben – Martonyi kolostorrom és Bódvarákó”→ olvasásának folytatása
A tegnapi, a vártnál kevesebb látványt nyújtó ládázásunk után ma, megkezdve éves szabadságunkat, Százhalombattára utazunk remélve, hogy látványosabb napnak nézünk elébe. Százhalombattáról, ahol mellesleg még egyikünk sem járt, először az energia ipari létesítményei jutnak eszünkbe (hőerőmű, olajfinomító). A ládaoldalt olvasgatva kiderült, hogy történelme az őskorba nyúlik vissza. A területén rengeteg bronz- és vaskori halomsírt találtak, innen kapta jelenlegi nevét is, Százhalombatta. Kíváncsian vágunk hát neki az útnak. “Nem csak iparváros – Batta City”→ olvasásának folytatása
Reggel arra ébredtem, hogy egy évvel fiatalabb lettem. Vagy öregebb? A fene se tudja már, de ma feltétlenül egy szép helyre kell elmennünk ládázni! Mivel mindketten szeretjük a Tiszát, így az Élő- és Holt-Tisza nevezetű multi geoláda mellett döntünk. “A Tiszát szerettük volna látni – Élő – és Holt-Tisza”→ olvasásának folytatása
A geocaching játék nem csak a keresésről szól, hanem szerintünk, az igazi savát-borsát a saját ládák jelentik. Vé-vel már régóta töprengünk, hogy jó lenne egy saját ládát létrehozni. A végső lökést Strombus játékostársunk levele adta meg, aki felhívta figyelmünket, hogy az adoptálható ládák között van egy, a lakóhelyünktől nem messze található láda, mely örökbefogadóra vár. Ha nem lesz vállalkozó, a láda meg fog szűnni. E láda örökbefogadásának menetéről szól legújabb bejegyzésem.
Nézzük csak, hogyan is lehet a geocaching játékosnak saját ládája? Lássuk, mit mond erről a geocaching.hu oldal FAQ (GYIK), azaz GyakorI Kérdések oldala ládarejtésre vonatkozó pontja. “Két módon lehet a játékos ládagazda. Már meglévő láda adoptálásával illetve önálló rejtéssel. Az első geoláda telepítésekor már rendelkeznie kell legalább 50 (változott 75-re, majd 125-re) megtalált ládával, amelyben lehet hagyományos vagy olyan multi, amely legalább egy hagyományos ládát is tartalmaz. Elsőre mindenképpen hagyományos ládát (vagy hagyományos ládát is tartalmazó multit) kell rejteni.”
Ezen követelményeknek megfelelünk. Megtalálásaink száma már 323-nál jár. Mi a láda adoptálást (örökbefogadást) találtuk a praktikusabbnak, mert a ládaoldalak formázása ún. HTML-tagekkel (parancsokkal) történik és nekünk nincs tapasztalatunk ezen a területen. Egyébként is egy meglévő dolgot javítani sokkal egyszerűbb dolog, mint újat alkotni. Majd annak is eljön az ideje! Így aztán április 2-án úgy döntöttünk, hogy szemügyre vesszük ezt a geoládát. A ládaoldalt megtekintve, láttuk, hogy a láda betegre van állítva, ami azt jelenti, hogy valami okból nem kereshető. Az eredeti láda koncepcióban a virtuális pontok jelszó részleteit, egy-egy a tanösvény mellett kihelyezett információs tábláról kellett leolvasni. Megtekintve a logokat a webarchívumban, kiderült, hogy már 2011 óta jelzik a megtalálók, hogy gond van az egyik táblával, mert nem az van kihelyezve, mint ami a leírásban szerepel. (Ezt később mi is tapasztaltuk, hogy időnként cserélik a táblákat.) Ekkor még kitalálható volt a találatot igazoló jelszó. Sajnos 2014-től a tanösvény több tábláját kicserélték, így a jelszó megfejthetetlenné vált. A ládagazda szorgalmasan jóváhagyogatta a jelszó nélküli megtalálásokat, de semmi készséget nem mutatott a gyógyításra. A hosszas kereshetetlenség miatt, aztán az egyesület vezetősége úgy döntött, hogy a ládát adoptálhatóvá teszi. Tehát ezekkel az ismeretekkel felvértezve indulunk az útra.
A megközelítést a Szolnok déli végén található Szandaszőlősről gondoltuk megfelelőnek. Innen az árvízvédelmi töltésen megyünk a tanösvényig.
Szép napos időnk van, de metsző hideg szél fúj. Vé szokása szerint, fázik is rendesen, de néha én is beleborzongok egy-egy szélrohamba. A gát tetején meglehetősen kitettek vagyunk ezeknek a szeles “viccelődéseknek”. Megváltás, mikor lehúzódunk a gátoldalba, hogy Vé megkösse a cipőfűzőjét és egy kis tízórait vegyünk magunkhoz.
Azon a ponton, ahol a turistaút letér a töltésről az ártérre, a gát tetejéről csak vizet látunk arra, amerre az út vezet, így maradunk a töltésen.
Egyébként is ez jobban megfelel nekünk, hogy a tanösvény parkolójába eljussunk. A tanösvény ugyanis itt kezdődik. A mentett oldalon, ahol a parkoló is található, a korábbi magas vízállásnak nyoma sincs, az árvízi gát működik. A parkolóba érve, jó kis meglepetés ér bennünket, mert komoly infrastruktúrát találunk. Van itt vezetékes víz nyomóskúttal (a hajnali fagyok miatt a víz még nincs megnyitva), szemétgyűjtők, sőt mobil WC is, amivel nem sok hasonló jellegű helyen találkoztunk. Természetesen a paddal ellátott esővédő sem maradhat el.
Talán csak egy asztal hiányzik néhány paddal. Vé végül feltalálja magát és az ülőkének hozott habszivacs lapot berakja a polárja alá. Így már nem zavarja a szél. Elölről az ülcsi, hátulról a hátizsák védi, oldalról meg olyan vékony, hogy elfúj a szél mellette. Miután minden fontos dolgot megörökítettünk fényképen, elindulunk a tanösvényen.
Virágos bokrok szegélyezik utunkat.
Bár a tanösvény elején táblán (igaz törött), kérik a látogatókat, hogy csak gyalogosan vagy kerékpárral hajtsanak be, néhol látszik, hogy gépkocsival vágták fel az utat és azokban a korábbi esőzés nyomán áll a víz. Úgy látszik, olvasni nem tudók is járnak erre!
Lassan elérjük a láda hagyományos pontját. Ezzel kezdődik a multi. A rejtés nagyon árulkodó. Nincs az a mugli, aki ne venné észre.
Mi azt szeretjük, ha a fizikai láda, mintegy jutalmul, a multi végén található. El is határozzuk, ha adoptáljuk ezt a geoládát, akkor áthelyezzük azt a multi végére. A logunkat megtesszük a logbookban. Kissé távolabb találunk egy etetőt a fácánoknak. Előtte egy nyalósót tartó állvány, tehát legalább őz nagyságú vadak is járnak erre. Úgy látszik vadgazdálkodás is folyik a területen.
Rövidesen keresztezzük az árvízvédelmi töltést és átmegyünk a mentetlen oldalra. A korábbi nagyvíz nyomán még csillognak a távolban kisebb-nagyobb pocsolyák, de az út járható.
Hamarosan a déli hídhoz érünk, ahol vízzel teli tavacskák és egy üres információs tábla fogad bennünket. Hátulján egy korábbi megtaláló vastag, piros filccel pótolta a korábbi tábla betűiből alkotott jelszórészletet.
A kis híd nagyon hangulatos, de vastag üledék borítja a korábbi árvíz nyomán. Ugyancsak sáros a túloldalt lévő pad is.
Vajon megtakarítja-e valaki ezeket vagy csak az aranyat érő májusi esők? A pad mellett lévő szemetes is piros pontot érdemel a tanösvény kialakítói számára. Egy helyen Vé odaáll egy fa mellé, így remekül látszik, meddig ért a víz.
Az úton tovább haladva a különböző fafajtákat bemutató táblák fogadnak. Lassan kijutunk a Tisza mellé. Lemerészkedünk a partra, már amennyire a sár engedi.
Tovább haladva ismét a tavasz jeleivel találkozunk virágos rét formájában.
Természetesen az információs táblák itt is kísérik utunkat. A révlejáró után egy kilátó magasodik előttünk. Itt van a multi harmadik pontja és itt derül fény arra, hogy két különböző projekt ismertető táblái vannak elhelyezve a tanösvény mentén. Itt mindkettő táblája megtalálható. Ezért nem voltak hát egyformák a táblák! – világosodunk meg. Míg én fényképezek, Vé leülve gyönyörködik a tájban. A levelüket bontogató fák tényleg üdítő látványt nyújtanak a tél szürkesége után. A Tisza túlpartján pedig a tiszavárkonyi templom tornya látszik.
Felmegyünk a kilátóba és körbefényképezzük a tájat. A kilátás nem ad sokat, csak annyit, amennyit az alföldi táj adhat. De valószínűleg az építéséhez jó sok eu-s pénzt lehetett lehívni.
Miután lemásztunk, megyünk tovább utunkon. Több helyen is pihenőpadokat helyeztek el a megfáradt vándorok részére. Ezek jó részén szintén látható a levonuló árvíz nyoma.
Elérünk a rákóczifalvai szabadstrandhoz, ahol a sarat kerülgetve, szintén lemegyünk a víz mellé. Körben a fehér füzek sárgás-zöldes ágai integetnek. Látszik, hogy itt is magasan állt a víz.
Továbbmenve megcsodáljuk a ligetes facsoportokat és az öreg, terjedelmes fákat is. Mi mindent láthattak ezek életük során!
Eljutunk az északi hídhoz, ezen azonban nem tudunk átmenni, hogy a multi negyedik pontján is leolvassuk a jelszót. A híd még víz alatt áll.
Folytatva utunkat nagyot kell kerülnünk a legelőn, mert itt még vastagon víz borítja az utat is. Visszaérve a gáthoz ismét átkelünk rajta. Azt már eldöntöttük, hogy ezt a ládát megmentjük az enyészettől és adoptálni fogjuk. A pontok jók, csak az elsőt alakítjuk virtuálissá és a fizikai ládának kell új helyet keresni. Vissza Rákóczifalvára megyünk a buszhoz. Útközben találunk egy utat, mely az erdőbe vezet. Bemegyünk rajta egy darabig és megszületik a döntés, ide fog kerülni a multi hagyományos pontja. Így a mentett oldalon nem fenyegeti az árvíz. A Rákóczifalvára vezető betonút mentén is virágzó bokrok sorjáznak, hangulatossá téve az utat.
A faluba beérve találtunk egy buszmegállót a település szélén. Mint kiderült, ez a Szolnokról jövő autóbusz végállomása, a megálló neve József A. utca. Jó ezt tudni, mert jóval közelebb van, mint Szandaszőlős. Megnézzük a menetrendet, de nincs szerencsénk. A busz nemrégen ment el és két óra múlva jön a másik. Nincs mit tenni, megyünk tovább, mert a 442 sz. útra kiérve van egy másik buszmegálló, ahol minden, a falun átmenő busz megáll. Így is történt, odaérve a megállóba, pár perc múlva jön is egy busz Rákócziújfaluból.
Hazaérve lázas munka kezdődik. Először is jelezzük a ládaoldalon, hogy adoptálni szeretnénk a ládát, majd írunk az egyesületnek és rövid időn belül már a nevünkön is a geoláda. Az első!!!! Ezután haditervet készítünk a teendőinkről. Legelőször is elkezdem tanulmányozni a ládaoldalt és önképzésbe fogok a HTML-tageket illetően. Aztán kitaláljuk az új jelszót és annak részekre bontását. Mivel a víz időszakos látogatásának nyilvánvaló jeleit láttuk, ezért olyan jelszóhordozót kell találnunk, mely ellenáll a természet támadásainak és egy árvíz után is olvasható marad. Eszembe jutott, hogy múltkor a kulcsmásolónál, milyen klassz névtáblákat láttunk műanyag lapra gravírozva. Ilyen jelszóhordozókat fogunk csináltatni! Hétfőn el is megyek és megrendelem a feliratokat. Aztán következik az anyaggyűjtés, mert szeretnénk a ládaoldalt kiegészíteni. Például érdekel, hogy a hely honnan kapta a Bivalytó, más forrásokban Bivaly-tó megnevezést. Ez ügyben a legalaposabb kutatómunka sem hoz eredményt. Legközelebb egy helyi lakos információja járhat az igazsághoz, aki szerint régen ide hordták itatni a bivalyokat. (Évekkel később olvastunk egy újságcikket, hogy a területen újra bivalyokat fognak legeltetni, mint hajdanán. Ez lehet hát az elnevezés oka!)
Miután minden összeáll, április 17-én Zolival kimegyünk újra a területre, hogy felszereljük a jelszóhordozókat, bemérjük a pontokat és elhelyezzük az új ládát, természetesen begyűjtve a régit is. Erről az útról nem készült track. Szívet vidámító látvány az időközben kivirágzott repce sárga tengere az út mellett.
A régi láda környékén egy ismertető táblára csavarozzuk fel a jelszóhordozó lapkát, ezzel virtuálissá téve az első pontot. Az út már sokkal járhatóbb. A víz visszavonult. A második ponton is hosszas koordináta bemérést végzünk.
A déli hídnál érdekes látvány fogad, ahogy a nyárfaszöszök beborítják a vizet. A part is olyan, mintha hó esett volna
A növények levélzete láthatóan nagyot nőtt az elmúlt két hétben. Az északi híd is átjárhatóvá vált, de a környező fák még vízben állnak.
Azonban, okulva a korábbi tapasztalatokból, a láda negyedik pontját az innenső parton helyezzük el, hiszen jön még nagyvíz, és így hamarabb kereshetővé fog válni, mert innen hamarabb levonul az ár.
Átmenve a hídon a jelzésű turistaútról is készítünk egy képet.
Az látszik, hogy nem túl forgalmas, de legalább vízmentes. Az új ládának sokáig keressük a helyet, mire egy kidőlt fa alatt megfelelő helyre lelünk. Ezt a rejtést nem veszi észre avatatlan szem!
Környezetvédelmi megfontolások miatt, a mi ládánk egy befőttesüveg lett, hogy ne műanyaggal szennyezzük az erdőt. (Döntésünk, később hibásnak bizonyult, mert az üveg fém fedele a bevonata ellenére is korrodálódni kezdett, lehetővé téve a nedvesség bejutását a belsejébe. Így aztán a jól bevált, négyfülű ételdobozra tértünk át, mely kiváló szigeteléssel rendelkezik, ha rendesen visszazárják.)
Mindezek után, hazaérve még felviszem a ládaoldalra az új pontok és a régi pontok újramért koordinátáit, majd némi fazonigazítás után, április 19-én kereshetőre billentem a geoládát. Jöhetnek a megtalálók! Az elkövetkező hétvégeken többször is végig járjuk a területet, hogy minden rendben van-e és újabb fényképeket is készítünk. Ekkor a távolban egy nyulat és gólyát is látunk.
Megtalálod a nyuszit?Ők is megjöttek
Többszöri látogatásunkat az is motiválja, hogy hihetetlenül jól érezzük magunkat ezen a csendes területen, ahol senkivel sem találkoztunk látogatásaink során. Remekül sikerül kikapcsolódni és feltöltődni. Öröm látni a növényzet újabb és újabb virágait és tavasz kiteljesedését. Ahogy melegszik az idő, megjelennek a rovarvilág képviselői is, lepkék, bogarak. Később vettünk egy túra GPS-t, ezért 05.29-én ismét kimegyünk Vé-vel, hogy pontosítsuk a korábban telefonnal kimért koordinátákat.
Meg kell mondanom, érdemi eltérés nincs a célműszer és a telefon által mért adatok között.
Rövidesen be is funak az első megtalálások. A visszajelzések alapján tetszésre talált a hely és a munkánk.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal 04.02-én:
28-as busz Tóth Árpád u. am. – jelöletlen út – – jelöletlen út – – GCBTO_1 – jelöletlen út – GCBTO_2 – jelöletlen út – GCBTO_3 – – Rákóczifalva, Napfény Étterem am.
Megtett távolság: kb. 17 km Szintkülönbség: 225 m. Átlagsebesség: 2,86 km/h (mozgásban 4,4 km/h)
Frissítés: Sajnos a terület 2025-re elvesztette tanösvény jellegét, így októberben a ládát megszüntettük.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Két napja megtaláltuk Budapest nyugati sarkát is, a négy sarkot felvonultató multiláda pontjai közül. Már csak a záróláda van hátra, ahol kiderül, hogy az egyes sarkokon talált jelszórészleteket milyen sorrendben írva kell logolni a sikeres megtalálásért. “A kör bezárul -Négy sarok”→ olvasásának folytatása
Ahogy mondani szokás “Ember tervez, Isten végez”. Leültem én tervezni, de amikor eldöntöttük, hogy gyalogosan járjuk végig a Négy sarkot, egy dologgal nem számoltunk, ezek pedig az autópályák, főleg az M0-s Budapestet körülölelő gyűrűje. “A második és harmadik sarok – Négy sarok”→ olvasásának folytatása
Volt egyszer egy geoláda a magyar geocaching hőskorában, mely Budapest négy, a fő égtájak szerinti “sarkait” mutatta be. Telepítése után röviddel kiderült, hogy mindjárt az első pontja a Fővárosi Vízművek védterületére esik, ezért megszüntetésre került. Később a rejtő némileg átdolgozta és új ládaként megjelentette. E multi felgöngyölítését kezdjük el a mai napon. “Az első (északi) sarok – Megyeri híd és Négy sarok”→ olvasásának folytatása
Tavaly decemberben már volt egy próbálkozásunk a Tábor-hegyi-barlang ládájának megtalálására, de akkor idő hiányában nem tudtuk alaposan átkutatni a helyet. Ma újra megpróbáljuk, ezúttal Zoli nélkül, Vé-vel kettesben.
Szerencsére mostanra megenyhült az idő, így ragyogó napsütés és pozitív hőmérséklet fogad bennünket. Decemberben alulról, a Királylaki út felől közelítettük meg a helyet. Most felülről próbálkozunk, így a Fenyőgyöngyénél szállunk le a buszról és a jelzésen indulunk el a szelíden emelkedő úton. A jelzést követjük, míg csak el nem érjük a -t, akkor átváltunk arra.
Ez az út nagyjából szintben vezet, ráérünk a téli, bár korántsem télies erdőt szemlélni. Az avart feketerigók zörgetik, a fákon cinkék keresgélnek és időnként egy-egy harkály kopácsolását is hallani. Szerencsére a Hármashatárhegyi út forgalmának zaja már mögöttünk maradt. Elérünk a Tábor-hegyi-barlangot ismertető táblához. Itt kezdődik a barlanghoz vezető út, mely meredeken ereszkedik lefelé. Hajaj! – gondolom – lefelé még csak-csak, de ezen vissza is kell majd jönni! Vének viszont a lefelével gyűlik meg a baja az őzike lába miatt. (Nem azért őzike, mert szőrös, hanem mert olyan vékony!) A barlang felett az út tesz jobbra egy kitérőt, így szerpentinezve nem annyira meredek. Megérkezünk a barlanghoz. Meglepődve tapasztaljuk, hogy a bejáratot elzárni hivatott rácsajtó nyitva van.
Lehet, hogy még a réges-régen itt élt kardfogú, barlangi kacsák hagyták nyitva? Mindenesetre beóvakodunk, bár Vé erősen ódzkodik az ilyen szűk és sötét helyektől (ellentétben velem, aki kedvelem a szűk és nedves helyeket). Bent viszont érdekes látvány fogad. A barlang teteje az idők során erősen erodálódott és több ponton átlyukadt. A lukakon átszűrődik a kinti napfény, így a barlang sötétjéből nézve, a csillagos éghez hasonlít a látvány, csak ezek a csillagok nagyok és szabálytalan alakúak.
Bent a falak színét nemcsak a bennük található ásványok és a rájuk telepedett növények színezik tarkára, hanem sajnos a graffitik is.
Még készítek néhány képet, majd a barlang előtt nyíló panorámára fordítjuk figyelmünket. Lábunk alatt Óbuda terül el. Sajnos, párás a levegő, de azért felismerünk néhány jellegzetes pontot.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a láda kereséséhez fogunk. A GPS most is a barlang fölötti meredek sziklákhoz irányít, ahol egy hónapja Zoli is keresgélt. Az akkor megtalált jégkrémes doboz most is rögtön a szemünkbe ötlik, de már tudjuk, hogy nem ez az igazi láda. Tovább keresgélünk. Minden üregbe benézünk, de a meredek talajon, telefonnal a kézben, nagyon nehéz megállni. Lassan felérünk a turistaúthoz, de keresésünk nem jár sikerrel. Sajnos, ebből jelszó nélküli megtalálás lesz, mert többet már nem próbálkozunk! Ha a rejtő jóváhagyja a találatot, az remek, ha nem, akkor sincs baj, mert a látnivalót jelentő barlangot sikerült megnéznünk.
A jelzésen visszakapaszkodunk a -re és azon folytatjuk utunkat. Szintben megkerüljük a Felső-Kecske-hegyet, legalábbis a térképről így sikerül azonosítanom, majd újra találkozunk a jelzéssel.
Ezen megyünk tovább a Hármashatár-hegyre. A hegyet bemutató geoláda egy hárompontos multi. Első pontján található maga a láda. Sajnos azt a rejtektől távolabb, teljesen szabadon találjuk. Épségben van lehet, hogy a víz mosta ki a helyéről?
Mindenesetre logolás után, a fák ölelésében álló üregbe süllyesztve rakjuk vissza, hogy a víz ne tudja kimozgatni, az álcázáshoz pedig faháncsokat keresünk. Miután befejeztük tevékenységünket folytatjuk utunkat a Hármashatár-hegy csúcsa felé. Szerencsére az út szelíden emelkedik, szinte észrevétlenül érünk a bázisállomás antennája alá. Érintünk egy jó állapotban lévő geodéziai mérőpontot. Állapota meglepő, mert sajnos ezek közül a pontok közül a legtöbb nagyon rossz állapotban van. A támasztó betonelemek szétcsúszva, a referenciapont pedig elmozdulva vagy éppen hiányzik is. Ez pedig rendesen körül határolva és nem túl régen festhették újra.
Igaz, hogy napjainkban a geodéziai mérések már leginkább műholdak segítségével történnek, de ezekre a mérési alappontokra akár ipartörténeti szempontból is tekinthetünk, egyebekről nem is beszélve. A hegy tetején történelmünk egy más szeletének emléket állító objektum is található, ez pedig a főváros egykori légvédelmi gyűrűjének egy darabja, egy légvédelmi bunker. Itt található a multi 2. pontja.
Az eredeti felirat már nem olvasható, így a rejtő a bunker belsejében, a lépcső alatt írta fel a jelszórészletet. Természetesen, Vé kívül maradva “fedezi” tevékenységemet, míg én bemászva a bunkerbe, lefényképezem az itt is nehezen olvasható karaktereket. Elgondolkodunk, hogy nem lehetett könnyű a szolgálat itt télen, a hidegben. Most jó az idő, zavartalan a napsütés, érzésem szerint 10 fok körül is járhat a hőmérséklet, mégis a betonból árad a hideg. Én sem időzöm sokáig bent. A bunker alatt, a napsütötte domboldalon napfürdőt veszünk. A sok borongós, hűvös nap után jól esik ez a januári tavasz. Napozás közben a panorámában gyönyörködünk. Ezzel nem vagyunk egyedül. Mindenfelé beszélgető, napozó embercsoportokat látni. A bátrabbak még a fűre is lefekszenek napozás közben.
Míg Vé gyűjti a napenergiát, én megtekintem az egykoron itt lévő Hármashatárhegyi vitorlázó repülőtér emléktábláját. Igen, ez a lankás hegyoldal megkönnyíthette a gépek felszállását.
Miután Vé feltöltődött a napsugaraktól, elindulunk a multi 3. pontja felé, mely egy egykori határkő, ami a főváros akkori határát jelezte. A felirat ezen is megkopott, de második kísérletre sikerült a logolás. Lassan ereszkedünk lefelé a domboldalban, miközben élvezzük a szép, tavaszias időt.
A Szépvölgyi út felső végénél kötünk ki, mikor bevillan a felismerés (egy dézsányi vü vagy franciásan déjà vu), én már jártam itt! Méghozzá egyedül, amikor az “Erdei repülőtér” nevű ládát kerestem fel. Jó kis szeles nap volt az, a szél majd lerepített a szikláról!
Most is, mint akkor, a Szépvölgyi úttal párhuzamos erdei ösvényen jutunk vissza a Fenyőgyöngyéhez. Ma ismét remek nap áll mögöttünk!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
65-ös busz Fenyőgyöngye amh. vá. – – – – GCKBrl – jelöletlen út – – – – – GC3hat-1 – – GC3hat-2 – jelöletlen út – – GC3hat-3 – – – jelöletlen út – 65-ös busz Fenyőgyöngye vá.
Megtett távolság: kb. 7 km Szintkülönbség: 677 m. Átlagsebesség: 1,64 km/h (mozgásban 3,43 km/h)
Frissítés-1: A GCKBrl láda rejtője 2016.02.08-án jóváhagyta a jelszó nélküli megtalálásunk bejelentését, így ezentúl ez a láda is megtaláltként látszódik a térképen.
Frissítés-2: A GC3hat láda a megtalálásunk óta több ládagazda kezén is átment. A jelenlegi pontjai már máshol találhatók, mint amikor mi kerestük.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Végre beköszöntött az igazi januári, fagyos idő!. Az elmúlt napokban még lepelnyi hó is esett, ami nálunk gyorsan elolvadt, de reméljük, hogy mai célpontunk, Solymár környékén még látunk belőle valamit! “Azért a víz az úr – Vízesés”→ olvasásának folytatása
Előző történetünket a szilveszteri koccintásnál hagytam abba, amikor a 2015-ös. száz feletti megtalálásunkra is ürítettünk egy pohár pezsgőt. Nos, nem csak azt határoztuk el, hogy az év utolsó napját ládázással ünnepeljük, hanem azt is, hogy lehetőleg január első napjaiban is ugyanígy kezdjük az évet.
Ehhez idén kedvező lehetőséget teremt, hogy január másodika szombatra esik, így nem kell dolgozni menni. Tegnap kihevertük az előző napi, késői fekvést és ma reggel friss erővel vágtunk neki az új év köszöntésének kesser módon. Nem csak mi vagyunk frissek, de az időjárás is, mert -7 °C-t mutat a hőmérő, mikor leszállunk a vonatról. Szerencsére Vé is jól felöltözött, csak alig-alig fázik.
Elindulunk a vasút mellett a jelzésen.
Egy idő után a vasút és a turistaút szétválnak és mi egy kis emelkedőn egy vadvédelmi kerítéshez érünk, melyen a megszokott létrás megoldás vezet keresztül. A létra kissé romos állapotban van, ezért Vé meglehetősen félve vág neki az átmászásnak. Baj nélkül átjut, következem én. Nekem is sikerül abszolválnom a feladatot, így a kerítés mellett, a túraúton megyünk tovább. Rövidesen élesen jobbra kanyarodik az út és nekivágunk kedvenc terep mintázatomnak, az emelkedőnek. Kb. 1 km alatt, mintegy 80 m szintkülönbséget győzünk le. Miután felértünk a tető közelébe vízszintesre, majd enyhén lankásra vált az út. Közben időnként őzek és szarvasok váltanak át előttünk. Persze fényképezni nincs idő, mert mire elővenném a gépet, addigra már az út másik oldalán lévő erdőrészben vannak. A fényképezőgép is fázik, kissé nehezen kapcsol be, így többszörösen is nehézkes a fényképezés. Érdekes, hogy a lombozat nélküli erdőben is milyen gyorsan köddé tudnak válni ezek az állatok! Marad tehát az a kis idő a megfigyelésükre, míg kellő távolságra, átmennek előttünk az úton. A Juharos-hegy (a láda neve is erre utal) tetején, már nem kell sokat menni és a geoláda közelébe érünk. A Gödöllői-dombság legmagasabb pontjainak egyikén tartózkodunk.
Egy másik ilyen nevezetes ponton, a Margitán is jártunk már májusban.
Sajnos kilátás, akárcsak ott, itt sincs, mert erdő vesz körül bennünket. A GPS jel kissé ugrál, így bolyongunk egy keveset, mire magára talál, mi meg a segítségével a ládára egy mohás fatönk alatt. Kissé kilátszik a rejtekéből, ami azért gond, mert a környéken sarjazás folyik és a favágók, ha megtalálják, nem biztos, hogy békén hagyják.
Mi mindenesetre igyekszünk alaposabban visszarejteni. Míg én a ládával és a logolással bajlódok, Vé ismét fázni kezd.
Elindulunk visszafelé és útközben ráérősen nézelődünk. Jobb oldalt vadvédelmi kerítés fut, mely villanypásztorral biztosítja a mögötte lévő termőföldet. Felfedezek egy elektromos dobozt is az egyik fán, ami napelem segítségével táplálja a mellette lévő kamerát. Már az erdőben is figyel a nagy testvér! Érdekes, hogy mennyi többtörzsű fa található errefelé. Ha a tövük közös is, akkor magasabban ágaznak el, vagy a magasban fonódnak össze. Érdekes volna erről egy szakember véleményét meghallgatni!
De csak mi ketten vagyunk az erdőben, mások otthon melegszenek és élvezik a többnapos munkaszünetet. Az úton lefelé könnyebben haladunk, bár a lejtőt meg Vé nem szereti. Elérünk a vadvédelmi kerítés létrájához. Úgy döntök, hogy megörökítem Vé-nek a kerítésen történő átmászását. Két fénykép után látom, hogy kifejezőbb lesz, ha videón rögzítem a látványt. Sajnos erre a weboldalra nem tudok videót feltölteni, így csak otthon szórakozunk a látványon. Átérve, Vé büszkén integet a közben lecsúszott sapkája alól kikandikálva.
Következem én. Ezt Vé fotózza.
Miután mindketten teljesítettük a szertorna számot, megyünk vissza a jelzésen, a Besnyői-patakig, ahol ráfordulunk a keresztező jelzésre.
A Máriabesnyői Bazilika alá érünk. Ez nevezetes búcsújáró hely, most azonban minden csendes. A geoládát a parkoló szélében, egy fa mellett, néhány kiürült üveg társaságában, kővel álcázva találjuk. Annyira gyenge a rejtés, csoda, hogy még nem tűnt el!
Gyors logolás után tovább állunk. A Bazilika zárva, sok nézelődéshez pedig nincs kedvünk a hidegben. Pedig már “csak” -6 °C van így dél tájban! Utunk a temetőbe vezet, nem mintha elérkezett volna a mi időnk, hogy megpihenjünk. A máriabesnyői temető több dologról is nevezetes. Az egyik, hogy itt nyugszik gróf Teleki Pál, a vitatott megítélésű, egykori miniszterelnök.
Az ő Budapestről száműzött szobrát szeptemberben láttuk Balatonkenesén.
A másik nevezetesség a díszes cigány sírok, melyek különösen így Karácsony táján látványosak, ha lehet egy sírral kapcsolatban ilyet mondani. Valóban, ahogy befordulunk a temető kapun, leesik az állunk, olyan parádés látvány fogad. A sírokon komplett feldíszített karácsonyfák állnak. Különösen a gyermeksírok látványosak. Itt még játékokat is látni.
Megyünk a dombra vezető lépcsősoron és jobbra-balra tekingetünk álmélkodva. A domb felső részén, aztán találunk egy nemzetiszínű szalagokkal díszített sírt, amiben Teleki Pál nyugszik.
Kissé sietősebbre vesszük a lépéseinket, mert ugyan már “csak” -5 °C-t mutat a hőmérő, de rövidesen jön egy vonat és nincs kedvünk még egy órát toporogni a hidegben a következőig. Teleki sírjától a temető széli kis fasorhoz vezet utunk, ahol a geoláda rejtőzik. Gyors logolás és irány a vasúti megállóhely! Közben egy gyors szelfi a jövőbe tekintő orcámról.
Hát, ezt a szelfizést még gyakorolni kell! Lefelé menet a Bazilika környékén még lövök pár képet a környezetről és úgy határozunk, hogy ide egy melegebb napon még visszatérünk alaposabban körülnézni.
A vonatot szerencsésen elértük és robogunk hazafelé. Jól esik a FLIRT által nyújtott meleg környezet.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
Máriabesnyő vm. – – Gcjuha – – – jelöletlen út – GCMBB – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCMALE – jelöletlen út – – Máriabesnyő vm.
Megtett távolság: kb. 11 km Szintkülönbség: 458 m. Átlagsebesség: 2,46 km/h (mozgásban 3,8 km/h)
A track letölthető innen. (Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Frissítés-1: A GCjuha láda 2018-ban új ládagazdához és új rejtekbe került.
Frissítés-2: A GCMBB láda is új ládagazdához került és a rejtés is virtuálissá lett alakítva.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
– jelöletlen út – GCEPFA – jelöletlen út – Kunfehértó vá.
jelzésű turistaútról is készítünk egy képet.
-t, akkor átváltunk arra.
jelzésen visszakapaszkodunk a 
jelzéssel.
– 
– GC3hat-3 – 
jelzésen.
jelzésre.
Katulyakutató 