2016 49-50/346-47 GCHAVA és GCCeke

2016.08.06 Szombat

Ma az ország abaúji térségébe látogatunk. Az első láda Abaújalpáron a másik Abaújszántó-Cekeházán vár ránk.

---

Először is némi magyarázat a címhez. A geoláda neve: A vár, melynek neve… Ez a kissé Monthy Python utánérzésű névadás számunkra érthetetlen, mert Abaújalpáron és közvetlen környezetében sosem állt vár. Bár Magyarország legrégibb településeinek egyike (első említése 1330-ban történt) és történelme során többször is elpusztult, de föld- vagy kővára sosem volt. Jelentősebb épülete se sok van. Legnagyobb a husziták által épített templom és az egykori földbirtokos kúriák közül mára egyedül megmaradt Kapy-kúria. Ezeken kívül más nagyobb épülete nem volt. Lakossága a többnyire kisbirtokos családokból és az őket szolgáló parasztságból és cselédségből állt. Viszont áll a szomszédságában egy vár, a boldogkői, ez azonban Boldogkőváralja településhez tartozik. Abaújalpár egyes részeiről tiszta időben jól látható.

Mivel Abaújalpárnak vasútállomása nincs, a közeli Abaújkérig utazunk és innen gyalog megyünk céltelepülésünkig. Egy régi út nyomvonalán indulunk, melyen ma is járnak szekerek, a nyomokból legalábbis így látszik. Mi egész úton nem találkoztunk egy lélekkel sem. Bal kéz felől napraforgók mosolyognak ránk.

Az utat nyárfasor és bokrok szegélyezik, amik kellemes árnyékot vetnek a nyári túrázókra. Az út vége fele egy pásztor legelteti nyáját, de nem fújja a furulyáját. Lehet, nincs is neki. Kiérve az országútra, balra fordulunk és rövidesen elérjük a község bekötőútját.

A faluközpontban találunk egy buszmegállót. Vé a menetrend tanulmányozásába kezd. Mivel a bolt és az italbolt előtt állunk, belecsöppenünk a nagy szombati életbe. Ritkán járhat erre turista, mert láthatólag nagy érdeklődést váltunk ki. Fogatlan cigányasszonyok mosolyognak rám, majd egy, szivacs jelleggel átitatott (természetesen nem vízzel, hanem alkohollal átitatott) ember próbál barátkozni. Jól nézel ki – gondolom – pedig még 9 óra sincs. Bár lehet, hogy csak az előző időszak szintjét kellett visszaállítania reggel. Míg ezen lamentálok a tag megszólít és meglehetősen nehezen forgó nyelvvel kérdez valamit. Ezt az újmagyar nyelvet nem értem, így válasz nélkül hagyom. Közben próbálok sürgetően nézni Vé-re, Ő azonban hallva ezt a hangot, még jobban elmélyed a menetrendben. Láthatólag meg akarja tanulni, legalábbis a ráfordított idő alapján erre lehet következtetni. “Barátunk” most szlovákul próbálkozik, hiszen nincs messze a határ, de ezt még kevésbé érteni. Majd újra magyarra vált. Beszélsz magyarul? – kérdi. Erre már muszáj felelni. Persze – válaszolom. Végül sikerül megvtatnunk, hogy messziről jöttünk és messzire megyünk, majd Vé-t szelíden elhúzom a buszmegálló táblájától, amelybe láthatólag beleszeretett és indulunk tovább. Egy kereszteződésben rálátunk egy kőből kirakott feliratra. “Abaújalpár” hirdeti a felirat.

Türelmes emberek lehettek, akik ezt így megcsinálták! A vonatból is láttam régebben hasonlót. Akkor is tetszett, most is kedvtelve nézegetem. Kiérünk Alpár szélére, ahol előttünk a domboldal, melyen valamelyik szikla alja rejti a ládát. Ez a terület ugyanis a boldogkőváraljai kőtenger széle, ahol a sziklagyepet rengeteg kisebb-nagyobb kő szakítja meg. Egy csapás vezet felfelé, ezen indulunk el. A GPS egy idő után jobbra térít bennünket és rövidesen a kezünkben tartjuk a ládát. Míg én logolok, Vé leül pihenni egy sziklára.

Rövidesen sikítva pattan fel, ugyanis egy hangya várat választott pihenőhelyül. (Na, megvan a vár!) Söprögetem róla a kis napszámosokat, majd gyorsan, toronyiránt távozunk a falu felé. Persze még néhány fénykép belefér a magaslatról készítve.

Vissza, ugyanazon az úton megyünk, amerre jöttünk. Dülöngélő barátunk szerencsére eltűnt, valószínűleg visszatért a kocsmába még egy felesre, így zavartalanul kijutunk a faluból. Néha ugyan meg-meg borzongok, ahogy egyik-másik cigányasszony fogatlan és csábítónak szánt mosolya eszembe jut, de ekkor még nem sejtem, hogy nem ez lesz a mai nap legkísértetiesebb élménye. A nyárfasort elhagyjuk és ballagunk az országúton. Rövidesen egy épületre leszek figyelmes. Hátulról kápolnának tűnik, csak a kereszt arányai furcsák valahogy. Elhaladva mellette visszanézek és kiderül, hogy egy reptéri irányító tornyot látunk. Airport Aranyos hirdeti a táblája. Valóban egy füves reptérnek is használható legelő mellett áll, de nem biztos, hogy ezen én le mernék szállni.

Valószínűleg felhagyták már, esetleg csak növényvédelmi célra és talán helikopterekkel használják. Mindenesetre én sosem hallottam róla, de ez semmit sem jelent. Megyünk tovább a kissé egyhangú látványt nyújtó országúton. Elhagyjuk az Aranyospusztai elágazást, majd egyszer csak bal kéz felől, romos épületek tűnnek fel.

Ez lesz Cekeháza – mondom – mai túránk második ládájának helyszíne. A bekötőúton hamar elkérjük a házakat, illetve romjaikat. Egy régi istálló mellett bekanyarodunk. Különféle düledező mezőgazdasági épületek állnak mindenfelé.

Jelzett út mutatja merre menjünk. Így érünk el az egykori Patay-kastély romjaihoz. Az egész területen senkit sem látunk, bár a térkép mutat egy magánházat, de ki tudja lakott-e. Valamikor a környékbeli TSZ szükséglakásainak használták ezeket a házakat. Nem megyünk közelebb, nincs kedvünk egy esetleges házőrző ebbel összetűzésbe keveredni. Vetünk néhány pillantást a kastélyra, majd a láda után nézünk. Menet közben azért lövök néhány fényképet a külsejéről.

Általában ugyanis a ládát keressük meg először, majd a jól végzett munka örömével visszatérünk a látnivalóhoz.

Menet közben a jelzés elkanyarodik, mi pedig megyünk a GPS, akarom mondani az orrunk után.

Ugyanis az épület mellett elhaladva menet is, jövet is megbolondult az elektronikus iránytű és csak forgott körbe. Pedig egész nap hibátlanul működött. Vé szerint ez a szellemek műve, szerintem meg az épület köveinek magas lehet a vas tartalma. Esetleg a talajban lehet valami, ami anomáliát okoz. Valamikori szépen kialakított park volt itt, gondozott sétautakkal. Az utat hárs- és vadgesztenyesor szegélyezi. Ezen mendegélünk, mikor egyszerre előttünk áll a Patay család egykori kriptája.

A bejáratnál egy állat csontváza. Nehéz eldönteni milyen állaté, nem vagyok jártas az állatok anatómiájában. A sírhelyek üresek, lakóik rég a cekeházi temetőbe költöztek. Alaposan szemügyre vesszük az építményt, közben megtalálva a geoládát is. A falakon lévő két koszorúdísz egyikében még ki lehet betűzni az ÉPÜLT szót, de a másik már nagyon romos. Csak a ládaoldalról tudjuk meg, hogy az 1831 vagy 1891 lehetett rajta.

Miután befejezzük a nézelődést, visszatérünk a kastélyhoz, melyet inkább udvarháznak neveznék. A környezetről nekem leginkább Fekete István Gyeplő nélkül című regénye jut eszembe. Az is egy ilyen, semmilyen címet sem birtokló földesúr birtokán játszódik. Az épület története részletesen elolvasható a ládaoldalon. Bár egy laminált A4-es lap figyelmeztet, hogy az épület omlásveszélyes és bemenni tilos, nem tudjuk kihagyni, hogy óvatosan körül ne nézzünk belül. A belső állapotokról beszéljenek a képek.

Érdekes, hogy az épületet akkoriban már a mostanság újra feltalált és korszerűnek mondható falfűtéssel fűtötték.

A faláttörés mögött ott a meleg levegőt szállító légakna. Fűtése a pincéből történt, ide azonban a romok állapota miatt nem tudunk és nem is akarunk lejutni.

Miután szétnéztünk, átvágunk az egykori parkon, melyre remek kilátás nyílhatott a kastélyból.

Egy búcsúpillantás a kastélyra, majd a jelzést követve érünk a közeli Abaújszántóra.

Itt vonatindulásig bőven van időnk, így az Abavezér Étteremben eszünk egy remek ebédet. Kissé kajakómásan indulunk a vasútállomásra, ahonnan Szerencsre vonatozunk.

Bejárt útvonal:

Abaújkér vm. – jelöletlen út – GCHAVA – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCCeke – jelöletlen út – – jelöletlen út – Abavezér Étterem – jelöletlen út – – Abaújszántó vá.

Megtett távolság: kb. 14 km
Szintkülönbség: 378 m.
Átlagsebesség: 2,4 km/h (mozgásban 4,2 km/h)

A track letölthető innen.

Frissítés-1: 2026-ban a Magyar Építők szaklapban megjelent egy cikk, mely a Patay-kastély már megtörtént és tervezett felújításáról szól. Reménykedjünk, hogy újjáéled ez az egykori szép épület.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.