2013_25-26_54-55 GCTAPE és GCOSAR

2013.06.16 Vasárnap

Nagyon el vagyunk keseredve. Lassan 3 hete, hogy felmondták az albérletünket, mert a tulaj vissza akar költözni. Minden ismerőst megmozgattunk, minden hirdetési felületet naponta végignézünk, de sehol semmi. Egyszerűen nincs normális albérlet! Végső elkeseredésünkben úgy határozunk, hogy elmegyünk ládázni. Ma, vasárnap már úgy sem lesz semmi, hétfőn pedig újult erővel folytatjuk a keresést.

Ma tulajdonképpen a megszűnt GCkut (Algyői kutak) láda lett volna a célunk, de természetesen tiszteletben tartjuk, hogy a rejtés magánterületre esik, ezért a közeli, “Olajmező sarkán” nevű láda felkeresését határoztuk el. Mivel, jó szokásunkhoz híven, gyalogosan megyünk az állomásról, ezért útközben felkeressük “A tápai Krisztus” multijának pontjait is, úgyis utunkba esnek. A szegedi Nagyállomáson szállunk le a vonatról. Mindketten régen, még fiatalkorunkban jártunk Szegeden. Nekem egy általános iskolai osztálykirándulás gyalázatosan pocsék kajája maradt meg leginkább a városból. Most kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan néz ki a jelenkorban a város. Ezért is jó, hogy gyalogosan járjuk be az utat. Legelőször a GCTAPE első pontját vesszük célba, mely a Klinika területén található. Az emléktábla gyorsan megvan. Indulunk tovább a város szülöttének, Juhász Gyulának a  szobrához. Vé megcsodálja a költő szobrát, én megkeresem a jelszó részletet. Irány Tápé! A Felső Tisza-Parton megyünk, de iszonyú meleg van, ezért ahol lehetséges közelebb húzódunk a vízhez. Egy darabig egy gyalogúton megyünk, de kénytelenek vagyunk visszatérni a forgalmas útra, mert a gyalogút elfogy. Nemsokára a turistajelzés egy makadám útra visz, itt már lényegesen kisebb a forgalom. A Kikötő Soron elhagyjuk a jelzett utat, hogy a tápai bádog Krisztus elé járulhassunk. A logokból és a ládalapból látszik, hogy ravasz rejtéssel állunk szemben. Én először máshová tippelem, de Vé egy mozdulattal a megfelelő helyre nyúl és kezében a láda. Ötletes rejtés! Gyors logolás, megtekintjük a szomszédos kis templomot és megyünk tovább. Dél fele jár az idő. Rajtunk kívül senki sincs az utcán. Most jó, hogy a naptejet mindig a hátizsákban tartjuk, alaposan bekenjük magunkat, de lefolyik rólunk, mielőtt a bőrünk beszívhatná. A tulajdonképpeni célpontunk már nincs olyan messze. Menetben elmegyünk a tápéi buszforduló mellett. Úgy döntünk, hogy visszafelé ezzel a busszal fogunk visszatérni a városba, nehogy napszúrást kapjunk. Egy kanyar után a GCOSAR ládát rejtő objektumhoz érünk. Vé szinte azonnal ismét a megfelelő helyre nyúl (ezt otthon is gyakrabban csinálhatná! ) és kezében a láda. Logolás, némi fotózás

Olajkút és gáztározók

Erre kellene a GCkut-hoz menni

és indulunk vissza a buszhoz, mert az nem sokára érkezik és ritkán jár. A városban a Mars téren szállunk le. Innen ismét gyalog megyünk az Állomásra. Már kissé nehézkesen emelgetjük a csülkeinket, a meleg nagyon sok erőt kivett belőlünk. Azért nézelődni még marad erőnk. Átmegyünk a Széchenyi téren, majd részben a Rakparton közelítjük meg az Állomást. Fáradtan, de két ládával gazdagabban és kissé égett bőrszagúan ülünk fel a vonatra. Ez holnap fájni fog a naptej ellenére is, de sikerült egy napra elfelejteni a gondunkat.

A vonaton, hazafelé megbeszéljük a látottakat.

Egyértelműen megállapítottuk, hogy Szeged egy nagyon szépen fejlődő város. Látszik, hogy jó kezekben van. Nekem, mint szakembernek, különösen a közlekedési fejlesztések tetszettek.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Szeged vá. – jelöletlen út – GCTAPE-1 – jelöletlen út – – GCTAPE-2 – – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCTAPE-3 – jelöletlen út – GCOSAR – jelöletlen út – tápéi buszforduló – 73-as autóbuszon a Mars térig – jelöletlen út – – jelöletlen út – Szeged vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 18 km.
Szintkülönbség: 77 m.
Átlag sebesség: 4,5 km/h.
A track letölthető innen. A tracken a hosszú egyenest a program húzta, a busz két végállomása között, miközben szünetelt a rögzítés. Természetesen az így megtett utat nem számoltuk be az út mérlegébe.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: Úgy látszik, hogy vagy a Kesseristen vagy a tápai Krisztus megkönyörült rajtunk, hogy a hőségben is hősiesen végigjártuk az utat, mert hétfőn találtunk albérletet! Nagy az öröm, lehet költözni! Köszönjük, akárki is segített!

Kérlek, ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Kedvelést a lap alján, vagy írj egy hozzászólást! Köszönjük! (A rendszer csak bejelentkezve fogadja el.)