2013_23-24_52-53 GCCsok és GCFMLP

2013.05.25 Szombat

Az 5-ös számú vasútvonal munkahelyemhez tartozik, de ritkán jutunk erre el, ezért kihasználva a lehetőséget, megejtek egy megállóhelyi ellenőrzést Csókakő vmh-en. Megnézem, hogy kint van-e “A vonatok a megállóhelyen nem állnak meg” hirdetmény. Sajnos ez évek óta így van és minden évben kezdeményezzük , hogy legalább a turisztikai szezonban álljanak meg itt a vonatok, ez idáig hiába. Tehát túránkat innen kezdjük.

Elindulunk az aszfaltúton a település felé. Meglehetősen ingerszegény környezetben gyalogolunk, pedig az Országos Kék is itt vezet. Nem szeretek országúton túrázni. Szerencsére a forgalom is gyér. Elérjük a 81-es utat, amin viszont egymást érik az autók. Szerencsésen átkelünk, mert gyalogátkelőhely az nincs. A másik oldalon szabályosan, a forgalommal szemben, a keskeny útpadkán egyensúlyozunk, míg mellettünk a kocsik tempósan száguldanak. Nem a szívem csücske ez az út! Szerencsére 250-300 m után elérjük a csókakői bekötőút torkolatát. Innen a forgalom ismét jóval kisebb. Az út enyhén emelkedik, de az út melletti fák kellemes árnyékot vetnek, ami jól esik, mert a láthatósági mellényben, amit a biztonság kedvéért az ilyen utakon felveszünk, kissé már melegünk van. Rövidesen beérünk Csókakőre. Az út melletti kis üzletben feltöltjük étel- és italkészletünket. Irány a vár! A vár alatti parkoló szélén teszünk egy kétbetűs kitérőt a kiépített mellékhelyiségbe, ami meglepően tiszta és kulturált kivitelű. Jó ötlet, hogy erre is gondoltak, mert nyaranta a parkoló méretéből ítélve, komoly tömegek fordulhatnak itt meg. Amikor végeztünk, nekivágunk “kedvenc “terepformámnak, az emelkedőnek. Egy jobb kanyar után a vár előtt vagyunk. Már messziről látszik, hogy nagy munka folyik. Restaurálják a létesítményt. A felújítás elég előrehaladott állapotban van, tehát elmondható, hogy újra vár a Vár. A kiegészített részeket elütő kinézetű, fehér anyagból készítik el, így látszik, hogy mi az eredeti és mi a kiegészítés. Az ötlet tetszik, de ez a hófehér nagyon rikító és természetellenes. Remélem később, majd szelídül ez a különbség. Mivel az egy polgárőrön kívül, aki az építőanyagra vigyáz, nincs senki a területen, úgy határozunk, hogy először megkeressük a ládát. Iránytű bekapcs és nekivágunk a sziklamászásnak. Az őr mosolyából látom, hogy tudja, mi ügyben járunk. Különválva keresgéljük az utat, mert ilyen helyre, már megszerzett tapasztalataink alapján, mindig “kesserösvény” vezet. Ketten gyorsabban megtaláljuk. Igaz, a sziklán nehéz kitaposott ösvényt találni. Vé a szerencsésebb, aránylag járható utat talál, én azonban “beszorulok” a bozótba. Úgy belegabalyodok az ágakba, hogy visszafordulni is alig tudok. Vé-nél viszont nincs GPS, ezért találomra keresgél, de csak “nemtalálomra” futja. Mivel ilyen sziklás terepen nagyon bizonytalan, meg nem is lát rendesen, visszatér. Közben én is kitolatok a bozótból. Fújtatok, mint egy rinocérosz. Úgy döntünk, hogy jelszó nélkülit fogunk logolni és, ha nem fogadja el a rejtő, visszatérünk majd Jolly Jokerünkkel, Zolival, Ő mégiscsak ügyesebb. Megnézzük a várat, fényképezgetünk. A vár legmagasabb pontjával szemben lévő sziklán hegymászók gyakorolnak. Egy darabig figyeljük, milyen ügyesek, irigyeljük is kicsit őket. Ilyen tudással és képességekkel, biztos nem lenne gond előkeríteni a ládát! Miután körbenéztük a várat, megcsodáltuk a panorámát, elindulunk a jelzésen következő úti célunkhoz. Mindjárt a vár közelében egy nyugdíjas csoport állít meg bennünket, hogy hol a vár? Mutatjuk nekik a lépcsőket, hogy ott, az a várba vezet. Csodálkoznak, hogy ezt ők nem gondolták, hogy lépcsőn kell a várba menni!!! Hát igen, bennem is felmerült már néhányszor, hogy mi a fenének kell a jó panorámát adó várakat és kilátókat a hegytetőre építeni, miért nem lehetnek a hegy lábánál, ahol a túlsúlyos és öregedő túrázók is kényelmesen felkereshetnék. Ja, hogy akkor nincs panoráma? Istenem, semmi sem tökéletes, csak én! Árnyas erdőben haladunk, de egyszer csak kidőlt fákba ütközünk. Sebaj! A Zemplénben  olyan rutint szereztünk, hogy most szinte csak átrepülünk a fatörzsek felett. Na jó, kissé döglött madárként, de repülünk! Már, akár vadregényesnek is nevezhetjük az utat. Nem egy gyakran járt út ez! Gondolom a többség “egy emelettel feljebb” a jelzésen megy. Ide csak az ínyencek merészkednek. Nekünk mindenesetre nagyon tetszik. Több olyan hely is útba esik, ahonnan jó kilátás nyílik az alant elterülő völgyre, akarom mondani a Móri-árokra. Lassanként a láda közelébe érünk. Mivel ez egy virtuális rejtés (védett területen vagyunk), a jelszó egy kő aljára van felírva. Már csak a követ kellene megtalálni egy hegyoldalban, ami tele van kövekkel!. A GPS kicsit ugrál a sűrű lombozat miatt, de lassan beáll. Egy kb. 1,7 m magas facsonkhoz visz. Ahogy keresgélve kicsit feljebb megyek és visszanézek, látom, hogy a facsonkon, mint egy oltáron ül egy kő. Azt hiszem, megvan! Valóban, a kő aljára van ragasztva a jelszó. Ötletes. Logolunk, majd visszahelyezzük az “oltárra” a követ és megyünk tovább. Kicsit természetellenesnek tűnik a rejtés hiszen, hogy is kerülne egy kő magától egy facsonk tetejére, de valószínűleg nem sokan járnak fölötte, a turistaútról pedig nem látszik a kő. Mindenesetre működik a dolog! Ismét egy jó kilátást adó helyre érünk, de a kilátásaink nem a legjobbak! Ugyanis közben derekasan beborult, ebből eső lesz! Nemhiába volt olyan fülledt az időjárás felfelé jövet. körülöttünk többféle virág pompázik, elvégre május van! Az út (és vele együtt mi is) most elfordul a meredek hegyoldaltól és szintben, a hegy belsejébe vezet. Elkezd cseperegni az eső. Itt az ideje, hogy végre kipróbáljuk az új esőkabátjainkat, illetve poncsójainkat. Vé-t betakarja rendesen, nekem kicsit szűk, így alatta a zsákkal. A kalapom sem ér a kapucni alá. Szerencsére az eső nem túl intenzív, inkább csak csepereg. Jókat mulatunk magunkon, illetve a poncsós küllemünkön, ,

majd gondolatainkba merülve ballagunk tovább. Hallgatjuk az eső kopogását a kapucnin, mikor egyszerre feltűnik, hogy régen nem láttunk turista jelzést. Nagy nehezen elővakarom a poncsó alól a telefont és valóban. A turistaút elkanyarodott a Harmatos-völgybe, mi pedig az esős erdészeti úton mentünk tovább. Nedves, nedves, de nem mindegy, hogy harmat vagy eső, ezért visszafordulunk. Szerencsére az eső megkegyelmez és eláll. Látta a divatos új védőruháinkat és elégedett volt. Miután lekerülnek a poncsók, könnyebb ismét a tájékozódás. Utunk már hol kevésbé, hol meredekebben, de folyamatosan lefelé visz. Nemsokára becsatlakozunk a jelzésbe és már Mór határában járunk. Nézem az órám, mennyi lehet a vonatig, mert ha nem érjük el, akkor ma már nincs több. Még egy háromnegyed óra van indulásig és legalább 5 km! Jó lesz sietni! Erőltetett menetben rohanunk végig Móron az állomás felé. Jóformán semmit sem látunk a városból. Lihegve érünk ki az állomásra. Vonat sehol. Kérdem a forgalmi szolgálattevőt, elment? Azt mondja egy óra múlva jön. Nézek bambán, majd kiderül, hogy a pulzusmérős órám nem az időt mutatta, hanem a túra kezdetétől eltelt időt. Az fel sem tűnt, hogy nem a megszokott 24 órás formátum van a kijelzőn, így nem 17 órát, hanem 5 órát mutat… Jót röhögünk. Egy vasutas miért is ismerné az órát? Simán lett volna időnk kényelmesen nézelődve végig sétálni a várost. Na, majd legközelebb, mára elég volt a menetelből, teljesítettük a kilométer normát. Míg várunk a vonatra, elfogyasztjuk a szendvicseinket, közben hallgatom Vé cikizését arról, hogy nem ismerem az órát.

A vonaton hazafelé elgondolkodom és úgy is maradok. Elaludtam.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Csókakő vmh. – – – GCCsok – – GCFMLP – – – – jelöletlen út – Mór vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 18 km.
Szintkülönbség: 1198 m.
Átlag sebesség: 3,0 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: A rejtő nem, de a logbíró egy hónap után jóváhagyta a GCCsok megtalálásunkat.

Kérlek, ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Kedvelést a lap alján, vagy írj egy hozzászólást! Köszönjük!