2012_4_4 GCerep

2012. 08.27 Hétfő

Ismét egy hétköznapra eső pihenőnap, tehát egyedül kell nekivágnom az útnak. Az elmúlt napok esős időjárását egy markáns hideg front kisöpörte. Mai túrám a 65-ös busz Fenyőgyöngye végállomásától indul. Egy darabig a Szépvölgyi út mentén, a fák közötti ösvényen haladok, majd ráfordulok a jelzésre. „Mindig a sárga úton” dúdolgatom magamban az Óz-ból ismert dalocskát, ami a ládáig igaznak is bizonyult. Még jó, hogy hétköznap révén nincs senki a közelemben, mert a hangomtól valószínűleg haza is menne. Az úti célomul szolgáló geoláda a Hármashatárhegyi vitorlázó repteret mutatja be, felülről és a hajdani siklóernyős starthely közelében található. „Lánykoromban” fedélzeti rádiósként én is repültem, igaz vitorlázógépre sosem sikerült felülnöm, de a repülőtér az repülőtér. Vidáman vágok neki az emelkedő útnak. Később mosolyom már nem őszinte, mert egyre meredekebb az út és nagyobbacska sziklákon kell lépcső gyanánt lépdelnem. A hidegfront elvonulása jó kis szelet produkált. A csúcs felé közeledve egyre erősebb, de lehet, hogy egy-egy lökése eléri a viharos fokozatot is. Végre felérek a sziklatetőre, ahol aztán növényzet híján, akadálytalanul süvít a szél. Gyorsan le is ülök a sziklára, míg tájékozódom, merre tovább. Egyrészt pihennem kell az emelkedő után, másrészt a szél is kevésbé ér. Gyönyörködöm a lábam előtt elterülő látványban, a repülőtérben és a környező hegyekben.

De kár, hogy senki nem tudott velem jönni! Miután kifújtam magam, felállok, hogy a láda után nézzek. A szél majdnem fellök, még jó, hogy 100+ kilóval tapadok az anyaföldhöz. Még a végén én is madárember leszek! Ilyen szélben már motoros géppel sem lehet repülni. A közelben lévő buló (szélzsák) vízszintesen áll.

Kis keresgélés után találok egy keskeny ösvényt és ennek mentén indulok a láda felé, a GPS-t követve. Hátizsákommal egyre nehezebben férek el a keskeny csapáson, most szélárnyékban, már hátrány a 100+ kiló. Végre megtalálom a ládát egy szikla alatt. Igaz kisebb is és nem is piros fedelű, mint a leírásban szerepelt, de ezt kerestem!  Ez remek hely a rejtésre. A fölöttem lévő siklóernyős rámpán tartózkodók sem láthatják a keresgélőt, nyugodtan lehet logolni. Csak ne akadnék be minden pillanatban a bozótba! A sikeres megtalálás élménye azonban feledtet minden kényelmetlenséget. Logolás és visszarejtés után visszamászom. Keresek egy szélárnyékosabb sziklát. A napsütéstől kellemesen felmelegedett. Leülök és pótlom a felfelé elhasznált kalóriákat. Csúnya a sovány ember! – bár kétségtelenül könnyebben mászik fel a hegyre és jobban elfér a bozótban. 😊 A kis pihenő után úgy döntök, hogy másfelé térek vissza a Fenyőgyöngyéhez. Elindulok a jelzés felé és útközben találok egy világháborús lőszerfülkét. Megcsodálok egy régi határkövet is.

Ilyet még nem láttam! Kijutok a Hármashatár-hegyre. Megtalálom az OKT pecsétjét is. Fiatal felnőtt koromban terveztem, hogy végig járom. Az első hét útvonalát már meg is terveztem, de az élet mást hozott. Még mindig őrzöm a térkép alapján megrajzolt magassági diagramot, mert akkoriban még nem voltak ilyen ügyes programok, mint manapság. Ja, számítógépünk sem volt. 😊Mennyivel kényelmesebb most a túratervezés! Szemügyre veszem a bázisállomás antenna tornyát és a távolabbi ORFK tornyot. Átfutnak rajtam a rádiómérnöki tanulmányaimban tanultak. Még visszanézek és megkeresem, hol is jártam, gyönyörködöm a budapesti panorámában, majd a Hármashatárhegyi út menti gyalogúton lefelé veszem az irányt. Lassan őszbe fordul az idő, egyre több lehullott, sárga levelet látni.

Leérek a Fenyőgyöngyéhez és amíg várok a buszra, levonom a mai nap tanulságát:

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Fenyőgyöngye am. – jelöletlen út – – GCerep – jelöletlen út – KC – – Fenyőgyöngye am.