2012_5_5 GCkovo
2012.09.05 Szerda
Ez egy különleges nap! Igaz, hogy hétköznap van, de Vé szabadságot vett ki és elkísér. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy nagyon szereti a Balaton-felvidéket, a másik, hogy egyre jobban kezdi érdekelni a geocaching, az otthoni lelkes beszámolóim alapján. Ja, és elérkeztünk a “jubileumi” 5. ládánk kereséséhez.Korán vonatra ülünk és Balatonarács vmh-ig utazunk. Leszállás után nekivágunk az emelkedős utcának. Közben észreveszem, hogy a fényképezőgépünk sajnos otthon maradt, így ma nem tudunk fényképeket készíteni. Lassan kiérünk a településről és bevesszük magunkat az erdőbe. Mérsékelten emelkedő, jól járható gyalogúton megyünk. A közelgő ősz jelei egyre nyilvánvalóbbak, egyre több avar borítja az utat. Elmegyünk a Vadaspark mellett, majd a Tanösvény táblái következnek. Ezeket olvasgatva megyünk tovább. Hopp, most meg egy erdei tornapálya! Nézegetve a gyakorlatokat egészen belefáradok. Hiába, ezt az intenzív mozgást nem nekem találták ki! Lassan célpontunk közelébe érünk. Egy gyaloghídon átkelünk a patak túlsó partjára, valahol ott lapul a láda… Hú, ez ilyen meredek? A GPS szerint oda kellene felmászni, de még vagy 20 méter! Ugrál a GPS jel, forgolódik az iránytű. Igen, itt a szűk völgyben nem lát sok műholdat, nagy a jel pontatlansága. Na mindegy, gyerünk, hagyatkozzunk a szemünkre. Egyre jobban lihegek, a lábam alatt csúszik a talaj. Jó kis talajeróziót okozunk. Vé a nyomomban, Ő a női megérzés alapján keres…. Áááá, ott az a gallyrakás gyanús. Valahogy nem illik oda. Olvastam a fórumon, hogy mindig a környezettől elütő dolgokat keressünk. Felküzdöm magam odáig. Vé is megérkezik és lerogy a láda mellé. Puhány alföldi népség vagyunk, de majd megedződünk! Vé-t egészen felvillanyozza a találat. Alig tudom rábeszélni, hogy a telefonjával csináljon egy képet a „kesser-kupacról”. Kész, jöhet a ládabontás. Hát, ez idáig a legszegényesebb, amit láttam! Egy toboz, egy karkötő és néhány kinder figura.
Na ebből semmit sem viszünk el, de néhány focis tetkót itt hagyunk, hogy örüljenek a kissrácok. Visszarejtés, majd a patak innenső oldalán visszatérünk a Koloska-forráshoz. A pihenőhelyen leülünk, hogy kipihenjük a „hegymászás” fáradalmait és magunkhoz vegyük az ebédet. Vé egészen fel van lelkesülve! Azt hiszem beleszeretett a ládázásba. A pihenő után, a már ismert úton indulunk vissza a vasúthoz.
A vonatra várva beszélgetünk a nap tanulságairól:
- Írni kell egy listát, ami alapján reggel álmosan is be tudok pakolni, hogy semmi se maradjon otthon.
- Ha gyenge a GPS jel, hagyatkozz a szemedre!
A nap mérlege:


