2012_6_6 GCBuSv
2012.09.09 Vasárnap
Végre ismét hétvégére esik a szabadnap! Ma ismét hármasban vágunk neki a ládázásnak. Túránk kiinduló pontjának a 21-es autóbusz KFKI-nál lévő végállomását választjuk. Innen vágunk neki az először kissé emelkedő, majd süllyedő, aszfaltozott útnak. Hamarosan egy információs tábla tájékoztat a Budaörsi-Hegyről, majd később egy másik a Piktortégla Üregekről. Ezt is elolvassuk. A következő, a Budaörsi Kopárokról szóló tábla után látom, hogy már közel vagyunk a ládához. Némi keresgélés, jövés-menés, leírás értelmezés után Zoli egyszer csak rálel a „jelszót hordozó természetes tárgyra”. 
Örömujjongás, de ötletes rejtés! Mondanám, hogy ilyet még nem láttunk, de ez még csak a hatodik megtalálásunk, így nagy tapasztalatunk nincs. Bevallom, hogy kezdőként kissé tartottam ettől a rejtéstől. Az előttünk lévő logok alapján, páran nem találták meg. Szerencsére, Zoli szemfülességének köszönhetően meglett! Miután kiörvendeztük magunkat, indulunk tovább a rejtő által ajánlott kilátópontokra. A nap szeptember ellenére nyáriasan süt. A víz ömlik rólunk, mert a Kopárok tényleg kopárak, nem sok árnyék van itt fent. Első célpontunk a 2. számú kilátóhely, mely az egykori Farkashegyi vitorlázó repülőtér emlékműve közelében van. Itt található egy emlékmű a vitorlázórepülés áldozatainak szentelve, mely törött repülőgép alkatrészekből áll. Már amit a gyűjtögetők meghagytak belőle. 
Gondolatban tisztelgek az áldozatok emléke előtt, hiszen én is repülő ember voltam egykor, ha nem is vitorlázó. Közben Zoli kiül az egykori indító rámpa tetejére, ahonnan tényleg csodás kilátás nyílik a tájra. 
Még elolvassuk a Kaszpi Haragossikló védelméről szóló tájékoztató táblát és reméljük, hogy mi csak békés siklókkal fogunk találkozni. Olyan szép nap van, minek itt haragudni!? Elballagunk a 3. számú kilátópontra. Innen megtekintjük a jelenleg is üzemelő Farkashegyi repülőteret. 
Éppen repülés van. Egy darabig figyeljük a közelünkben elsuhanó gépeket. Én közben irigyen figyelek, de jó lenne egyszer még ezt kipróbálni!
Innen az erdőben folytatjuk utunkat az 1. számú kilátóhely felé. Zoli szemfülessége itt is megmutatkozik. Egyszerre lehajol és felvesz a földről egy piros színű kerékpár lámpát. Biztosan valami erre bringázó járművéről rázódhatott le. Na lesz már lámpánk, amit a hátizsákra tehetünk, ha egyszer ránk sötétedne. Biztonság kipipálva. Megyünk tovább és az út bevisz Budaörs szélére. Megkerülünk egy horhost, ami tele van szeméttel. Aha a térképen is ott van az illegális szemétlerakó jelölés. Másnak sem tetszett. A házak, kertek közül kiérve, a turistaúton ismét felfelé vesszük az irányt. Közben gyomrunk igencsak ebédidőt jelez, ezért elhatározzuk, hogy az első alkalmas helyen letelepszünk ebédelni. Még Vé is éhes, ez pedig a csodával határos jelenség. Leterítjük a magunkkal hozott gyékényt asztal gyanánt és egy-egy sziklára ülve, jóízűen megebédelünk. Kis pihenő, szedelőzködés és indulunk tovább. 
Egy némileg benőtt ösvényen mászunk (igen, tele hassal már csak vánszorogni tudunk) egyre feljebb. Egyszer csak kibukkan előttünk egy kopár hegytető. Felértünk. Tábortűz nyoma, majd sziklák, ahonnan 360°-os panoráma tárul elénk. Nem csak a fáradtságtól, hanem a látványtól is leülünk. Percekig bámuljuk a lábunk előtt az ala(n)ttvalókat, mert bizony királynak érezzük magunkat! Régebben túrázgatva, eszembe sem jutott volna, hogy elhagyjam a jelzett utat és letérjek egy mellékösvényre. Mire nem jó a geocaching! Ahogy emlegetni szokták, „a geocaching nélkül soha nem jutottam volna el ide”. Ez így igaz. Mikor valamennyire felocsúdunk a látványból, kezdjük sorolni a látnivalókat… Nézd, azok ott a budaörsi bevásárló központok. Az egyik üveg portálja pont a szemünkbe veri vissza a napsugarakat. Mennyi, játékszernek tűnő autó áll a parkolókban! Na ja, csúcsforgalom van. Megkezdődött az iskola, be kell szerezni a még hiányzó kellékeket. Arrébb az M1 és az M7 szürke csíkja tűnik el a távolban… 
és nézd, ott-ott! A járőröző rendőrségi helikopter az autópálya fölött. Alacsonyabban repül, mint ahol mi vagyunk! Tényleg királyi látvány. Sokáig nézelődünk még, nem akaródzik felállni. Lassan pedig menni kell, mert holnap munka/iskola. Biztos találunk még ilyen helyeket, ha tovább ládázunk. Vé is úgy dönt, hogy ezután mindenhova jön velünk. Azt hiszem, megint változtatok a Nickünkön. Ettől fogva, mi vagyunk a riasztos csapata. A láda közelében visszatérünk arra az útra, amelyen jöttünk, majd megérkezünk a busz végállomására.
A buszon levonjuk a mai nap tanulságát:
- Légy szemfüles „láda”keresés közben. Mozgass meg minden követ és rálelsz arra, amit keresel.
- Időnként érdemes letérni a jelzett útról, mert olyan helyekre juthatsz el, ahova egyébként soha. (Kövesd bátran a kütyüdet!)
A nap mérlege:
– 
– 
– GCBuSv – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – – – Csillebérc, KFKI amh.
Katulyakutató 
Még mindig imádom a stílusod és a humorod. Egy Élmény olvasni!! 🙂
KedvelésKedvelés