2012_7_7 GCVeGo

Újra egy hétköznap, Vé ismét szabadságon van, jön velem. Kezd Ő is függő lenni? Én már határozottan érzem a szerelmet a geocaching iránt. Lehet, hogy Vé féltékeny és azért tart velem? Vagy, Ő is szerelmes, de Ő a Balaton környéki tájba. 😊

Jó hír, hogy az út vízszintesbe fordul. Elhagyjuk Alsóörsöt és az apostolok lován belovagolunk Lovas községbe. Lépteinket a Malomvölgy felé igazítjuk. A Lovasi-Séd nevű patak és egy hatalmas területű lovastanya kerítése melletti erdei úton ballagunk, mely szinte észrevétlenül emelkedik. Na, ezt már szeretem! Átkelünk egy átereszen és neki a hegynek. Persze merőlegesen. Kellett nekem örvendezni! Elérünk a Király Kúthoz. Rövid pihenőt tartunk, de egy nagyobb csoport megszállta a területet.

Nagy a zsivaj, inkább felszedelőzködünk. Egy tábla szerint már csak 4 km Veszprémfajsz. Ismét szelíd, dombos a táj. Szántóföld szélén, de erdősáv árnyékában ballagunk. Hiába van szeptember közepe, szinte „nyári nap sugára” süt le ránk, mert juhászbojtár a fasorban sincs. Ott mi vagyunk. Még egy kanyar és feltűnik a veszprémfajszi templom tornya és mellettünk magasodik a „Golgota”. Hálistennek bozótos a széle, így eszünkbe sem jut toronyiránt nekivágni. Szépen megkerüljük és ni-ni, itt a végén, szép lankás úton lehet felmenni a tetején álló kilátóhoz. Az út mellett sorakoznak a stációk. Szerencsére csak az egyik oldalon, különben részeg szamárként mehetnénk végig közöttük. Megint lihegünk, mire felérünk. Igaz kissé siettünk, mert a stációk képét valami naiv művész festhette és számunkra kissé ijesztőnek tűntek a figurák, nem mertünk sokáig ácsorogni mellettük. Végre felértünk a szokásos hármas feszülethez a „Golgota-hegy” tetejére. Lepakolunk a – hála Istennek (hogy stílszerűek legyünk) – szintben lévő kilátóban lévő padra. (Bele is haltam volna, ha még lépcsőzni kell a kilátásért.) Kis pihenő után a hányatott sorsú láda után nézünk. Már nagyon sokszor eltűnt, de most szerencsére megvan. Viszont rengeteg tüskés ág őrzi. Mire megszerzem, úgy nézek ki, mint aki macskákkal harcolt. Logolás, ajándékcsere, visszarejtés. Lassan rutinból megy. Visszatérünk a kilátóhoz és ebédelés közben csodáljuk a tájat és egy furcsa kétszínű lombozattal büszkélkedő fát.Végre ülve is élvezethez jutunk! Imádom ezt a helyet! Mire kigyönyörködtük magunkat, az ebéd is elfogyott. Szedelőzködünk, mert hosszú még az út a vasútig. Lefelé jövet látszik, hogy nem kétszínű a fa lombozata, hanem két különböző fajtájú fának nőttek össze az ágai, furcsán összegabalyodva. Különleges!

Régebben eldöntöttük, hogy lehetőség szerint más úton térünk vissza, mint ahogyan érkeztünk, ezért a domb alján balra fordulunk. Kicsit a falu utcáján megyünk majd búcsút intünk a településnek.  Ellenben itt kezdődik a mi kálváriánk. A telefonom jelzi, hogy bizony ő is éhes. Neki meg nem hoztunk kaját. Csak reménykedni tudunk, hogy minél tovább kibírja még a terepen, mert vissza kellene találnunk a vasúthoz. Igyekszem minél jobban memorizálni az utat. Az égnek hála, nem túl bonyolult. Többnyire ugyanazon a jelzésen kell menni. Persze mikor, ha nem ilyenkor, befut az egyik barátom hívása. Még ez is meríti a telót! Máskor hónapszám fel sem hív, most eszébe jutottam. Gyors beszélgetés, leteszem. A teló még bírja, de percenként csipog. Hiába kínálom a maradék szendviccsel, delej kellene a boldogtalannak. Majd egyszer csak elsötétül. Puff neki! Szerencsére egy kulcsfontosságú elágazásnál még segített befordulni a jó irányba. Itt vagyunk az ismeretlen terepen, térkép nélkül! Na mindegy, gyerünk emlékezetből! Ballagunk a széles szekérúton. Ez jó jel, mert itt sokan járnak. Biztos, hogy a település felé vezet. Hálistennek ezen a részen az útkereszteződések jól ki vannak táblázva, így megerősítést nyerünk, hogy jó irányba megyünk. Lassan elérjük a 73-as utat. Megmenekültünk! Majd a szélén elmegyünk Csopakig. Sajnos az út széle egyre keskenyebb és ráadásul beláthatatlanul kanyarodik. Éppen csak elférünk az út szélén. Már a vízelvezető árokban gyalogolunk. Szerencsére a múltkor elraktuk a láthatósági mellényt, ez most jó szolgálatot tesz.  Lassan beérünk a településre. Hú, ez nem csak a napsütés miatt volt izzasztó! Még ekkora forgalmat! Mint otthon a négyesen. Egyik autó a másik után. Hála Istennek megúsztuk! A házak között holtfáradtan ereszkedünk a vasút felé. A megállóhelyen felüdülést jelent egy kis vasúti skanzen. (Legalábbis nekem.) Egy „Nyalóka” becenevű gőzös, sorompó, karos jelző… Nincs sok idő nézelődni, mert befut a vonatunk.

A vonaton átbeszéljük a napot. Remek helyen jártunk, kalandban is volt részünk. A tanulságok:

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Alsóörs vá. – – jelöletlen út – GCVeGo – jelöletlen út – – – –  jelöletlen út – – – jelöletlen út – Csopak vmh.

A ládáig a rögzített út feketével, visszafelé magenta színnel van jelezve.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, megszakadt track kb. 20 km.

Szintkülönbség: kb. 660 m Tuhu alapján.

Átlag sebesség: 3,6 km/h.