2015 87-90/275-278 GCfgom, GCBBVK, GCFisl és GCbuga

2015.09.12 Szombat

Véget ért a balatoni főszezon, így már mehetünk a nagy lavór környékére ládázni. Mostmár nyugodtan lehet az utcákon és a parton közlekedni, nem akarnak minden lépésnél a lábunkra lépni.

---

Ma Balatonboglárra és környékére látogatunk el. A vonatból minden alkalommal szemügyre vesszük a Várdomb tetején álló, egyedi kialakítású Gömbkilátót, mely mai túránk első célpontja lesz. Én már 1989-ben jártam itt, akkor nagyon tetszett a széles panorámájú kilátás a Balatonra. A vasútállomásról indulunk a vasút mentén visszafelé, majd a városközponton át, a Várdombra vezető lépcsősoron megyünk fel a kilátóhoz. Az építmény eredetileg nem kilátónak épült, hanem az egykori BNV (aki nem ismeri ezt a rövidítést, annak elárulom a 3 betű jelentését: Budapesti Nemzetközi Vásár) területén, afféle “Magyar Atomium”-ként szolgálta a turisztika céljait a BNV megszűnéséig. Ekkor került Balatonboglárra, hogy új funkcióban, de továbbra is a turizmus szolgálatában álljon. Érdekes, gömb formája vonzza a szemet. Felérve, meglepetéssel vesszük tudomásul, hogy a kilátást pénzért mérik. Mikor legutóbb itt voltam, nem emlékszem, hogy lett volna belépőjegy, de lehet, hogy tévedek. Szerencsére a jegy ára nem túl borsos. A fejenkénti 250 Ft-ot leszurkoljuk és örömmel konstatáljuk, hogy a belépőért cserébe tisztaságot is kapunk. Egy hölgy szorgalmasan sepregeti a kilátó bejáratának környékét. Ilyet is ritkán látni! Belépünk a gömbbe és máris elénk tárul a Balaton panorámája. Viszont kiderül, hogy ez az építmény tényleg nem kilátónak lett tervezve, mert panorámaképet a szerkezet vas traverzeitől nem lehet készíteni. A fémgerendák és csomópontok mindenhol belelógnak a képbe.

Csak a szűkebb látószögű teleobjektívvel lehet a szerkezeti elemek látványa nélküli képet fényképezni. Készítek is néhányat a vízen közlekedő hajókról, a túlpartról és a vasútállomásról, ahol nem rég lekászálódtunk a vonatról.

Sajnos a képbe nemcsak a szerkezeti elemek lógtak be, hanem az építmény előtt felnőtt fák is. Ezen úgy segítettek, hogy a fákat derékban elvágták.

Ez az eljárás nemcsak természetkárosító, hanem ronda is. Nekünk legalábbis, nem nyerte meg a tetszésünket. Azt már évekkel korábban lehetett volna látni, hogy a felnővő fák előbb-utóbb eltakarják a kilátást, ezért már csemetekorukban lehetett volna más megoldást találni (pl. átültetés, alacsonyra nővő fajtákra cserélni, stb.), mint a felnőtt fákat keresztbe vágni. Emiatt kissé keserű szájízzel hagyjuk ott a kilátót, hogy a láda után nézzünk. Nem messze, egy kerítésen meg is találjuk a mágnessel kapaszkodó mikroládát. Logolunk, majd felmászunk a Várdomb tetejére.

A hely nevéből ítélve, itt valamikor vár állhatott. Mivel a ládaoldal erről nem árulkodik, némi internetes kutatás után kiderül, hogy egy félkörívű sáncrendszer állt itt még a vaskor idején. Mára már csak a neve őrzi az egykori erősség emlékét.

Nézelődés után visszatérünk a városközpontba, hogy onnan egy másik magaslatra, a Kápolna-dombra kapaszkodjunk fel. Közben megnézzük az egykori miniszterelnök, gróf Teleki Pál szobrát, mely a fővárosból lett ide deportálva. Úgy látszik, ez a város a megunt fővárosi alkotások lerakóhelye.

A Kápolna-dombra egy szerpentinező lépcsősoron kapaszkodunk fel. Felérve, kissé megpihegünk, akarom mondani megpihenünk az ott található padok egyikén. Innen is szép kilátás nyílik a tóra.

Kis ücsörgés után, először a ládát keressük meg, mely a közeli kis erdő fái között található. Odaérve, a láda tartalmát szétszórva, a földön találjuk meg. Már otthon, a korábbi logokat olvasva, láttuk, hogy ez a rejtés nem a legjobb állapotban fogadja a megtalálóit, ezért egy cseredobozzal felszerelkezve érkeztünk. Sajnos a helyszínen kiderül, hogy az általunk hozott láda túlságosan nagy a számba jövő rejtési helyekre. Nem lehetne megfelelően álcázni. Ezért a láda tartalmát, mert a ládából csak egy fedelet találtunk, becsomagoljuk egy cipzározható nejlon zacskóba, amit a szemét összegyűjtésére szoktunk használni és berakjuk egy fa villájába. Nem túl jó rejtés, de ha az előző rejtést esetleg egy állat túrta ki és szórta szét, az ellen talán védve lesz. Megyünk tovább, érintünk egy Árpád-kori templomromot. Mivel ezt a helyet Temetődombnak is hívják és régóta temetkeztek ide, érthető a templomrom jelenléte. Ma már a temetőt nem használják, kegyeleti parkká alakították át. Elhagyunk egy útmenti keresztet is, majd megérkezünk a Körmendy sírkápolnához, vagy ahogy újabban emlegetik a Kék kápolnához.

Nevét, értelemszerűen a színéről kapta. Ezzel utunkon a forma (gömb) mellett megjelent a szín is. A kápolnát egyébként kiállítási célra használják, amint azt a ládaoldalról és az ismertető tábláról megtudjuk. Az épület egyébként nagyon jó állapotban van, látszik, hogy nemrégiben újították fel. Bemenni most nem lehet, ezért a padokkal szegélyezett ösvényen elindulunk a szomszédos kápolna, a Vörös kápolna felé.

Ez már kicsit fakóbb, de jó állapotban várja a benne rendezett kiállításokra érkezőket. Ismét nincs szerencsénk, bemenni itt sem tudunk. Kívülről vesszük szemügyre a polgári nevén Gyulay-Gaál sírkápolnának nevezett objektumot. Természetesen az ismertető tábla elolvasása itt sem marad el. E kápolna mellett található a város szabadtéri színpada. A látnivalók megtekintése után, lelépcsőzünk a domb aljába és ismét a városközpont felé vesszük utunkat.

Következő látnivaló az ún. Fischl Ház, mely Balatonboglár legrégebbi épületei közé tartozik, bár alig múlt 100 éves.

A kereskedő Fischl család lakta, majd 1995-től különböző társadalmi események helyszíne lett, illetve itt található a város házasságkötő terme is. A pincében lévő Helytörténeti Múzeum zárva tart, így ismét csak kívülről vesszük szemügyre az épületet. A geoláda egy saroknyival arrébb, egy házak között található parkban lett elhelyezve. Készülve az útra, itt is a korábbi logokat olvasgattuk. Kiderült, hogy a láda koordinátái elég nagy pontatlansággal vannak megadva, miközben egy cseles rejtésről van szó. Keresgélünk, nézegetünk. A GPS visz körbe-körbe a parkban, melyet három oldalról emeletes házak határolnak. Érthető, hogy a jel ugrál. Az egyik lognál azonban meg van adva a helyes koordináta, ezért azt táplálom a készülékbe. A keresés azonnal leszűkül egy bokorcsoportra, mely az eredeti koordinátától 20-25 méterre található. Nézelődök és egyszer csak szemembe ötlik egy anomália. Nem írok róla részletesen, mert nem akarom az utánam jövők keresési élményét rontani. Szép csöndben beülök logolni a bokorba, míg Vé jól szórakozik rajtam, kívülről. Olyan jókat kacag, hogy fényképezni is elfelejt, pedig nyilván mulatságos látvány lehettem. Mindeközben én azért szurkolok, hogy valaki, a szombati ebéd készítése közben, nehogy meglássa, amint földön fészkelő madárként ülök a bokorban. Még félreértik, mit csinálok! Bár, némely logban olvastam, hogy a ház lakói lekiabálva, afféle “távirányítással” segítették a keresőket. Mi, szerencsére észrevétlenek maradunk, legalábbis nem szól hozzánk senki. Logolás után, visszarejtem a ládát a helyére, majd iszkolunk a helyszínről. Az utca túloldalára érve állapítjuk csak meg, hogy ez eddigi legötletesebb rejtést találtuk meg. Ezt kár lett volna kihagyni! Vé még mindig mosolygós képpel baktat mellettem, tényleg szívderítő látvány lehettem. Kár, hogy nincs fénykép!

Innen aztán a már megismert úton, a Kápolna-domb alatt elhaladva, a településhez tartozó Bugaszeg nevű külterület felé vesszük az irányt egy újabb forma, a téglatest tanulmányozása céljából. Kijutunk a városból és előttünk húzódik a M7-es autópálya zajos szalagja. Hogy jutunk át rajta? Szerencsére, a mellettünk található kerékpárút számára remek átvezetés készült, mind a lehajtóknál, mind az autópálya felett. A túloldali lehajtó után aztán a zártkertek felé fordulunk. Erre található a Bugaszegi Horgásztó is, így kijárt széles földúton haladhatunk. A fenti okok miatt, elég gyakran gépkocsik veri a port az orrunk alá. A horgásztó után meg is érkezünk egy telekhez, melyre egy kiskapun lépünk be. A tornácon éppen ebédhez készülődik a házigazda és felesége. Váltunk pár szót, kiderül, hogy jó helyre nyitottunk be. A Bugaszegi Téglagaléria és Történelmi Emlékpark területén vagyunk. A tulajdonos, mikor megtudja, hogy gyalog érkeztünk Boglárról, elismerését fejezi ki, hiszen látogatói leginkább autóval érkeznek. A hely történetét a ládaoldalról tudjuk meg. A tulajdonos Cere János már több, mint tizenöt éve, saját erőből épít a bugaszegi szőlőhegyen egy olyan létesítményt, amelyet a környékbeliek – amíg készült – csak bolondvárnak, vagy habókos katedrálisnak neveztek. Mára azonban kinőtte magát a hely és felkerült a turisztikai célpontok közé is. Az építmény ugyanis, egy csaknem kétszáz négyzetméter területű, négyszintes, csupa használt téglából és terméskőből épült létesítmény. Egy idő után a látogatók is hoztak különféle téglákat, melyek szintén beépítésre kerültek. Mi, a panelből ilyet nem tudtunk hozni, de kíváncsisággal jöttünk, hogy megcsodáljuk ezt, a tulajdonos két kezével épített épületkomplexumot. János bácsi, meglátva Vé kezében a kinyomtatott ládaoldalt, széles mozdulattal mutat körbe, keresgéljünk nyugodtan. Bárhova bemehetünk, bármit megnézhetünk. Élve a lehetőséggel, a ház elülső felének emeletén berendezett kiállítást tekintjük meg. Legelőször is a fal látványa ragadja meg figyelmünket. Talán nincs is két egyforma gyártású tégla a falban. Minden téglában másik téglagyár jelét fedezzük fel. Némelyikbe évszám is van ütve, amiből kiderül, hogy az adott tégla több száz éve készült.

Felérve az emeletre aztán kiderül, hogy János bácsi nem csak a téglák, hanem gyakorlatilag mindennek a gyűjtője. Könyvek, porcelánok sorakoznak néhol kaotikus összevisszaságban. Na igen, ezt nem egy muzeológus által berendezett kiállítás!

Közben a becsületkasszába elhelyezünk egy kis fémpénzt. Furcsa, hogy így szabadon áll, bárki elviheti. Aztán olvasom a ládaoldalon, hogy valóban így van, néha megszabadítják tőle János bácsit egyes “jóérzésű” látogatók. Lemenve a szobákból, egy hajdani csárdát idéző helyiségbe jutunk. Itt a faragott székek gyűjteménye, a sarokban egy trónus áll. Az aztalon italokhoz szükséges eszközök, az ablakpárkányon tányérok, a sarokban régi paraszti ruha.

Ismét lefelé vezet az utunk egy toronyszerű lépcsőházban, melynek falát az Árpádházi királyok képei díszítik, illetve egy tabló az uralkodókról a IX-től a XX. századig. Érdekes felfogás, hogy a XX. századnál, a tábla alján uralkodói(?) minőségben találjuk Horthy, Kádár és Göncz Árpád fényképét.

Sajnos a helyiségekben kicsit kevés a fény, így a képek jó részének élessége kívánnivalót hagy maga után, illetve kissé zajosak is. Arrébb egy kódexmásoló (esetleg falusi iskolapad) fogad újabb könyvekkel, régi írógépekkel.

A kaotikus összevisszaságból jól esik kilépni a fedett tornácra, ahol asztalok és padok sorakoznak. A tornác végén régi sparhelt és sütő.

Végig menve a helyiségen, kijutunk az udvarba, ahol további befedetlen helyiségek sorakoznak, melyekből egyelőre csak a falak állnak. Kivétel a WC-k épületrésze, melyek fölött van tető. Az építményekről meséljenek a képek.

Míg Ti a képeket néztétek, mi megtaláltuk a geoládát is az egyik építmény sarkában, sőt ráadásnak egy TB-t (Travel Bugot) is.
Hátul az udvarban áll egy indián sátor, bár lehet, hogy jurtának van címezve, hogy még teljesebb legyen a káosz. Berendezése erősen a mai kort idézi, de a tégla itt is jelen van.

Érdekes a fészer falához támasztott karók gyűjteménye, melyeket kis fantáziával, akár sámánbotoknak is nézhetnénk. Természetesen semmilyen tárgyból sincs egy darab. A gyűjtőszenvedély a csizmákra is kiterjed.

Hátul az állatkert található, melynek legjelesebb képviselője egy szamár. Egy kapuféle ácsolatról megtudjuk, hogy a 2011-ben alapított Bugaszeg Köztársaságban járunk. Mindenfelé építmények téglából, kőből és fából.

Közben elérünk az Emlékerdőbe, ahol az emberiség jelesebb alakjainak emlékfái találhatók. A terep kissé hepehupás és gazos, no meg nincs is annyi időnk, hogy az összeset megnézzük.

Az emlékerdő másik sarkában található a Mártírok kertje. A fák között ösvény kanyarog, a Magyarok útja, ahogy a kapuja hirdeti. Vetünk még néhány pillantást az épület hátuljára, majd elköszönve János bácsitól, kilépünk a kapun.

Alaposabban szemügyre vesszük az utcafrontról is az épületet, majd elindulunk vissza Balatonboglárra, de most a közelben futó jelzésű turistaúton.

Az út eseménytelenül telik, autópálya, nádas jelzi a főbb mérföldköveit. Ezen az úton haladva, kissé közelebbnek tűnik Boglár. Közben beszélgetünk a Bugaszeg Köztársaságról. Vegyesek az érzéseink. Annyi mindent láttunk, hogy napoknak kell eltelnie, mire ez a sok minden rendeződik bennünk. János bácsi hatalmas munkát végzett, ezért dicséret illeti, de valahogy a diszharmonia az első szó, ami eszünkbe jut, ha szóba kerül a hely. Nekem például, kifejezetten zavaró volt az amúgy is rusztikus téglafal tetejére felhelyezett terméskövek sora. Számunkra nem nyugalmat sugárzónak bizonyult a hely, mint ahogy hasonló téglaépítmények esetén az lenni szokott.

Ha már a Balaton mellett vagyunk, természetesen nem maradhat ki, hogy meglátogassuk a nagy kádat. Most a fürdőzők tömege nélkül, határozottan a szebbik arcát mutatja a tó.

A Sziget Strandtól már közel a vasútállomás. Körbe is értünk, sok élménnyel gazdagodtunk. Jó kis nap volt!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:
Balatonboglár vá. – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCFgom – jelöletlen út – – – GCBBVK – – jelöletlen út – – – GCFisl – – – – jelöletlen út – Gcbuga – jelöletlen út – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – jelöletlen út – Balatonboglár vá.

Megtett távolság: kb. 13 km
Szintkülönbség: 282 m.
Átlagsebesség: 2,32 km/h (mozgásban 4,0 km/h)

A track letölthető innen.
(https://track.katulyakutato.hu/GCfgom+GCBBVK+GCFisl+GCbuga/GCfgom+GCBBVK+GCFisl+GCbuga.gpx)
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.