2015 85-86/273-274 GCPADO, GCPFP és GCPaba

2015.09.09 Szerda

---

A nyár végi szabadságot kihasználva újra úton vagyunk, ezúttal Pátyra.

A Pátyhoz legközelebbi vasútállomáson, Biatorbágyon szállunk le a vonatról. Az aluljárón kelünk át a sínek alatt, majd az út rögtön emelkedni kezd. Először leküzdjük az 1. számú főút keresztezésének nehézségét, majd az M1 feletti felüljárón áthaladva érkezünk meg a Katalinhegyi üdülőterületre. Házak között, utcákon haladunk, még egy-két buszmegálló is feltűnik. Aztán beérünk az erdőbe a Kálvária-hegy lábánál és innen ismét emelkedőn haladunk. Először egészen kicsit, szinte észrevétlenül kerülünk feljebb, végül egyre sűrűsödni kezdenek a képzeletbeli szintvonalak.

Nekem fogy is rendesen az oxigén a levegőből, hiszen köztudott, minél magasabban vagyunk, annál ritkább a levegő.

Amióta beléptünk az erdőbe, már legalább 40 m-nyi szintet küzdöttünk le! Ez nekem olyan, mintha 4000 m lenne, pedig csak 12-13 emeletnyi magasságnak felel meg.. Később az út kettéválik. Mi a jobb oldali ágat választjuk, a jelzett út is erre megy tovább. A növényzet itt erdőről cserjésre vált, némi változatosságot okozva. Szerencsére a napsütés már nyár végi, így nem zavaró, ha ontja ránk sugarait a Nap. A növényzet megritkul mire leérünk a Főkút-forráshoz. Itt már közel járunk a Pátyi-domb nevű geoládához, akár toronyiránt is mehetnénk, de szerencsére elolvastuk otthon a ládaleírást és a logokat, így tudjuk, hogy dzsungelharc helyett, a bozótot megkerülve, könnyen megközelíthetjük a ládikát.

1. A bozótharcból tegnap Budakeszin elég volt!

Valóban, egy nagyobbacska félkört megtéve, ösvény vezet a Csúcskőhöz, majd onnan pár méteres járatlanabb csapás a geoládához. A Csúcskőtől két panoráma képet is sikerül lőnöm, az alant elterülő Mézes-völgyről.

A szintkülönbség nem túl jelentős, de ahhoz elegendő, hogy áttekintést nyerjünk a tájról. Nekünk tetszik. Fényképezés után megyünk a geoládához, mely annyira várt már bennünket, hogy még a rejtekét is elhagyta. Pőrén áll a facsoport előtt, ahol rejtőznie kellene. A nyomokból ítélve nem valószínű, hogy állat túrhatta ki. Inkább gyerekek találhattak rá. Logolás után, fakérgekből kis fészket építünk, de ez se hat nagyon természetesnek. Jó szerencsét kívánva hagyjuk magára a ládát. Leérve a dombról, alulról is készítünk pár képet, miközben a jól kijárt földúton megyünk következő célpontunk felé, ami egy felhagyott kőbánya. Úgy látszik, ez a hét a felhagyott kőbányák jegyében telik, hiszen tegnap is jártunk egyben. Igaz ez a mostani, a Páty Főkúti Parkerdei Kőbánya jelenleg beteg, azaz nem kereshető, ugyanis valaki magáévá tette a geoládát. Csereládánk nincs, így pótolni sem tudjuk, de a látnivalót szerencsére nem tudták megfújni. A geoládáért meg majd, ha meggyógyul, eljövünk, legalább lesz okunk visszatérni erre a szép tájra! Úgyis van meg jó néhány csésze a környéken. Utunk egy erdei pihenő mellett visz, ahol jólesik kicsit megpihenni az árnyékos padon Miközben ücsörgünk, a pad szélére firkált gondolatokat böngésszük. Egy különösen megtetszik. Így hangzik: “Néha nem ismerjük fel az értékét a pillanatnak, amíg emlékké nem válik.” Ezt a gondolatot magunkkal visszük, no nem az asztallappal együtt, hanem fénykép és emlék formájában. Jó lenne tudni, ki mondta ezt!

A pihenő után indulunk tovább, hogy kissé odább, leereszkedjünk a bányaudvarba. A növényzet alaposan visszahódította a területet, a sziklafalat alig látni. Készítünk pár képet, meggyőződünk róla, hogy tényleg nincs meg a geoláda, majd visszakapaszkodunk a turistaútra és megyünk a másik kőbánya felé.

Utunk a Pátyi pihenőerdőn át visz Ez valaha jobb napokat is látott kultúrerdő, melyben piknikezőhelyeket és sportolásra alkalmas területeket is felfedezni vélünk. Közben a Mézes-völgyből visszanézve is készül néhány áttekintő kép.

Lassan beérünk Páty házai közzé. Átvágunk a településen és az északi szélén el is érjük a Mézes-hegyen található kőbányát. A láda itt is messziről világít rejtekéből. Hmm, a héten ez már a sokadik, rejteken kívül vagy rosszul álcázott rejtekben lelt láda! Nézem a logfüzetet, amiből kiderül, hogy pár napja három kislány találta meg. Nyilván Ők nem voltak kellően gondosak a visszarejtésnél. Mi igyekszünk jobban álcázni a sziklatömb alatt lapuló ládát. Kövekből kis falat építünk, ami takar, ugyanakkor nem terheli súlyával a műanyag dobozt, ami így nem reped meg és nem ázik be. Vé pihen egy kicsit a rejtekadó sziklatömbön, majd együtt elsétálunk az egykori fejtés szélére, ahol leülünk és csodáljuk az alant elterülő tájat. Persze a panorámakép itt sem maradhat ki.

Innen jól látható a mai első ládánk nevét adó domb.

Itt már elég nagy a szintkülönbség, remek a kilátás. El is készül a panorámakép, majd csak úgy ücsörgünk, nincs kedvünk itt hagyni ezt a remek látványt. Én most érzem meg végre, hogy szabadságon vagyok. Oldódik a feszültség, nem kell időre menni sehova… stb. Szóval Páty kissé pátyolgatja lelkemet (hogy ezzel a lapos szóviccel éljek) és oldja a sok felhalmozódott feszültséget. Azt hiszem Vé is így van vele, mert igencsak átszellemülten les ki a fejéből. Végül Ő unja meg hamarabb és javasol indulást visszafelé. A Parkerdőig azon az úton megyünk, amelyen idáig jöttünk, ott azonban az alsó, a Ménes-völgyi utat választjuk. Ez ugyan jelzetlen, de jól kijárt szekérút. Lentről, szokásunk szerint visszanézünk a magunk mögött hagyott helyre. Innen szépen kirajzolódik az egykori fejtés helyszíne.

Később újra találkozunk a felülről érkező turistaúttal és ezen megyünk vissza Biatorbágyra. A vasútállomás közelében még van időnk, hogy a megérdemelt sörünket legurítsuk, majd szedhetjük is a lábunkat, mert érkezik a vonatunk.
Szép helyen jártunk ismét, a terep sem volt nehéz, bár a tracket megtekintve, több, mint 700 m szintkülönbség van mögöttünk, de jóval kevesebbnek tűnt. Igazi szabadságos, pihenő nap volt a mai!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:
Biatorbágy vá. – – jelöletlen út – GCPADO – jelöletlen út – – – GCPFP – – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCPABA – jelöletlen út – – jelöletlen út – – Biatorbágy vá.

Megtett távolság: kb. 12 km
Szintkülönbség: 733 m.
Átlagsebesség: 1,8 km/h (mozgásban 3,6 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: 2023. december 29-én sikerült visszatérnünk a Páty Főkúti Parkerdőbe, ahol némi izgalom árán, kis segítséggel megtaláltuk a ládát. A részleteket majd megírom, ha odáig érek kalandjaink elmesélésében.

Frissítés_2: A bejegyzés megjelenését követően, Zsolti barátom nem volt rest és utána nézett, hogy az erdei pihenő asztallapjának szélén található idézet, kitől is származik. Tehát a szerző: Georges Duhamel francia orvos, költő, író, esszéista. Köszönöm szépen a kiegészítést Zsoltinak!

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.