2016 52-56/349-353 GCalul, GCStLi, GCAndr, GCRKT és GCGETO

2016.08.20 Szombat

Augusztus 20-ról és Budapestről egy napon emlegetve, az embernek többek között, a vízi- és légiparádé jut eszébe. Na, idén hiába, ugyanis a budapesti rendezvény nem kerül megtartásra. Helyette kisebb vidéki helyszíneken lesznek a rendezvények. Az említett parádé például, Szolnokon kerül megrendezésre. De minket ez nem érdekel, helyette inkább kedvenc időtöltésünknek a geocaching-nak hódolunk.

---

Budapesti ládák keresésekor általában a Nyugati-pályaudvarra érkezünk. Nincs ez most sem másképp. Jelen esetben ez szerencsés is, mert első geoládánk a Nyugati-pályaudvar rendezője alatt húzódó gyalogos aluljáró lesz, ami tulajdonképpen egy alagút. A környékben élőkön kívül, nem sokan tudnak ezen építmény létezéséről. Mi is csak a a ládaoldalról értesültünk róla. Megint egy hely, amiről a geocaching nélkül, valószínűleg sosem tudnánk! Ez volt a főváros első aluljárója. A “Hosszú Luk”, ahogyan megépítése után a környékbeliek nevezték, a Bulcsú és a Bajza utcát, ezzel a XIII-ik és a VI-ik kerületet köti össze. Mi, az itt lévő, két virtuális pontból álló multiládát fordított sorrendben fogjuk felkeresni, ezért a Nyugatiból a WestEnd felé távozunk és a Váci út, Lehel tér, Lehel utca érintésével jutunk el a Bulcsú utcába. A Bulcsú utca és lakói valószínűleg nem sokban különböznek a hírhedté vált Hős utcától, mert itt is borzalmasan lerobbant, züllött kinézetű, az alkoholtól és más tudatmódosító szerektől kornyadozó emberek “díszítik”. Kissé behúzott nyakkal húzunk el mellettük.

Az aluljáró/alagút szájához érve gyors jelszó keresésbe fogunk, mert a második jelszórészlet itt található a graffitik között. Találunk is egy öt karakterből álló szót, de az eleje le van festve, így elég nehéz kisilabizálni. Miután végeztünk, elindulunk a túlsó oldal felé. Időnként kerékpárosok húznak el mellettünk. Haladásuk közben a toldásoknál nagyot csattannak a közművezetékek árkát fedő vaslemezek. A világítótestek több helyen nem működnek, tovább növelve a málló falak okozta sejtelmes hangulatot.

Nem kis megkönnyebbülést okoz, mikor a túlsó végén kiérünk az alagútból. Itt is egy graffitit kell megtalálni és leolvasni. Míg Vé a falat böngészi, én fényképezek.

Meg kell jegyeznem, hogy nekem tetszik az a stílus, ahogyan hajdan megépült ez a műtárgy, csak sajnos az utódok tönkretették. Közben megtaláljuk a jelszóhoz szükséges feliratot és logolunk.

A sikeres megtalálás után a Bajza utcán át folytatjuk utunkat az Andrássy út felé. Ott, majdnem a Bajza utcával szemben, a Kodály Körönd felé, a túloldalon áll egy “tereptárgy”, melyen az első magyar női pilótának emléket állító, virtuális geoláda jelszava található. Hősünk ugyanis a közelben lakott. Hősnek neveztem, mert azokban az időkben, azokon a repülőkön repülni, felszállásonként felért egy hősi cselekedettel. Sajnos a repüléseinek helyszínéül szolgáló rákosi repülőtér mára beépült, így ez a megoldás maradt, hogy megemlékezzünk a hölgyről- tudjuk meg a ládaoldalról, ahol elolvashatjuk rövid élettörténetét. Így megtudtuk, hogy Ő rendelkezett az Osztrák-Magyar Monarchia 4. számú pilóta igazolványával. Ide másolom későbbi férje nevét, mert ezt látni kell! Gróf Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim. Valószínűleg Lilly sem tudta ezt a nevet megjegyezni, mert élete nagy részét férjétől különválva, egyedül töltötte a Riviérán. Sajnos a repüléssel is szakított. 1977-ben, 86 éves korában távozott az élők sorából. Mindezt és más adatokat egy padra leülve olvassuk el a kinyomtatott ládaoldalról. Ezután elindulunk a következő, az Andrássy utat bemutató multi kezdőpontja, a Hősök tere felé. Útközben megakad a szemem egy rég nem látott táblán.

Gyermekoromban ilyen tábla jelölte a buszmegállókat. Láthatólag, most is ilyen célt szolgál, de idejét nem tudom mikor láttam utoljára ezt a táblát!

A Hősök tere hősi emlékművéhez érve átfutjuk a ládaoldalt, hogy tájékozódjunk, mit is kell keresnünk. Közben megtudjuk, hogy az Andrássy út elnevezése sokszor változott. A ládaoldal 10 elnevezést is felsorol az elmúlt 140 évből. Egyre én is emlékszem. Ifjabb éveimben Népköztársaság útjának hívták. A hősi emlékműről sikerül leolvasni az első jelszórészletet.

Közben megállapítjuk, hogy szemmel látható az ünnepi rendezvények hiánya, ugyanis az utcákon csak csellengenek az emberek. A megszokott tömeg hiányzik, pedig már 10 óra is elmúlt. A korábbi években augusztus 20-án mindig rengeteg emberrel lehetett a budapesti utcákon találkozni. Megtekintjük a felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeum épületét és az előtte található virágos parkot.

Átkelünk a Dózsa György úton és megindulunk a Maurer Gasse-n. (Ez volt az Andrássy út egyik neve.) Kellemes, árnyas úton megyünk. Szerencsére a gépkocsiforgalom sem közvetlenül mellettünk halad, mert szervizút választja el tőlünk a közlekedés céljára szolgáló útfelületet. Nézegetjük az egykori palotákat, melyek jobb-rosszabb állapotban élték túl a történelem viharait. Nagy részük újra hasznosult, különféle kereskedelmi, vendéglátási és kulturális célra. Az utakat szegélyező kandeláberek öntöttvas oszlopain az adományozók réztáblái vannak felcsavarozva. Ezek között találjuk meg a multi második pontját egy, a feledés homályába veszett, hajdan jelentős cég nevével.

Ahogy haladunk az Ellenbogen Strasse-n (ez is egy régi elnevezése az Andrássy útnak), meg-megállunk egy-egy díszesebb épület előtt, hogy megcsodáljuk régen, hogy is építkeztek. Milyen sokat jelent egy-egy oromdísz vagy relief a sima falon. Teljesen más hangulatot hoz a városképbe!

Elérjük a Kodály Köröndöt, melyet komolyabb kivitelű paloták szegélyeznek. Sajnos a falfestések sok épületen már megkoptak és bizony hullik a vakolat. Pedig fénykorukban ezek is gyönyörűek lehettek.

A Könyök utcán (szintén régi elnevezése az Andrássy útnak) tovább haladva elérjük a Terror Házát, a hírhedt Andrássy út 60-at, az ÁVH egykori székházát, mely a történelem sötét korszakát idézi. Benne kiállítás idézi fel a múltat. A tetejére egy borzalmas “penge” díszítés került, ami szerintünk nagyon nem odavaló. De hát a NER ízlése, mint az többször beigazolódott, csak a pénz szórásához igazodik. Nyilván ez a díszítés is jó sokba került.

Az emléktábláról leolvassuk a 3. jelszórészlet megfelelő karaktereit. A sarkon a jelen köszönt ránk. Az egyre terjedő, a járdarepedéseket kifestő, Kétfarkú Kutyapárt egy művébe botlunk. Szó szerint. Nekünk tetszenek ezek a feltűnő munkák, melyek, nem mellesleg, az úthibákra is felhívják a figyelmet. Olcsóbbak az óriásplakátos reklámoknál. de ránézve, mindenkinek rögtön a Kutyapárt neve ugrik be. Reméljük, egyszer még sokra viszik!

Átkelünk a nyolcszögletű téren, melynek neve mi más lenne, mint Oktogon. Itt már nagyobb a forgalom, de hát ez Budapest egyik legforgalmasabb helye.
Egy kitérőt teszünk a Sugárútról (mondanom sem kell, hogy ismét egy régi elnevezés), hogy felkeressük a Terézvárosi plébániatemplomot, ahol a negyedik jelszórészlet található.

Miután szemügyre vettük az épületet, visszatérünk a Radialstrasse-ra. A közelben áll ugyanis a főváros egyik legszebb épülete az Állami Operaház. Minket leginkább a környezetében található kandeláberek gazdag díszítése fog meg. Hihetetlen a részletgazdagságuk.

Na, meg a multi végládája is itt található. Gyorsan megtaláljuk a cseles és bátor rejtést. A logoláshoz azonban szükségünk van egy plusz pont felkeresésére is, mert a jelszó így lesz teljes. Ehhez az egyik Földalatti állomáson kell azt a feliratot megtalálni, melyen megmaradt az eredeti 1896-os felirat. Megyünk hát tovább a Sztálin úton és megtekintjük a Földalatti következő két állomását, de nem nyertünk. Mivel sok állomás van még hátra és következő úticélunk nem arra található, ezért megkérdezzük a peronőr nénit. Ő nem tudja, melyik állomáson van a felirat, de nagyon kedvesen nyomozásba fog és rövidesen mondja a választ. Megköszönjük kedvességét és távozunk. Közben nekem is beugrik, hogy korábban a MFAV-on (Millenniumi Földalatti Vasút) utazva, rácsodálkoztam ezekre a feliratokra. Most már végleg elhagyjuk a Magyar Ifjúság útját és a korábban látott plébániatemplom mellett elhaladva megyünk a Rózsák tere felé, ahol a következő geoláda vár ránk. A GPS némi zavartatást kapott, valószínűleg a föld alá bújás és a környező magas épületek miatt, így némileg lerövidíti a track-et a házakon át. Jártunk már máskor is így a budapesti belvárosban. Aztán magához tér és ismét helyesen rögzíti utunkat. Kis séta után érünk a Rózsák terére. Először a geoládát kutatjuk fel, melynek környezete nem túl barátságos. Az egyébként jól álcázott rejtés környezetét többen szemétlerakónak és vizeldének nézik. Gyorsan logolunk és távozunk, hogy megtekintsük az Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom kertjét.

Itt a korábbi bűz helyett rózsaillat fogad. A kis parkosított területen békésen megférnek egymás mellett a hajléktalanok és más látogatók. A kertben ingyenesen használható, kulturált WC is van, ami már igen jól jött nekünk is. A városi ládázásnak ugyanis ez a hátránya, hogy nehéz olyan helyet találni, ahol az ember a dolgát elvégezheti. Leülünk az egyik padra és elfogyasztjuk a magunkkal hozott szendvicset. A kis pihenés után egy régi adósságot akarunk törleszteni. Még júniusban kerestük Zolival a Budapesti Gettó nevű multiládát, de akkor a 6. pontot, mely a jelszórészletek sorrendjét mutatja, nem találtuk meg. Részben a környező magas házak alkotta szűk térben rossza a GPS vétel, részben az itt lévő szórakozóhelyek utcai kiszolgáló helyeinek zsúfoltsága miatt.

A képen látható köveken is ültek, így nem lehetett zavartalanul keresgélni. Most azonban üres a placc, csak néhányan lézengenek, pedig már dél is elmúlt. A pont elég gyorsa adja magát, így ezt a ládát is logolhatjuk. Mivel a Keleti-pályaudvar környékén vagyunk, adja magát, hogy innen megyünk haza. Útközben, a ma is többnyire izraelita vallásúak által lakott utcákon haladva, sok hagyományos viseletű embert látunk. Először rácsodálkoztunk a kaftánban és széles karimájú kalapban járó férfiakra, de aztán rájöttünk, hogy Sabbat van és a környező zsinagógákban lehettek. A nők is sötét ünneplő ruhát viselnek. Érdekes látvány, korábban még nem volt szerencsénk ilyenhez. Errefelé is sok, szépen díszített ház van, de inkább a lábunk elé kellett figyelni, mert rengeteg “akna” és “vízfolyás” keresztezte utunkat. Végül a Keleti-pályaudvaron zártuk ezt az ünnepi ládázó napot.

Bejárt útvonal:

Bp. Nyugati pu. – jelöletlen út – GCalul_2 – aluljáró – Gcalul_1 – jelöletlen út – GCStLi – jelöletlen út – GCAndr_1 – jelöletlen út – GCAndr_2 – jelöletlen út – jelöletlen út – GCAndr_3 – jelöletlen út – GCAndr_4 – jelöletlen út – jelöletlen út – GCAndr_5 – jelöletlen út – GCRKT – jelöletlen út – GCGETO_6 – jelöletlen út – Keleti pu.

Megtett távolság: kb. 13 km
Szintkülönbség: 224 m.

A track letölthető innen.
(https://track.katulyakutato.hu/GCalul+GCStLi+GCAndr+GCRKT+GCGETO/GCalul+GCStLi+GCAndr+GCRKT+GCGETO.gpx)

Frissítés-1: A Podmaniczky Alagutat 2021-2023-ban felújították. A Bulcsú utcai nyomornegyed helyén is újépítésű emeletes házak nőttek ki a földből. A ládagazda személye változott, valamint a rejtés módja is módosult.

Frissítés-2: A látogatásunk után találtam egy cikket, mely szerint a látogatásunk napján volt 140 éves az Andrássy út, így kettős az ünnep, az Államalapítás dátuma és az Andrássy út születésnapja lett Augusztus 20-a. Itt is változott a ládagazda személye és némely pont rejtése kis mértékben módosult.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.