Ismét Szegeden – Szegedi templomok és A szegedi vasúti híd maradványa

2016 46-47/343-344 GCSZTE és GCSZVH

2016.07.02 Szombat


Ma folytatjuk a Dél-Alföld geoládáinak felkeresését. Zoli is velünk tart Szegedre.

Szegeden illetve annak Tápé városrészében már jártunk korábban, míg legutóbb a szegedi református templomnál is megfordultunk. Ma a többi templom van soron. A geoláda hagyományos láda, mely valahol egy újszegedi parkban van elrejtve. Szegeden nagyon sok templom van, így nem igazán értjük az egypontos koncepciót, hiszen egy multi jobban végig vezetne a fontosabb látnivalókon. Így azonban, ad absurdum, egyetlen templom meglátogatása nélkül is abszolválható a találat. Jelen esetben a templomok POI-ként (érdeklődésre számot tartó pont) vannak felsorolva. Gyakorlatilag lefedik az egész várost, beleértve Újszegedet is. Mindegyikük végig járása nehezen kivitelezhető egyetlen nap alatt. Különösen olyan napon, mint a mai, amikor az időjárás előrejelzés szerint kánikulai nap várható. Ezért is érkeztünk viszonylag korán, hogy még a hőség előtt minél több pontot láthassunk. A vasútállomásról a Dómhoz indulunk, mely Szeged ikonikus épülete. Nem is kell nagyon sokat gyalogolni, máris előttünk magasodik a lenyűgöző méretű épület. Sajnos, rossz időpontban érkeztünk, mert a téren a szabadtéri színpad nézőtere van felállítva, így a rálátás a székesegyházra erősen korlátozott. Próbálok ugyan a nézőtér mellől az egész templomról képet készíteni (ld. kiemelt kép), de nem találok igazán jó pontot. A helyzetet csak rontja, hogy majdnem szembe süt a nap, így ellenfényben kell dolgoznom. Még egy használható, átfogó képet sem tudok készíteni, ezért a részletekben merülünk el. Máskor, erre járva, úgy sem volt idő az alaposabb szemlélődésre. Csodálatos a főbejárat a szobrokkal és a szentek képeivel. Szemlélődés közben veszem észre, hogy egy galamb remek ülőhelyet talált Szent királyunk fején. Mívesek a dóm ajtajai is. Még a kapu boltozat alatt is szobrok állnak, melyeket korábbi látogatásaim során, bevallom, nem vettem észre. A tartó oszlop aljában a Szent Koronát mancsai között őrző oroszlán kidolgozása is tökéletes.

Oldalról is megtekintjük a Dómot, majd indulunk tovább a Szerb templomhoz. Ezt csak távolabbról egy fénykép erejéig érintjük.

Nagyon gyorsan melegszik az idő. Az már látszik, hogy biztosan nem fogjuk végig járni a ládaoldalon ajánlott 17 templomot. Megyünk a láda felé és az útba eső templomokat megnézzük – szól kis csapatunk határozata. A Szerb templom után átsétálunk a Tisza-hídon Újszegedre. A víz feletti hűs szellő jól esik, de a nap piszkosul tűz. Megérkezünk a Torontál térre, ahol az Újszegedi Plébánia Árpádházi Szent Erzsébet temploma áll. Itt a bejáratról is készül néhány fénykép.

Ezután elballagunk a közeli parkban elhelyezett ládához, melyet egy fa odúja rejt. Útközben találunk néhány com-os logot tartalmazó papírlapot, melyet összeszedünk, hogy majd a ládába visszahelyezzük. Elég dús növényzetben vezet a kesser-ösvény. Vigyázni kell, mert a terület el van “aknásítva”, feltehetőleg a közelben tanyázó hajléktalanok által. Néhány eldobált ruhadarab is erősíti a feltételezést. Zoli a ládához leguggolva alig látszik ki a növényzetből.

Az egyetlen pozitívum, hogy a ládában találunk egy TB-t, melyet magunkhoz veszünk. Miután logoltunk és a szétszórt papírlapokat visszaraktuk a ládába a másik, közelben lévő geoládához indulunk.

Az egykori szegedi vasúti híd maradványaihoz tartunk, mely Újszegeden át Temesvárt és a Balkánt kapcsolta össze az országos vasúti hálózattal. Még a Monarchia alatt épült és a II. világháborúban stratégiai szerepet töltött be a román olaj szállítása miatt. 1944-ben a szövetségesek lebombázták, maradványait a visszavonuló németek robbantották fel. A front átvonulása után egy ideiglenes fahidat építettek mellé, de az 1946-os jeges árvíz azt tönkretette, így mind a vasúti, mind a közúti forgalom megszűnt rajta. Mára csak az újszegedi hídfő egy része maradt meg mementónak. Ide igyekszünk a csendes utcákon.

A hídfő utca felőli oldala rendbe van téve, bár a gaz itt-ott kikukucskál a kövek közül. A maradványokon emléktábla. A hídfő másik oldala már rendezetlenebb. A növényzet lassan eltakarja a falat.

A közelben egy vízműhöz tartozó műtárgy áll. Zoli erre kapaszkodik fel, hogy fényképeket készítsen. Persze a szelfi sem maradhat ki.

A láda virtuális, logolásához az emléktábla bizonyos betűit kell összeolvasni.

Logolás után visszasétálunk az Újszegedi Református templom épületéhez, mely inkább egy sarki, díszesebb lakóházra emlékezte, nem egy templomhoz. Csak a tornyon lévő csillag árulkodik egyházi épület jellegéről.

A templom megtekintése után visszamegyünk Szegedre a Tisza-hídon át.

Útközben egy érdekes járműbe(?) botlunk egy ún. Beerbike-ba (sörkerékpár). Ez egy Barkas alvázán kialakított ivó, melyet sörözés közben az iszogató emberek kerékpárként tekerhetnek. Bérelhető a szerkezet, valószínűleg remek bulikat lehet a segítségével csapni.

Még útba ejtjük a Honvéd téri református templomot.

A kánikulára tekintettel, befejezzük a templomok felkeresését és visszamegyünk a vasútállomáshoz, ahol a közeli étteremben megebédelünk. Bizony jól esik a finom, hideg csapolt sör! Az étteremben az ételre várva derül ki, hogy a meleg úgy látszik, nem csak rajtunk, de a tracken is nyomot hagyott, mert miután Újszegedre átértünk már nem rögzült merre jártunk. Előtte is vannak kisebb kihagyások, így a track most nem kerül be a bejegyzésbe. A fényképezőgép sem állt a helyzet magaslatán, mert a fényképek kissé összekeveredtek és a készítési idejük is fals adatokat tartalmaz.

Bejárt útvonal:

Szeged vá. – jelöletlen út – GCSZTE – jelöletlen út GCSZVH – jelöletlen út – Alsóvárosi Tóth Étterem

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .