Vissza a télbe – Naszály-tető

2014_9_113  GCNaTe

2014.01.25 Szombat

A múlt heti virágos, tavaszias időjárás után mégiscsak visszatért a tél. Egy hidegpárna telepedett ránk, aminek következtében napközben sem emelkedik a hőmérő higanyszála fagypont fölé. Mi azonban elszánt és már megrögzött kesserek vagyunk, mit nekünk a hideg! Forró tea a termoszokba és irány Vác, hogy meghódítsuk a Naszályt. Már annak idején, mikor a kultikus “Egymillió lépés Magyarországon” c. filmet láttam, felvettem a bakancslistámra a hegyet. Azóta is olykor-olykor találkoztam hírekkel, képekkel erről a helyről, ami csak megerősített elhatározásomban. Így ma, ezen a ködös, hideg téli napon eljött az ideje, hogy ne várakoztassuk tovább őkelmét.


A váci vasútállomás átépítés alatt áll, így kicsit szűkös átjárókon sikerül kijutni az állomás elé. Az útvonaltervező némi kerülővel jelzi a követendő utat. Ezen indulunk el. Megkerülünk egy nagy épülettömböt, majd egy aluljárón keresztezzük a vasútvonalat. Mielőtt bemennénk az aluljáróba, látjuk, hogy a vasútról egy sínek melletti ösvénye,n közvetlenül ide juthattunk volna. Így megspóroltuk volna a háztömb-kerülést. Na, majd visszafelé erre jövünk! Az aluljáró felett gyakorlatilag a vasútállomás húzódik, így az igencsak hosszú, hiszen sok vágány található felette. Az autó forgalom jelentős. A közepe táján a hörgőim a kipufogókból kiáramló gázoktól igencsak zörgősre vették az üzemmódot. Csak érnénk már ki! A szabad levegőn előveszem az asztmapipát, de nem sokat segít. A párás levegőben nem akarnak tágulni ezek a hörgők/zörgők. Ballagunk az enyhén emelkedő úton a Naszály felé, meglehetősen ingerszegény környezetben. Szemben velünk a hegy, melynek tetején egy fehér folt virít.

Találgatjuk, hogy mitől olyan. Havas lenne? Az nem lehet, mert akkor nem csak egy fotban lenne fehér a hegytető. Na, majd kiderül! Sajnos a párás időben készült kép, nem teljesen adja vissza a valós kontrasztot. Olyan 2-2,5 km-t megyünk az út melletti járdán, mire a Naszály lábához érünk. Itt elolvassuk a kihelyezett ismertetőket a Gombási agyagbányáról, valamint a Naszály-hegylábról és az itt található gyümölcsösökről. Dűlőutakon megyünk tovább. Valóban sok erre a gyümölcsös. Némelyik elhagyottnak tűnik és több helyen látunk ELADÓ táblát. Úgy látszik nem éri meg művelni, vagy a tulajnak nincs rá ideje. A kiöregedett gazdákat nincs aki váltsa, mert a fiatalok szétszéledtek a világban. A Hegyközségi feszület után lassan elmaradnak a kertek, beérünk az erdőbe. Aztán a Gombási elágazás után, már csak ösvény kanyarog a lábunk alatt. Természetvédelmi területre értünk.

Az ösvény egyre meredekebb.  A párás időben nehezen megy a légzés. Időnként megállunk, hogy némi oxigénhez jussak. A cserjést fák váltják, ez már igazi hegyi környezet. Utunkat egy szélesebb földút keresztezi. Ahogy kiérünk rá, sehol sem látom a mi ösvényünk folytatását. Pedig a térkép szerint, egyenesen kell tovább menni. Ahogy nézelődöm, meg is látom velünk szemben egy fán a Sárga háromszög jelzést, amit követnünk kellene. De út sehol! Majd kiderül, hogy van/volt csak az erdőgazdasági út gréderezése közben, idővel elfogyott a feljáró. Most egy combközépig érő függőleges falon kell “fellépni”, hogy tovább mehessünk. Feltérdelve nagy nehezen felmászok, majd felcibálom Vé-t is. Egyhangúan megállapítjuk, nem erre kellene visszafelé jönni. Mászunk tovább az egyre meredekebb ösvényen. Leveszem a kabátom, mert a mínuszos hőmérséklet ellenére folyik rólam a víz. Vé egy újabb különleges tulajdonságommal szembesül, én fagypont alatt is tudok izzadni. Egyszer csak zsivajt hallunk magunk mögött. Nagyobb csapat jön utánunk. A hangokból ítélve, nagyon gyorsan közelednek, jóval gyorsabbak nálunk. Egy alkalmas helyen félrehúzódunk, hogy elengedjük őket. (Legális lehetőség arra, hogy presztízs vesztés nélkül levegőhöz jussak.) Láthatóan valami sportoló csapat szalad(!) felfelé azon az ösvényen, ahol én végórámat élem. Úgy tippelem, hogy karatékák lehetnek, de néhány lassabb fiatal elmondja, hogy ők a váci kajakosok és erőnléti edzést tartanak. Na, még egy sportág, amit jó, hogy nem választottam, ha ilyen edzéseik vannak! Miután elfutottak, én folytatom fától fáig tartó lopakodásomat a hegytetőre. Talán 100 métert sem haladunk, mikor az imént elfutott csapat eleje már szembe jön. Félreugrunk és kérdezem: -Hová ilyen sietve? Mire a válasz: Lent felejtettük a kajakot! Na, legalább humoruk van! Még jó, hogy azt nem hozták magukkal. Miután minden elcsendesedik, mi is lassan a csúcs közelébe jutunk. Itt megoldódik a rejtély, amire lent felfigyeltünk. Az erdőben egy nagyobb területű irtás található, ahol szabadabban mozoghat a párás levegő és minden csupa zúzmara. Ez látszik lentről fehér foltként. Úgy látszik egy hegynek is lehet “tisztes őszes halántéka”, gondolom. Dalolni, sőt dúdolni sincs most erőm, aminek Vé roppant mód örül.

Pár fénykép után pár lépés és fent vagyunk a csúcson! Én legalábbis olyan eufóriát érzek, mintha az ágyban jutottam volna a csúcsra Vé-vel. Végül is, most is együtt értünk el a csúcsra! Úgy is lihegek, kivénhedt gőzmozdony módjára, mint szex után. Kissé ziláltan nézek ki. Nem csoda, hogy a fiatalok olyan gyorsan elfutottak!

A sapkám felcsúszott, de nem bánom. Az elefánt is a fülein keresztül adja le a felesleges hőt. Próbálom is mozgatni, de nem sikerül olyan szépen, mint ahogyan a hasonlóan nagy testű kolléga csinálja. Előttünk magasodik a geodéziai torony. Ajtaja nyitva és egy majom őrzi.

A tornyot az erre járók kilátóként használják. A Turista Magazinban olvastam, hogy hivatalosan is át fogják alakítani kilátónak. Úgy döntünk, hogy nem mászunk fel a belső létrán. Elég nekünk ez a 652 m tengerszint feletti magasság. Így is úgy érezzük, illetve inkább csak én érzem, mintha a Csomolungmát másztam volna meg. Egyébként a párás levegőben, most nem hiszem, hogy messzire ellátnánk. Majd, ha legközelebb erre járunk, felmászunk, hátha addigra elkészül a kilátó. Miután levegőhöz jutottam, megkeressük a ládát. Könnyű találat. Elhelyezzük benne a Ducati TB-t. Persze, ezért volt ilyen nehéz feljönni! Hiszen egy motorkerékpárt hoztam fel ahelyett, hogy ráülve felmotoroztam volna.

Szóval a logolás után Nyugatra, majd Délre vesszük az irányt, hogy egy kört megtéve, visszatérjünk Vácra. A terep erre már szelídebb, azaz kevésbé meredek. Lassanként leadtam minden felesleges hőt, így a sapka visszakerül a fülemre (De rossz lehet az elefántnak, hiszen nincs sapkája. Mit csinál, ha fázik a füle?) és felveszem a kabátom. Ez alkalomból megállok, a botomat letámasztom. Közben lehajlok megigazítani a nadrágom szárát. A hátizsákom gondol egyet és mivel a csípőpánt már nincs bekapcsolva, átlódul a fejemen. Kibillent az egyensúlyomból. Teszek pár lépést előre, hogy visszanyerjem azt. Eközben sikerül a letámasztott botomat fellökni, majd rálépni. A bot két vége feltámaszkodott, de ahol ráléptem, kis gödör volt alatta, így szép ívben meghajlott. Íjnak egész jó lenne! Nagyjából kiegyengetem, de többet már nem lehetett összetolni. Sajnálom nagyon, mert attól a barátomtól kaptam, akivel Leveleken voltam. Támaszkodni még lehet rajta, megyünk tovább. Az agyagbánya felé vesszük az irányt, hogy közelebbről is szemügyre vegyük. Próbálok pár képet készíteni, de a párás levegő és a növényzet maradéka nem segít.

Lassanként visszaérünk arra az útra, amelyiken érkeztünk. Következik a hosszú, unalmas gyaloglás a váci vasútállomásig. Mire odaérünk némileg ritkul a pára. A zónázó vonatra még sokat kell várni, de a helyből induló már bent áll. Összefagyva szállunk fel rá. Nem baj, ha lassabban érünk haza, de melegben vagyunk! Az ablakból még megkeressük, hogy merre is jártunk, majd levonjuk a tanulságot. Fagypont alatt nem indulunk többet ilyen hosszú útra, különösen ha útközben nincs melegedési lehetőség. Mire kiengedünk, már csak a szép emléke marad ennek az útnak.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Vác vá. – Sárga sávSárga háromszög – GCNaTe – Kék sávSárga körtúraSárga sáv – jelöletlen út – Sárga sáv – jelöletlen út – Vác vá.

Megtett távolság: kb. 17 km.
Szintkülönbség: 1375 m.
Átlag sebesség: 2,4 km/h.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.