2013_01-02_30-31 GCAkac és GCleto

2013.01.07 Hétfő

Ma hármasban vágtunk neki az útnak. Egy kollégámmal és barátommal, akivel együtt vettük kézbe a kalauz kulcsot (analógiájára a katonatársak “együtt húztunk bakancsot” kifejezésére), már beszélgettünk a geocaching-ről. Józsi barátom a közvetlen kollégáival alakított is egy kis csapatot “Vezénylők” néven és megkértek, hogy a legközelebbi utamra had jöjjenek velem. Végül csak Józsi és barátnője jött.Nyíregyházáról egy hajdani InterPici motorkocsival utazunk. Ezeket néhány menetrendi évvel ezelőtt arra találták ki, hogy a fővonali InterCity járatokra hordja rá az utasokat emelt komfortot nyújtva. Az InterPici motorvonatokon pótjeggyel lehetett utazni. Kényelmesebb üléseket szereltek be nagyobb távolságra egymástól. Klimatizált és vizuális utastájékoztatóval látták el. Több mellékvonalon jártak ezek az átalakított motorkocsik, de mára az egészből csak a pár motorkocsi maradt. Vasutas szemmel nekünk érdekes látványt nyújt, mert felénk nem jártak ilyen járművek.
Levelek-Magy vasúti megállóhelyen szállunk le. A motorkocsi kellemes melege után fázósan gombolkozunk be a kinti mínuszokat megérezve. Szikrázóan süt a nap és az úton lévő dér csillogva veri vissza azt. Jó kedvünket a hideg nem veheti el! Első célpontunk egy ún. confluence ponton elhelyezett láda. A confluence, magyarosan konfluencia (összefolyás) pont egy kitüntetett pont, melynek szélességi és hosszúsági koordinátája is (fokban mérve) egész szám. Ezen pontok felkeresésére és fényképekkel történő dokumentálására egy magyar névvel nem rendelkező, Degree Confluence Project jött létre a világhálón, kizárólag önkéntesek részvételével. Célja, hogy felkutassa és fényképekkel dokumentálja a Föld összes konfluencia-pontját. A láda az N48 E22 koordináták alkotta pontra lett telepítve. Ez Magyarország legkeletibb konfluencia-pontja. Ide igyekszünk most. Végigmegyünk Levelek községen, majd kiérve a faluból, rövidesen egy erdei úton ropog a hó a lábunk alatt. Én kissé nehézkesen emelgetem a csülkeimet, mert az egy hónappal korábban, Révfülöpön beszerzett térdízületi gyulladás még nem múlt el tökéletesen. Azonban úgy veszem észre, hogy lassan kezd “bejáródni” és a könnyű, síkvidéki út nem okoz a térdemnek nagy megterhelést. Időközben beszereztem egy hosszú szárú aláöltözőt és a térdmelegítőmet is felvettem, így a hideg nem zavar. Úgy fel vagyok öltözve, hogy Apukám szavával élve, ha a medve megenne, akkor egy hétig rongyot ürítene. Ballagunk az erdőben, élvezzük a tiszta levegőt. Kiérve a fák közül, egy szántóföld terül el előttünk. A térkép szerint ezen is út visz át, de ez most nem nagyon látszik. Inkább úgy tűnik, mintha azt is beszántották volna. Szerencsére nem mélyszántás. A fagyott földön simán tudunk toronyiránt haladni célunk felé. Rövidesen egy kis patakféle állja utunkat, mely a hideg ellenére sincs teljesen befagyva. Érdekes módon a térképen sem vezet sehonnan sehová, csak úgy ott van. Lehet, hogy a felszín alatt folydogál és ezen a szakaszon tör a felszínre. Mindenesetre nekünk akadályt jelent. Van ugyan valami hídféle felette, de az igen romosnak látszik. Szerencsére a korábbi logokban leírták, hogy nem messze a helytől van egy másik híd, amin át lehet menni. A kis kerülő után már az iránytűt követjük és egy fiatal akácosban rátalálunk a keresett pontra. Mivel itt a láda elhelyezését a koordináták határozzák meg, ezért a ládának nem lehet jobb rejteket találni. A földbe süllyesztve találunk rá, némi gallyal álcázva. Sajnos több helyen repedt és beázott. A tartalma meglehetősen sáros, nem a legjobb megtalálás első ládaként a “Vezénylők” számára. Ragasztószalaggal javítgatjuk a dobozt és amíg ebédelünk, a logbookot szárítgatjuk a téli napsütésben, kevés sikerrel. Elkészítem a “kötelező” fényképeket a négy égtáj felé. Józsiék büszkén pózolnak a ládával a fényképezőgép előtt. A ládánál készült fényképek megtekinthetők itt.
Visszarejtés után, a már ismert kis hídon átkelve indulunk a következő célpontunk, a Leveleki tó felé. Utunk először az erdőszélen, egy tanya mellett, majd az erdőben vezet. Később ismét a szántóföldön kanyarog. Ekkor már az idő is megenyhült, 0 fok közelében jár a hőmérséklet, szinte melegünk van. A tó tulajdonképpen egy víztározó, amelyet jóléti célra hasznosítanak. Van strand, lehet horgászni és kezd kiépülni a környéke. Nyáron nagyon hangulatos lehet! Most viszont könnyű a keresés, mert senki sem jár erre és a láda is könnyen megközelíthető. Nyáron nem lehet egyszerű megtalálni a dús vegetáció mellett! A keresést átengedem barátaimnak, had örüljenek! Gyorsan meg is találják. Korábban a ládát kifosztották, hiányzik belőle a logbook is, amit pótolunk. Ez ma már a második “jócselekedetünk” . A nagy igyekezetben még fényképezni is elfelejtünk, annyira sietünk vissza a vonathoz, aminek az indulásáig már nem sok időnk maradt. Szerencsére elérjük.

A vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

Jó, hogy volt nálam javítókészlet, mert mindkét ládára ráfért némi karbantartás. Viszont kiderült, hogy az LG telefonom már nem tud megbirkózni a feladatokkal. A GCleto ládáig nem sikerült a tracket rögzíteni. Új készüléket kell vennem.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Levelek-Magy vmh. – jelöletlen út – GCAkac – jelöletlen út – GCleto – jelöletlen út – Levelek-Magy vmh.

Megtett távolság: mivel nincs track, a térkép alapján kb. 15 km.
Szintkülönbség: 154 m.
Átlag sebesség: 4,7 km/h.