2012_27-29_27-29 GC23A7, GCBAVI és GCRETR

2012.12.02 Vasárnap

Ma a Balaton-felvidékre indulunk. A Balatont nyáron én egy nagy össznépi lavórnak tartom, viszont nagyon szeretem a panorámáját és a környező tájat. Vé imádja a vizet, fürdeni is szeret, de utálja a tömeget. Ezért közmegegyezéssel, mi ősztől tavaszig járunk a Balatonra. Ilyenkor nincs tömeg, nincs szúnyog és a strandok is egész kihaltak. Megkezdődött a meteorológiai tél, tehát irány a Balaton! 🙂Révfülöp vasútállomáson szállunk le a vonatról. A szokásos kütyüindítás után egyenesen nekivágunk a hegynek. Először a Fülöp hegy tetején lévő Millenniumi kilátóhoz megyünk. A vasútállomástól végig táblák mutatják az utat, nem kell a térképet figyelni. Talán ennek is köszönhetően, nem vettem észre csak a hegytetőn, hogy bizony az útvonalrögzítést elfelejtettem elindítani. Így a track-ből majd 2 km hiányzik. Az út szépen emelkedik és lassanként szembesülünk azzal, milyen párás a tó felszíne. Na, ebből nem sok panoráma lesz! Lassan felérünk a hegy tetejére. A kilátó zárva, ami érthető is, hiszen rajtunk kívül senki nem jár a hegyen. Az idő is csípős. A párás levegő miatt még inkább érzi a fülünk hegye a hideget, ezért nem árt a kapucnit feltenni. Én télen-nyáron sapkát hordok, ezért a fagy nem zavar különösebben. Legelőször a láda után nézünk. A leírás szerint az úttól kb. 20 m-re, kövek között kell keresni. Na, igen. A jelzett helyen valóságos kőtenger van, mintha óriásgyerekek szanaszét hagyták volna az építőkockáikat. Csak ezek a kockák legalább 2-3 kilósak. Mármint a kisebbje. Próbálom a koordináták alapján szűkíteni a helyet, de a nem sok sikerrel. A telefon processzora lusta, az iránytű mozgás közben csak ugrál. Míg én szkennelek, Vé találomra nézelődik a kövek között. Kb. 10 perc körözés után beáll egy kb. 2 m-es távolság a telefonon. Na, itt alaposabban körbenézünk! Forgatom a köveket, amikor szinte Vé lába alatt meglátok egy kék zacskót. Ebben lesz a láda. Vé nagyot néz, mert szinte a ládán állt, mégsem látta. Jön a szokásos procedúra, majd itt is hagyunk egy karácsonyfadíszt. Visszarejtés után körbejárjuk a kilátót. Minden nyílászáró gondosan bezárva, ami nem is baj, látva a lábánál lévő, kissé tájidegen büfét, amit vandálok megrongáltak. Nagyon tetszik viszont az egykori menedékház(?) vagy kulcsosház, mely terméskő falaival remekül beleillik a tájba. Kár, hogy már szemmel láthatóan nem használják. A “földszintről” is remek panoráma nyílik a tóra, csak a pára ne takarná! Dehát télen ez gyakori. Azért készítek néhány képet, majd elindulunk lefelé. Vé szerint úgy nézek ki, mint Rumcájsz a rajzfilmből, csak őszen. Szerintem inkább egy orosz muzsikra hasonlítok, így a hátizsák pántjával körbekötözve. Vé készít néhány fényképet. Közben a poláromon kicsapódik a levegő párája. Apró vízcseppek borítják az egészet. Még jó, hogy a polár nedvesen is melegen tart. A sok lépcsőtől a közben kihűlt térdízületem el kezd fájni. Úgy látszik, otthon elő kell keresnem azt a térdmelegítőt, amit még Anyám kötött hajdanában. Lefelé szemrevételezzük az egykori Panoráma éttermet, illetve már csak a valamikori épületét. Valószínűleg, a tulaj remekül megél a GSM antennák elhelyezéséért fizetett bérleti díjból, mert ennél sokkal rosszabb helyen lévő éttermek is vannak a Balaton körül. Az épület mellől is remek a panoráma, nemhogy az egykori teraszról. Hihetetlen, hogy nem érné meg eredeti rendeltetésében, étteremként működtetni! A Fülöp hegyen készült fényképek megtekinthetők itt.
Lassanként leérünk a településre. Átmegyünk a központon, majd kisétálunk a mólóra. Itt szokott nyaranta a TV stábja állomásozni, amikor a balatoni közvetítéseket adják reggelente. Most csak egy csomó réce és hattyú pancsikál a néhány fokos vízben. Fene a jó dolgukat, még nézni is rossz. A víz mellett még hidegebbnek tűnik a levegő. Sokáig nem is időzünk, elindulunk a part mentén a következő ládához. Az út azonban elkanyarodik a parttól, mert ott található a kemping. A kemping után visszatérhetünk a víz mellé. A láda leírásában megadott pontról egy geometriai formát kellene látnunk, ami feltehetőleg egy bója. Télen a fagyveszély miatt beszedik ezeket a bójákat, így már nem látunk semmit. A leírás szerint télen egy valódi ládát kellene találnunk, de a koordináták a nádasba mutatnak. Bővebb leírás nincs. Megnézzük a környező fákat, hátha valamelyik odvában találunk valamit, de semmi. Legjobb tudomásom szerint a rejtő jelenleg Ausztriában dolgozik (él?), így valószínűleg nincs módja cserélgetni a téli-nyári rejtéseket. Vé egyre jobban fázik, ezért úgy döntünk, hogy otthonról majd logolunk egy jelszó nélkülit. A Balaton parton készült fényképek megtekinthetők itt.
Elindulunk az állomás felé, de a vonatig még rengeteg idő van. El kellene tölteni valahogy, de a vendéglátóhelyek ilyenkor zárva vannak. Nézegetem a térképet és látom, hogy a vasútállomás mellett van még egy láda. Gyerünk, keressük meg! Bár a logok alapján sokan nem találták, teszünk egy próbát. Már kezdünk ráérezni a rejtések “ízére”. A sokszor rejtélyesnek tűnő leírásokat alaposan értelmezni kell, valamint kell még sok türelem és általában meg lesz a láda. Ez a leírás sem egyértelmű. A koordinátákra érve azonban szóról szóra “megrágva” a leírást, kitalálom, hogy hol lehet a láda. Kis kutakodás a borostyánban és tá-dá, kezemben is van. Nemrég pótolhatták, mert a logbook szűz, miénk az első bejegyzés. Szinte piros 1-es megtalálás! Legalábbis az élmény az. Jó néhány gyakorlottabb kesser nem találta, mi pedig a huszon… megtalálásunkkal igen. Először éreztük, hogy a “kesseristennek” tetszhet a tevékenységünk és hozzáállásunk a játékhoz, mert ránk mosolygott. A megszokott teendők (logolás, visszarejtés) után körbejárjuk a XIII. századi templomromot, majd úgy döntünk, hogy ideje melegedni. A kerítésen van egy lyuk, azon átbújva a vasútállomáson vagyunk. Észrevesszük, hogy a resti nyitva, ezért arrafelé fordítjuk lépteinket. Át vagyunk hűlve rendesen, főleg Vé, ezért úgy döntünk, hogy szokásunktól eltérően bedobunk egy felest a vérkeringésünk fokozása céljából. Tapasztalataim alapján ilyenkor legjobban a Becherovka melegít, mintha kifejezetten a hideg időben való fogyasztásra találták volna ki. Melegben, szobában nem esik jól, de ha áthűlsz, felülmúlhatatlan. Ez a hely azonban nem az igényes látogatókat szolgálja ki, legalábbis most télen, így nincs ez az ital. Szerencsére más akad, így Vé iszik egy Unikumot, én meg egy Jägermeistert. A vendégek furán néznek Vé-re, hogy nő létére kocsmában rövidet iszik, de tehetnek egy szívességet. Miután kicsit átjárt bennünket az alkohol, beülünk a váróterembe. Elfogyasztjuk a szendvicseinket és nemsokára érkezik is a vonat.

A vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

Ha hidegben is túrázunk, jó ha van nálunk egy kis Becherovka, mert egy-egy korty belőle, javítja a hőérzetünket.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Révfülöp vá. – jelöletlen út – – – – GC23A7 – – jelöletlen út – – GCBAVI – jelöletlen út – GCRETR- Révfülöp vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 7 km.
Szintkülönbség: 347 m a térkép alapján.
Átlag sebesség: 3,5 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Másnapi update:
A hidegben történt sok lépcsőzéstől és attól, hogy Székesfehérvárig a Bzmot szűk ülésén nem tudtam rendesen kinyújtani a lábam, úgy bedurrant a térdízületem, hogy alig tudok ráállni. A Balatoni Virtuális rejtőjének írt levelem után, Ő gyorsan jóváhagyta a jelszó nélküli találatunkat, így ez is Megtaláltam típusú lett.