Végre esik a hó! – Somoskő

2013_3_32 GCSoKo

2013.01.23 Szerda


A meteorológia sok havat jósolt országosan, aminek nagyon örültünk. Mivel a felszerelésünk nem a vastag hóban való közlekedésre való, ezért sokáig bújtam az előrejelzési oldalakat, hogy merre esik a legkevesebb. Egyértelműen a Karancs környéke látszott nyerőnek, ezért Somoskőt választottuk ki úticélul. Kicsit ugyan gyanús volt, hogy az Északi-középhegységben esne a legkevesebb hó, de történtek már csodák. Reggel fehér tájra ébredtünk. Nézem a vasúti oldalakat, a 82-es, 81-es vonalakon rendben járnak a vonatok. Akkor induljunk, arrafelé biztosan nem esik! A vonatból nagyon élvezzük a havas tájat, mostanában ritkán van hozzá szerencsénk. Hatvanban átszállunk, itt is szállingózik. A hegyekhez közeledvén egyre vastagabb a hó és egyre intenzívebb a havazás. Mikor akar ez elállni? Megérkezünk Somoskőújfaluba a végállomásra, ahol nagyon szépen havazik. Szél nincs, a hópelyhek függőlegesen hullanak és hullanak. Van már vagy 10 centi. A helyiek azt mondják egész éjjel esett. A látvány gyönyörű! Szerencsére hoztunk kamáslit, felvesszük. Az valamennyire védi a nadrágszárat. Úgy döntünk, hogy nem az erdőn át, a turistaúton megyünk fel Somoskőre, hanem az aszfalton, azt takarítják. Elindulunk. Szerencsére forgalom semmi. Aki mégis autóval közlekedik, az helybéli lehet, aki látott már havas, csúszós utat, mert óvatosan megy, így nincs konfliktusunk velük. Szépen nagy ívben kikerülnek bennünket. Már majdnem Somoskőn vagyunk, amikor jön egy busz, de az is bőven elfér mellettünk a havas úton. Közben jókat nevetünk, élvezzük a hóesést. A táj gyönyörű és nagyon csendes, mert a friss hólepel elnyel minden neszt. A fák roskadoznak a súlya alatt, és csak esik és esik. Hát, ezt kicsit benézte a meteorológia! Kíváncsi lennék másfele mennyi hó eshetett. Beérünk Somoskőre. A központba vezető úton van némi élet, de ahogy befordulunk a vár felé, megszűnik minden mozgás. Csak a mi lábunk alatt ropog a szűz hó. Megérkezünk a vár alatti kis térre. Sehol semmi nyom, mi vagyunk az elsők, akik erre járunk. DSCF6398 Gyorsan megkeressük a jelszót tartalmazó bronzkorongot, logolunk és a “hivatalos” részt le is tudtuk.

2013-01-23 11.36.01
Ez már szerelem!

Vé-ből kitör a gyerek, még sosem láttam ilyen felszabadultnak és vidámnak az elmúlt 6 és fél évben, mióta együtt vagyunk. Szaladgál az érintetlen hóban, mint egy kislány. Egyszerre csak eldobja magát és hóangyalt csinál. Nagyokat nevetünk, tényleg gyerekkorunkban tudtuk ennyire élvezni a havat. Vé kel-fekszik. DSCF6412 Közben csak esik és esik. Sosem áll el? Már kb. 20 cm körül lehet, mikor kicsit csendesedni kezd. Nincs hideg, de a hótól kicsit átnedvesedtünk. A Petőfi kunyhót nyitva találjuk. Bemegyünk és most már fedél alól nézzük a havazást, Petőfi szigorú tekintetétől kísérve. DSCF6407 A benti lócán megebédelünk, közben lassan eláll a hó. Kicsit megszáradtunk ebéd alatt és ideje indulnunk, mert “a vonat nem vár”, ahogy Rózsi megénekelte. Lefele kicsit nehezebb menni, mert a hóréteg alatt láthatatlan, jegesebb szakaszok vannak, amik csúsznak. Valószínűleg itt letaposták az előző nap hullott havat, amire ráesett a mai. Meg szegény Vé, aki esik egy akkorát, hogy a környező háztetőkről megindul a hó lefelé. Nézem él-e, mert nem mozdul, csak fekszik hanyatt. Az eséstől kicsit kába, de összelapátolom, felállítom. Szerencsére a vastag sapka, a hátizsák és a sok hó megóvta attól, hogy betörjön a koponyája. Fájlalja a hátát, de különben rendben van. Már nem is tetszik neki annyira a hó. Óvatosabban araszolunk lefelé. Szerencsére lejjebb már kevésbé meredek, itt-ott a havat is elsöpörték . Ismét az országutat választjuk. Itt egy hótoló már szépen letakarította az aszfaltot. Újra megcsodáljuk a havas erdőt, nem győzünk betelni vele, majd lassanként leérünk a faluba. Benézünk a Határ Büfébe, de enni nem lehet, így beülünk a vasúti váróterembe, ahol nagyon jól esik a meleg. Valósággal hőség van. Levetkőzünk és mire megérkezik a vonat, a ruháink nagyobb része már meg is száradt, mivel kiteregettük a radiátorokra. Természetesen Hatvantól már alig van hó, errefelé nem is esett.

A vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

Néha a spontán dolgok a legjobbak. Ha tudjuk, hogy ekkora hó lesz, biztos nem indulunk el. Viszont remekül éreztük magunkat és egy életre szóló élmény lesz a mai nap. (Meg egy kis hátfájás Vé-nek.)

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Somoskőújfalu vá. – jelöletlen út – Zöld rom – GCSoKo – Zöld rom – jelöletlen út – Somoskőújfalu vá.

GCSoKo
Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 9 km.
Szintkülönbség: 246 m.
Átlag sebesség: 3,3 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Ja, kicseréltem a telefonomat, mert a régi LG processzora és memóriája már nem bírta a strapát. Az új Xperia Mini remekül muzsikált az úton. Az iránytű nem ugrál, a track is sokkal simább lett, nincsenek benne kimaradások és bakugrások. Máris imádom az új kütyüt!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.