2013_4_33 GCboko

2013.02.09 Szombat

Legelőször is hadd kezdjem egy nagy örömhírrel! Megpályáztam Budapesten egy állást és sikerült elnyernem. A fizetésemelkedés mellett a legnagyobb hozadéka ennek az állásnak, hogy megszűnt a hétvégi, ünnepi és éjszakai munkavégzés! Ezentúl állandó nappalos műszakban dolgozom és minden hétvége és ünnepnap az munkaszüneti nap! Végre nem kell Vé-nek szabadságot kivennie, ha együtt akarunk valahova elmenni. Nagy az öröm riasztoséknál!

Egy kis magyarázat a címhez. TB betűkkel jelölik a geocachingben (a Travel Bug angol szavak rövidítéseként), azokat az utazó ügynököket, amelyek valamilyen céllal utaznak a világban. A Travel Bug (utazó bogár) tulajdonképpen egy “dögcédula” kinézetű fém táblácska, amelyen hat karakter szerepel azonosítóként. A fém lapocska valamilyen apró tárgyhoz van rögzítve (ez az Ügynök) és a tulajdonosa határozza meg, hogy mi a célja. Az Ügynöknek számos feladata lehet, például hogy érjen el egy bizonyos országot, vagy kerülje meg a Földet egy adott irányban, vagy látogasson meg bizonyos típusú ládákat. De az is előfordulhat, hogy az Ügynöknek nincs konkrét feladata, “csak” hogy utazgasson a nagyvilágban a Bogara felügyelete alatt.

Korábban már többször találkoztam olyan fényképekkel, amelyeken stégekre épült házak álltak egy tó felszíne fölött. A geocaching.hu oldalán örömmel fedeztem fel, hogy Magyarországon is van ilyen hely. Ez pedig az Oroszlány mellett található Bokodi-tó, ami eredetileg az Oroszlányi Hőerőmű hűtőtavának épült és közösségi célra is hasznosították. Ide igyekszünk most Vé-vel. Oroszlányban szállunk le a vonatról. A turistajelzésen indulunk el, de a vasúti átjárón átkelve egy jelöletlen úton haladunk kifelé a városból. Az út neve stílszerűen Bokodi út. Az utca hol föl, hol lefelé vezet. Rendszeres olvasóim tudják, hogy ez utóbbit jobban kedvelem. A város szélén elérünk egy futószalagot, ennek mentén haladunk tovább. Már megint egy találó elnevezés, Szalagpálya dűlő. Milyen kreatív a Földrajzi Névbizottság errefelé! A szállítószalag egyébként, valószínűleg az Erőmű szénnel való etetésére szolgál, vagy a salak elszállítására, de a térképen sem találtam, hogy honnan-hová vezet. A szállítási irányt sem lehet látni, mert egy tető van felette. Szépen csikorog és zúg, de egy idő után meg lehet szokni. Helyenként kis híd vezet át rajta, egyébként egy áthatolhatatlan kerítést képez a két oldalán lévő dűlőutak között. Hosszan megyünk mellette, úgy látszik sosem lesz vége. De egyszer mégis minden véget ér! A tóhoz érve a szállítószalag konzolokon halad tovább a tó felszíne felett, mi viszont befordulunk a tó melletti kis erdőbe. A leírás szerint ebben az erdőben kell egy kidőlt fa tövében keresni a ládát. Az iránytű után megyünk, ami végre az új telefonon nem ugrál, hanem stabilan mutatja az irányt. Még jó, hogy nem vegetációs időszakban jöttünk, mert nem lenne egyszerű ide bejönni! Az iránytű valóban egy kidőlt fához visz, de hol a töve? A fa, sőt több fa is a földön fekszik, némelyik felakadva. Egyik ilyenben furcsán áll egy “betét”, ami nem úgy tűnik, mintha természetes úton került volna oda. Megvizsgálom és ni-ni, valami kéklik benne. Itt a láda! Kihúzom a fából, mert a fatörzs tulajdonképpen már csak egy cső. A belseje elkorhadt és remek rejtekhelyet kínál a ládának. Szerintem jobb, mint a leírásban szereplő rejtekhely, majd mi is ide rejtjük vissza. Persze a ládaoldalon tett logunkban ezt jelezzük is. Otthon a ládaoldalt nézegetve láttam, hogy 2 TB-nek is lennie kell benne. Valóban, előkerül egyik a másik után. Hatalmas az öröm, különösen Vé-nél. Az egyik Ügynök egy aranyos egérke, ezt magunkkal visszük. A másikat csak regisztráljuk, hogy láttuk a dobozban. A ládában lelt kis gőzöst egy kulcstartóra cserélem. Vasúti járműveknek nálam van a legjobb helye! Gondosan visszarejtjük a ládát, majd látom, hogy egy másik irányban könnyebb lesz kijutni az erdőből. Kiérünk, irány a part. Megnézünk néhány házat, nagyon klassz lehet nyári estéken kint ücsörögni. Bár lehet, hogy a szúnyogok ezt az ötletet nem támogatják. Na, ez legyen a tulajdonosok gondja, minket így februárban egy sem csípett meg! (Bár a környék faunájához tartozóan, néhány pókhálót begyűjtöttünk az erdőben, de ezek is lakatlanok voltak szerencsére!) Nem nézelődünk túl sokáig, mert hideg van, viszont ha mozgunk, nem fázunk. Indulunk vissza a vasútállomásra. Azért, hogy ne kelljen visszafelé is a szállítószalag meglehetősen ingerszegény környezetében menni, keresztezzük azt, majd a tóparti házak mellett haladunk egy párhuzamos úton és egy gyalogoshídon át térünk vissza a vasútállomáshoz.

A vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

“Kesseristen” ismét ránk mosolygott. Az új munkahelyem és a TB igazán feldobta a hetemet. A kisegeres TB feladata minél több km gyűjtése, ezért a jövő héten szabadon eresztjük. A feladat egy geocaching.com-on is regisztrált ládát találni, mert csak ilyenekbe lehet a TB-t berakni, hiszen az utazók nyilvántartása is ehhez a játszótérhez kötődik.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Oroszlány vá. – – jelöletlen út – GCboko – jelöletlen út – Oroszlány vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 7 km.
Szintkülönbség: 49 m.
Átlag sebesség: 4,0 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)