Januári virágok – Szent Mihály domb, Helikon Taverna és Diási Szent János-forrás

2014_6-8_110-112 GCSZMD, GCHTAV és GCDSZJ

2014.01.18 Szombat

Gyönyörű, már-már tavaszi időt ígért a meteorológiai előrejelzés mára. Ezt kihasználva, megcélozzuk a Balaton északi partját, hogy Balatongyörök és Gyenesdiás között begyűjtsünk néhány ládát. A vonatról Balatongyörök vmh-en szállunk le.


Miután menetkész állapotba hozzuk magunkat, megindulunk a település központja felé. Elmegyünk a Polgármesteri Hivatal előtt, majd nemsokára befordulunk a Temető utcába, ami – ki gondolná? – a helyi temetőhöz vezet. Pontosabban elvezet előtte. Már kezd érződni a napsütés ereje, sorra kerülnek le a ruhadarabok. Utunk egy országútba torkollik, ami átvezet a vasúton. A vasúti átjáró után rövidesen első célpontunk, a Szent Mihály domb lábához érünk. A dombocska szerény magasságba tör, ami még nekem is tetszetős. Kis kapaszkodás után már el is érjük a domb derekán található sírkertet. A ládát itt kell keresnünk, egy bokor aljában található. A rendezett területen a GPS egy nagyobb bokorcsoporthoz visz. A bokor közepén egy lyuk van, melynek szélén elszáradt ág kornydozik. Hát, ez nem éppen örökzöld!

A láda a kopár területen sejlik ki az ágak és az örökzöld levelei alól. Ha ez az eredeti rejtek csoda, hogy még megvan!

Látod, hol a láda?

Kinyitva a ládát, örömmel látjuk, hogy ismét egy utazót szánt nekünk a kesser szerencse. Egy kis Ducati motorkerékpár mellé van csatolva a TB. Ez velünk jön!

Logolás. A TB feletti örömünkben nem is veszünk ki ajándékot, ellenben egy kis kulcstartóra akasztható zseblámpával jutalmazzuk a ládát. Igyekszünk gondosan visszarejteni a dobozt, ha már ilyen nyitott a rejtekhely. Remélem, nem a kesserek tették tönkre a növényzetet! Visszarejtés után, ismét nekivágunk az emelkedőnek és pillanatok alatt fent vagyunk a dombtetőn. Itt áll a kápolna, melyet a legenda alapján 40 halász épített, miután egy úszó jégtáblán megmenekültek a Balaton vizéből. Az ismertető tábla szerint a régészeti feltárások alapján viszont az eredete régebbre nyúlik, de a legendát a mai napig élteti a falu közössége és évente megünneplik a halászok szerencsés megmenekülését.

Lefényképezzük a szobrokat, majd elmegyünk a dombtető szélén álló padhoz és leülve csodáljuk a balatoni panorámát. Már nyoma sincs a hó eleji jégnek. Míg a padon ülve lógázzuk a lábunk, különösen Vé, akié sehogy sem ér le, elmajszolunk egy szendvicset.

Egy parti fán rengeteg kárókatonát látok a távcsövemen keresztül. Olvastam, hogy mekkora kárt okoznak, részben az elfogyasztott nagy mennyiségű hal miatt, másrészt a roppant agresszív guanójukkal, mely mindent elpusztít maga körül. E miatt rendszeresen gyérítik is őket. Itt biztos nem, mert rengetgen vannak.

Lefelé menet még megnézzük a millenniumi himalájai expedíció orvosának emlékművét. Érdekes, hogy tibeti szokás szerint kis kőtornyot építettek az elhunyt emlékére. Ilyen kis torony több is van az emlékmű körül Sok barát, tisztelő járhatott erre.

Még vetünk egy pillantást búcsúzóul a kápolna hátsó végére, ahol a szentély helyezkedik el, majd elindulunk lefelé. Rövidesen meglepve bukkanunk egy kis virágos mezőre, ahol szerintem, vad százszorszépek virítanak. Nem tudom, mikor kellene ennek a virágnak nyitnia, de meglep a január közepi virágzás.

A virágoktól és a napsütéses időtől egészen jó kedvre derültünk. A dombról leereszkedve, a kerékpárúton folytatjuk utunk. Ismét átkelünk a vasúton és már Vonyarcvashegy utcáin járunk. Elmegyünk egy fából faragott szurikáta csapat mellett. Úgy látszik errefelé is őshonos lett ez az állat, azért állítottak nekik szobrot.

Az út melletti házak kertjében hóvirág virít. Még ezt is kicsit korainak tartjuk, de enyhe januárban előfordul.

Ismét a település központja felé tartunk és ismét egy Polgármesteri Hivatal előtt vezet utunk. A történelem ismétli önmagát Kiérünk a 71-es útra. Szerencsére, most januárban mérsékelt a forgalom, de a korábbiakhoz képest hatalmasnak tűnik. Mi van itt nyáron! Hálistennek nem sokat kell mennünk, mert rövidesen a hegynek vesszük az irányt. Rátértünk a Helikon Tavernához vezető útra. Ismét virágokba botlunk. Először egy kis sárga virág, talán valami őszirózsa féle lehet, majd egy egész bokrot borítanak be újabb sárga virágok. Nem messze egy másik bimbózó bokor. Mi van itt? Megjött a tavasz? Kissé még korai lenne! Gondolom csak a Balaton speciális mikroklímájának köszönhető ez a sok virág.

Közben a Tavernához érünk. Az épület valamikor a Festeticsek présházaként szolgált, illetve innen biztosították a kastély vízellátását is. Ma szállodaként és étteremként funkcionál a hely.

A leírás szerint a láda úgy van elhelyezve, hogy az épület parkolójából és a szomszédos utcából is meg lehet szerezni. Először az étteremhez megyünk. Az étlapot megnézve látjuk, hogy ez nem a mi pénztárcánknak való hely. A parkoló is üres és mivel magánterületről van szó, úgy határozunk, hogy inkább az utca felől próbálkozunk, hátha onnan kevésbé feltűnő a matatásunk, mint az üres parkolóban. A megközelítéshez kissé vissza kell mennünk, míg az utca Y-ban el nem ágazik és a másik szárán jövünk vissza. A GPS aránylag pontosan jelzi a helyet, ahol a köveket megbontva, rá is találunk a ládára.

Közben egyfolytában rettegünk, hogy ránk szól valaki a szomszédos házakból, hogy miért bontjuk el a kerítést? Vagy lehet, hogy az összes szomszédos házban a rejtő lakik és most egy függöny mögül figyeli ténykedésünk? Sietve rejtjük vissza a ládát. Még szemügyre vesszük a panorámát. Közben az időjárás borongóssá válik és ez olyan színkavalkádot és a fények olyan játékát nyújtja a tavon, hogy teljesen belefeledkezünk a látványba. Percekig nézzük, még fényképezni is elfelejtek. Bár nem biztos, hogy a kamera ezt ugyanígy visszaadta volna. Kicsit zavaróak a háztetők innen, az utca szintjéről. Az igazi kilátás a Taverna teraszáról nyílna, de oda nem jutunk fel. Már cseppet sem lepődünk meg, ahogy tovább haladva újabb és újabb virágokba botlunk.

Utunk újra a 71-es út mellett vezet. Lassan átérünk Gyenesdiásra, annak is a Diási részébe. Itt, az út mellett van a mai harmadik és egyben utolsó ládikánk. Először egy szobrot pillantunk meg “akiről” kiderül, hogy Nepomuki Szent Jánost, a forrás névadóját és a halászok védőszentjét ábrázolja.

Egy tábla is jelzi, hogy jó helyen járunk. Pár lépcsőn kell lemenni a forráshoz. Az úttól a területet egy komoly bokros választja el. Ennek és az út szintje alatti elhelyezkedésnek köszönhetően, egész nyugalmas a hely. A vízelvezetéssel azonban baj lehet, mert a terület mélyebben fekvő részein áll a víz. Még jó, hogy a túracipőnk állja a vizet!

A tavacska mellett egy megdőlt pad várja a pihenni vágyókat. Mi is erre vágyunk, így letelepszünk és elfogyasztjuk a magunkkal hozott konzervet.

Míg Vé az ebédet “főzi” én megkeresem a ládát. Siker! A láda rejtője, Sir Galahad a geocaching.hu afféle udvari költője. A ládaleírás is versben van. Különlegessége miatt ide is citálom:

“Kinek orra veres, piás
Vizet nézni sem szeret
Akkor annak Gyenesdiás
Duhaj célja nem lehet

Legalábbis remélem –
Hol megleled pont a kutat
Ha nem? – Újra bemérem…

Leírás

Szent János-kút, ami körül
Forráscsoport csörgedez
Ládászfajzat, na mit örül?
Szép kis zugot fölfedez!

Vaskos itt a pannon agyag
Lehet sárga, avagy kék
Vizet zár, bár nagyon hanyag
Kis rés itt-ott marad még

Forrás mellett áll egy tábla
Nem csak saját kedvére
Szöveg került rá, meg ábra
Azt kihagyni nem kéne…

Láda

Célunk tehát megmutatni
Több kis forrást csokorban
Lépcső mellett kell kutatni
Egy szép formás bokorban

Végszó

Aki ettől kedvet kapott
Kincses ládát kiásna
Hagyjon csak ott csapot-papot
Induljon hát Diásra!”

A poézis eme megnyilvánulása engem sem hagyott hidegen, ezért a logomat én is versbe szedtem:

“Keresgéltük ezt a ládát,
Feltúrtuk a bokrok alját.
Onnan ki is kotortuk,
Villámgyorsan logoltuk.”

A tetszésnyilvánítás elülte és az ebéd után elindultunk az Alsógyenesi vmh-re. Útközben persze ismét virágzó bokrot találtunk. A vonatra nem sokat kellett várni, ez csak fokozta virágos jókedvünket.

Frissítés: A Szent Mihály domb láda későbbi logjaiban láttam egy szakember hozzászólását, aki leírta, hogy a ládát rejtő örökzöldet egy betegség támadta meg, mely a teljes növényzet elpusztulását fogja okozni. Szomorú ez, de szerencsére nem a ládászok tettek kárt a növényzetben.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Balatongyörök vmh. – Zöld kereszt – GCSZMD – Zöld keresztPiros sáv – jelöletlen út – GCHTAV – jelöletlen út – GCDSZJ – jelöletlen út – Alsógyenes vmh.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 469 m.
Átlag sebesség: 2,8 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.