2014_3-5_107-109 GCPTRG, GCIrha és GCfrah
2014.01.11 Szombat
4-5 éves lehettem, amikor Nagyanyámék vályogházának felújítása során a “budai föld” kifejezést hallottam. Akkoriban engem a földfélék közül csak a sárga homok érdekelt, ugyanis abban egész nap szívesen játszottam. Most, kb. 45 év múlva, a geoládákat böngészve botlottam ismét ebbe a kifejezésbe és (milyen az emberi agy!) rögtön beugrott a rég nem hallott szó. Ezt én ismerem! Miután a múltkor a Balatoni magasparton talált utazókat már ideje lenne kihelyezni és a Piktortégla-üreg nevű láda szerepel a .com-on is, ezért ma arrafelé vesszük az irányt.
Szokás szerint a 21-es busz KFKI végállomásától indulunk el. A hőmérséklet, az elmúlt napok fagyos időjárása után, kissé engedett a szorításából. Ennek következtében a talaj felszíne megpuhult, így helyenként érdekes “korcsolyázásba” kezdünk a lejtős úton, ahogy a még fagyott rétegen, a már kiolvadt felszín megmozdult a lábunk alatt. A nadrágszárunk és a cipőnk gyorsan sárszegélyt kap. Persze a kamáslik otthon, a jó melegben várnak ránk! Szerencsére pár száz méter után a láda közelébe jutunk. Egy enyhébb emelkedőn, toronyiránt közelítjük meg a ládát az erdőben. A talajt itt, szerencsére vastag avar borítja, így a csúszásveszély is megszűnik. A térkép szerint itt is, ott is üregeknek kellene lenniük, de valószínűleg már betömték őket, mert nem látunk ilyesmit. Elgondolkodom, hogy tulajdonképpen most kétszeresen is budai földön járunk. Egyszer ugyebár, mivel Budán vagyunk, másrészt a lábunk alatt a “budai föld” nevű, márgás festék alapanyag található. A láda a jelzett helyen gyorsan megkerül. Elhelyezzük benne a “Shoehorn of life” nevű TB-t, hadd menjen a maga lábán tovább. A hidegben úgy látszik a bélyegzőfesték is megfagyott, mert alig látszik a bélyegző lenyomat.
Reméljük az utazó nem tűnik el! Kifelé az erdőből, kissé másik irányban megyünk. Ennek során sikerül is találni egy piktortégla-üreget. Valószínűleg már részben eltömődhetett, mert nehéz elképzelni, hogy ilyen kis lyukon másztak volna be a bányászok és hordták volna ki az alapanyagot. Ha a ládát a rejtő áthelyezné ennek a lyuknak a közelébe, akkor ismét lenne értelme a ládának, mert most egy betömött lyuk mellett nem igazán van.
Miután megtekintettük az üreget, elindulunk következő célpontunk, az Irhás-árok felé. Ehhez azonban vissza kell térnünk a KFKI-hoz. Most egy jelöletlen utat választunk, majd a KFKI-tól ismét jelzett úton megyünk. Rövidesen el is érünk a multi láda első pontjához, mely egy kőhalom mellett, alatt található. Sajnos páran úgy gondolták a kőrakásról, hogy “kicsi a rakás, nagyobbat kíván” és szeméttel próbálták megnövelni a halom méretét. Vegyes érzésekkel kutatjuk a láda helyét. Szerencsére a nagy kövek között egy kicsi kövekből álló kupac jelzi, hogy hol is kell keresni. Visszarejtés után indulunk a következő pont felé. Az Irhás-árok egyik oldalán vezet a turistaút. Mi a másikon megyünk. A sarat leszámítva, egy jól járható úton lépdelünk. Később a járhatóságot némileg megnehezítik az útra keresztbe dőlt fák. De előttünk nincs akadály! Sorban egymás után mászunk át a fatörzseken. Vé aránylag hamar ráun a tornaórára, de azért küzd szorgalmasan.
Az akadálypálya után átkelünk a már szinte szintbe került árkon és a túloldalon megkeressük azt a határkövet, mely a leolvasandó jelszórészletet tartalmazza. A követ némi bozót és mondanom sem kell, sár veszi körül. Ahogy a megkopott feliratokból kisilabizáljuk, Budapest és Budaörs határán járunk.
Megyünk tovább az Irhás-árok mentén, mely egy kb. 120 fokos fordulót vett. A házakhoz közel, az úttól nem messze, egy fa tövében rálelünk a harmadik jelszórészletet tartalmazó kőre. Szép sárga festékpöttyökkel van ráfestve a jelszórészlet. A kő annyira beleillik a környezetébe, hogy nem is értem, hogyan tűnhet el olyan gyakran, ahogy a logokban olvastam. Vagy csak nem találják? Örvendve a szerencsénknek, hogy mi megtaláltuk, megyünk tovább. Vé ismét bemutat egy tízpontos gyakorlatot lejtőn való csúszkálás versenyszámban.
Következő láda a Frank-hegy nevű. Visszatérünk oda, ahol az Irhás-árok elfordult és nekivágunk a hegynek. Bizony jó meredek, lassan haladunk. Nekem elég gyakran meg kell állnom, hogy a légzésem rendeződjön. A sár itt is megtréfál bennünket, de szerencsére nem esünk el. “Maradj talpon!” – biztatjuk egymást. Elhatározzuk, hogy nem erre jövünk vissza, inkább kerülünk, mert nem szeretnénk úgy járni, mint Schumacher és a fejünk, valamint egy fatörzs segítségével lefékezni a csúszásunkat. Sorra maradnak el mellettünk az acél határoszlopok, melyek szintezési pontokként is szolgálnak a térkép szerint. Sajnos a feliratok már nemigen olvashatók rajtuk, csak a jelenkor graffitijei. Ebben mi a jó?
A térképet és a környezetet egybevetve látom, hogy lassan megérkezünk a tetthelyre. Már látom is a feltételezett ponton a hordó méretű sziklát, amit egy család vesz körbe. Csak nem kesser társakba botlunk végre? Megvárjuk, míg elindulnak a sziklától és csak akkor megyünk közelebb. Melléjük érve, jól nevelt túrázóként köszöntjük őket, majd megkérdezem: Csak nem geocaching? Á nem, csak erre jártunk – válaszolják. Aha, én meg most jöttem a falvédőről! Egyértelműen láttuk, hogy a dobozzal matatnak. Nem baj, nem kötelező ismerkedni. Miután magunkra maradunk, mi is elővesszük a ládát. A logbookban a mai dátummal tényleg ott virítanak a kisfiú ákombákomjai. Látszik, hogy most tanulhatta meg a betűvetést. Lehet, hogy ez a log az első önálló írása? A ládába betesszük a Playing cards TB-t és jó utat kívánunk neki.
Visszarejtés után megindulunk a Turistaház felé. Odaérve zárt ajtók fogadnak. Kiderül, hogy a turistaház megszűnt. Valami klub lesz a helyén. Szomorúak vagyunk, mert egy meleg ebéd már igencsak ránk fért volna!
Kicsit nézzük a panorámát az egykori turistaház udvaráról, majd a 
jelzésen visszatérünk a KFKI-hoz. Jó kis kört vagy inkább nyolcast mentünk, de a hideg elég sokat kivett belőlünk. Mindenesetre ismét jól éreztük magunkat. Köszönjük Geocaching!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 21-es busz KFKI vá. – 
– jelöletlen út – GCPTRG – jelöletlen út – – 
– GCIrha-1 – jelöletlen út – GCIrha-2 – jelöletlen út (megszűnt 
) – GCIrha-3 – jelöletlen út – GCfrah – jelöletlen út – – 21-es busz KFKI vá.
Megtett távolság: kb. 7 km.
Szintkülönbség: 596 m.
Átlag sebesség: 2,0 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
Katulyakutató 