Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna

2013_62-63_92-93 GCvasi, GCKErs és GCEBKK

2013.10.19 Szombat

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, hogy “Vaskapu”? Nekem rögtön az Al-Dunai, folyami szurdokvölgy ugrik be. Azonban, hazánkban is van egy Vaskapu elnevezésű hely. Bevallom, hogy amíg a geoládák között nem olvastam róla, fogalmam se volt, hogy létezik. Névrokonához hasonlóan ez is a Duna közelében található. Esztergom mellett, a Maróti-hegyek legalacsonyabb csúcsát nevezik így és Esztergom látképének meghatározó eleme. Egyben ez volt a neve az itt található egykori turistaháznak, ami később a Brilli Gyuláról elnevezett menedékház lett. 2012 decemberétől pedig Vaskapu Étteremnek nevezik az építményt. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a hegy miért kapta ezt a nevet. Mindenesetre ma erre a környékre látogatunk el.


Mivel a 2. számú vasútvonal teljes hosszában zajlik a felújítás, így Budapestről  vonatpótló autóbuszon érkezünk Esztergomba. A Vasútállomás elől indulunk a Vaskapu felé a Piros sáv jelzésen. Ma többé-kevésbé ezt a jelzést fogjuk követni. Először átvágunk egy rendezett parkon, majd a Dobogókői úton megyünk egy kápolnáig. Innen megcélozzuk a város szélét és az előttünk magasodó hegyeket. Lassan elmaradnak a házak. Egyre magasabb és sűrűbb növényzet között vezető úton haladunk. Egy-egy helyen kilátás nyílik a Dunára és a túlparton magasodó Börzsönyre. Sajnos a tájat az évszakra jellemzően, pára borítja. Jól jönne most egy kék színszűrő a fényképezőgépre, de sajnos a kompakt gépekre nincs ilyesmi. A teleobjektív eléggé összesűríti a párát, így kissé homályosak a képek. De azért szépen látszik a táj és a színesedő növényzet.

Rövidesen csatlakozik hozzánk a Zöld sáv jelzés és a Magyar Zarándokút is. Elmegyünk egy kettős kereszt előtt, DSCN1251majd egy kaptató után, fel is érünk a hegy tetején magasodó étteremhez. A meredek hegyoldalon kapaszkodva megfigyelhető a jelentős talajerózió, ugyanis az éttermet ellátó vízvezetéket és csatornát a turistaút alá rejtették. A csapadék és a sok turistaláb azonban lekoptatták az azokat borító földréteget, így sok helyen kilátszanak a csövek és a karimás kötések. Láttunk egy csatornaszemet is, aminek betonvázát, már alig fogta körül egy kis föld, így remek ülőhely lett belőle, amin pihenek is kicsit. A hegytetőn meglepően sok ember nyüzsög, pedig útközben alig láttunk valakit. A magyarázatot a hegyre vezető autóút adja. Ja, így könnyű hegyet mászni, ha az autó motorjában lévő pacik segítenek!

Az éttermet elhagyva egy kilátópont fogad bennünket. Messze ellátni innen. Látszik a Duna szalagja és a távolban a Suzuki gyárban sorakozó, kész autók. DSCN1257Miután kigyönyörködtük magunkat, helyet adunk a folyamatosan érkező nézelődőknek.

Elindulunk a ládához, ami innen nem messzire található. Leereszkedünk a meredek hegyoldalon és egy fa alatt rálelünk a keresett dobozra. Gyorsan és ügyesen kell logolni, mert az útról látható a keresgélő kesser. Ennek mintegy igazolásául, alig raktuk helyére a ládát, az úton feltűnt egy kiránduló gyermekekből álló csapat, élükön egy roppant okos pedagógussal. A peda, ahogy meglátott bennünket, lelkesen balraátot vezényelt és a meredek hegyoldalban akarta a gyerekeket leküldeni, mondván, hogy ha ott vagyunk, akkor arra az út. Ne!!! – kiáltottuk szinte egyszerre Vé-vel. – A turistaút nem erre vezet! A határozott tanerőt azonban alig lehetett lebeszélni arról, hogy kövessék csak továbbra is a Piros sáv jelzést, majd később kell lefelé venni az irányt. Hosszas győzködés után mi nyertünk és a kétkedő ofő, a gyerekek élén tovább ment. Miután így sikerült megmenteni a ládát a biztos lebukástól, visszakapaszkodtunk mi is az útra. Elindultunk az étterem felé. Még otthon próbáltunk tájékozódni az árakról, de a ládaoldalon lévő link rossz helyre mutatott. Végül is úgy döntöttünk, hogy még hosszú út áll előttünk, így nem célszerű jóllaknunk, ezért elbúcsúztunk a hegytetőtől és azon az úton, amerre jöttünk elindultunk lefelé.

Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam rá, hogy nem szeretünk azon az úton visszamenni, amerre jöttünk. Akkor leírtam, hogy az oda-vissza útnak is vannak előnyei, de nem fejtettem ki, mire gondolok. Nos, ezalatt azt értem, hogy így értelemszerűen, egy másik perspektívából látjuk a már megtett utat. Amikor megy az ember egy úton, időnként hátrafordul, szétnéz, különösen akkor, ha az emelkedőn megpihen. Azonban nem mindig a legmegfelelőbb pillanatban fordulunk hátra, így sokszor szép látványt szalasztunk el. Ha ugyanazon az úton térünk vissza, amin jöttünk, akkor ez nem fordulhat elő, hiszen folyamatosan szemmel tarthatjuk az előttünk lévő tájat. Jelen esetben is így tettünk. Ismét rácsodálkoztunk a kilátóhelyeken a túloldal panorámájára, bár a páraréteg kissé vastagodott is. Gyönyörködtünk a különféle színekben pompázó növényzet látványában is. DSCN1263Rövidesen elkanyarodtunk a Vaskapui útra, hogy felkeressünk egy, a közelben végződő multi záróládáját. Ez egy 46 km-es kerékpáros multi, mely Szentendréről, a Duna-kanyar mentén vezet az “érsek városába”, azaz Esztergomba. Még a ládázásunk kezdetén elhatároztuk, hogy megpróbálunk minden lehetséges ládát, még a megszűnteket is felkeresni. Természetesen ez utóbbit csak akkor, ha nem azért szűnt meg, mert védett helyre esik. Tehát valamikor a közeli vagy távoli időben ezt a multit, illetve a pontjait is megkeressük majd, amikor az egyes pontok közelében járunk. Persze gyalogosan, mert megrögzött gyaloglók vagyunk, egyébként sincs biciklink. Akkor ezt a multit kezdjük a végládával! A doboz egy jó kis védett fészekben pihen, azonban ahogy kinyitottuk, kiderül, hogy áll benne a víz. A logbook simító zacskója is szakadt, így az is nedves, sőt penészedik is. Nálunk sajnos csak csere logbook van, de így nincs értelme a cserének. Kellene zacskó is. Majd beszerzünk azt is, hogy teljesebbé tegyük a javító készletünket. Most csak annyi lehetőségünk maradt, hogy kiöntsük a vizet. Szárogatni sincs idő a logbookot. Majd írok egy bejegyzést a ládaoldalra, hogy szükséges lenne egy karbantartás. Felírjuk a jelszórészletet, majd visszarejtjük a dobozt. Egy magas fűvel szegélyezett, alig járt úton térünk vissza a Piros sáv jelzésre.

Csak a város határában, a Temető úton térünk le ismét, hogy felkapaszkodjunk a Kálvária-hegyre, mai másik célpontunkhoz, a belvárosi Kálvária-kápolnához. Otthon készülve az útra, sok kesser társunkhoz hasonlóan, először a Szent Tamás kápolna ugrott be, de alaposabban megnézve rájöttem, hogy egy másik kápolnáról van szó. Milyen gazdag ez az Esztergom, több Kálváriája is van! Persze lehet, hogy egy érseki városban ez így természetes. A térképet tanulmányozva kiderült, hogy nem is olyan könnyű a helyszínt megközelíteni. Csak egy út vezet oda a stációkkal szegélyezve. A helyszínre érve láttuk is, hogy mi ennek az oka. A hegyet szépen körülépítették és minden oldalról telkek határolják. Egy lépcsősoron kapaszkodunk fel, majd szépen szerpentinezve, a stációkat nézegetve gyalogolunk egy nem túl meredek úton felfelé. Az látszott, hogy ezek az építmények jóval régebbiek, mint a Tamás-hegyen állók. Valószínűleg jóval ritkábban is látogatottak. Sajnos, sok meg van rongálva. Akad  ahol az állíttató nevét feltüntető tábla is félbe van törve. Borzasztó, hogy az ilyen helyeket sem kímélik a vandálok! Lassan felkanyargunk a kápolnához.

Hihetetlen nyugalom és békesség fogad bennünket, afféle sziget a városban. Szó szerint felülemelkedünk a mindennapokon. Gyorsan megkeressük a ládát, egy szikla alatt találunk rá. DSCN1276Miután logoltunk, körbejárjuk a kis “szigetet”, megnézzük a kápolna díszeit. Sokáig böngészünk a falra rótt feliratok között. Jól sejtettük, hogy nem mostanában volt a hely felújítva. Mindenesetre romjaiban is tetszik az épület. Miután körbejártunk és megnéztünk mindent, letelepszünk a békességet sugárzó épület lépcsőjére és megesszük a szendvicseinket. Közben élvezzük a csendet és különös nyugalom száll meg bennünket. Amikor végzünk, még vetünk egy pillantást a lombok között a Bazilikára, DSCN1277majd lefelé vesszük az irányt, hogy visszatérjünk a vasútállomáshoz. Utunk a temetőn át vezet vissza a Dobogókői útra, majd a reggeli útvonalunk mentén érünk vissza a vasútállomás előtti térre, pontosabban a Rózsaszín Párduc Kisvendéglőbe, ami a nevével ellentétben inkább kocsma és nem annyira mesés, mint ahogy a neve sugallja. Mindenesetre arra alkalmas, hogy eltöltsük az időt a vonatpótló busz indulásáig.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Esztergom vá. – Piros sáv – GCvasi – Piros sáv – jelöletlen út – GCKErs-5 – jelöletlen út – Piros sáv – jelöletlen út – GCEBKK – jelöletlen út – Piros sáv – Esztergom vá.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 673 m.
Átlag sebesség: 1,9 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.

One thought on “Vaskapu, de nem az Al-Dunán – Vaskapu, Kerékpárral az érsek városába és Esztergom, belvárosi Kálvária-kápolna

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.