2013_64-66_94-96 GCSZKO, GCTUTI és GCNAD
2013.10.26 Szombat
Október végére jár az idő (bár az időjárás inkább szeptemberi), tehát ismét irány a Balaton! Ma a déli partra megyünk egy Zamárdi-Szántód túrára. Végre Zoli is velünk tart, így teljes a kis csapat.
Értelemszerűen, Zamárdi vmh-en szállunk le a vonatról. Annyira örülünk Zolinak, hogy élénk beszélgetésbe mélyedve vágunk bele a mai napba. Városi, aszfaltozott úton ballagunk, mely szelíden emelkedik. Alig megyünk 2 km-t és már az első ládánál vagyunk. Ez a Szamárkő, melynek többféle legendája is van. A ládaoldalon elolvashatók. Minden évben Zamárdi lakossága Szent Iván napján, tehát a nyári napfordulókor, itt tartja a pogány időkből eredeztethető tűzugrási ünnepséget. A régi időkben termékenységi varázslatot is mutattak be ezen a helyen. A régészek tárgyi emlékeket találtak a kő körül. Már messze a napforduló, a pogányok is kihaltak, így senki sem zavar bennünket a nézelődésben és fényképezésben.
Biztos, ami biztos, szemügyre vesszük az állítólagos a gyermek Jézusi láb és Szent József szamarának lábnyomait. Nagy túrás lehetett az öreg, ha mindenhol járt a világon, ahol lábnyomot tulajdonítanak neki! A kő környékén egyébként rengeteg gomba nőtt, Zoli nem győzte fotózni.
Sajnos, mint az a ládaoldalról kiderül, megint ellopták a fizikai ládát, mint már annyiszor telepítése óta. Marad a pótjelszó egy sorompón. 
Szerencsére az megvan, könnyen meg is találjuk. Logolás után veszem észre, hogy a nagy beszélgetésben és örvendezésben elfelejtettem elindítani a track rögzítést. (Nem is én volnék, ha nem így lenne.) Pótolom. Innen már rögzítésre kerül, merre járunk. Nekivágunk a szomszédos Kő-hegynek, melynek tetejére Zamárdi lakossága és nyaralótulajdonosai az államalapítás 1000 éves évfordulójára, közadakozásból egy emlékkövet emeltek. Mellette, a kilátóból egész jó panoráma nyílik a környékre, főleg Tihanyra. Természetesen a körpanoráma fotó sem maradhat ki. 
Miután lemászunk, a kilátó tövében lévő pihenőhelyen elfogyasztjuk a hazulról hozott ebédet.
Aztán felszedelőzködünk és egy közeli utcán leereszkedünk a Balaton partjára. Keresztezzük a vasútvonalat és rövidesen a szabadstrandon lépdelünk. Sehol egy lélek. Mondtam, hogy ilyenkor kell ide jönni! Szúnyogok sem zavarnak. Igaz a fürdést némileg akadályozza a pár centinyire lehűlt hideg víz (“ilyen hideg a víz”, mutatom ujjaimmal a csapatnak), illetve az a tény, hogy a vízbe vezető lejárók mind a partra kifektetve várják a jeges idő beálltát. Ücsörögni viszont kiválóan lehet. Még soha nem láttam ilyen kéknek a Balatont! Olyan csendes és nyugodt a víz, hogy az ég kékje zavartalanul tükrözőik benne.
Hármasban 
Idáig csak a zöld különböző árnyalataihoz volt szerencsém a Balaton vizével kapcsolatban. A parton récék hada csipeget.
Csodáljuk a túlparti Tihanyt, majd elunva az ücsörgést, a láda után nézünk. A közeli móló végére kell kimenni érte. 
Persze ez is virtuális. Gyorsan megleljük, majd itt is nézelődésbe fogunk. Látjuk, hogy a távoli Szántódnál még járnak a kompok. 
Lassacskán elindulunk arrafelé, az utolsó láda megszerzéséhez. A part mentén vezető turistajelzésen megyünk addig, míg egy nádasba vezető pallóhoz nem érünk. A bevezető út elején áll egy fatábla, melyen megkopott betűk hirdetnek valamit. Sajnos bárhogy forgolódok, nem tudom kibetűzni a felirat szükséges sorát, annyira megkopott. Pedig a jelszót innen kellene leolvasni. Tornamutatványom közben mögém ér egy házaspár és a férfi oda szól nekem: Az utca lakói. Tessék? – fordulok hátra, de a pár már tovább is állt. Mit jelenthet ez? Nem gondolkodom tovább, hanem megindulunk a kilátó felé. Felmászok, fotózok. Kissé inog az alkotmány, Vé nem is mer feljönni. Zolival úgy döntünk, hogy nem biztos, hogy megbír mindkettőnket a kilátó, ezért amíg én fent fényképezek,
Ő lent néz szét. Végigmegy a nádasba vágott pallósoron és nézelődik. Közben én is lemászok és erősen biztatom Vé-t, hogy érdemes felmásznia. Végül pár fokot felkapaszkodik, szétnéz
és már jön is lefelé. Neki ez túl instabil. Zoli már jön visszafelé, helyet cserélünk. Megyek a móló végére, remek kilátás fogad. Szinte a víz színéről figyelhetem a közelben elsuhanó vitorlásokat. Különleges látvány, már ezért megérte eljönni. Kifelé menet még készítek néhány képet a kopott tábláról a jelszó nélküli megtaláláshoz. 
Közben konstatáljuk, hogy a vonatunk kb. félóra múlva ér Szántód-Kőröshegy állomásra. Sietősre vesszük, mert ha nem érjük el, 2 órát kell várni a következőre. Odaérünk és látom, hogy az utolsó láda után, megint nem rögzítettem a tracket. Ez egy ilyen nap, de remek időjárásban, remek helyszíneken jártunk.
Frissítés: A ládagazda rövidesen jóváhagyta a megtalálást és megírta a jelszót. Mit gondoltok mi volt az? “Az utca lakói”. 
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Zamárdi vmh. – 
– GCSZKO – – jelöletlen út – – GCTUTI – 
-jelöletlen út – GCNAD – jelöletlen út – 
– Szántód-Kőröshegy vá.
Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 949 m.
Átlag sebesség: 3,5 km/h.
A hiányos track nem került feltöltésre.
Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.
Katulyakutató 