Mesevilágból a Szigetre – Gázgyári megálló 2., AQVINCVM, Hajógyári sziget és Pop, csajok, stb.

2013_58-61_88-91 GCgazm, GCSPQR, GCISTI és GCpop

2013.10.12 Szombat

Ma Óbudára látogatunk el, az egykori gázgyári lakótelepre, majd Aquincumon át a Hajógyári-szigetre. Mivel a 2. sz. vasútvonalon zajlik a felújítás, így kénytelenek vagyunk BKK járattal megközelíteni a helyszínt.


A 106-os buszról a Sujtás utcai megállóban szállunk le. Egy szűk utcában találjuk magunkat. Szerencsére nincs járműforgalom, míg a következő sarokra érünk.Itt befordulunk és máris a Gázgyári lakótelepen vagyunk. A térképet nézve, ezek itt balra voltak a melósok házai, jobbra pedig a tisztviselőké. Egy térre érünk és kinyílik a tér! Látványosan érdekes a múltból itt maradt, egyemeletes házak sorakoznak körben. A ma már elképzelhetetlenül nem kocka építészeti elemek, kiugrók-beugrók díszítik mindegyiket. Boltíves ablakok, spaletták… Van ilyen még a mai Magyarországon!? Azt sem tudjuk, melyik részletet is csodáljuk. Előveszem a fényképezőgépet és szomorúan tapasztalom, hogy alig van benne szufla. A múltkori utunk után elfelejtettem feltölteni. Ugyan van nálam Powerbank, de a firmware kábel otthon maradt, mert minek azt a nagy tokot cipelni. Ma nem lesznek fényképek! A kedves olvasóimnak is csak az interneten fellelhető képeket ajánlhatom. Úgy látszik még a bejegyzés borítóképét is onnan kell majd levadásznom.
A kor persze meglátszik az épületeken és az is, hogy nem mindenki él jómódban a lakók közül. Igen, a kor. Ezeket a házakat kb. 100 éve építették fel. Olvasom a gázgyár történetét:

“A terület épületrendezési koncepcióját a dolgozók gyárban betöltött pozíciója alapján megépült kilenc lakóház szemlélteti. Ennek értelmében a tervező 4+1, számozással ellátott, összesen 17 lakásból álló házat valósított meg. Így került a telep közepére a gyárvezető otthona, egy földszintes, 5 szobás, 422 m2 alapterületű, a VII-es lakóház. Tőle két irányba épültek az egyemeletes, földszintes és ikerházas telkek négy-, három- és kétszobás házai. Lakói annak függvényében kaptak helyet a gyárvezető otthonához minél közelebb, hogy milyen szinten álltak a ranglétrán. Ez a hierarchia a telep külső megjelenésében is érzékelhető. Az épületek sarkain fellelhető indadíszek is árulkodtak az ott lakók magasabb beosztásáról. A fából faragott oromzatok sokfélesége, az eltérő, néhol keleties hangulatú tetőkialakítások, az íves falformák vagy akár a megtört szögben elfordított és kiugró ablakok megoldása teszik egyedivé ezt az eldugott kis partszakaszt. A sárga és vörös színű házak homlokzatán terméskövet, nyerstéglát és vakolt felületeket is láthatunk. A lakások mindegyikéhez fürdőszoba és WC tartozott, a házakban pedig külön mosókonyha is létesült. Az itt lakóknak a gyár munkásai közül segítő személyzet, házicseléd is járt. Kertész által rendben tartott park vette körül a lakóépületeket, valamint teniszpálya is rendelkezésükre állt.”

Na, igen. Gondolataimban felrémlik a tankönyveimben ábrázolt nagypocakú, szivarozó, a részvényeit vagdosó kapitalista, aki ilyen lakótelepet épített a dolgozóinak. Furcsa, különösen, ha belegondolok, hogy 25 éve mi is a “kapitalizmust építjük”. Előfordulhatna, hogy napjaink élen járó kapitalistái Simicska, Mészáros, Gyurcsány és a többiek lakótelepet építsenek a melósaiknak? Persze, ahogy tudományos cocializmusból tanították, a kapitalizmus az eredeti tőkefelhalmozás korával kezdődött. Hát nálunk az nagyon megy! A népjóléti beruházások meg…, majd egyszer elvtársak loptársak, arra is sor kerül. Ha majd nem kell már a saját fényűzésünkre fordítani a megtermelt lóvét. Akkor, esetleg…

Töprengésemet Vé szakítja meg: – Keressük meg a jelszót tartalmazó táblát! Itt lesz, valamelyik ház falán. A ládaoldalon ugyan az áll, hogy csak ideiglenesen virtuális, de a fórumon olvastam, hogy a ládagazda, Gabe két éve elhunyt. Nyugodjon békében! Ő már nem fog új rejtekhelyet keresni ennek a ládának, pedig a ládaoldalon ez áll: “.** Még egy kevés türelmet kérek, és rendberakom ezt a ládát, mert a szívemnek nagyon kedves a környék. **” Talán, majd valaki más.

A tábla megvan. Belogolok, stimmel. Kimegyünk a sarokra, ahonnan rálátni a nem túl távoli tornyokra. Sajnos éppen fel vannak állványozva, mert felújítás alatt állnak. Viszont így is látszik különleges formájuk. Tényleg olyanok, mintha egy Disney mesefilm díszletei lennének. Mesevilágba jöttünk – állapítom meg. Megkerüljük a tömböt és a lakótelep szélén megyünk vissza a Szentendrei útra, hogy begyűjtsük az Aquincumi multit.

Közben szemügyre vesszük az épülő vasútvonalat. Ez is valamelyik oligarcha zsebét duzzasztja. Még sehol sem tart, de legalább már többször is drágult! Persze a plusz haszonból nem lakótelep fog épülni. Legfeljebb egy új jachtra futja az Adrián. Kiérünk a Szentendrei útra és szinte bántóan csap le ránk a zaj. Pár lépéssel korábban még egy csöndes mesevilág vett körül minket, most meg pokoli zaj. Na meg a büdös. Ez kell az asztmámnak! Aquincum kerítése mellett bandukolunk az első pont felé, közben át-át leskelődünk rajta. Ide el kell egyszer jönni! Sajnos ma nem fér bele a büdzsébe, de nem fogjuk kihagyni! Közben odaérünk az első pont közelébe. Az iránytű minduntalan egy hirdetőoszlophoz irányít, pedig a leírásban egyértelműen kerítés van megadva. Végignézzük a kerítést a hirdetőoszlop közelében, semmi. Már az összes port letörölgettük a kerítéselemekről, szép tiszták. Aki messziről figyel bennünket, biztos csodálkozik, hogy milyen fétisük lehet ezeknek! A kerítés simogatásra gerjednek? Sikerül némi életet lehelni a fényképezőgépbe, hogy a jelszó nélküli megtalálás bejelentéséhez legyen igazoló képünk, majd végleg elsötétül a képernyő. Még egyszer végignézzük az adott kerítésszakaszt. Pár méterrel arrébb egy bokor levelei érnek rá a kerítésre. Vé ott is tapogat és láss csodát! Megvan a kis mágnes, amin a jelszórészlet található. Hát ez a koordináta jól el van mérve! Van vagy 10-15 méter a különbség. Szerencsére a női megérzés diadalmaskodott a technika fölött. Éljenek a nők!

A multi második pontjához visszamegyünk, amerre jöttünk. Az utcasarkon, egy vascsőben meg is találjuk a következő jelszórészletet. Még vetünk néhány pillantást a régészeti ásatásokra és elindulunk a harmadik pont felé.

Az épülő vasúti felüljáró alatt megyünk el, de nem kell félni, hogy a fejünkre esik valami, mert senki sem dolgozik az építkezésen. Sőt, egy munkást sem látni! Persze, minek kapkodni, hiszen rövidesen át kellene adni ezt a szakaszt. Na, majd még egy kicsit emelnek az áron és meglesz az! Átkelünk a túloldalra, mert a záróládát az Amfiteátrum területén kell keresni. Hányszor láttam korábban a vonatból ezt az építményt! Csak reméltem, hogy egyszer el is jutok ide! A fal külső oldalán vezető sétányon indulunk el és az iránytű hamarosan a cél közelségét jelzi. Valóban jó pár fa van az út mellett. Több is odvas, vajon melyik rejti a ládikát? Van egy nagyon gyanús, de annak üregét méretes pókháló fedi. A “női megérzés” szerint ott nem lehet, mert az fúj, pókhálós. Én azonban leszedem a hálót, benyúlok az odúba és máris kezemben a ládika. Ezek szerint a női megérzést a pókháló torzítja, hiszen ami pókhálós, oda nem nyúlunk. Mi férfiak azonban tudjuk, hogy néha érdemes a pókhálóssal is próbálkozni, csak egér ne legyen benne! Ez a multi is megvan hát! Mehetünk a Szigetre.

A már kipróbált úton indulunk vissza, de mindketten érezzük, hogy enni kellene már valamit. Úgy határozunk, hogy visszamegyünk az út elején meglátogatott parkba. Ott áll pár pad, meg tudjuk enni az elemózsit. Kicsit ugyan hajléktalanos feeling, de kit érdekel! Evés közben is csodáljuk a szomszédos épület díszeit. Most van idő alaposabban szemügyre venni a részleteket. Kellemest a hasznossal. A pocak megtelik a kajától, a szem pedig eltelik a látványtól. Miután jóllaktunk, tényleg elindulunk a Hajógyári-sziget felé. A lakóteleptől búcsúzva ,még elmegyünk a Gázgyári sporttelep (nem stadion!) mellett, mert a burzsuj ilyet is épített, majd elérjük a Graphisoft Parkot. Régebben erről is hallottam már, most láthatom is. A tágas, napfényes, zöld területre néző irodák láttán a magam kis pályaudvari, zajos irodájára gondolok, ahonnan az emeletes házak között egy falatnyi hegyet is lehet látni. Mindig azon pihentetem a szemem, ha a monitor bámulása közben elfárad. Bezzeg itt, akármerre néz az ember, a természetet látja! A Duna parti sétányon ballagunk a K-híd felé, közben élvezzük az októberi jó időt és csodáljuk a lassacskán őszi díszbe öltöző fákat. Elérjük a hidat, átkelünk rajta és már a Szigeten vagyunk. Igaz most nem “A Szigetként” funkcionál, hanem Óbudai-szigetként, illetve leánykori nevén Hajógyári szigetként. Itt (is) működött valaha a méltán világhírű Ganz-csoport Hajó-és Darugyára. A hajdani iparterületre már nem sok minden emlékeztet. Most egy szépen gondozott parkban vezető sétányon ballagunk az egykori ipari komplexum emlékét megörökítő ládához. A közelébe érve egy úr rohan ki az erdőből a kutyája után. Oldalán fityeg egy “kis sárga”, ahogyan kesser körökben a legelső túra GPS-t nevezik. Sajnos hallótávolságon kívül van és nagyon siet, így az ismerkedés elmarad. Persze, nem biztos, hogy ládász az illető. Majd a logfüzetben megnézzük, van-e friss bejegyzés. Ehhez azonban először a ládát, benne a logfüzettel kell megtalálni! Kis keresgélés után rálelünk egy fatörzs odújában. Jó magasan van, Vé egyedül nem tudta volna megszerezni. A logbookban valóban van egy mai bejegyzés “ŐZKE ÉS KUTYÁJA” aláírással, tehát valószínűleg az illető úriembert láttuk. Kár, hogy nem tudtunk néhány szót váltani. Régóta szeretnénk már mi is összefutni más kesserekkel. A logokban mindig olvasom, hogy “találkoztunk Y.Y-nal”. Nekünk még nem volt ilyen szerencsénk. Most is csak majdnem.

Gyorsan végzünk, nem vagyunk fáradtak, ezért úgy határozunk, hogy ha már itt járunk, megkeressük a másik, még a szigeten lévő ládát, melyet valóban a Sziget témakörének szenteltek. Az elnevezése is erre utal: “Pop, csajok, stb.”. Nem kell sokat menni érte. A korábbi sétányon sétálunk tovább és ugyanabban az erdősávban van, mint az előző megtalálás, csak közelebb a szigetcsúcshoz. A leírás szerint jellegzetes fát kell keresni illetve, hogy júliusban tüzet raktak mellette. Még GPS sem kell és máris látjuk a jellegzetesen kormos fát. A láda megszerzéséhez kicsit mászni kell, szól az utasítás. Én mászok, csupa korom leszek, de semmi. Megpróbálom a másik oldalról, meg is van a láda. Itt még kormos sem lettem volna. Valószínűleg a korábbi keresgélők már letörölték a kormot. Gyors logolás, majd egy kis sétára indulunk. Megnézzük a szigetcsúcsot, ha már itt járunk. De klassz fényképeket lehetne itt készíteni, ha lenne a gépben szufla! A sziget másik oldalán sétálunk vissza. Elképzeljük, micsoda nyüzsi lehet itt augusztusban. Most főleg a gyerekes szülőké a terep, mert szép játszóterek és a nagy füves területek teszik lehetővé a kikapcsolódást. Szerencsére még jár a 226-os busz, amivel rögtön a Nyugatiig tudunk utazni. Bónuszként még a Margitszigetre is betér, így egy kis városnézésben is van részünk.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 106-os autóbusz Sujtás utcai megálló – jelöletlen út – GCgazm – jelöletlen út – GCSPQR-1 – jelöletlen út – GCSPQR-2 – jelöletlen út – GCSPQR-3 – jelöletlen út – GCISTI – jelöletlen út – GCpop jelöletlen út – 226-os autóbusz Május 9. park am.

Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 455 m.
Átlag sebesség: 2,5 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.