2012_21_21 GCToka

2012.11.03 Szombat

A tegnapi Hegyes-tetői túra levezetéseként, úgy döntöttünk Vé-vel, hogy ma a tokaji Kopasz-hegyet, pontosabban Nagykopasz-hegyet látogatjuk meg. Már egy-egy hegyi túra után nincs olyan izomláz a lábainkban, mint eleinte, úgy látszik kezdünk megedződni. A ládázás élményeire is egyre jobban ráérzünk. Mindketten, mindig is szerettünk kirándulni, fiatalon sokat és sokfelé jártunk. Aztán a gyerekekkel már csak alkalmanként sikerült kiruccanni. A rendszer (gengszter?)-váltás utáni évek pedig csak a mindennapos, a létfenntartás biztosításáért folyó munkáról szóltak. Nem nagyon engedhettük meg magunknak, hogy valamerre is kimozduljunk. Most, hogy a gyerekek kiröppentek és valamennyire normalizálódott az élet, újra rákaptunk a szabadidő eme kellemes eltöltésére. A geoládák keresése pedig csak fokozza az élményt. Mindenkiben él egy gyerek, aki izgalommal kutat az elrejtett “kincsek” után. Ezalatt természetesen nem konkrétan a dobozban lévő ajándékokat értem, (azokat a színvonaluk alapján semmiképpen sem nevezném kincseknek), hanem inkább a keresés, és ami számunkra nagyon fontos, a felfedezés izgalmát jelenti. Egy-egy már ismert helyre is szívesebben megy el az ember, mert a ládaleírás a rejtő szemén keresztül láttatja a tájat és a látnivalót. Minket mindig is érdekelt, hogyan látják mások a világot. Ez pedig a rejtésekben és a látnivalók kiválasztásán keresztül megmutatkozik. Bár még csak 20 megtalálásunk van, találtunk már egy-egy rejtőtől több ládát is. Ezeken keresztül a még ismeretlen emberek is kezdenek ismerősökké válni. Remélem, egyszer lesz módunk találkozni személyesen is ezekkel a rejtőkkel. Mire gondolataim végére érek, meg is érkezünk Tokajba. Tokaj számomra nagyon kedves hely, hiszen itt élt anyai Nagyapám, akihez gyerekkoromban gyakran ellátogattunk. Ismét elöntenek az emlékek. Korábban már Vé-vel is jártunk itt. Akkor végigjártuk a régi, kedves helyeket, megnéztük az egykori nagyapai ház helyét. Most egyből nekivágunk úti célunknak, a Nagykopasz tetejének. Borongós az idő, de nem reménytelen. Talán több szerencsénk lesz, mint tegnap a Börzsönyben! Rácsodálkozok, hogy az állomással szemben mennyire kiépült a pincesor. Már gyerekkoromban is voltak itt pincék és présházak, de hatalmas a változás! Új vagy felújított épületek állnak az öreg présházak helyén. Közben konstatálom, hogy a fényképezőgép menetrendszerűen otthon maradt. Lazán indultunk mondván, hogy a zsák úgyis össze van pakolva. Igen, csak a fényképezőgép nem a zsákban van, hanem külön pakk. Most már mindegy! A turistajelzést követve bekanyarodunk a szőlősorok közé. Mindenütt régen leszüreteltek, a szőlő leve a pincékben forr. Az út le van betonozva, könnyen haladunk. Szemünkkel azért vizslatjuk a tőkéket, hátha maradt egy-két szem. A szüretelők alapos munkát végeztek, nem hagytak nekünk semmit. Lassan kiérünk a szőlőből és beérünk az erdőbe. A fák mögött egy tanya van, onnan vadul csahol egy kutya. Aggódva figyeljük, hogy nem jön-e át a kerítésen, de lassan elmarad a hangja, ahogy haladunk felfelé. Egy felhagyott kőbánya előtt megyünk el. Eszembe jut, hogy Nagyapámmal és Apámmal egyszer egy kőbányáig mentünk az autónkkal, mert arrafelé volt Nagyapámék egyik szőlője. De biztos nem ez volt, mert ide láthatóan nagyon régen nem lehet autóval feljönni és itt már szőlők sincsenek. Megyünk tovább és érezzük, hogy egyre nyirkosabb az erdő. Ahogy elérjük a temető felől jövő másik turistautat, kinyílik a táj is. Akkor látjuk, hogy milyen erősen párás lett a levegő. Csak nem egy felhő képződik ismét? Megyünk tovább a csúcs felé. Viszont, minél magasabbra érünk, annál nyilvánvalóbb, hogy ez ismét egy felhőtúra lesz. Már a fák között is csökken a látótávolság. Ráfordulunk a közvetlenül a csúcsra vezető útra. Amikor a TV-torony alatt kibukkanunk az erdőből, gyakorlatilag semmit sem látunk a tejfelszerű ködben. Talán még 10 m sincs a látótávolság! Na hiszen! Szép kis panoráma lesz itt! Valóban, a parkolóba érve, semmit sem látunk. Ha eltávolodunk egymástól, egymást sem látjuk. Szerencsére már mindketten jártunk itt fent régebben, különben nagyon dühítő lenne a panoráma teljes hiánya. Emlékezetből végignézzük a tájat, így is tetszik . Meglehetősen kellemetlen a hideg, nyirkos levegő, valósággal bebújik a ruha alá. Gyorsan megkeressük a ládát.  Nagyon kell vigyázni, hová lépünk, mert az emberek láthatóan illemhelynek használják ezt az erdőrészt. Nézzük, bele ne logoljunk cipőtalppal  valamelyik ajándékcsomagba. Tisztul a terület, egy nagy sziklatömb alatt ott hasal a láda. Mivel ajándék nincs benne, hagyunk egy kulcstartót, hogy az utánunk jövő találhasson valamit. Elindulunk lefelé a már ismert úton. A turistautak elágazásánál elgondolkodunk, hogy a másik úton, a temető fele menjünk-e le, de a régebbi tapasztalatok alapján azt az utat választjuk, amerre jöttünk. Pár éve, amikor még nem ládáztunk, egyszer a másik úton mentünk le. Akkor folyamatosan estünk-keltünk, mert arra jóval agyagosabb és ezáltal csúszósabb a talaj, főleg eső után. A városközpontba dagonyázó vadmalac álcájában érkeztünk meg. Most lefelé menet még szétnézünk a korábban látott kőbányában is. Szeretjük megcsodálni a függőleges sziklafalakon a különböző fajtájú kőzetek rétegződéseit. Ezt a bányaudvart lassan visszahódítja a természet. Már a kőfalakon is bokrok, sőt itt-ott fák is nőnek. Indulunk tovább. A kutyás ház mellett már nyugodtan megyünk el, tudjuk, hogy biztonságban vagyunk. A szőlőben most szerencsénk van. Az egyik tőkén találunk egy megaszúsodott kis fürtöt. Megkóstoljuk, jó édes. Tiszta ragadós lesz tőle a kezünk. Leérve a pincesorra, elhatározzuk, hogy betérünk az egyikbe egy kis borra, mert bizony, nagyon áthűltünk a felhőben, mely már a hegy lábát is elérte. Persze itt jóval ritkább. Találunk egy nyitott pincét, az egyetlent a pincesoron. Nem sokan jönnek ilyenkor erre. A bor finom volt, átmelegített, jókedvűen ülünk fel a körIC-re, mely átszállás nélkül hazáig repít.

Útközben megvitatjuk a tanulságot:

Novemberben, ha meleg front van feletted, jó eséllyel számíthatsz ködre, vagy magasabb hegyen felhőképződésre.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Tokaj vá. – – – – GCToka – – – – Tokaj vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 8 km.
Szintkülönbség: 867 m a TuHu térkép alapján.
Átlag sebesség: 2,5 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)