2012_23-24_23-24 GCmult és GCBERK

2012.11.16 Péntek

Ma Vé-vel indulunk ládázni. Mivel a nap már igen későn kel és hétköznap lévén, több vonat közlekedik, viszonylag későn indulunk el. Csak 10 óra után szállunk le Nógrád község vasúti megállóhelyén. Körülnézünk és rögtön előttünk magasodik a Várhegy és tetején hívogatóan ott áll a vár. Nem is tétovázunk, nekivágunk az egyébként turistajelzéssel is megjelölt útnak. Némi szerpentinezés után már fönt is vagyunk. Hétköznap ellenére a falu teljesen kihalt, elvétve látni valakit. A reggeli indulásnál tartottunk tőle, hogy egy ködös nap elébe nézünk ismét, de szerencsére csak párás a levegő. A várból remek kilátás nyílik a környékre. Az egykori védők remekül áttekinthették az alant elterülő vidéket és időben észlelhették a közeledő ellenséget. Gyors tájékozódás után, legelőször is a láda után nézünk. Keresni kell a “kesserösvényt”, de a GPS mutatja az irányt. Ebből és a korábbi logokból kitalálható, hogy a ládát a fal tövén kell keresni. Már csak a megfelelő lejárót kell megtalálni. Ez is megvan! A fal mentén csak egy keskeny szabad helyet hagyott a növényzet.  A földön található nyomokból ítélve, a “muglik” (a geocaching szakzsargon a nem beavatott, a játékot nem játszó embereket hívja így) WC céljára használják az ösvényt. Csak remélni merem, hogy a ládában nem ilyesféle “ajándékot” találunk! Rövidesen megvan a láda, szerencsére szennyezés mentesen. Használható ajándék ugyan nincs benne, de az adventre való tekintettel, mi hagyunk benne egy karácsonyfa díszt. A korábbi logokban olvastam, hogy többen megtalálták az előző ládát is, ami valahol fentebb, a fal egy résében rejtőzik. Nosza, keressük meg! Pásztázom a falat. Ott egy kő kicsit furcsán áll, nem simul tökéletesen a falba, mintha üreg lenne mögötte. De magasabban van annál, hogy elérhetném. Mi lenne, ha megpróbálnék a fal egyenetlenségein felmászni? Talán megkaparinthatnám. Elkezdek falat mászni a 100+ kilómmal. Érdekes vállalkozás. Vé bőszen fotóz, legyen jó kép a nekrológomba és a híres utolsó cselekedetek gyűjteményébe. Nem kellett volna kishitűnek lennem, megy ez nekem! Sikerül kivennem a ládát. Leadom Vé-nek. Átnézi, de ez még sivárabb, mint a másik. Nagy nehezen visszateszem. Fél kézzel szép álcát építek elé. Lemászok. Nagyon dagad a mellkasom a büszkeségtől, hogy megcsináltam. Szerencsére ezt a fajta dagadást a mérleg nem mutatja. Remélem, hogy inkább fogyok az ilyesfajta extrém sporttól. Mindenesetre a falmászás nem lesz a kedvenc sportágam! A fal tövén visszaaraszolunk a várba. Most már nyugodtan csodálhatjuk a panorámát. Ilyen őszvégi hétköznap senki sem zavar bennünket. Úgy tűnik, az egész községben csak mi vagyunk, de a várban tuti. Nem győzöm ismételni, fantasztikus a kilátás. Vé a rábízott fokosommal mutogat, amíg én szorgalmasan fényképezek. Miután kigyönyörködtük magunkat, lefelé menet még megnézzük a Honfoglalás emlékművet, hiszen a vár eredete valamikor erre az időszakra nyúlik vissza. Jó lenne kicsit megmelegedni valahol, mert a nézelődésben kissé áthűltünk. Sajnos a vár alatti vendéglőt felújítják, így ide nem mehetünk. Elindulunk következő célunk felé, mely a szomszédos község, Berkenye multiládája. A falu széléről még visszanézünk a várra és búcsút intünk neki. A vár visszaint. Legalábbis, úgy látom a párás levegőben. Jól járható szekérúton haladunk. Itt már üdülők sorakoznak az út mellett. Kihalt minden. Elmegyünk egy kőkereszt mellett. Az ősz ellenére friss virágok díszítik. Nagyon hangulatos az előtte lévő paddal. Közben kicsit távolabb, elhúz egy vonat. Berkenye határából még egyszer visszanézünk. Innen is csinálok egy képet a várról. A falu szélén is kőkereszt fogad. Ahogy beérünk a házak közé, érdekes mintát látunk a pszichológiai hadviselésre. Az egyik házon tábla hirdeti “JUHÁSZNÉ FIZESS!!!” Egy ilyen felszólításnak, biztosan nehéz ellenállni pláne, ha Juhászné a szemközti házban lakik. A közelben van a Falumúzeum autentikus épülete. Csak kívülről csodáljuk meg, mert zárva van. Szépek az ablakai.

Érdekes a meredek utca is. A lejtőre merőlegesen állnak a házak, egyik oldalukon magasabbra építve a lábazat, így hozva a padlószintet vízszintesbe. Az utcasarkon egy díszes épület áll. Szent Anna Fogadó hirdeti az oldalán a felirat. A másik oldalról látszik, hogy étterem is. De jó! Ha megtaláltuk a ládát, itt fogunk ebédelni és kivárni az időt a vonat indulásáig, ami nincs túl sűrűn errefelé. Most pedig irány a temető! Na, nem mintha annyira kimerültünk volna, hogy végső nyugalomra vágynánk, csak itt található a multi következő pontja a Kálvária keresztjeinél. Kis kerülgetés után megvan az a pont, ahonnan le tudjuk olvasni a keresett számokat. Gyerünk tovább a kis tó partjára, a következő jelszórészletért! “Megyen ez, csak csinyáni köll” – idézem egyik kedvenc mondásom. A tóhoz érve egy kutyus szegődik mellénk. Mintha tudná, mit is keresünk, elénk áll és vezet minket. Néha hátrasandít, hogy követjük-e, majd felemelt farokkal megy tovább. És tényleg. Annál a táblánál áll meg, amin a következő jelszórészlet található. Pontosabban annak helyén, mert a tábla hiányzik. Akkor most helyette, számolgassuk a híd oszlopait! Egy, kettő, három… sok. Néhány elszámolás után kijön a végeredmény, mindketten azonos mennyiséget számoltunk. A kutyus türelmesen vár, majd látva, hogy végeztünk, indul tovább. Te, ez tudja, mi a geocaching! – villan össze a tekintetünk Vé-vel. Csak nem a rejtőhöz van szerencsénk, álruhában? Bár a mérete azért gyanús. Nem hiszem, hogy ilyen kicsi lenne! Nem is beszélve a szőrös, kajla farokról… A kis szigeten történt nézelődés után, megyünk tovább a part mentén. Fantasztikusan sima a tófelszín. Olyan nyugalmat áraszt, hogy legszívesebben lefeküdnék a partján és aludnék egyet. A hideg azonban magamhoz térít. A kutya vezetésével megérkezünk az utolsó ponthoz. Egy réges-régi sírkő áll előttünk, alig kibetűzhető felirattal. Valamikor az 1800-as évekből származik. Előtte szép szabályosan keresztbe fektetett ágak. Tipikus, árulkodó geocaching rejtés. Alatta ott a láda. Ni-ni, van benne egy kinder csokoládé, pedig kifejezetten tilos élelmiszert helyezni a geoládákba, mert illatuk oda csalhatja a vadakat, akik kitúrják azt. Ha pedig, még a műanyagot is megeszik, az bizony káros lehet rájuk nézve. Jobb a békesség, magunkhoz vesszük a csokit. Megenni nincs gusztusunk, hiszen nem ismerjük az előéletét. Hol járt, ki fogdosta, esetleg rosszindulatú ember bekenhette valamivel. Volt már ilyenre példa. Ezért sem értem, miért kell élelmiszert hagyni ilyen helyen? Kinek van kedve ezt megenni. Persze, amíg lósz@r van, veréb is akad – mondta egy ismerősöm. Sikerül belogolnunk. Visszarejtjük a ládát, kicsit ziláltabban rendezzük el az ágacskákat, ne legyen annyira feltűnő. Jöhet a megérdemelt ebéd! A tó végéhez érve az “idegenvezetőnket” is kifizetjük a talált csokival, mi pedig az étterem felé vesszük az irányt. Bent jó meleg van. Rendelünk egy kétszemélyes tálat, közben finom borocskát szopogatunk. A meleg és a bor megteszi hatását, jó kedvünk fokozódik. Vé elkezd “viselkedni” a fényképezőgép előtt, aminek az eredménye egy csomó kép, ami nem a legelőnyösebb arcát mutatja. Azért akad egy-két jó is. Megérkezik a tálunk és leesik az állunk. Ennyit hogy fogunk megenni? Hatalmas adag hús fekszik előttünk, szinte lelóg a tálról. Négy embernek is elég lenne. Nekilátunk, de kifog rajtunk. A maradékot elcsomagoltatjuk, jó lesz holnapra, otthon. Megspóroltuk a másnapi főzést. Lassan közeledik a vonat indulási ideje, szedelőzködni kell. Kissé gömbölyű talpakon járva, toljuk magunk előtt a “megtelt” táblát mutogató bendőnket, mert azt gyomornak nevezni, már túlzott szerénység lenne. Úgy kinyúlt, hogy otthon nem lesz mivel megtölteni. A vonaton elnyom minket a buzgóság. A jó levegő, a kilométerek és az irgalmatlan mennyiségű étel megtette a magáét. Annyira kész vagyunk, hogy még a tanulságot sincs erőnk levonni, helyettünk beszéljenek a képek.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Nógrád vmh. – – GCmult – jelöletlen út – GCBERK-1 – jelöletlen út – GCBERK-2- jelöletlen út – GCBERK-3 – jelöletlen út – GCBERK-4 – jelöletlen út – Szent Anna Fogadó és Étterem – jelöletlen út – Berkenye vmh.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 8 km.
Szintkülönbség: 468 m a térkép alapján.
Átlag sebesség: 3,1 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)