2012 GCsziv/Szivárvány, GCAuMo és GCPils

2012.11.07 Szerda

Az Index régi geocaching fórumán sokat olvastam egy bizonyos “Szivárvány” ládáról, mely kiverte a biztosítékot a ládász társadalomban. Ez volt a 26. geoláda és az előző sok szép hely után egy semmitmondó környezetben, jellegtelen rejtés következett. Nagy volt a felháborodás. Senki sem értette, mit is akart a rejtő ezzel a ládával megmutatni. A Szivárvány a negatív minősítés szinonimájává vált a kesser társadalomban. Nem egészen három év után meg is szűnt. Ez lett a leggyengébbre értékelt láda. Így néz ki a megszűnéskori értékelés: (62 db): környezet: 1.71 rejtés: 1.47 web: 1.43 átlag: 1.53. Soha nem született gyengébb láda. A közelében volt egy, azóta szintén megszűnt rejtés, ami egy Autós Mozihoz csalta az embereket. A rejtés azonban olyan helyre sikeredett, amit az emberek WC gyanánt használtak és nem volt kellemes ilyen környezetben keresgélni. Fél év után virtuális lett a láda, majd újabb két év után meg is szűnt. Értékelése ennek sem sokkal jobb: (61 db): környezet: 2.37 rejtés: 2.15 web: 2.10 átlag: 2.20.  Ma úgy döntöttem, hogy ezt a két volt ládát, pontosabban az általuk bemutatott környezetet keresem fel. Egyedül megyek, ami jobb is, mert legalább nincs fanyalgás, hogy milyen vacak helyekre megyünk. Engem viszont tényleg érdekel ez a két, magyar geocaching történeti kuriózum. Végül is a negatív tapasztalat is tapasztalat. Ma nem volt kedvem a fényképezőgépet cipelni, ezért csak a telefonommal tudok fényképezni.
A vonatról Pilisvörösvár állomáson szállok le. Megindulok a település központja felé, majd rövidesen egy mellékutcába fordulok be. Ez az utca majdnem egyenesen az egykori Szivárvány ládához visz. Elérek a horgász tavakhoz, melyet az Aranyhegyi-patak felduzzasztásával alakítottak ki. Mellette új lakóövezet épül szebbnél szebb és néha puccosabbnál puccosabb házakkal. Kiérek a településről és utam az egykori üdülők között vezet. Régebben ez a rész elkülönült Pilisvörösvártól, de mára egybenőtt az egész. Egy zsákutcába kell befordulnom a GPS és a térkép szerint. Az utca végén egy villanyoszlopra mutatnak a koordináták. Itt nem sok idegen jár, mi lesz, ha az egyik házból kiszólnak, hogy mit keresek itt? Ha már itt vagyok, megnézem az oszlop alját és ni-ni! Ott egy láda! Izgatottan bontom ki, csak nem a régi megszűnt? Nem, az a láda már ki tudja, hol jár!. Viszont a hasonló profilú másik “játszótér”, a GPSGames egy rejtésébe botlottam. Följegyzem az azonosítót és a jelszót, majd odahaza utána nézek ennek a ládának. Tartalma hasonló, mint a mi játszóterünkön lévő ládáknak. Persze, hiszen ezt a ládát a geocaching.hu egyik alapítója, Magpet rejtette. Logolok, majd visszarejtem a kissé ragadós ládát. Igen, melegben nem lehet kellemes, mikor a fa villanyoszlopból elkezd szivárogni a kátrányos telítőanyag. Ezt az Index-fórumon is sokan nehezményezték egykoron. Na ez olyan Mátyás-királyos találat volt. Lett is megtalálás, meg nem is. Visszarejtés után indulok tovább, pontosabban visszafelé, mert az Autós Mozi ládája a korábban érintett tavak mellett van. Itt szerencsére senki sem érdeklődött, hogy mit is keresek. A már ismert úton rövidesen a horgász tavak mellett járok. A hajdani Autós Mozi egy mára már megszűnt kemping és szabadidős területen van. Gondolom a tulaj próbálkozott mindenfélével, de nem nagyon jöttek be neki. Most már a felépült lakóházak közelsége miatt a zaj is zavaró lenne. Az új lakótelep betett a vállalkozásnak. A leírás szerint a virtuális jelszót az egykori “vászon” mögött kell keresni, ami tulajdonképpen egy simára vakolt és fehérre festett téglafal. Autós Mozit idáig csak az amerikai filmekben láttam, most legalább látok egyet, ha nem is élőben, de holtában. Körülnézek a “vászon” mögött, hátha rábukkanok a jelszó maradványra, de a graffitisek már rég lefesthették azt. Az eldobott papír zsebkendők viszont arról árulkodnak, hogy a WC jelleg most is meg van. Rómában, mint a rómaiak, ezért hagyománytiszteletből én is “dobok egy sárgát”, majd angolosan távozom. Úgy gondolom ezt a két ládát senki nem siratja. Minden esetre, ha egyszer én is rejtenék, jó lesz ellenpéldának, hogy hova és hogyan ne rejtsek.
Mivel még nem sokat mentem, úgy gondolom, hogy most már kellene egy igazi ládát is keresni. A közelben van egy multi, Pilisszentiváni séta néven. Ezt fogom megkeresni! Ez a láda Pilisszentivánon van. A két települést a vasútvonal választja el, mert gyakorlatilag egybenőttek. Átmegyek a vasúti átjárón, majd ismét újabb építésű házak között araszolok felfelé egy dombra. A telefonommal egy üres telken keresztül készítek egy fényképet a tájról. Csörög a telefonom, Vé érdeklődik, hogy hol járok. Beszélgetünk, közben elkezd cseperegni az eső. Ahogy mondják, egész nap “lógott a lába”, most földet ért. Igazi őszvégi idő van. Régebben ezt nagyon utáltam, de most nem zavar. Ha az ember szívesen csinál valamit, akkor egy kis eső nem nagy baj. Mire befejezem a beszélgetést, már fel is értem a dombra. Most a vasútállomás fölött lehetek. Mint a térképről kiderül, a Templomhegyen vagyok. Innen lépcsősor vezet le. De utálok lépcsőzni! Mindegy, előre! Az eső is elállt, miután nem tudott rám ijeszteni. Leérek a 10-es útra, mely a településen halad keresztül. Szerencsére itt kiszélesedik az út, nem a nagy forgalmú rész mellett kell keresgélni. A koordináták egy bányász emlékműre mutatnak. Sokáig keresem a kövek alatt lévő mikroládát, mire megtalálom. Benne az első jelszórészlet. Gyerünk tovább! A következő ponton egy emléktábláról kell leolvasni megadott számú karaktereket. Ez sem volt nehéz! Jó dolog ez a multi keresés, mert ahány pontja van, annyi a megtalálási élmény. Bár a végén csak eggyel gyarapszik a találatok száma, de idézve a mondást: Nem a győzelem, a részvétel a fontos! Irány a multi végládája! Ez a Slötyi-tó partján található. Nekem nagyon tetszik az elnevezés. Vajon honnan ered? Mivel a települést sváb bányászok lakták egykor, nyilván valamilyen sváb kifejezésből. A leírás szerint a ládát zöld takarásában, nem a földön kell keresni. A koordináták egy meredekebb domboldalba mutatnak. Keresgélem egy darabig, de a szemeim már szikrát hánynak a fájdalomtól. Korábban egy rossz lépésnél kifordult a bokám és még nem jött teljesen rendbe. Sík területen nincs gond, de ez a domboldalban történő mászkálás, ahogy megtekeredik a lábfejem, nagyon fáj. Nézegetem a korábbi logokat. Már előttem sem találták páran. Lehet, hogy eltűnt. A fájdalmak hatására feladom. Jövök még erre, majd akkor befejezem a multit. Ez a mai egy ilyen nap. Nem volt megtalálás a geocaching.hu oldalon, de felfedeztem egy új játszóteret, a GPSGames-t.

Elindulok vissza a vasútállomásra és amíg lépcsőzök, megfogalmazom a tanulságot:

Nem is olyan elvetélt ötlet, ha már megszűnt ládák után kajtatsz, mert új élményekre lelhetsz általuk.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Pilisvörösvár vá. – – – jelöletlen út – GCsziv – jelöletlen út – GCAuMo – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCPils-1 – – GCPils-2 – jelöletlen út – – jelöletlen út – Pilisvörösvár vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 11,7 km.
Szintkülönbség: 297 m a térkép alapján.
Átlag sebesség: 3,5 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)