2013_69-70 GCsorr, GG3277 és GG3411
2013.11.02 Szombat
Mai túránkat a megszűnt Sorrento láda ihlette. Ugyan Sorrento Olaszországban található, de Budaörs közelében van egy hely, ahol a sziklák látványa állítólag hasonlatos a névadó hely nyújtotta látványhoz. Mivel a láda a régi helyén nem kapott engedélyt, így megszűnt. A közelben viszont található két, a GPSGames oldalon szereplő láda, ezért ezeket fogjuk megkeresni. Egyszer már volt egy megtalálásom ezen az oldalon, amikor a hírhedt Szivárvány láda nyomában jártam. A mai napnak különös jelentőséget ad, hogy megismerhetem Robi előző házasságából származó gyermekeit is. Robiról nyáron már írtam, hogy esélyes a bekerülése a családba. Nos, jelenthetem a helyzet fokozódik. 
Velünk tart még Zoli is, Vé viszont a háztartással van elfoglalva, így otthon maradt.
A 21-es buszról a KFKI-nél lévő végállomáson szállunk le. Jó kedvű a csapat, a gyerekek azonnal barátságosan fogadtak, ahogy a Nyugatiban találkoztunk. Nekivágunk az útnak, először aszfalton, majd rövidesen ráfordulunk az erdei útra. 
Egy nap alatt jót változott az időjárás. Tegnap Esztergomban még melegünk is volt a napsütésben, most meg a borongós, párás időben szinte már fázunk. Kedvencem, az emelkedő sem segít abban, hogy kimelegedjünk, mert egyelőre lefelé visz az út. Az erdő elég saras. Helyenként komolyan balettozni kell, hogy a nagyobb dagonyákat kikerüljük. Azért valahogy megoldjuk. Kata rengeteget fényképez, mohás fatuskót, kérgeket, csiganyálas levelet, faodút…
Így látni a fától az erdőt 
Egyszer az ösvényen feltűnik előttünk egy kutyus. Lelle azonnal megfogja a kezem, ezentúl így megyünk egy darabig. Csivitel, mint egy kis madár és a végén már időnként Papának szólít. Kell ennél nagyobb bizalom? 
Beszélgetünk, elmesélem a gyerekeknek, hogy melyik turista jelzés mit jelent, hová lehet eljutni egy-egy jelzéstípuson. Legalábbis a nagykönyv szerint, mert manapság már nem minden esetben követik a jelzések azt a rendszert, ami a túravezetői tankönyvben anno le volt írva. Sok új jelzés is van, sőt némely szervezet egyedi jelöléseket is kitalál. Egyre több jelzést festenek át, az útvonalak meg folyamatosan változnak. Ma már egy papírtérkép használhatatlan, mert mire megjelenik, már át is helyezték az út egy-egy szakaszát. Mostanában leginkább csak a közösségi szerkesztésű térképekre (TuHu, OMP, stb.) lehet hagyatkozni, mert ezekre aránylag gyorsan felkerülnek a változások. Emlékszem annak idején, mikor Kata volt akkora, mint most Lelle, milyen élvezettel hallgatta ezeket az ismereteket. Mai túránk előtt is, külön felkért, hogy mondjam el a gyerekeknek ezeket a dolgokat. Mire végzünk az ismeretek átadásával, egy kanyar után a Sorrento sziklához érünk. Különös, sárga sziklák magasodnak mellettünk. A névadó helyen még nem jártam, de ha így néz ki, az valóban klassz lehet. A fák között a Farkashegyi repülőtérre is rálátni, bár a párásság erősen akadályozza a kilátást.
Tovább menve 100-150 m-t egy sziklahasadék előtt megkeressük a ládát is. Zoli kicsit segít a gyerkőcöknek rátalálni, mert nekik ez az első megtalálásuk. Nagy az öröm, élvezettel bontják ki a dobozt és cserélnek ajándékot. 
Nagyon lelkesek és máris követelik, hogy keressünk még! Szerencsére a közelben van még egy láda a GPSGames játszótérről, így azt is megkeressük. Erre a ládára egy törött fa tövében találunk rá. A gyerekek már kicsit áthűltek a novemberi időjárásban, ezért elindulunk Budaörs felé, a buszhoz. Természetesen még további ládákat akarnak felkutatni, nagyon megtetszett nekik a dolog. A környező dobozokat már mind begyűjtöttük, így nincs további kínálat, de megegyezünk, hogy majd máskor folytatjuk. Az úton előttünk feltűnik egy érdekes formájú facsonk, ami messziről úgy néz ki, mintha egy hatalmas tyúk ülne egy fán.
Érdekes dolgokat tud a Természet produkálni! Ahogy közeledünk Budaörshöz, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy jól döntöttünk, mikor a további ládakeresés mellőzését választottuk. Lelle egyre fáradtabb. Nem szokott ilyen hosszú gyalogláshoz. Mire beérünk a házak közzé, már alig bírja emelgetni a lábát és egyre nyűgösebb. Pedig még a buszmegálló elég messze van. Szerencsére az út lejtős és a mellettünk lévő hegyek is szép látványt nyújtanak. Végül csak odaérünk a Városháza am-hoz és ezzel túránk végéhez is.
Frissítés: Itthon szembesültem vele, hogy a sziklákról készült kép nem sikerült, ezért kénytelen vagyok felhasználni a GCsorr ládaoldalán található képet a borító képhez.
Köszönet Katának a fényképekért, mert az utolsó képet kivéve, ezen bejegyzés minden fényképe az Ő munkája.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 21-es busz végállomás (KFKI) – 
– 
– GG3277 – – GG3411 – – jelöletlen út – Budaörs, Városháza am.
Megtett távolság: kb. 7 km.
Szintkülönbség: 508 m.
Átlag sebesség: 2,0 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.
Katulyakutató 