Új fiú a csapatban (családban?) – Szent Margit sírja, Nyulak szigete és Puskás Ferenc szobor


2013_45-47_75-77 GCszms, GCMUSZ és GCPF

2013.08.31 Szombat

Kata be akarja mutatni a fiúját, Robit. Robi ládázni akar, mert a múltkor,  amikor Katával mentek, megtetszett neki. Én meg látni akarom mindkettőjüket. A képlet adott: együtt megyünk ládázni. Szokásos módon a Nyugatiban várnak. Felülünk a 4-6 villamosra és a Margit-híd megállóban szállunk le. Innen a gyaloglás kap főszerepet.

Elindulunk a sziget belseje felé és rövidesen lemegyünk a víz melletti útra. Visszakanyarodunk a déli hídpillér felé, majd átmenve a szigeti bejáró alatt, a sziget jobb oldalán folytatjuk utunkat. Nézegetjük a budai oldal panorámáját, közben beszélgetünk, kölcsönösen ismerkedünk egymással. Kiderül, hogy Robi szerződéses katona. Úgy látszik ezek a “lyánygyerekek “tényleg az apjukra hasonlító társat keresnek, mert ugyebár én meg hivatásos katona voltam. Szerencsére Robi nem mindenben, pl alkatban sem rám hasonlít!

Közben, a térképet nézegetve rájövök, hogy a túloldalról jobb lesz megközelíteni az első célpontunkat, így keresztbe átszeljük a szigetet. Az az igazság, hogy most nem előre megtervezett útvonal mentén megyünk, mert az időjárás miatt, a mai ládázás helyszíne az utolsó pillanatban lett kijelölve. Tehát, most a sziget bal oldalán ballagunk és a pesti oldalt nézegetjük. Ez ugyan kevésbé látványos, de ugyanúgy tudunk beszélgetni. Ez olyan jól sikerül, hogy túl is megyünk a a kolostorromokon, úgy fordulunk vissza. Végre megérkezünk.

A leírás szerint “csőben, alulról – ha a legfelső lépcsőn leülsz és nézel a sziget belseje felé – bal kézzel észrevétlenül ki tudod húzni.” Ez számomra körülbelül be is határolja, hol kell keresni. Lemegyek a lépcsőn, felnézek oda, ahol sejtem és már látom is a doboz zöld kupakját. A fiatalok nézelődnek, tapogatják a csövet, de nem jönnek rá, hol kell keresni. Én nem szólok, hadd gyakoroljanak. Látva, hogy én nem keresgélek, megkérdik, hogy én tudom-e hol van? Látom is – felelem. Ekkor mellém állnak és ők is észreveszik. Kihalásszuk a ládát, diszkréten félrevonulunk logolni egy padra. Közben mellém telepszik egy kisgyermekes hölgy és csodálkozik, mi lehet a kezemben. De gyorsan végzek és már odébb is állok. Közben az enyémek is odajönnek, idáig nézelődtek. Diszkréten, egymást takarva visszakerül a doboz a helyére.

DSCN0989
Hmm. Milyen gáláns ez a fiú!

Még néhány fotó a romokról és a sírról, majd indulunk a Vadaskert, pontosabban annak ládája felé.

A leírás szerint egy kis tisztás szélén kell keresni. A tisztás megvan. Nézegetjük a bokrok alját. Én közben az iránytűt követve körözök és minduntalan egy betonlap közelében kötök ki. Azt írták az előttünk keresők, hogy trükkös rejtés. Gondolkozzunk! Mit keres ez az út elemeként szolgáló betonlap a földes ösvényen, magányosan? Szerintem ez lehet a kulcs. Mondom is a gyerekeknek, hogy szerintem alatta lehet. DSCN0994Robi, mint a csapat erős embere, már fel is kapja a lapot és valóban, ott lapul alatta a ládika. Ez remek rejtés! Ugye, némi kreativitással lehet a városban is ügyesen rejteni! Szerintem ez nem nagyon fog lebukni, mert a bokrok takarják a keresőt. Ha csak pont akkor nem jön valaki erre, amikor keresi az ember kizárt, hogy valaki véletlenül megtalálja.

Logolás, majd tényleg a Vadaspark felé megyünk. Bemenni nem akarunk, mert kívülről is nagyobbrészt szemügyre vehető. Katának, mint végzett vadgazda mérnöknek nosztalgia, nekem és Robinak érdekesség. Különösen a különböző tollas jószágok és az őzek fognak meg bennünket.

Közben hallgatjuk Kata főiskolai gyakorlaton szerzett élményeit. Azt hiszem nem tévedtünk, amikor nem mentünk be, mert elég szegényes a kínálat. Persze a rendelkezésre álló kis helyre nem is szabadna több állatot bezsúfolni. A pesti gyerekeknek meg ezek az állatok is csodát jelentenek.

Miután kinézelődtük magunkat, úgy döntünk, hogy még egy láda belefér. Itt a szigeten van még egy fejtörős multi, de ahhoz nincs sok kedvünk most. A Hídláb víz alatt van, menjünk a budai parton található Puskás szoborhoz! Elindulunk kifelé a szigetről, de előbb egy parkban még a gyerekek vesznek innivalót és kaját, mert nem hoztak magukkal. (Nem volt idő csomagolni, pesti ember meg későn kel.) Míg Robi sorban áll, Kata áradozik róla, hogy milyen rendes srác.

DSCN0997
Ez már igazi szerelem!

Valóban, nekem is nagyon szimpatikus. Kicsit aggaszt ugyan, hogy elvált, de én is az vagyok. A második házasság még lehet jó. Közben Robi visszaér, eszünk és indulunk  tovább. A Margit-hídon Buda felé vesszük az irányt. A hídfőnél lemegyünk a parkba és lépdelünk Puskás Öcsi szobra felé. Amíg lehet, igyekszünk a zöldben lenni. Sajnos a parkosított rész hamar véget ér. Aztán már csak a forgalmas utca marad a nagy zajjal. A beszélgetés így már körülményesebb, a járda is keskeny, nem férünk el egymás mellett. Lassan megérkezünk a szoborhoz. Beállunk mi is “labdázni”, közben készülnek a fényképek.

Nekem ugyan a futball nem sokat jelent, de Puskás nevét természetesen én is ismerem. Miután eleget csodáltuk, az amúgy ötletes kompozíciót, a láda után nézünk. Nincs könnyű dolgunk, mert felettünk van a villamos felsővezeték hálózata és az utca is elég szűk. A GPS 20 és 90 m között ugrál, de a leírás után keresgélünk, hogy aszongya: “Keress mágneses mikroládát a világ első egész alakos Puskás Ferenc szobrának közelében egy felsővezeték-tartó oszlop belső oldalán.” Keressük, nem találjuk. Nézzük a pótjelszót, ami egy virágládán van. Az ugráló iránytű miatt ezt is nehéz behatárolni. Ráadásul egy vendéglátó egység kitelepült pultja van a közelben, asztalokkal körbevéve. Itt reménytelen feltűnés nélkül keresgélni. Menjünk vissza a ládához! Némi keresgélés után a szemembe ötlik egy szürke doboz. De nem térdmagasságban, ahogy a leírásban szerepel, hanem inkább nyakmagasságban. Mondjuk, itt kevésbé feltűnő. Szólok a gyerekeknek. Robi gyorsan leemeli és odébb megyünk logolni.

DSCN1014
A láda már Robinál, előtérben a rejtek

A jelszót is csak gyorsan lefényképezem. A logbook betelt, nem tudunk bele írni. Ilyen kis méretű cseredarab meg nincs nálunk. Majd a logban jelzem a rejtőnek. A ládikát Robi feltűnésmentesen visszacuppantja, én közben a telefonomon logolok. Ez is megvan. A melegben és az aszfalton gyaloglástól elfáradtunk, ezért úgy döntünk, hogy haza megyünk. A Kolosy téren szállunk villamosra.

A vonaton immár egyedül, elgondolkodom:

A lányom felnőtt, kész nő. Robi jóravaló gyereknek tűnik, így első látásra. Lehet, hogy előbb-utóbb após leszek? Ez a lehetőség idáig fel sem merült bennem. Öregszem.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 4-6-os villamos Margit-híd vm. – jelöletlen út – GCszms – jelöletlen út – GCMUSZ – jelöletlen út – GCPF – jelöletlen út – Kolosy tér vm.

Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 132 m.
Átlag sebesség: 2,5 km/h.
A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.