2013_48-50_78-80 GCBENC, GCSzOs és GCcshy

2013.09.07 Szombat

---

Valahogy úgy hozta az élet, hogy még sosem jártam a Velencei-hegységben. Talán az az oka, hogy vonattal nem egyszerű megközelíteni és korábbi lakóhelyeimtől is messze esett. Gyerekkoromban ugyan, egyszer volt alkalmam fürödni a tóban, de a “hegység” kimaradt. Most viszont elhatároztuk, hogy ideje felkeresni ezeket a “magaslatokat”. Elsősorban a Szintezési Főalappont érdekelt. Erről a Nadapi Ősjegyről Térképészet órákon tanultunk is katonáéknál. De, ha már megyünk, begyűjtünk még egy-két ládát. Velence megállóhelyen szállunk le a vonatról.

Leszállás után a parton indulunk el Nadap felé. Csodáljuk a látványt, de sok helyen  akadályozza a kilátást a felépült vagy épülő félben lévő szállodák sora. Pár év múlva már semmi rálátás sem lesz az útról a tóra. Kár érte! A  jelzés kanyarog alattunk és rövidesen már az M7-est forgalmát látjuk hömpölyögni. A jellegzetes fekete VW kisbuszokból álló, szirénázó konvoj rohan lent. Persze, közel van Felcsút meg a Vidi is otthon játszik. Sietni kell, még elfogy a szotyi! Szinte megváltás az autópálya zaja után, a Panoráma úton a Bence-hegyre felmászni. Az egyik kanyarban pihenőt tartunk, lekerülnek a pulóverek, a hajnali hűvös után ismét nyári meleg van. Én is kilihegem magam az emelkedőt követően, a család addig pihen.

Az asztmás tüdőm, továbbra sem szereti az emelkedőt. Szerpentinezünk felfelé. Szerencsére az autóforgalom gyér, nem zavarnak bennünket. Rövidesen a láda közelébe érünk. Mi Zolival egy kis ösvényt követve, toronyiránt nekivágunk a ládához vezető útnak . Vé úgy dönt, Ő inkább a Panoráma úton marad, majd fönt találkozunk. A hegyoldal jó meredek, szerencsére nem kell sokat mászni. A leírás szerint a hagyományos láda “egy kissé szúrós bokor alatt egy fenyő tövében” rejtezik. A koordinátát megközelítve egyre több “aknát” kell kerülgetni. Olyan, mintha az egész környék idejárna a dolgát végezni. Eldobált WC-papír darabok mindenhol. Hát, nem a legjobb hely a ládának! A láda rejteke könnyen megvan egy betondarab alatt, de nagyon szét kell nézni, hová rakjuk le a hátizsákunkat, amíg elővesszük a bélyegzőnket és az ajándékos dobozt. Gyorsan végzünk is és kissé forgó gyomorral mászunk fel a hegytetőn kialakított pihenőhöz.Vé már ott vár ránk. Szerencsére a kilátás kárpótol az átélt negatív élményekért. Ugyan a növényzet lassan eltakarja a 360°-os panorámát, de kis ide-oda mozgással meg lehet találni a megfelelő kilátópontokat. Tényleg jó lenne, ha a régi kilátó helyén épülne egy, akár nem túl magas építmény, arról a növényzet felett csodás körpanoráma tárulna a szemünk elé.

• 

• 

• 

• 

• 

A ládakörnyéki látványtól háborgó gyomrunk is lecsillapszik, még egy kis tízórai is lemegy. Mikor a továbbindulás mellett döntünk, veszem észre, hogy a tó látványa fölötti csodálkozásom közepette a vonatról leszállva, nem indítottam el a track rögzítést. Most megteszem, de megint egy hatalmas egyenes vonal fog rajta éktelenkedni. Ez már lassanként a védjegyemmé válik. Még azt hiszi valaki, hogy tudunk a vízen járni, pedig az nem a mi reszortunk! Most már rögzít a kütyü. A Panoráma úton indulunk lefelé, majd rövidesen letérünk a Turisták útjára. Egy itt felejtett szovjet emlékműnél Vé tart egy előadást a Tudományos Kommunizmus legújabb eredményeiről és kihívással tekint a jövőbe.Nyilván erre is harckocsi gyakorlótér volt, mint a Velencei-hegység több pontján. Onnan ez az emlék(mű). A táj errefelé nagyon hasonlít a Pó-völgyének terepvonulatához, tehát alkalmas volt a “védekező” hadműveletek gyakorlására. Megyünk tovább és szinte szintben haladva érünk be Nadapra. Itt a település szélén, végre fák árnyékában jutunk el a Szintezési alapponthoz. Jól is esett már egy kis árnyék, mert majdnem kánikulai meleg van, pedig már szeptembert írunk.

Az alapponthoz érve kiderül, hogy kettő is van belőle. Az egyik az Adriai- a másik a Balti-tenger vízszintjéhez igazítva. Először az utóbbi “szocialista” alappontot érintjük, melyet 1951-ben létesítettek és a keleti tömb országaiban használatos alappont hálózathoz igazodik.Majd feltűnik az eredeti kőobeliszk is  hátterében egy sziklatömbbel. Kissé tikkadtan ismerkedünk a ládaoldal alapján a szintezési ismeretekkel. Nekem inkább csak ismétlés, mert én valamikor tanultam erről. Miután kikupálódtunk, megyünk tovább, immár a jelzésen.

Átvágunk Nadapon és rövidesen szőlőtőkék között vezet az utunk. Szinte minden táblában szüretelnek. Itt-ott, az út mellett csippentünk egy-egy fürtöt. Apró szemű borszőlő, de finom, édes. Csak úgy ragad tőle a kezünk. Rövidesen rákanyarodunk a jelzésre, mely a Csúcsos-hegyre visz. A földút meredek ösvényben folytatódik és kis lihegés után már fent is vagyunk. Annak ellenére, hogy nem túl magas ez a hegy, nagyon klassz panoráma tárul elénk. Különösen a mezőgazdasági művelés alatt álló földek változatos színvilága fog meg bennünket.

• 

• 

• 

• 

Alig tudunk elszakadni a tájtól, hogy megkeressük a ládát. A megadott koordinátán hatalmas kőrakás fogad. Zoli egészen elfárad, mire félrepakolja és elénk kerül a doboz. Logolás, majd visszarejtés kissé kevesebb kővel, de organikusabban álcázva. Még egyszer megtekintjük a panorámát, sokkal szebb, mint a Bence-hegyről.

Még néhány fénykép és visszamegyünk Nadapra azon az úton, amelyiken jöttünk. Elmegyünk a templom előtt és úgy határozunk, hogy nem másszuk meg újra a Bence-hegyet, hanem egy jelöletlen úton ereszkedünk le a partra és úgy térünk vissza Velencére. Az M7 mellett egy átlátszó zajvédő fal mentén megyünk. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire képes tompítani a zajt! Szinte csak a járművek suhogása hallatszik. Azon az M7-es feletti felüljárón térünk vissza a tó mellé, amelyiken jövetben is átkeltünk. A partközelben belebotlunk egy kerékpárversenybe, kicsit kerülni is kell. Igyekszünk minél közelebb menni a vízhez, így a szabadstrand melletti sétányon ballagunk, míg egy szálloda építkezés utunkat nem állja. Fáradtan, de élményekkel gazdagon érkezünk meg Velencére. Kisebb kézitusa után sikerül is felszállnunk a zsúfolt vonatra.

A vonaton megbeszéljük a napi élményeket.

Először, de nem utoljára jártunk erre. Kissé ugyan hosszú és ingerszegény a part menti út, de megéri az áldozatot, mert az autópályán túl, remek kilátóhelyek várnak ránk.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Velence vmh. – – GCBENC – – – GCSzOs – – – GCcshy – P3 – – – jelöletlen út – – jelöletlen út –– Velence vmh.

Megtett távolság: kb. 20 km.
Szintkülönbség: 890 m.
Átlag sebesség: 3,1 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.