2013_51-53_81-83 GCGhkm, GCGKIL és GCgevi

2013.09.20 Péntek

---

Úgy jött ki a lépés, hogy ma szabadok vagyunk Vé-vel, ezért elhatároztuk, hogy beiktatunk egy rövidebb budapesti ládázást. Mai úticélunk a Gellérthegy, annak is a hegye.

Zuglótól a 7-es busszal utazunk a Gellért Szállóig. A Ferenciek terén ismerős arcot pillantok meg a buszmegállóban. Szerintem Vé fiának barátja az, de nem vagyok biztos benne. Nem sokszor találkoztunk még. Mutatom Vé-nek, szerinte is Ő az. Kiderül, hogy szintén a Gellértig utazik. Mikor leszáll, váltunk néhány szót, majd ki-ki útjára indul. Bekapcsolom a kütyüt (nem felejtettem el, he-he!), majd elsétálunk a Gellért Szálló előtt és nekivágunk a hegynek. Első úticélunk a “Gellérthegyi kezdőmeridián” láda. Mi is az a meridián?

“A gellérthegyi kezdőmeridián egy olyan képzeletbeli ellipszis, amely észak-déli irányban fogja körül a Földet, és éppen a Gellérthegy nevű felsőrendű háromszögelési alapponton megy át. A Citadella belsejében állt a régi csillagvizsgáló, amelynek egy jellemző pontját (nyilván a távcső függőleges tengelyét) jelölték ki régen arra a célra, hogy bizonyos térképi vetületek kezdőpontját adja. “

Tulajdonképpen folytatjuk a múltkor, a Szintezési Ősjegynél megkezdett topográfiai tanulmányainkat. Felfelé menet a kilátó helyeken megcsodáljuk a panorámát. Egyre jobban kinyílik a táj és egyre inkább alattunk marad a város zaja. Felérünk a Citadella mellé, készítünk néhány fényképet a Szabadság-szobor (lánykori nevén Felszabadulási emlékmű) alakjairól. Valamikor gyerekkoromban jártam erre utoljára, akkor még cirill betűk ékesítették a szobor talapzatát. Lassan elindulunk a láda felé. Mint kiderül, innen nem túl jó ötlet leereszkedni. Részben korlát akadályozza a lejutást, részben nagyon meredek a hegyoldal, amit Vé nagyon nem szeret. (Mármint lefelé. Én meg felfelé, így vagyunk egy csapat. ) Elhatározzuk, hogy alulról támadunk, ahogy azt a ládaleírásban a rejtő  is ajánlja. Teszünk egy kerülőt és az alsó sétaúton érünk a láda alá. Innen se néz ki jól a hegyoldal, de felkészültünk, túracipőben jöttünk. Elkezdünk mászni felfelé, amiből rövidesen négykézlábazás lesz. Ez tényleg meredek! Szerencsére a hegyoldalban nem teszünk kárt, mert valószínűleg sokan rövidítenek itt, ugyanis széles sávban ki van taposva a fű. Fényképezésről szó sem lehet. Örülünk, ha nem csúszunk vissza. Egyik kezemben a telefont szorongatva, nézem a helyes irányt és távolságot, másikkal próbálok kapaszkodót találni. Vé mögöttem küzd, néha vissza-vissza csúszik. Mire nem vállalkozunk közel ötvenévesen! Mint a gyerekek! Szerencsére a koordináták pontosak és egy fa tövében előkerül a befőttesüveg, ami a logbookot rejti. Na, most kellene egy szilárd pontot találni, míg logolok! Valahogy megvetem a lábam, gyorsan elő a tollat. Most jön jól a harci felszerelésem, ahol minden kéznél van! Beírok kézzel, bélyegezni nincs lehetőség. Vé közben egy bokorba kapaszkodva “csüng” a hegyoldalban. Viszont meglepetésként találok egy utazót a ládában, az Elfenland Bordspelevent Geocoint. Visszarejtés után úgy döntünk, hogy előre menekülünk, azaz mászunk tovább felfelé. Részben azért, mert arra rövidebb, másrészt lefelé még a gatyafék sem segítene, valószínűleg elkopna a nadrágunk, mire leérünk. A bokrok mögül bukkanunk fel, átbújunk a korlát alatt és… Két rendőr és néhány járókelő jön felénk, már egészen közel vannak. Mi piszkosul lihegünk és úgy néz ki, mintha épp a bokorból bújtunk volna elő, arcunkon zavart vigyor. Mindenki döbbenten néz ránk. “Szegény őszülő tiniket elkapta a vágy, nyilván azért voltak a bokorban.”-gondolhatják. Szerencsére a rendőrök sem kérik számon a “szép, ződ gyep” letaposását. Gyorsan a kinyomtatott ládaoldal olvasásába mélyedünk, hogy akkor most mit is kellene itt látnunk? Újabb szeletét ismerjük meg a térképészetnek. Nekem felfrissülnek az EOV-val (Egységes Országos Vetület) kapcsolatos ismereteim, már egészen elfelejtettem az ezzel kapcsolatos dolgokat. Egy fénykép azért még belefér.

Miután jól kikupálódtunk térképészetileg (szegény Vé nem sokat értett a szakszövegből), indulunk tovább a “Gellérthegyi-kilátás” felé. Megkerüljük a Citadellát, közben ámulunk, hogy micsoda kirakodóvásár van itt! A sok ungarische bóvlit árulják méregdrágán a külföldieknek. Megy a lehúzás rendesen! Odaérünk a kilátóponthoz. Mivel ez egy virtuális láda, a padokat meg a kutakat kell számolgatni, de két pad már évek óta hiányzik. Mire megvan a megoldás, érkezik egy külföldi csoport. Az idegenvezető angolul magyaráz. Szerencsére nem túl bonyolult a nyelvezete, így szegényes angol tudásommal én is megértek ezt-azt. Lefordítom Vé-nek. A csoport tovább áll, mi pedig nyugodtan fényképezünk a következő csoport érkezéséig. Innen szoktak a dunai panorámát bemutató fényképek készülni! – ismerem fel a helyet.

Miután megérkezett a következő csoport, indulunk tovább. Ereszkedni kezdünk Gellért püspök szobrához. Az egyik padon megkajálunk, közben nézzük a panorámát. A láda közelében kedves rosszarcú fiatalembereket látunk. Döbbenten veszem észre, hogy a sétány közepén felállított “asztalon” az olaszosan barna bőrű honfitársaink a “Here is the Red, where is the Red” (Itt a piros, hol a piros) nevű hungarikummal fosztogatják a gyanútlan külföldieket. Szép kis társaság, mondhatom! Óvatosan keresni kezdjük a ládát. Egyszer a társaság egyik figyelője ránk pisszeg és mutatja, hogy ott van a lábunk előtt. Valóban a bioGPS iránymutatása helyes volt. A rejteknek kinéző facsonk szétdúlva áll előttünk. Egy fekete gyógyszeres(?) doboz van benne, de azt kicsinek találjuk, hogy geoláda doboz legyen. Mindenesetre kinyitom, de üres. Egyszerre az összes turista szétrebben. Mi sem szeretnénk ilyen jó társaságban tovább időzni, ezért angolosan távozunk. Majd logolok egy jelszó nélkülit. Odaérünk a szoborhoz. Megcsodáljuk, mekkora! Lentről nézve nem is gondolná az ember, hogy ilyen hatalmas! Készül egy fotó, mely a méretet szemlélteti, és néhány a kilátásról, majd leereszkedünk a vízeséshez.

• 

• 

• 

Lentről csodáljuk a vizet, ami Vé kedvenc őseleme. Itt is készül néhány fénykép, majd sétálgatunk még Budán további 3 km-t, de ezt már nem rögzítettük.

• 

• 

• 

A vonaton megbeszéljük a napi élményeket.

Döbbenetes, milyen iparszerűen megy a külföldiek megkopasztása. Persze, korábban is hallottunk róla, láttuk a tévében, de most saját magunknak is megtapasztalni, egészen más. Azt hiszem nem lesz a kedvenc helyünk ez az, egyébként gyönyörű panorámát nyújtó hegy.

Frissítés 1: Közel két hét múlva a GCgevi rejtője jóváhagyta a megtalálásunkat.

Frissítés 2: 2013.11.09-én ismét erre jártunk. Gondoltuk, megkeressük, úgy tisztességes, mert utánunk volt egy-két sikeres log. Most nem volt itt a díszes társaság, ezért nyugodtabban kutathattunk. A tönkből éppen felbukkant a láda széle, de kivenni már nem tudtam, mert két közterület felügyelő is felbukkant az úton. Úgy látszik, számunkra ez egy “elátkozott” láda.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 7-es busz Gellért Szálló am. – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCGhkm – jelöletlen út – GCGKIL – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCgevi – jelöletlen út- Vízesés – 7-es busz Döbrentei tér am.

Megtett távolság: kb. 3 km.
Szintkülönbség: 257 m.
Átlag sebesség: 1,3 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.