2013_54-55_84-85 GCGYDB és GCBEKI

2013.09.22 Vasárnap

---

A tegnapelőtt, a Gellérthegyen megtalált Geocoin meghatározta a mai programunkat és úti célunkat. A Geocoint ki kell rakni mihamarabb, mert a meteorológia komolyabb esőzést jósol a jövő hétre és ki tudja, mikor mehetünk ismét ládázni. A meglátogatandó ládát pedig az határozza meg, hogy legyen a Geocaching.com-on regisztrálva, mert utazót csak ilyen ládába lehet rakni. Na persze, lehetőleg legyen külföldiek által is látogatott a hely, hadd vigyék ki minél előbb az országból, mert idehaza sajnos gyakran eltűnnek ezek az utazók. Mindent mérlegelve a Balaton-felvidék mellett döntöttünk.

A vonatról Gyenesdiáson szállunk le. Egy nádas mellett érünk be a település utcáira. Szinte észrevétlenül emelkedő úton (az ilyet nagyon szeretem!) vágunk át a községen. Kifelé haladva csatlakozik hozzánk a jelzés. Egy darabig együtt megyünk. A települést elhagyva vége a jó világnak! Az út meredekebbre vált. Rövidesen búcsút intünk a jelzésnek, innentől jelöletlen utakon és ösvényeken megyünk tovább. De jó dolog ez a GPS! Ezzel mindig (vagy majdnem mindig) tudom, hogy hol is járunk. Fiatal koromban csak az így-úgy torzított turistatérképekre támaszkodhattunk. Ezeken nem volt minden út feltüntetve és a léptéke sem volt teljesen alkalmas minden célpont felkutatására. Most is bokrok között megyünk és csak sejtjük, hogy már előttünk a bánya. Valóban egyszer csak kinyílik a táj és mint amikor a színházban széthúzódik a függöny, ott van a lábaink előtt a felhagyott murvabánya.

Lélegzetünk is eláll a látványtól. Mint egy vadnyugati filmben hófehér, fenyővel és más növényzettel itt-ott eltakart sziklaalakzatok magasodnak egy hatalmas mélyedés körül. Gondolataimban felcsendülnek Morricone filmzenéinek dallamai és szinte várom, hogy feltűnjön egy pisztolyokból lövöldöző, lovas csapat. Szerencsére nem történik ilyen, csak a csend vesz bennünket körül. Percekig gyönyörködünk a látványban. Készítetek egy panoráma felvételt is.

Mikor újra levegőhöz jutunk, elindulunk a bánya felső peremén vezető ösvényen a másik oldalra, ahol a láda rejtése található. Útközben meg-megállva nézelődünk, mert újabb és újabb perspektíva tárul fel előttünk. A helyszín tényleg kínálja magát a filmforgatásra, állítólag készült is már itt film. Lassanként mögöttünk marad a bánya.

Megcsodáljuk a színesedő bokrokat és rátérünk egy szélesebb gyalogútra. E mellett kell lennie a ládának. Kb. 50 m-re meg is látjuk a geoládákra jellemző rőzsekupacot. Az ágak tulajdonképpen az álcázást szolgálnák, de egyesek akkora rőzserakást készítenek, hogy azt messziről kiszúrja minden arra járó. Félrehányjuk a gallyakat és ágakat, megvan a láda. Szokatlanul nagy méretű. A logbook-ban több cseh vagy szlovák bejegyzés. Ezek szerint jól gondoltuk, hogy ide gyakran látogatnak külföldiek is. Remélhetőleg jó helyre kerül a Geocoin. Szerencsés utat kívánunk neki, mert a feladata az, hogy minél több kilométert teljesítsen. Egyébként Hollandiából indult útnak. Logolunk, majd igyekszünk egy kevésbé feltűnő álcát hagyni a doboz felett. A közelben van még egy kilátóhely.

Vetünk még egy búcsúpillantást a bányára, erre a hatalmas tájsebre, amit már szerencsére kezd visszahódítani a természet. Mi a természetnek drukkolunk, bármilyen csodálatos is a látvány. Lassacskán elindulunk a Berzsenyi kilátó felé. Korábban a bánya peremén vezető ösvényről már láttuk is egy pillanatra a távolban.

Visszatérünk a kereszteződéshez és most a másik irányba indulunk. Innen már szekérútként folytatódik a gyalogút. Rövidesen becsatlakozik az Országos Kék, most már ismét jelzett úton haladunk. Később feltűnik a korábban hűtlenül elhagyott is. Megbocsát nekünk és ismét együtt megyünk. Egy forduló után lecseréljük a -et -ra, hadd csavarogjon kedvére az országban. Valahol, valamikor úgyis összefutunk még! Egyébként is már a kilátó alatt járunk. Sajnos a látvány nem túl kellemes. A Keszthelyi-hegységet sújtó szárazság miatt, a korábban mesterségesen betelepített fekete fenyők sorban kiszáradnak. Mivel ez veszélyes az erdőben járókra, így megkezdték az elszáradt fák kitermelését. Erről egyébként egy tábla is tájékoztat. Valahogy nincs szerencsém ezzel a tájjal! Vagy 10 éve jártam erre. Akkor a gyapjas lepke invázió miatt volt igen gusztustalan és kopasz a környék. Sajnálom nagyon, hogy nem sikerül teljes pompájában megtekinteni ezeket az erdőket. Mielőtt nekivágnánk a kilátóhoz vezető végső emelkedőnek, egy pihenőben erőt gyűjtünk. Belakmározzuk az otthonról hozott fasírtot (hmmm, de finom!), majd kis pihenő után nekivágunk a meredeknek. Nincs könnyű dolgunk, mert a kitermelt fákat, mind a turistaútra döntötték. Valóságos akadálypálya! Nekem sem könnyű, de Vé rövidke lábainak igazi kihívás a farönkökön való átmászás. Azért, csak felérünk és már előttünk magasodik a kilátó.

Elhatározzuk, hogy először a ládát kutatjuk fel, addig legalább kiheverjük a magunk mögött hagyott akadálypályát. Aránylag gyorsan rátalálunk a keresett dobozra.

Miután végeztünk, felmászunk a kilátóba és gyönyörködünk a panorámában. Természetesen itt is fényképezünk és össze is áll egy 270°-os panorámakép.

Na meg készül néhány kép rólunk.

• 

• 

A kilátóról látom, hogy a turistaúttal, melyen feljöttünk, párhuzamosan fut egy szinte országút szélességű és minőségű út. Lefelé ezen megyünk. Valószínűleg a kitermelt fák elszállításához építették, mert viszonylag újnak tűnik. A Hosszú-völgyben indulunk el Vonyarcvashegy felé. A völgy neve egyébként találó, mert olyan hosszú, hogy egészen a településig húzódik. Kb. félúton lehetünk, amikor egy esőháznál leülünk pihenni és felszerelést igazítani. Később mély bevágásba érünk. Itt a bizonytalanabb GPS vétel miatt a track olyanná válik, mintha egy részeg szamár hagyta volna. Minden jó véget ér egyszer, beérünk Vonyarcvashegyre. Átvágunk a településen. A vasút közelében, egy boltban kiegészítjük italkészletünket, hogy hazafelé se szomjazzunk. Sokat kell még innen vonatozni!

A vonaton megbeszéljük a napi élményeket.

Döbbenetes, ahogy az erdő a Pető-hegy közelében és másutt is kinéz! Sajnos a fák nem tudnak ilyen gyorsan alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. Sokat beszélnek mostanában a klímaváltozásról. Lehet, hogy már ennek egyik jelét láttuk?

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Gyenesdiás vmh. – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCGYDB – jelöletlen út – – – – GCBEKI – – – Vonyarcvashegy vá.

Megtett távolság: kb. 11 km.
Szintkülönbség: 827 m.
Átlag sebesség: 3,2 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Megköszönjük, ha a bejegyzést megosztod ismerőseiddel, hátha nekik is tetszik! Nem sértődünk meg, ha tetszésedet egy Kedvelemmel is kimutatod felénk.

Frissítés: Figyeltem a honlapján a murvabányában hagyott utazó sorsát, de nem érkezett bejegyzés, hogy tovább vitték volna. Kb. félév múlva valaki beírta, hogy nem találta a dobozban. Szomorú, de úgy tűnik, ez is eltűnt Magyarországon, pedig több országon át, valamivel több, mint 5600 km-t utazott. Direkt felhívtam a figyelmet a logfüzetben, hogy ez nem ajándék! Találtam egy kinyomtatható kísérő cédulát az utazók mellé, hogy a magyar honpolgár is tudja,mi a teendő ezekkel a tárgyakkal. Ezentúl ilyet teszünk melléjük, hátha nem tűnnének el. Bár, honfitársaimat ismerve, ha nem izzik és nincs 2 m mélyen lebetonozva …