2014_36-38_139-141 GCgyom, GCHMPI és GCTOZE

2014.06.07 Szombat

A korábbi bejegyzésekből már megismert, volt kolléganőm Zsuzsa, ma ismét velünk tart. Zoli is ráér, így Ő is jön velünk, így teljes a csapat. Gyömrőre és környékére látogatunk.

---

A vasútállomáson találkozunk Zsuzsával, aki a másik irányból érkezik. Először egy Gyömrő melletti ládát keresünk fel, mely régóta beteg. Alapból beteg ládát nem keres az ember, de mivel Gyömrőn oly kevés a láda, teszünk egy kísérletet. Egyébként is, mi elsősorban a látnivalóért megyünk egy-egy helyre, a láda megtalálása csak hab a tortán. Afféle jutalom a bennünk lakó gyermeknek. Mivel, a már korábban keresők logjait is jóváhagyta a rejtő, hátha nekünk is szerencsénk lesz! Ha nem, majd egyszer eljövünk akkor, ha már meggyógyult. Mondjuk erre nem sok esély látszik, mert a láda nagyon hosszú ideje beteg, de történnek még csodák! Egyébként nem igazán értem a láda elnevezését. Ugyanis a látnivaló egy Gyömrő külterületén lévő, a római korban épült kőhíd. Ezt kár volt “Gyömrő” elnevezéssel illetni, mert ebből a névből egy, a város nevezetességeit bemutató ládára gondol a kesser. Mindegy. Az állomástól a turistajelzésen indulunk el. Jó meleg lesz ma is, mint az elmúlt napokban volt, ezért a lányok meglehetősen szellősen öltözködtek . Egy idő után elhagyjuk a jelzett utat és a város széli kis utcákon érünk ki Gyömrő határába, ahol először cserjésen, majd legelőn át visz az út. A hőmérséklet már közel jár a 30 fokhoz, az égen csak gomolyfelhők bodorodnak, amik rövidesen szét is esnek. Igazi nyári idő van, pedig csak nemrég kezdődött a meteorológiai nyár. Beszélgetés közben annyira elmélyedünk a témában, hogy néha túl is megyünk egy-egy fordulón, úgy kell visszatérni a helyes útra. Megérkezünk a láda helyéhez, de csak hatalmas dzsindzsa fogad. A lányok rögtön visítva tiltakoznak, hogy ők ugyan be nem mennek sortban a gazosba! Én szerencsére hosszú nadrágban jöttem. Bemegyek hát a sűrűjébe, ahol egy faoszlop aljában kellene egy fém táblácskáról leolvasni a jelszót. De az oszlopnak én sem találom nyomát, akárcsak az előttünk keresők. Készítek egy panorámaképet a láda koordinátáin állva, hogy tudjak egy jelszó nélküli megtalálást logolni, majd kikecmergek a bozótból.

Találó a láda rövid neve: GCgyom. Bár, ami itt van, az már bőven több gyomnál! Megyünk tovább, hogy megtekintsük a hidat is. A ládaleírásban olvastuk, hogy hajdan az igen forgalmas sóút vezetett erre. Ezen az úton építették a kis hidat az alatta folyó patak fölé. Jelenleg a Halas (18.)-csatorna névre hallgató, – gondolom – öntözőcsatorna kanyarog alatta. Régen, valószínűleg a Szilhát-patak folyhatott erre, mert más vízfolyásnak nyomát sem látom. Persze, néha előfordulnak a semmi fölött álló hidak is, mert az építésük óta már jelentősen megváltozott a táj vízrajza. Itt egy náddal, sással benőtt csatorna van némi vízzel, de láthatóan már ezt sem igazán használják. (ld. borítókép!) A híd aránylag jó állapotban van, nyilván a rómaiak óta azért elvégeztek rajta egy-két TMK-t (Tervszerű Megelőző Karbantatást). Sokáig nem időzünk az árnyéktalan helyen, mert pirít a nap rendesen. Már induláskor alaposan bekentük magunkat naptejjel. de valószínűleg a nap folyamán szükség lesz még egy kezelésre.

Egy lovastanya mellett ismét Gyömrő irányába fordítjuk lépteinket, majd elérve a közeli erdősávot, annak szélén megyünk tovább. Árnyék alig van, mert magasan jár a Nap, már délfelé lehet az idő. Ezt egyébként gyomrom hangos korgása is hírül adja. Megállni, leülni nincs hol, megyünk tovább. Elmegyünk egy Vízmű-kút mellett, majd feltűnik egy másik is. Emellett aztán keresésbe fogunk, mert itt kell lennie a következő ládának! Ha az előző koncepcióját nem értettük, akkor ezt pláne nem. Tulajdonképpen egy maglódi látványosságot bemutató geoláda került itt, Gyömrő határában elhelyezésre. Nem nagy a távolság a két település között, de a látványosság után még kilométereket menni a ládáért! Ez nem túl jó ötlet! A meleg miatt mi is úgy döntünk, hogy a láda jöhet, de Maglódra nem fogunk bemenni megnézni egy emléktáblát és egy szobrot, ami egyébként Petőfi szüleit ábrázolja (ha valakinek Petrovics István nevéről nem ugrott volna be). A szülők itt ismerkedtek meg és kötöttek házasságot. Itt is éltek és csak néhány nappal fiuk születése előtt költöztek el Kiskőrösre. Így lett Petőfi kiskőrösi születésű. Visszatérve hozzánk és a mai korba, a melegtől kissé lagymatagon keresgéljük a ládát. Zsuzsa egyszer csak felkiált: “Nem ezt keressük?” Valóban egy nagy fa tövében, faágakkal álcázva, ott lapul a ládika. Megvan Zsuzsa első megtalálása, már nem geoszűz!   Ennek örömére Ő választhat ajándékot a dobozból, hogy legyen egy emléke a mai napról, mert a naptól való leégés előbb-utóbb el fog múlni.

Miután kellően körbeörültük, Nagyapáink stílusában, a szántóföld szélén letelepszünk a fák árnyékába, szalonnázni. Szalonnát ugyan nem hoztunk (kár, mert megsült volna a hátizsákban mostanra), de egy szendvicset benyomunk. Iszunk, pihenünk, pihegünk, majd felkerekedünk és indulunk utolsó célunk, a Tőzeges-tó felé. A korábban említett Szilhát-patak állja utunkat. Híd sehol, csak egy gázló, amire kreatív emberek gumiabroncsokból, deszkákból, meg ki tudja még miből, átjárót eszkábáltak. Én megyek előre. Ha engem megbír, jöhetnek a többiek is. Átkelek, majd nevetve szemlélem a lányok cirkuszi kötéltáncnak is beillő mutatványát a víz fölött.

Miután szerencsésen és szárazon átért mindenki egy dűlőúton megyünk Gyömrőre. Mellettünk a repce már rég elvirágzott, de bőven van pipacs. Az előző bejegyzésemből már kiderült, hogy Vé nem mehet úgy el pipacs mellett, hogy ne készüljön róla fénykép, így most is lövök néhányat.

Rövidesen már a gyömrői utcák porát tapossuk. Sajnos az eléggé nagy forgalmú 3111-es út mellett kell hosszan gyalogolnunk. A meleg az aszfalton még jobban érződik. Én, személy szerint hallom, ahogy serceg a zsírom. (Lesz még ma sült szalonna!) Elmegyünk egy kis élelmiszerbolt előtt és a lányok úgy döntenek, hogy itt márpedig jégkrémezés lesz! Bemennek, megveszik, majd pillanatok alatt megesszük. Volt, nincs. A hőérzetünk legalább 1 percre kellemesre váltott. Szerencsére megérkezünk a Tőzeges-tó mellé, ami tulajdonképpen kettő. Ahova most megérkeztünk az egy horgásztó. Itt a víznek köszönhetően, némileg kellemesebb a klíma. Egy stégen nézelődünk és fényképezünk, majd a víz mellett bandukolunk tovább.

Olyan jó itt, hogy el is nézzük az utat és megyünk tovább. Úgy kell visszafordulni, mert az út elkanyarodik. Egy kellemesen rendezett parkba érünk, mely a másik tó mellett húzódik. Ez a tó ad otthont a Gyömrői Tófürdőnek. A tavon egy kis körpavilonból mérik az itókát. Tiszta Amerika! A tavon pedig egy általam még nem látott szerkezet, mely vontatással szörfözteti a vállalkozókat. Mint megtudjuk Lakeboard névre hallgat. A tó partján lett elrejtve a Tőzeges-tó nevű láda, de régóta nem találja ezt sem senki. Szerencsére itt van pótjelszó. Miután mi is hiába keresgélünk Zolival, a pótjelszó felé vesszük az irányt. Kiderül, hogy a viszonylag meredek parton kell leereszkedni a jelszó leolvasásához. Már nem nagyon fűlik ilyen tornamutatványhoz a fogunk, végül Zoli vállalja magára a feladatot. Meg is ígérem neki, hogy egy korsó hideg sör lesz a jutalma. A jelszó megvan, belogolok. Egyhangúan úgy határozunk, hogy a tó melletti “Fogadó a Bagolyhoz” nevű műintézményt ki kell tüntetnünk a jelenlétünkkel egy ebéd erejéig. A bejutáshoz azonban kerülnünk kell, mert a bejárat a másik oldalról nyílik. De nagyon elszántak vagyunk és ezt a kihívást is teljesítjük. Letelepszünk. Innen remek látvány nyílik a tóra, a fürdőzőkre és a napozó csajokra.

Jöhet a hideg sör Zolinak, meg persze nekem is.

Vé borozik, Zsuzsa csak üdítőt iszik. De előtte még meglátogatják a mosdót, ahonnan Zsuzsa sántikálva tér vissza. Szegénykém, nem vette észre a teraszon a szintkülönbséget és térdre esett. Lehorzsolta a bőrét. Előveszem az elsősegély csomagot, hogy ellássam a sebet, ami eléggé vérzik. Na, látod – mondom Vé-nek, – csak szükség van erre is! Ugyanis Vé állandóan morog, hogy minek azt cipelni! (Nem mintha Ő cipelné.) Az elsősegély után, jöhet a második. Szesszel kell fertőtleníteni, mégpedig belülről! – adom ki a rendelkezést Zsuzsának. Szerencsére a kaja gyorsan elkészül, mert a melegben, éhgyomorra elfogyasztott ital, túl gyorsan kezd felszívódni. Az ebéd finom, utána meg jól esik a most már lassabban elfogyasztott második kör ital is. Olyan jó kedvünk van, hogy visszatér a régi hibám és induláskor ismét elfelejtem folytatni a track-rögzítést. Szerencsére útközben eszembe jut, így csak néhány házat repültünk át és egy sarkot vágtunk le a track szerint. Kiérünk az állomásra, elbúcsúzunk Zsuzsától és Zolitól. Ők Budapest irányába utaznak, mi Szolnok felé.

Frissítés: A Gyömrő láda megtalálását a logbíró hagyta jóvá egy hónap múlva. Kb. fél év múlva pedig, a láda is megszüntetésre került. Mi lettünk az utolsó megtalálói. Szomorú “mérföldkő”.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Gyömrő vá. – – jelöletlen út – GCgyom – jelöletlen út – GCHMPI – jelöletlen út – – jelöletlen út . GCTOZE- jelöletlen út – – Gyömrő vá.

• 

• 

Megtett távolság: kb. 12 km.
Szintkülönbség: 202 m.
Átlagsebesség: 2,3 km/h.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!