2014_33-34_137-138 GCVeKo és GCGERV

2014.05.31 Szombat

Mint azt egy korábbi logomban írtam, betöltöttem az ötvenet. Múlt heti Sárospatak környéki utunkat követően eljöttek gyermekeim is felköszönteni. Olyan tortát kaptam tőlük, amit feltétlenül meg kell, hogy mutassak kedves Olvasóimnak.

Tehát, amint látszik, 50 után is van élet. Majd meglátjuk.! Mindenesetre ma is teszek egy próbát. Olyan területére megyünk az országnak, ahol nagy egybefüggő erdőségek találhatók. Ez idáig a Vértes kiesett “működési területünk” alól. Csak néha-néha keveredtünk el a szélére. Most bevesszük magunkat a mélyébe.

---

Oroszlányig tudunk vonattal utazni, onnan indul a túra. Azon az úton indulunk a városból kifelé, amelyen a Bokodi-tó felé is mentünk. A szállítószalagot elérve most nem fordulunk le jobbra, hanem alatta átmenve folytatjuk utunkat. Kiérve az erdőből, az iparterületnél megyünk el balra. Egy új építésű üzemet elhagyva, a volt szénosztályozó mellett térünk rá a Pusztavám felé vezető útra. Rövidesen már egy kellemes erdőben kanyarog az út. Forgalom szinte semmi, így zavartalanul szívhatjuk be az erdő illatát, hallgatjuk a madarak énekét. Az út enyhén emelkedik, ez sem vészes. Egyedül az aszfalt zavaró kissé, mert hosszú távon fárasztja a lábat. Így viszont zavartalanul nézelődhetünk felfelé is a lombok irányába, nem kell a lábunk elé figyelni. Ez egészen az első nagyobb kátyúig igaz is. Egy nagyobbacska gödörbe úgy lépek bele, hogy majdnem elharapom a nyelvem. No, mégiscsak figyelni kell a lábunk elé is! Régen, nehéz teherautók jártak erre a szenet szállítva és ez nyomot hagyott az útburkolaton. Bár több helyen is javítgatták az utat, a technológia még sem volt tökéletes.Helyenként egész nagy darabok töredeztek ki az útburkolatból. Összességében azonban, kis odafigyeléssel egészen jól járható az út. Mellettünk balról, több helyen is földes lejárók vannak. A térképről és a fák között látszik, hogy horgásztavak szegélyezik az utat. Ezeket a Pénzes-patak felduzzasztásával alakították ki. Már régóta ballagunk ezen az erdei országúton, amikor balról egy ipari objektum tűnik fel. Hatalmas dombok. Mivel keresztezzük egy hajdani szállítószalag maradványát is újabb, egykori szénosztályozóra gyanakszom. A dombok pedig meddőhányók. Aztán a feliratokból olyan sejtésem támad, hogy most mintha szemét elhelyezésére használnák a területet. Lehet, hogy az egykori bányagödröket töltik fel a szeméttel és a meddő kerül rájuk takarásnak. Sokat nem lamentálhatunk a dolgon, mert jobbra le kell térnünk az országútról. Lassan elérjük az a földutat, mely a Vértesszentkereszti kolostorromhoz vezet. Az út sorompóval lezárva a gépjármű forgalom elől és szélén egy házilagosan festett jelzéssel ellátott szikladarab mutatja, hogy erre kell mennünk.

Egy dombra kell felmásznunk az erdőben. A láda útba esik, ezért azt keressük meg először. Hát, nagy csalódás! Ahhoz képest, hogy a magyar geocaching egyik ősatyjának rejtéséről van szó, a láda borzalmas állapotban van. Logbook helyett csak fecnik, azokon sincs már szabad hely. Sajnos a logbooknak való füzeteink kifogytak, így újat mi sem tudunk berakni. A ládát is megviselte az idő. Azt hiszem ezen a helyen helyénvaló a kifejezés, hogy csak a Szentlélek tartja egyben. A láda egy hajdani fatuskóban van elrejtve, de az is szétporlad lassacskán.

Szóval, erősen ráférne a ládára egy rejtői karbantartás! A logokban már régóta írogatnak erről, de a T. Rejtő a füle botját sem mozdítja, nemhogy a fenekét. Mi sem tehetünk mást, mint, hogy a logunkban jelezzük a karbantartás szükségességét, ami valószínűleg újabb pusztába kiáltott szó lesz. Úgy látszik, rendszeresítenünk kellene egy cseredobozt is a zsákunkba, hogy az ilyen elhanyagolt rejtéseket fel tudjuk újítani, ha már a rejtője nem törődik vele. Miután visszahelyeztük a ládát, elindulunk a romok felé. Olvastuk, hogy az épület gondnoka(?) egy igen rabiátus ember, afféle remete, nem könnyű vele szót érteni. Általában már tudja, ha kesser-látogatók jönnek, mert kuckójából odalát a rejtekhelyre. Ahogy felérünk a kolostorrom kerítéséhez látjuk, hogy az udvaron egy terepjáró áll, tehát itthon van a “gazda”.

A kapu zárva, ezért bekolompolunk. Csengő nincs, csak egy kolompot rángathatunk dróton. Nincs semmiféle reakció. Úgy látszik vagy alszik, vagy nincs kedve vendégeket fogadni. A ládaoldalon ugyan meg van adva két pont, ahol hiányos a kerítés és be lehet menni a területre, de így, hogy láthatóan nem üres a fészek, nem akarunk illegális behatolók lenni. Azt sem tudjuk, van-e kutya esetleg a területen, de jobb a békesség! A kapuból szemügyre vesszük az épület romjait és a kerítés rései között készítünk néhány fényképet.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Impozáns épület lehetett fénykorában! Helyenként most is látszik a hajdani díszes ornamentika. A túrára készülve olvastam, hogy a romok nagyon rossz állapotban vannak, helyenként életveszélyesek a potyogó kövek miatt. Egyszer, ha kerül rá pénz, majd felújítják. Mivel a ciszterciták tulajdonában van, így nyilván, elsősorban az egyházra hárulna e nemes feladat, de mivel jelentős műemlékről van szó, így az államnak is van benne feladata. Na, majd ha már minden kis falunak lesz többezres stadionja, biztos lesz pénz ilyen munkákra is! Miután vagy egy negyedórát nézelődünk és a gondnok-remete mégsem kerül elő, a távozás mezejére lépünk. A már ismert úton visszamegyünk a pusztavámi országút kereszteződéséig és a jelzést követve elindulunk következő úti célunk, Gerencsérvár felé. Egy darabig ismét aszfaltút kanyarog a lábunk alatt. Az utat kerítés szegélyezi, de remek kilátás nyílik a környező területre.

Az út egyébként Gerencsérfalvára vezet. Amint azt az interneten megtaláltam, a gerencsér szó fazekast, cserépedény készítő embert jelent. Tehát a környéket fazekasok lakták egykor. A vár sem igazi vár volt, hanem középkori, főúri lakótorony, melyben katonaság is szolgált. Később vadászkastélynak használták. Az aszfaltról ismét egy földúton térünk le az egykori “vár” felé. Egy remekül kiépített pihenőhelyre érünk. Padokkal, asztalokkal, tűzrakóhellyel fogad bennünket. Mellette csörgedezik a Fekete-víz nevű patak és van egy forrás is, a Vár-forrás. Ideális pihenőhely. Innen kapaszkodunk fel nem túl magasra, a növényzettel dúsan benőtt romokhoz, ami ma már inkább csak nagyobb kőkupac. Néhány helyen még kivehető, hogy itt valamikor falak állhattak, de más már nem emlékeztet arra, hogy itt valamikor épület volt.

• 

• 

• 

Kis nézelődés után átkelünk az egykori várárkon, melyet nyilván a Fekete-víz táplálhatott. Ma már persze ez sem igazi árok, de még jól kivehető a nyoma a “vár” dombja körül.

Túloldalán megtaláljuk a ládát egy nagyon eredeti rejtekben. Ilyet még nem is láttunk ez idáig. Nagyon tetszik! Megkérjük a rejtekben lakó termetes pókot, hogy engedje át nekünk kicsit a ládát. Feladatainkat elvégezve, újra visszaadjuk neki a birtoklás jogát. Az egykori várárokban sétálva jutunk a pihenőhelyhez, közben megtekintve a romokat erről az oldalról is. Innen sem mutat többet.

• 

• 

A padoknál letelepszünk. Míg Vé “megfőzi” az ebédet, azaz kipakolja a szendvicseket, én körbejárom a területet és készítek néhány fényképet a forrásról, patakról, kis hídról.

• 

• 

• 

• 

Míg a szendvicseket majszoljuk, olvasgatjuk az ismertető táblákat, hogy hajdanán milyen lakomák folytak itt a vadászatok után.
Miután ettünk és pihentünk, visszaindulunk Oroszlányba. Innen, Gerencsérvártól kicsit visszafelé megyünk és egy földútra kanyarodunk. Tábla jelzi, hogy Oroszlányig cca. 8 km-t, azaz kb. 2 órát kell még menni.

A táj jellege is megváltozik. A nehéziparra jellemző tájelemek helyét egy másik gazdasági ágazaté, a vadászaté veszi át. Lépten-nyomon magasleseket látunk mindenfelé. Nem véletlenül állt itt vadászkastély hajdanán! Úgy látszik a vadak most is bőséggel élnek a területen. Nekünk azonban csak a harkályok nyomát sikerül felfedeznünk a szétfaragott fákon.

Egy darabig megint aszfaltút következik, aminek nem örülünk annyira.

Szerencsére néhány száz méter után ismét földútra térünk. Ezen jutunk el a Dobay-tóhoz, ami valamikor szintén bányaterület lehetett, legalábbis erre utal, hogy a környékét ipari komplexumként jelöli a térkép. Most nem annyira tűnik kihasználtnak a környéke. Talán egyszer ezt is újrahasznosítják!

Miközben felmászom a partján egy dombra, hogy fényképet készítsek, majdnem belelépek egy jókora, területjelölő ürülékbe. Valami nagyobb állat hagyhatta itt. Nem is zavarunk tovább, elhagyjuk a tó környékét. Tanyák között megyünk. Szerencsére a térképen jelzett harapós kutyákkal nem találkoztunk. Oroszlány határában kivágott fatörzsek kínálnak ülő- és uzsonnázó helyet elcsigázott testünknek.

• 

• 

Már 20 km környékén járunk, ami a teljesítőképességünk határa, legalábbis eddigi tapasztalataink ezt mutatják. A terep ugyan nem volt nehéz, de a sok aszfalt borítású út megviselte lábainkat. Kis kalóriapótlás után, még egyszer nekirugaszkodunk, hogy a vasútállomásig meg se álljunk. Ez a nekirugaszkodás egészen a következő utcasarokig tart, ahol Vé-t feltétlenül le kell fényképeznem a nyíló pipacsokkal.

Az utunk elején érintett szénosztályozó másik oldalán érünk be a Piactérre. Innen már tényleg nincs messze az állomás. A bökkenő csak az, hogy a vonat vagy negyedórája ment el és hétvégén kétóránként jár. Már nagyon éhesek vagyunk, meleg ételre vágyunk. Elindulunk a központ felé, mert a közelben egy pizzázót jelöl a térkép. Odaérve nem annyira tűnik szimpatikusnak a hely. A térképen felfedezek a közelben egy Bisztrót. Úgy döntünk, hogy megnézzük. A hely kellemesnek tűnik, így végre (egészen jó áron,) meleg étel kerül a hasunkba. Kaja után visszaandalgunk a vasútállomásra, ahova kis idő múlva meg is érkezik a vonatunk. Hazafelé megvitatjuk a napi élményeket és megállapítjuk, hogy rég gyalogoltunk ennyit összefüggő erdőségben. Igazi élmény volt!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Oroszlány vá. – – jelöletlen út – – GCVeKo –   – GCGERV –   –   –   – Oroszlány vá.

• 

• 

Megtett távolság: kb. 22 km.
Szintkülönbség: 560 m.
Átlagsebesség: 3,5 km/h.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!