Egy kör Isaszeg környékén – Isaszegi csata, valamint Horhos és Horgásztó

2014_56_162 GCIS49 és GCHOHO

2014.08.22 Péntek

A szabadságos napokat kihasználva, ma Isaszeg környékére megyünk. Megnézzük az Isaszegi csata emlékművét és még két ládát. Legalábbis ez a terv, aztán majd meglátjuk!


Az isaszegi vasútállomásról a Piros kereszt jelzésen indulunk az emlékműhöz. Ez a jelzés majdnem a célig vezet, csak a végén csatlakozik be a Piros sáv jelzésbe. A vasút és a házak között egy erdősáv húzódik, ami valószínűleg jól felfogja a vasút zaját. Az út egyébként jól kiépített, hiszen kerékpárút is egyben. Van is rajta forgalom rendesen, de szerencsére épségben elérünk a házak közé. Látszik, hogy itt normális szimbiózisban élnek a kerékpárosok és a gyalogosok. Kis idő múltán az út szelíden emelkedik, de különösebb erőfeszítés nélkül érünk az Emlékmű alá. Itt már meredekebb a domboldal, aminek a tetején áll a szoborcsoport, de mire kifulladnék, már fent is vagyunk. Körbejárjuk a 48-as bakát ábrázoló műalkotást. Oldalain a vezénylő tábornokok reliefjei láthatók.

Miután alaposan megnéztünk mindent, elindulunk megkeresni a ládát a szomszédos erdőcskében. Jó magyar szokás szerint, az erdő szélét használt papírzsebkendők szegélyezik. Ilyen az ember, ha fát lát, rájön a szükség! Pedig a szobor környéke nagyon rendezett és tiszta. A ládaoldalon viszont azt olvastuk, hogy a katona kardját és a zászlórudat csak a jelesebb ünnepekkor teszik fel, mert fémből készültek. No comment! Beljebb megyünk és a GPS-t követve keresgélünk. A láda sehol! Nagyobb területre váltunk, hátha csak nem pontosak a koordináták vagy rossz a vétel. Vagy 20 m2-t áttúrunk, de sehol semmi! Kb. félórát eltöltünk a keresgéléssel, de nem találjuk a geoládát. Mivel korábban is gyakran eltűnt, úgy gondoljuk most is ez történhetett, igaz nemrég lett pótolva. Ezt, a ládáért vívott csatát elvesztettük, majd elküldöm Jelszó nélküli megtalálásnak.

Megyünk tovább, a Honvédsírok felé, melyek tematikában ehhez a helyhez tartoznak. A Piros sáv úton indulunk el,  az Emlékmű mögött. Rövidesen meglepetés ér, mert ember magasságú csalánban vezet az út. Én megyek elöl,töröm az utat, Vé pedig jön mögöttem a kialakult csapáson. Szerencsére van hosszú ujjú ingem, ez nagyobb részt megvéd, de a reuma kezelés megtörténik. Jó lenne, ha itt lenne a túrabotom! Kaszának remek lenne! Egy idő után elfogy a csalán, de a turistaút a környező bokrok ágai által, erősen be van nőve. Nézegetem a térképet, de semmilyen alternatív útvonal nem látható. Marad a bujkálás a lombok alatt. Alkatomnál fogva, a meghajolva járás nem megy sokáig, pláne hátizsákkal a hátamon, ezért négykézlábra ereszkedem. Gondolom, meglepem Vé-t, aki lehajolva jön mögöttem és elkezdek röfögni. De nem ijed meg, mert olyan vaddisznót még nem látott, aki kalapot hord! Én viszont, biztos meglepődnék, ha szembejönne egy igazi vaddisznó, de szerencsére erről szó sincs! A talaj fűvel borított, szinte kellemes rajta a négykézláb közlekedés. Gyerekkorom rémlik fel, amikor Nagyanyám kertjében négykézlábaztam így a fűben. Gondolataimat gyors kakatolás és egy robaj szakítja meg. Nem sokkal előttem egy fácán repül fel. Meglepődök, de hátranézve megijedek. Amennyire nem zavarta Vé-t a röfögésem, most infarktus közeli állapotba került. Valószínűleg nem látta a fácánt, mert remegve kérdi: Mi volt az? Megnyugtatom, hogy nem vaddisznó, csak egy fácán. Egy jókívánságot mormog az orra alatt a fácán összes rokonának, hogy ilyen ijedtséget okoznak szegény vándornak. Később még felriasztunk néhányat, de már nem hatnak olyan elementáris erővel Vé-re. Mindent meg lehet szokni. Előbb-utóbb miden dzsungel véget ér! Előbb csak járhatóvá válik az ösvény, majd kijutunk egy makadám útra és tulajdonképpen, már meg is érkeztünk a Honvédsírokhoz. 

Figyelmes és tiszteletreméltó dolog, hogy az elesett ellenségnek is szenteltek egy emlékoszlopot!  Körbejárunk néhány sírt és a felállított oszlopokat, majd leülünk az itt található asztalhoz és megebédelünk. Kis pihenés és nézelődés után, folytatjuk utunkat. Továbbra is a Piros sáv jelzést követjük. Az utunk innen különösebb esemény nélkül zajlik. Csak a változó kinézetű erdő ölel körül bennünket. Az út jól járható, számottevő szintkülönbség nélkül. Már-már idilli állapot! Ha tavasz lenne, a madarak énekével lehetne még kellemesebb az út, de augusztus végén már nem énekelnek a madarak. A költözők egy része talán el is indult. Helyettük kisebb teremtményekkel kell beérnünk. A naposabb foltokban lepkék csaponganak ide-oda. Elgyönyörködünk a táncukban. Szinte észrevétlenül jutunk ismét Isaszeg határába. A legérdekesebb táblával itt, az Öreghegy-Lakóparknál találkozunk, miszerint “Tehéntrágya eladó”.

A lakópark és a tehéntrágya kifejezések nekünk kicsit nehezen összeegyeztethetők. De minden előfordulhat mai világunkban! Lehet, hogy itt már a tehenek is lakóparkban élnek, istálló helyett. Végül is a legenda szerint, a szolnoki Széchenyi lakótelepen is felvitték a cigányok a lovat a 6. emeletre a liftben. Kicsit eljátszunk a gondolattal, hogy kellene egy mázsányit venni a panel lakásunkba, a virágok alá, de aztán ejtjük az ötletet. Nem férne a hátizsákba.

Elbúcsúzunk a turistajelzéstől, mely elkanyarodik Gyömrő felé és utunkat a horgásztó felé vesszük. A tóhoz most nem sok kedvünk van, láttunk már pár ilyet. Majd jövetben megnézzük! Inkább a horhos izgat. Otthon utána néztem, hogy mit is jelent ez a szó, mert idáig még nem találkoztam vele. Kiderült, hogy egy tájszó és vízmosta, meredek utat, mélyutat jelent. Először a bejáratánál próbálkozunk. Az út eleinte jól kijárt, de kiderül, hogy ez egy tanyához vezet. Az út mellett egy kaptárakkal megrakott kocsi is áll. Méhekkel most nincs kedvünk találkozni, ezért visszavonulunk. A másik oldalon viszont kerítés és valami csapásféle, ami a bozótosba vezet. Mára azonban elég volt a bozótosból és a dzsungelből, ezért tovább megyünk a Fecske utcáig, hogy onnan próbálkozzunk a láda megszerzésével. A térkép szerint legalábbis, az az utca a közelében visz el. Kis emelkedő után érjük el az ominózus utcát, mely kihalt kiskertek között vezet. Nagyon sokon látszik, hogy már nem művelik, vagy éppen elszegényedett emberek lakják. Kár, mert egyébként valaha virágzó terület lehetett, a sok gyümölcstől roskadozó fa és szőlőtőke legalábbis ezt mutatja. Néhány száz méter után a láda közelébe érünk és kiderül, hogy jól döntöttünk, amikor ezt a megközelítést választottuk. A láda ugyanis a horhos szélén, az ágak között, itt fent található. Közelebbről megtekintve a helyszínt, nem is tudom, hogy jutottunk volna hozzá, ha lentről közelítünk. A horhosnak ugyanis olyan meredek a fala, hogy talán csak egy harminc évvel korábbi verziómmal vállalkozhattam volna a megmászására lentről. A szoftver még csak-csak, de a jelenlegi hardveremmel már nem menne! A ládához jutás így is elgondolkoztató. Ugyanis ahhoz, hogy hozzáférjek, valahogy a szakadék fölé kell kerülnöm, mert a fa, melynek gyökerei között a láda pihen, kissé lejjebb található. Oda kellene lemászni. Leveszem a zsákom és mászok. Kiderül, hogy a meggörbült fa remek ülőhelyet kínál a logoláshoz.

Most jön jól az inaskoromban az ingó-ringó állványokon megszerzett gyakorlat! Innen egész jól belátni a horhosba. Látszik a kis vízesés és egy kis patak is, a vízesés folytatásaként. Gondolom ez a patakocska nem egyedül mosta ki ezt a rengeteg földet, nyilván a környékre lezúduló csapadék is segített. Mindenesetre e látvány első osztályú! Vé leadja a bélyegzőt és a tollat. Logolok, majd következik a visszamászás.

De, hogy mászok vissza?

Vé közben bőszen fényképez és jól szórakozik rajtam. Miután épségben visszatértem az utca szintjére, tovább megyünk kicsit, hátha jobb rálátás nyúlna a horhosra és a patakra, de buja növényzet és kerítések állják utunkat, így visszafordulunk. A Fecske utca kissé távolabb csatlakozik a Buda utcába, így a horgásztó már mögöttünk maradt. Sebaj, kibírjuk, hogy kihagytuk! A nap már delelőn jár és fűt is rendesen. Lassan poroszkálunk a földúton és az időnként szembejövő autók porát nyeljük. A rendesebbje persze, lelassít. Néhol látótávolságba kerülünk a Rákos-patakhoz, mely itt folyik, balra mellettünk. Egyre több a ház, sőt a nyaralókon túl már a lakóházak is feltűnnek. Egy idő után viszont, az tűnik fel, milyen sok házon látható az “Eladó” tábla. Figyelni kezdünk és szinte minden házon ott a tábla. Pedig ezek lakóházak, látszik a környezetükön. Viszont az is látszik, hogy mostanában nem nagy bennük a forgalom. Lassanként leesik, hogy tulajdonosaik valószínűleg ahhoz a több százezer magyarhoz tartoznak, akik elhagyták az országot, hogy nyugatabbra próbáljanak boldogulni. Valószínűleg bejött a számításuk és most az itthoni otthont próbálják felszámolni. Ők már, valószínűleg nem fognak visszatérni! Egy kollégám is mesélte, hogy náluk is van egy utca, ahonnan mindenki külföldre ment dolgozni. Szomorú ez, hogy megint oda jutottunk, hogy külhonban kell keresni a boldogulást, mert itthon csak a médiából tudható, hogy milyen jó nekünk! Kissé elszomorodva megyünk a település belseje felé. A belsőbb területen azért látunk új építésű házakat is Az udvaron kisgyerek szaladgál, a fiatal anyukája pedig tereget. Reméljük, ők itthon is boldogulnak! Elérünk a már ismerős kereszteződéshez, ahol a vasútállomás felé fordulunk. Úgy határozunk, hogy a harmadik láda kimarad, mert eléggé elfáradtunk. Ide érdemes lesz visszatérni!

Frissítés: A GCIS49 ládát belogoltam Jelszó nélküli megtalálásként. Kaptam másnap egy kedves hangú levelet, hogy a rejtő kint járt a helyszínen és a ládát a helyén találta, ezért elutasította a megtalálásunkat. Hát, ezt a csatát tényleg elveszítettük! Szerencsére ’49-ben azért győztünk! Ez az első Nem találtam meg logunk és olyan csúnyán mutat a sok megtaláltam között. Felvetődött a gondolat, mi lenne, ha…? De ez már egy másik történet.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Isaszeg vá. – Piros keresztPiros sáv – GCIS49 – Piros sáv – jelöletlen út – GCHOHO – jelöletlen út – Zöld sáv – Isaszeg vá.

Megtett távolság: kb. 17 km.
Szintkülönbség: 361 m.
Átlagsebesség: 2,5 km/h (mozgásban 3,8 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.