2014_53-54_159-160 GCERDO és GCPLKK
2014.08.16 Szombat
Ma Pestszentlőrincre látogatunk el Vé-vel. Célunk a Lőrinci kiserdő (Péterhalmi-erdő) és a Szent Lőrinc-kápolna felkeresése.
A vonatról Szemeretelep vmh-en szállunk le. Mivel gyorsabb volt Kőbánya-Kispesten keresztül az út, így a végpont felé vezető oldalra érkeztünk. Leszállás után rögtön egy kiágazó vasútvonal vágányát keresztezzük. Már korábbról tudom, hogy a valamikori Nagy-Burma vágány egyik végénél vagyunk. A másik vége Soroksáron volt. A vágánynak már csak ezt, a Szemeretelepről kiágazó végét használják nagyon ritkán. A többi részt vagy elbontották vagy járhatatlan a benőtt növényzettől. Egykoron azért létesült, hogy a szemeretelepi kőbányából az épülő kelebiai vasútvonalhoz szállítsák a követ. Később a teherszállításban kapott szerepet, mint a budapesti pályaudvarokat elkerülő vágány. A II. világháború bombázásai során, az erdőben vezető részén bújtatták el a gördülő állományt a repülőgépek elől. Ennyi talán elég is lesz a vasúttörténelemből!
Elindulunk a megállóhelyről a Péterhalmi-erdő felé vezető hosszú, egyenes utcán. Forgalom alig van a kertvárosi területen, csak a kutyák jelzik haladásunkat a kerítések mögött. Átkelünk a forgalmas Üllői úton, majd ismét csendesebb utcában vezet utunk. Lassan elérjük az erdőt. A terelő korlátot megkerülve, be is lépünk a fák alá. Az igazat megvallva már nagyon hiányzott egy kis árnyék, mert megint nagyon befűtöttek odafent, de ezt, talán már említenem sem kell. Kellemes meglepetés ér bennünket. Az erdő kifejezetten rendezettnek mondható. Szépen kijelölt és tisztán tartott ösvények hálózzák be mindenfele. Sok futó, kutyasétáltató jön velünk szembe, majd feltűnik egy kerékpáros család is. Szerencsére az út elég széles, elférünk kényelmesen. Egy pihenőhely mellett balra fordulunk, majd egy erdei tornapálya állomása áll előttünk. Akkor már közel a láda! – mondom és átkapcsolok a g:hu iránytűjére. Valóban, a közelben lapul a láda. Bemegyünk a fák közzé és egy mélyedésben megtaláljuk, amit keresünk. Valamikor egy pad állt itt, de ugyancsak élénk fantázia szükséges, hogy a romjaiból felismerjük a padot. A ládát szinte fedetlenül, néhány elázott levél és két kidőlt fa társaságában találjuk. Valószínűleg az elmúlt napok komoly esőzései mosták ki a helyéről, mely feltehetően az egyik fatörzs alatt volt. Bár lefényképeztem, de az ágak között besütő nap okozta fényfoltok és az árnyékok olyan kontrasztot alkottak, hogy nehéz kivenni, mi is van a képen.
Logolunk, Majd megpróbáljuk jobban álcázva visszarejteni. Hej, ha lenne egy jó kis homokozó lapát a zsákunkban, lehetne a kidőlt fa romjai alatt egy kis fészket készíteni neki! Kell egy ilyen lapát a felszerelésbe! Rövidesen ismét a tornapálya állomásán vagyunk. Vé kitalálja, hogy tornázzunk! Nézek rá, mint aki csudát lát. Én, aki még felmentett is voltam tornából!? Igaz, később, repülős koromban rendszeresen kellett testedzenünk, de hol van az már! Vé nekilát és szép gyakorlatot mutat be a hátizsákkal a hátán 
Noszogatására én is imitálom a következő gyakorlatot, 
de aztán inkább a továbbállás mellett határozok, persze normálisan. Majd fogok itt ugrabugrálni!
Megyünk is tovább, majd egy iparterület mellett ismét keresztezzük a Burma-vasutat. Azaz csak azt ami a vágányból megmaradt. A lekötő elemeket már régen összeszedte valami gondos kéz, az űrszelvényt pedig beborították a növények. Lenne itt dolga a PFT-nek, ha egyszer újra akarnák itt indítani a forgalmat! De nem akarják. A vonal környékére már annyira ráépült a város, hogy csak komoly építkezések árán lehetne itt újra vasúti közlekedés. Az ipartelep valamikor jelentős forgalmú lehetett, mert egy sínpár vezet a területére. Most valami bútoripari Kft van itt a térkép szerint. Megyünk tovább és az erdő egy csapásra megváltozik. A gondozott, közcélú erdőből egy elvadult, szeméttel és hajléktalan fészkekkel teli erdővé válik. Ez már nem tetszik annyira. Persze, szeretem a természetes erdőt, de a szemét nem tartozik bele. A térképen feltüntetett ösvény is egy idő után járhatatlan bozótba vezet. Visszafordulunk, majd egy hajléktalanok által kitaposott csapáson kijutunk a Péterhalmi útra. Ezen az úton elég jelentős a forgalom és járda sincs, így óvatosan araszolunk az út szélén. Szerencsére, pár száz méter után már járda is van, így biztonságosan haladhatunk. Egy hatalmas körforgalomhoz érünk és örömmel fedezem fel a Meteorológiai Intézet obszervatóriumát. Nagyon szeretem ezt a tudományágat, kicsit tanultam is annak idején repülésmeteorológiát. Már gyerekkoromban is vonzott, csak hát az a fránya matek ne kellett volna hozzá annyira! Valamelyik évben a Múzeumok Éjszakáján be is lehetett menni, úgy hogy a döntés gyorsan megszületik. A következő alkalommal itt a helyünk! Most már tudom hová kell jönni! Feldobva kanyarodunk a lakótelepi házak felé, majd egy parkba érünk. Itt található a Szent Lőrinc-kápolna, melyet körben fák öveznek. Kellemes színfoltja a modern házak alkotta környezetnek.
Mellette egy domb van, melynek tetején kereszt található. A ládát egy kivágott fa tuskójában kellene keresni, de a korábbi megtalálók régóta nem találják. Mivel senki sincs a környéken, nyugodtan keresgélhetünk. A láda valóban eltűnt, állapítjuk meg rövidesen. A kereszthez megyünk, ahol a pótjelszó található. Kicsit nehéz a kopottas betűket kisilabizálni, de sikerül. A logot is elfogadja a rendszer. Hurrá!
Akkor, hát a mai terv teljesítve, de mivel még alig mentünk és időnk rengeteg van, ezért további láda után nézünk.
A g:hu szerint a legközelebbi láda a gubacsipusztai, erre vesszük az irányt. Ez ugyan nem a szomszédban van, de mi szeretünk gyalogolni. Elindulunk és sorban fogynak a kilométerek. Egyszerre az Ecseri-piac mellett találjuk magunkat. Ide bemegyünk! – határoz Vé. Minek? – kérdezném, de már csak Vé hátától. Egy zsúfolt, kusza világba tévedünk. Látom Vé arcán is, hogy nem egészen erre számított. Végre, sikerül is vele közölnöm, hogy üres zsebbel, felesleges itt bolyongani. Meg, ha talál is valamit, azt cipeljük végig az úton? Megyünk egy kört és Ő is belátja, hogy ide céltudatosan kell jönni. Nem lehet ad hoc módon megtalálni azt a különleges kincset, amiről azt sem tudjuk, hogy létezik és hogy, mi az. Tehát kifelé indulunk. Átkelünk az M5-ös feletti felüljárón, megkerüljük a zajvédő falat és már Gubacsipusztán vagyunk. Kellemes parkos-erdős környezet vesz körül, rengeteg sétálóval és gyereket, kutyát sétáltatóval. Egy csatorna partján kötünk ki, majd befordulunk az erdő belsejébe. Kitaposott ösvényen megyünk. Itt is jön szembe kerékpáros, de Ő már nem sportcélból kerekezik, hanem munkaruhában van lehet, hogy munkából jön. Sajnos a szemét itt is nagy mennyiségben hever szanaszét. A ládahelyhez érünk, ahol egy kupac sitt között, betondarabok alatt van a láda. Jó régen itt lehet ez a halom, mert vastag moharéteg van a tetején. Nem egy kívánatos hely. Óvatosan próbálok keresgélni, miközben félek, hogy egyszer csak patkány rohan ki a kupacból. A szagok sem kellemesek. A ládát azonban nem találom, ezért úgy döntünk, hogy befejezzük a keresést. Majd egy más alkalommal, gumikesztyűvel felszerelkezve keresgélünk tovább. Apropó! Jó lesz egy pár gumikesztyűt is rendszeresíteni a ládász felszerelésbe! Mivel, közel a TESCO, úgy döntünk, hogy annak a járatával megyünk vissza KÖKI-re, a vasútállomáshoz.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Szemeretelep vmh. – jelöletlen út – GCERDO – jelöletlen út – GCPLKK – jelöletlen út – GCguba – jelöletlen út – Megapark Tesco amh.
Megtett távolság: kb. 13 km.
Szintkülönbség: 236 m.
Átlagsebesség: 3,1 km/h. (mozgásban 4,0 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Frissítés: A GCPLKK láda 2018-ban tulajdonost váltott, majd multivá lett alakítva. Immáron a Tomory Lajos Múzeum is a látnivalók részét képezi.
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 