2014_51-52_157-158 GCKLPU és GCKlas
2014.08.09 Szombat
A mai napra ismét csoportosan elkövetett ládázást terveztünk, mert újra velünk tart volt kolléganőm, Zsuzsa és fiam, Zoli. Célunk a Pilis, hogy felkeressük a Magyar Pálos Rend szülőhelyét, a ma már közigazgatásilag Kesztölchöz tartozó, Klastrompusztát.
A legközelebbi vasúti megállóhelyen, Piliscséven szállunk le a vonatról. A peron új, itt már felújították a vasútvonalat. Azért még nem teljesen kész, pl. hiányoznak az utastájékoztatást szolgáló berendezések, de már használható. Leérve a peronról, a kissé távolabb fekvő településig a kerékpárúton megyünk. Ez is csak nemrég készülhetett el, az útburkolati jelek festése még egészen frissnek tűnik. Kerékpáros forgalom most nincs, így zavartalanul mehetünk az úton. Egyébként itt vezet a 
jelzésű turistaút is. Az már látszik, hogy fázni ma sem fogunk! Az árnyékmentes kerékpárúton leizzadunk, mire a faluig érünk. Még a faluban is hosszan sorjázzuk lépteinket, mire a központba érünk. Mire megérkezünk, az felér egy kisebb kirándulással! A központban, a templom mellett jobbra fordulunk és rövidesen ismét a település szélén találjuk magunkat. A szokásos, elmélyült beszélgetés közben, egy utcával hamarabb fordulunk be. Ez azonban zsákutcának bizonyul, így hátra arc!. Immár a helyes úton, lépteinket a 
jelzéshez igazítva megyünk tovább. A távolban hívogatóan integet a Kémény-szikla, mely a felkeresendő célpontunk felett található. Előbb ritkás növényzet között, majd erdőszéleken, végül erdőben kanyarog az út. Látunk egy érdekesen kimosott gyökerű fát, vajon meddig tud itt megkapaszkodni?
A Pogány gyökér nevű ládahely jut eszünkbe, itt láttunk hasonlóan alámosott fákat. Rövidesen napos-árnyas, gyér aljnövényzetű erdőbe érünk. Zsuzsa gyakorlott szeme meglát néhány gyönyörű gombát. Nem is tudja otthagyni őket.
Én ugyan mondom, hogy a melegben és a hosszú úton, szerintem össze fognak törni, de Zsuzsa azt mondja, hogy majd ügyesen becsomagolja őket. Ő tudja! Miután kigombáztuk magunkat, rövidesen Klastrompusztára érünk. Letelepszünk a romok közelében álló pihenőhelyen, hogy némi kalória utánpótlást és legfőképpen folyadékot vegyünk magunkhoz. Pihenés közben elolvassuk a ládaoldalon, hogy ezen a helyen állt az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend első kolostora. A szerzetesrendet Boldog Özséb alapította a környékbeli barlangok remetéiből. A hely érdekessége, hogy jelenleg is felszentelt és időnként istentiszteletet is tartanak itt, mert 2006-ban visszakerült a pálosok tulajdonába. Pihenő és tájékozódás után, bejárjuk a romokat. Nekem különösen a kiállított fafaragások tetszenek, melyek a szerzetesélet jeleneteit mutatják be.
A romok restaurálása jelenleg is folyik. Erről a felhalmozott cementes zsákok és a romok fölé emelt tető is tanúskodik. Most is éppen cementes zsákokat pakolnak egy teherautóról. Már oltár is van! Látszik a rendszeres gondoskodás is a területen. Kellemes hely, nagyon jó a kisugárzása!
Kicsit még elüldögélünk az egykori falmaradványokon, majd a láda után nézünk. Egy rakás gyökérdarab alatt találjuk meg. Hogy nem tűnt el, ilyen feltűnő rejtés ellenére? – gondoljuk. Azonban, ahogy leszedjük a gyökérdarabokat, megkapjuk a magyarázatot. Ezt azonban nem árulom el, mert nem akarok spoilerezni. A ládaoldalon azonban még az eredeti, “egy kettétört fában” kitétel szerepel, pedig tavaly javították utoljára a ládaoldalt. Miután elvégeztük a szükséges teendőket elindulunk, hogy fentről is szemügyre vegyük a helyet, ugyanis a Kémény-sziklától fogjuk megtekinteni a kolostor romjait.
Ez azonban már egy másik láda “hatókörébe” tartozik, melynek neve Klastromtúra és az a mai nap fő attrakciója. Mint a láda nevéből is sejteni lehet, ez a láda hajdan egy multi volt. Azonban a Természetvédelmi Hatóság előírásai alapján át kellett alakítani hagyományossá. Először a 
jelzésen indulunk el, majd jobbra fordulva, a ládaoldal ajánlása alapján, egy jelöletlen ösvényen 200 métert haladva, már ott is vagyunk. Aha, “csak 200 méter”, gondolta Móricka, de azt, hogy milyen kétszáz méter vár ránk, azt nem is sejtettük! Ha tudjuk, inkább körbe megyünk egy hosszabb úton. Az ösvény ugyanis rövid időn belül meglehetősen zord arcot mutat, ugyanis függőlegeshez közeli meredekségre vált. Legalábbis mi így érezzük. Utólag visszanézve a tracket, ugyan “csak” 25° körüli meredekség látszik, de nekünk közel függőlegesnek tűnt. A kezdeti lendület gyorsan elapad. Aztán már csak a fától fáig tartó lopakodás marad. Elöl Zoli csörtet, mint a legjobb erőben lévő játékos. Őt Vé követi, mint akinek a legkisebb súlyt kell a hegyre felvinnie. Zsuzsával mi lemaradunk. Én végül is a sor legvégén kötök ki, elszenvedve az összes, a többiek által a laza talajból kirúgott, legördülő kövek sorozatát. Folyamatosan próbálom megtalálni a haladás, a maximálisan megengedett pulzusszám és az életben maradáshoz szükséges oxigén szintnek, a beteg tüdőm által biztosított töredéke által alkotott szentháromság egyensúlyát. Ez azonban csak igen lassú haladást tesz lehetővé. A többiek néha megkérdezik, sok van még? De a GPS sincs a helyzet magaslatán a meredek hegyoldalban, így csak saccolni tudom, hogy hol járhatunk. Közben a hátizsákom is folyton hanyatt akar lökni, mondván őt a gravitáció erre kényszeríti. Jobb neki ott lent, egy nyugalmi helyzetben, zéró helyzeti energia szinten. Azért, úgy egy félórácskába biztosan beletelik ennek a 200 méternek a leküzdése. Mire én is felérek, Zoli már ki is pihente magát. Na, ja! Húszévesen én is ilyen tempóban mentem fölfelé a Pilisben, meg sem kottyant! Lihegve pihenünk a szikla aljában, majd egy utolsó erőfeszítéssel megkerüljük és letelepszünk a tetején. Ha eddig a meredek miatt nem kaptunk levegőt, úgy most az elénk táruló látvány miatt akad el a lélegzetünk. Csodálatos a lábunk alatt látható panoráma! Azt sem tudom, mit fotózzak!
Jobbról egy hasonló sziklaalakzat, a térkép szerint arra is van egy jó kilátóhely, nyilván ez az. Előttünk Klastrompuszta, távolabb további települések látszanak. Zsuzsa és Vé közben letelepszenek a sziklára
és a gyors kalóriapótlásról határoznak. Szó mi szó, jó kis kardióedzés volt ide felmászni! Jelentékeny lehet a kalóriavesztésünk. Márpedig Nagyanyám szerint csúnya a sovány ember, tehát enni kell! 
Míg majszolgatunk, gyönyörködünk a tájban. Egyszerűen nem tudunk vele betelni!
Miután jól laktunk, Zolival a láda után nézünk. Egy érdekes sziklaalakzat ölelésében meg is találjuk. Olyan remek rejtés, hogy csak a gyakorlott kesser-szem veszi észre, hogy itt van valami. Az ajándéknak szánt gumilabda elpattan, alig tudjuk megfogni. Jól néznénk ki, ha innen lepattogna, sosem találnánk meg! Na, meg ki mászna le, hogy felhozza!? Elindulunk a 
jelzésen, persze még mindig emelkedik az út! Amikor aztán a úthoz érünk, ahol dönteni kell, merre tovább, a társaság egyhangúlag úgy határoz, hogy a harmadik, mára betervezett ládát már ne keressük meg. Legyen okunk visszatérni erre a szép helyre, különben is remeg mindenki lába az erőlködéstől. Egy vízmosásban bevágódott út vezet lefelé, de itt sem sokkal könnyebb. 15-20° között váltakozik a meredekség, csak most lefelé. Most viszont Vé-re kell várni, mert Ő halad a leglassabban. Én viszont az élen, hiszen rám hat leginkább a gravitáció! 
Vé majdnem dob is egy hátast, mert egy kő, amire rálépett, kigurul a lába alól. Innen fogva még óvatosabban halad. Szerencsére minden lejtő (és emelkedő) elfogy egyszer. Lassan kisimul a terep, már majdnem szintben haladunk. Zsuzsa folyamatosan kutatja az erdő alját, hogy van-e gomba, de többet nem talál. Pláne olyan szépet nem, mint korábban. Idővel aztán visszaérünk Piliscsév határába. Visszanézünk a hegyre és megköszönjük azt a remek élményt, amit ma számunkra nyújtott.
Már most is, a nehéz terep kezd élménnyé alakulni, holnaptól pedig csak a szépre emlékezünk! A kerékpárúton az állomásig még keserves a menet, sehogyan sem akar vége szakadni az útnak. Szerencsére, amikor kiérünk a vasúti megállóba, kiderül, hogy 10 percen belül jön a vonat. Ez visszahozza a jó kedvet. Ülőhelyünk is akad. Mire Szolnokra érünk a kezdődő izomláz merevíti le lábainkat, alig tudunk a vonatról lekászálódni. Pláne az a fél kilométer hazáig! Lehet, hogy holnap ki sem bírunk kelni az ágyból? Nem baj, akkor is megérte!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Piliscsév vmh. – – – GCKLPU – 
– jelöletlen út – GCKlas – – – Piliscsév vmh.
Megtett távolság: kb. 15 km.
Szintkülönbség: 1 016 m.
Átlagsebesség: 2,0 km/h. (mozgásban 3,6 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 