2014_48-50_154-156 GCTiBa, GCTIHA és GCLAHA
2014.08.02 Szombat
Zoli a múlt heti fiaskó után, ma jó korán érkezik a vonathoz. Annál is inkább igyekezett, mert ma a Balatonhoz megyünk, ahol Ő még nem sokat járt.
Aszófőig utazunk a vonaton, innen gyalogosan indulunk Tihany felé. Az állomásról a vágányok melletti ösvényen megyünk a 71-es útig, ahol a kijelölt turistaút is található. Útközben egy váltón elmagyarázom Zolinak a kitérő részeit. Ha tanulják, akkor könnyebb lesz így megértenie. A 71-es úton egyik autó a másikat éri, nem éppen ideális a gyaloglásra. Szerencsére az országúttal párhuzamosan fut a kerékpárút, ezen kisebb a forgalom is és mindenképpen biztonságosabb a gyaloglás. Ma is, mint ezen a nyáron mindennap, jó meleg lesz! Szerencsére egyelőre még viselhető, mert a kerékpárút szinte teljesen árnyéktalan. Ugyan ültettek facsemetéket mellé, de kell jó pár év, mire ezek árnyat adó lombkoronát növesztenek. Akkor viszont kellemes útszakasz lesz itt. Egy balkanyar után búcsút intünk a turistaútnak , mert az elkanyarodik a félsziget belsejébe. Mi továbbra is maradunk a kerékpárúton, majd egy idő után átváltunk egy másikra, amelyik szintén befelé vezet. Egy kisebb dombra kell felmásznunk, ahonnan remek kilátás nyílik a környező tájra.
Balról egy nagy levendulás marad el mellettünk, valószínűleg az Apátsághoz tartozik. A levendulát már leszedték, de micsoda pompás látvány lehetett ez júniusban! Az illatokról nem is beszélve! Rövidesen elhagyjuk a kerékpárutat, aminek már itt volt az ideje, mert kissé meguntuk az aszfalton gyaloglást. Egy dombra vezet az út, de az ösvényt keresni kell, mert meglehetősen benőtt. Végül a GPS segítségével rátalálunk. Az első méterek nehézségei után már jól járható az út. Egy kisebb, meredek szakasz után felérünk a tetejére. Innen körben, messzire el lehet látni. A Törökugratón megismert fényképes bemutató asztal is segíti a tájékozódást. Még a Belső-tóra is rá lehet látni.
A másik oldalról a ritkás növényzetet szőlőültetvények váltják. Ismét a fák között vezet az ösvény. A Tihanyi Barát multi első pontja közelében vagyunk, de sűrű dzsungel van köztünk és a láda között. Keressük a “kesser ösvényt”, de nem igazán találunk bejáratot. Végül egy ritkásabb helyen bevesszük magunkat Zolival a susnyásba. Vé kint marad az úton, hátha mégis talál egy ösvényt. Ugyan minden második logban leírták, hogy a láda feleslegesen egy dzsindzsában van elrejtve, de az ember bizakodik. Az iránytű szerint törünk előre a dzsungelben, mint az amerikai csapatok Vietnámban. Csak vietkongok ne jöjjenek szembe! Azok nem jöttek, de volt helyette rengeteg szúnyog és pókháló. Egy arcmagasságban található 3 cm körüli nagyságú pók hálójába sikerült majdnem belefutnom. Az utolsó pillanatban villant meg a szemem előtt a hatalmas póktest, épphogy sikerült lefékezni. Az ágak összevissza csikarják a bőrünket. Zoli keserves képet vág, az enyém sem lehet különb. Végül rátalálunk a ládára.
Miután megállunk logolni a szúnyogok még koncentráltabb támadást intéznek ellenünk. Ilyenformán ez a rejtés már-már az extrém kategória határát súrolja! Gyorsan végzünk, gyerünk innen kifelé! Azt a csapást, ahol bejöttünk, már nem is látjuk, ezért az előre menekülést választjuk. A zsákok beakadnak, törnek az ágak! Nem éppen környezetbarát rejtés! Végre kiérünk a dzsungelből a turistaútra. Gyors telefon Vé-nek, gyere tovább az úton! Ő talált egy szép kilátó pontot, 
ahonnan nem mert tovább indulni, mert nem tudta, hol járunk. A csörtetésünkről meg azt gondolta, hogy vaddisznó jár az erdőben. Szerencsésen összetalálkozunk, miközben Zolival folyamatosan vakarózunk a bozótbeli sérelmek után. Több sebből vérzünk (ágak, szúnyogok stb.) és úgy érezzük, hogy véráldozatot hoztunk a “Kesseristennek”. Korábban már többször éreztük, hogy segít bennünket, most rajtunk volt a sor, hogy bemutassuk az áldozatot.
Miután vérzéseink csillapodtak, tovább indulunk. Az út elkanyarodik, majd lefelé folytatódik. Ereszkedés közben találunk egy padot, ahol letelepszünk kicsit pihenni és egy szendvicset megenni. Szerencsére, mostanra a legvérmesebb szúnyog menyecskék is elmaradtak mögöttünk. A pihenő után ismét fordul az út. Most már kellemesen hűs, árnyékos úton haladunk, szintben. A Barátlakásokig meg sem állunk. Útközben megfigyeljük az egykori Pannon-tenger üledékéből rakódott kőzetet.
Ebbe vágták a hajdani barátok (bazilita szerzetesek) a lakrészeiket. Alaposan kidolgozott kis menedékek ezek, de azért télen nem laknék itt szívesen. Töviről hegyire bejárjuk a menedéket. Közben fotózunk.
Zoli feltűnően rosszkedvű. Sehogy sem akar a képeken látszani. Vé-vel “kereszttűz” alá vesszük, erre kicsit elmosolyodik.
Majd eszébe jut, hogy kellene neki a Facebookra egy kép, de olyan morcos képet vág, hogy csak egy rablógyilkosnak lenne megfelelő profilkép. Nem baj, majd máskor! Hosszú még a nap! Leolvassuk a jelszó másik felét, logolunk, majd tovább indulunk a Ciprián-forrás felé. Itt sajnos nem folyik a víz, pedig jól esne a hűs forrásvíz, mert a mi készleteink ugyancsak felmelegedtek.
Leereszkedünk a partra. Zolival kedvtelve nézegetjük a fürdőruhás lányokat a partmenti szabadstrandon, valamint a vitorlásokat a vízen. Közben a hajóállomás felé vezető úthoz érünk és kitaláljuk, hogy hazafelé áthajózunk Balatonfüredre, majd onnan vonatozunk haza.
Utunk ismét emelkedőre vált. Nem is kicsit meredek az út, ahogy szerpentinezve megyünk az Apátság épülete felé. Ahogy felérünk, szinte hátrahőkölünk a hatalmas, korzózó tömeg láttán, amit az útról látható panoráma sem tud feledtetni. Nos igen, ezért nem szeretünk főidényben a Balatonra jönni. Vé-nek és nekem tömegiszonyunk van, főleg Vé-nek. De ez a tömeg már Zolinak is sok. Nem is csoda, ha már alig van visszhang. A sokaság és az általuk keltett moraj elnyel minden hangot. A lökdösődő embertömegben az Apátság mellé sodródunk. Itt a megfelelő tábláról leolvassuk a megfelelő nevet a jelszóhoz, majd sietve tovább állunk. Ettől még a dzsindzsa is barátságosabb volt! Bemennénk, de meglátva az árakat, inkább lemondunk róla. Én már sráckoromban jártam bent egy szervezett kirándulás keretében. Az Apátság épületének másik oldalán egy tér nyílik, ahol árusok vertek tanyát. Míg Vé szétnéz a kézműves termékek között, mi Zolival egy padon pihenünk. Vé úgy is gyorsan vissza fog térni, ha meglátja az árakat – mondom Zolinak. Így is lett. 
Végül tovább indulunk. Útközben, egy boltban feltöltjük megfogyatkozott italkészletünket. Egy piachoz érünk, de az árak itt is a csillagokat súrolják. Végigsétálunk rajta, majd a mögötte található kilátóhelyhez megyünk. Innen lehet leereszkedni a következő ládához egy meglehetősen meredek csapáson. Vakarom a fejem, lefelé még csak-csak, de hogyan jövök vissza? Végül Zoli vállalkozik rá, hogy lemászik.
De jó, hogy mindent megtudunk oldani, végül is ezért vagyunk csapat! Míg Zoli lent jár, én fényképezek. Valamikor régen a halászok innen irányították kézjelekkel a vízen lévő társaikat, hogy merre vannak a garda csapatok. Innen ugyanis remekül lehetett látni. Mára csak a vitorlások és a fürdőzők látványa maradt.
Zoli, miután visszatér elmeséli, hogy nem is olyan elhagyatott a hely. Rengeteg eldobált papírzsebkendő árulkodik róla, hogy nem csak a kesserek látogatják a helyet. Egy darabig még csodáljuk a tájat, majd a közeli lépcsősoron leereszkedünk a partra. Elindulunk a Hajóállomás felé, ugyanis rövidesen indul a hajónk Füredre. A nap tanulságaként megerősítést nyert bennünk, hogy főszezonban a Balatonra, ne! Illetve még egyszer, …. majd. Ugyanis Vé, mivel imádja a vizet, valamikor szeretne egyet fürdeni, mert lánykorában tette utoljára. Mármint a Balatonban, mert egyébként naponta teszi! 
A hajón szerencsére van hely és a víz feletti szél kellemesen hűsítő a nyári kánikulában.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Aszófő vá. – 
– 
– jelöletlen út – 
– GCTiBa-2 – – GCTiHa-2 – – 
– – GCTIHA – jelöletlen út – GCLAHA – – jelöletlen út – – Tihany hajóállomás
Megtett távolság: kb. 11 km.
Szintkülönbség: 293 m.
Átlagsebesség: 2,3 km/h. (mozgásban 3,9 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 