2014_44-46_148-150 GCtrug, GCCIP és GCBABA
2014.07.05 Szombat
Ma, a szokásosnál később indulunk el ládázni, hiszen csak ide a “szomszédba”, Budaörsre megyünk. Így már dél körül jár az idő, mikor a Csiki-csárda am-ban leszállunk a 88-as buszról.
Rögtön az árulkodó nevű Törökugrató utca felé vesszük az irányt, mai első ládánk begyűjtéséhez. Az utca meredeken emelkedik, így aztán a déli melegben gyorsan lihegősre veszem a figurát. Az utca vége előtt balra fordulunk egy ösvényre és máris a természetben találjuk magunkat. Érdekesek ezek a “városi” hegyek! Egyszer még urbanizált környezetben ballagsz, majd hirtelen “erdőben”, de legalábbis fák és cserjék között vagy. Kis szigetek a város házainak tengerében. Azért a “civilizáció” közelsége megmutatkozik az idehordott és szétdobált szemét jelenlétén, már amennyire az ezt idehordó embereket civilizáltaknak lehet tekinteni. A kaptató tovább folytatódik és pillanatok alatt felérünk a csúcs alá. Mint kiderül a turistaút mellett egy botanikai tanösvényen is haladunk, mely a Naprózsa névre hallgat. A tanösvény állomásain egy-egy érdekes, lapozós könyv fogad bennünket, melyből megismerhetjük a hely növényvilágán kívül annak legendáját, geológiáját, talaját is.
Mint korábbi bejegyzéseimben már említettem, az idei nyár nagyon meleg. Egymást érik a hőségriadók. Éjszakánként a panelben alig lehet a melegtől elaludni. A folyamatos hőségtől már eléggé elcsigázottak vagyunk. Ez látszik abból is, ahogyan Vé elterül egy padon. Bár Ő ezt a pózt napozásnak nevezi, én tudom, hogy kimerült. Na meg a fém pad is meglehetősen forró.
A pihenő után megpróbáljuk a ládát megkeresni. A ládaoldalon ugyan betegre van állítva, mert többen nem találták, de teszünk egy próbát. Ha nincs, akkor a pótjelszóhoz folyamodunk, mert az szerencsére megvan. (Legalábbis reméljük!) Találunk is egy gyanús, de üres üreget, mely akár a láda helye is lehetne.
A meredek területen nem keresgélünk tovább. Itt fent, talán még melegebb van. Persze, hiszen közelebb vagyunk a naphoz – tör elő a gondolat meglágyulni készülő agyamból. Gyorsan megkeressük a pótjelszót és ekkor ér a meglepetés. Idáig csak olyan pótjelszóval találkoztunk, amely ilyen vagy olyan módon, felirat formájában volt elhelyezve. Itt azonban egy ún. QR kód fogad. Szerencsére okostelefonnal keresgélünk, így a beépített vonalkód olvasó programnak ez sem jelent akadályt. Szaporán be is logolunk, majd szétnézünk a csúcson. A tanösvénynek itt is ötletes bemutató pontjai vannak. Tetővel és plexivel lezárt tárlókban vannak kőzetminták.
Közben a környező tájra is vetünk néhány pillantást. A közeli reptérről is felszállt egy gép, nyilván a mi tiszteletünkre. 
Vé örömmel fedezi fel, hogy csak le kell ugrani és ott a Decathlon budaörsi központi áruháza. El is határozza, hogy miután végeztünk, túra-felszerelés frissítést fogunk tartani. Én ugyan morgok valamit a fogaim között, hogy “nem vagyok én török, hogy leugorjak”, de valójában én is örülök, hogy kissé feljavíthatjuk ruhatárunkat. Itt találkozunk először a környék jellegzetes pontjait bemutató fényképes ismertetővel is.
Nagyon ötletes, remélem elterjed másfelé is. Ne meg persze abban is reménykedünk, hogy a “turisták” nem fogják tönkretenni. Vé ismét talál egy ládát, melyben “virágnyárs” van, azaz a terület jellegzetes növényeinek fényképét kell összeforgatni. Ez ugyan inkább gyermekeknek készült, de Vé-ben ott él az is, ezért remekül elvan a dobozzal.
Mivel a “csúcson kell abbahagyni”, elindulunk lefelé. Itt a hagyományos ismertető táblák is megtalálhatók a tanösvény mentén. Fém lépcsősor vezet le az egykori dolomitbánya területére, melyet már próbál a természet visszahódítani. Elolvassuk a kihelyezett tájékoztatókat és iszunk egyet a területen található kút hűs vizéből, mert a mi készletünk már igencsak felmelegedett.
Indulunk vissza a Törökugrató utcán lefelé, hogy következő célpontunkhoz a Csiki Pihenőkerthez menjünk. Ez tulajdonképpen egy Árpád-kori régészeti park, erdei-iskola és nyári tábor, ahol kellemes természeti környezetben sokféle kikapcsolódást kínálnak a gyermekeknek és a felnőtteknek is. Van itt jurta, indián sátor és minden, ami egy gyermek fantáziáját megmozgatja. Először a kapun próbálunk bejutni, de az zárva, bár a nyitvatartás szerint üzemelnie kellene. Csengetünk is, semmi. Gyanúsan nagy a csend is, itt biztosan nincsenek gyerekek! Elindulunk körbe a kerítés mentén, mert a láda úgy van elhelyezve, hogy kívülről is, belülről is hozzáférhető.
Gyorsan rá is találunk. A különlegességét az adja, hogy a jelszó rovásírással van a logbookba bevezetve. Szerencsére egy ABC is mellékelve van, így gyorsan és sikeresen megfejtjük. Visszarejtés után jót lakmározunk az út mellett nőtt sárgabarackfa terméséből, mely pont ideális érettségi állapotban van. Ebédig ezzel már kihúzzuk, mert a fenének sincs kedve a hátizsákban felmelegedett szendvicshez. Hideg szendvicsnek meleg, melegnek hideg.
Lépteinket a szemben lévő Csík-hegy felé irányítjuk. Olyan ugrándozós ez a túra! Hol leugrunk, hol felugrunk egy hegyről/hegyre. Vagy, ahogy mi mondjuk, fagylaltozunk. (Magyarázatát lásd a korábbi bejegyzésekben!) Mondjuk egy igazi fagyi is jól esne ebben a melegben, de errefelé csak családi házak vannak. Majd azok is elmaradnak és újra erdőben vagyunk. Ideje is volt, mert erős sült szalonna illat kezdett körüllengeni, ha felhúztam a pólómat. Ismét csak kaptatón megyünk és rövidesen egy remek kilátóhelyhez érünk. Innen vethetünk egy pillantást legelső helyszínünkre a Törökugratóra és a környező tájra.
Egy kanyar után ismét “csúcsformába” kerülünk, azaz egy kopár magaslat áll előttünk. Tetején egy hatalmas farakás. Úristen csak nem ezt kell elhányni, hogy megtaláljuk a ládát? Valamelyik előttünk járó kesser nagyon lelkes lehetett az álcázás terén!
De a koordináták errébb mutatnak. Ez egy ún. bivakhely, ami afféle éjszakai pihenőhely a vándorok számára. Sajnos a ládát nem nagyon kell keresnünk, mert a leírással ellentétben, nem egy szikla alatt, hanem mindenféle álcázás nélkül, kicsit távolabb a rejtekhelytől, két szikla közzé, egy halom faág tetejére dobva találjuk.
A dobozból hiányzik a leírás is. Sajnos ma könnyített felszereléssel indultunk, így nem tudjuk pótolni, mert a javító készlet otthon maradt. A logbookban 26 gyerekkézzel beírt név szerepel dátum nélkül. Egy iskolás csapat találhatta meg a ládát. Pedig úgy örültünk, mert a láda hosszas betegeskedés után, a közelmúltban gyógyult meg és vált újra kereshetővé. Mi visszatesszük a szikla alá és próbáljuk kicsit álcázni. Sajnos a rejtek nagyon kitett és a forgalmas helyen minden mugli megtalálja. Konzultálunk telefonon a Rejtővel, egy esetleges áthelyezésről, aki elmondta, hogy mivel védett területen található a csésze, a Hatóság nem járul hozzá, hogy máshova legyen áttelepítve. Még egy érdekesség. Annak idején a láda nevét (Barbibaba) eredeti rejtőjétől, az akkori barátnője után kapta. Mondjuk jó kis hely romantikázásra és sötétedés után szépek lehetnek alant a város fényei.
Miután kellően megcsodáltuk a panorámát, egy másik ösvényen térünk vissza Budaörsre. Elindulunk a Főnökasszonyi rendelkezés nyomán a Decathlon felé. Útközben találunk egy kellemesen hűs és árnyas udvarral rendelkező éttermet, ahol alaposan beebédelünk. Innen, szinte szó szerint, legurultunk (elég meredek utca vitt lefelé) túra felszerelést venni.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 88as autóbusz Budaörs, Csiki-csárda am. – 
– GCtrug – – jelöletlen út – GCCIP – jelöletlen út – 
– jelöletlen út – GCBABA – jelöletlen út – – jelöletlen út – Budaörs, Decathlon
Megtett távolság: kb. 7 km.
Szintkülönbség: 419 m.
Átlagsebesség: 1,4 km/h. (Köszönhetően a sok fényképezésnek és nézelődésnek, mozgásban egyébként 3,9 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 