Irány Pécs! – Világörökség, A geolakat, Pécsi Nemzeti Színház és Jakováli Hasszán pasa dzsámija

2014_40-43_144-147 GCPecs, GCLOCK, GCPEKF, GCPNSZ, GCJaHa és GCNYVF

2014.06.28 Szombat

Fiatalabb korunkban mindketten jártunk már Pécsett és mindkettőnket megfogott a város hangulata. Ideje volt, hogy a geocaching keretében is ellátogassunk ide! Lassan már egy hónapja tervezzük az utat, de valami, leginkább az időjárás, mindig közbeszólt. Ma azonban semmi akadálya nem látszik az útnak, így nekivágunk. Szeretnénk az első IC-vel megérkezni, hogy még viszonylag hűvösben kezdjünk neki  –  az idén különösen meleg nyárban-  a városnézésnek. Ehhez az első, Szolnokról 3 órakor induló vonattal el kell utaznunk. Tehát, ébresztő 1 órakor!


Terv szerint, fél kilenc körül érünk Pécsre. Az már most érződik, hogy ma is meleg lesz. Nem is hezitálunk sokat, lépteinket a belváros felé irányítjuk. Én a vonaton sikeresen ráültem a napszemüvegemre, így legelőször is ebből kell egy újat beszereznünk. Szerencsére útba esik egy kínai nagyáruház, ahol sikerül is tűrhető áron vásárolni egyet. Drágát én ilyesmiből sosem veszek, mert legtöbbjük valami hasonlóan erőszakos behatás áldozata lett. Megyünk a Zsolnay-kút felé, majd a szemben lévő utcában folytatjuk utunkat. Előttünk a kék ég hátterével, gyönyörűen látszik a Misina tetőn álló TV-torony. Így le sem tagadhatjuk, hogy “toronyiránt” megyünk. Útközben egy kiállított villamosba botlunk, mely jelenleg idegenforgalmi irodaként(?) működik, de még zárva van. Persze, 1960-ig villamos is közlekedett Pécsett. Igaz nem ilyen “modern”, ezt Budapestről hozták a villamosvonal megnyitásának 100. évfordulójára.

Miután körbenéztük, már meg sem állunk a Dóm térig, első ládánk helyszínéig. A láda ugyan jó ideje beteg, a rejtője feltehetőleg inaktív és nincs aki az elveszett ládikát pótolja. Szerencsére van pótjelszó, így azt fogjuk keresni. a térre érve megcsodáljuk az előttünk magasodó Székesegyházat.

Éppen felújítás folyik. Az épület egyik fele már megújult. Jelenleg, a – szemben állva, – jobb oldali torony van felállványozva, itt folynak a munkálatok. Illetve, hétvége lévén, jelenleg állnak. Legelőször is a pótjelszó után nézünk. A jelszó az ereszcsatornán lévő állat és gyümölcs megnevezése. A csatornán egy lovat és szőlőt látunk.

Lószőlő lenne a jelszó? Vé-nek annyira tetszik ez a szóösszetétel, hogy hangosan kacag rajta, ami különben nem szokása. Beütöm a kütyübe, és igen, a rendszer elfogadja jelszónak. Azt nem is említettem, hogy közben a Dómban mise kezdődött. Mi az épület melletti kis utcácskában állunk. A kiszűrődő orgonaszó remek aláfestést ad a keresésnek és a logolásnak. Miután végeztünk az adminisztrációval, alaposabban megnézzük ezt a világörökségi helyszínt. Kis területen, rengeteg látnivalót kínál a tér. A Székesegyházat már említettem. Jövetben elmentünk az Ókeresztény Mauzóleum romjai mellett.

Most a Cella Septichora felé vesszük az irányt. Előttünk éppen egy nagyobb turistacsoport érkezik. Miután betódulnak, mi úgy döntünk, hogy nem megyünk be. Mindkettőnknek munkája révén némi tömegiszonya alakult ki, így jobb szeretjük a magányos nézelődést. Úgyis jövünk még ide és lesz alkalmunk megtekinteni a nevezetességeket belülről is.

Utunkat a közeli lakatfal felé vesszük. Ilyenből ugyan van bőven az országban, de állítólag ez volt az első. Ez ugyan nem biztos, de fogadjuk el a legendát! Közben elmegyünk egy kalapot áruló néni előtt. Mivel nagyon tűz a nap, szükségünk van fejfedőre. Nekem ugyan van, de az nagyon vastag, Vé-nek pedig egy szalmakalapra fáj a foga. Kalapvásárlás után megnézzük a lakat gyűjteményt. A tartóvas alaposan meg van erősítve, hogy a lakatok súlya ki ne szakítsa a falból. Sőt van egy újabb tartó is. Ímmel-ámmal keresgélünk a lakatok között, hátha rálelünk az eredetire, de a ládaoldal is írja, hogy ez az újabb lakatok miatt, nem nagyon lehetséges. Kicsit csodáljuk, mennyiféle függőzár (a lakat hivatalos neve) van itt! A kalapárus néni lakatot is árul, ügyes húzás! Van itt “áránybúl” készült, gravírozott, díszes, kalligrafikus betűkkel feliratozott, számzáras, rózsaszín, kék és ki tudná még felsorolni, hányféle. Mint mindenben, itt is van egyszerű, igényesen és igénytelenül, ugyanakkor legalább jó drágán kivitelezett darab.

Miután kicsodálkoztuk magunkat, a pótjelszóhoz folyamodunk. Közben látunk egy nagyon ötletesen kivitelezett kerékpártartót. Mérete megfelel egy autóénak és azt is formázza, de közben kerékpárokat lehet hozzáláncolni. Nekem nagyon tetszik! Ha egyszer városvezető leszek (sic!), biztos ilyeneket fogok a városomban telepíteni.

Következő célpontunk a “Pécs szívében” elnevezésű láda, ami a város jelképének számító Széchenyi tér közelében található. A GPS jel összevissza ugrál, nehéz behatárolni a helyszínt. Körbejárjuk, még egy lépcsőházba is bemegyünk, ahonnan valami ügyvédi iroda nyílik. Nem bánjuk meg, mert gyönyörű ácsmunka van a tető alatt. A gerendázat teljes mértékben látszik, érdemes volt megnézni. Újra az utcán vagyunk és sikerül a helyszínt egy kapura leszűkíteni. Közben már éledezik a város. A közeli cukrászda teraszáról felfigyelnek téblábolásunkra. Én még gyorsan megnézem a kaput, de nem látok rajta rejtésre utaló nyomot, így ezt a ládát is későbbre halasztjuk. Ismerve a rejtő hozzáállását, meg sem próbáljuk a jelszó nélküli logot, hiába tudjuk fotókkal igazolni, hogy jártunk a helyszínen. Nem baj, az a jó ebben a játékban, hogy mindenki másképpen játssza és mindenkinek más a fontos! Nekünk a látnivaló, a geoláda csak ráadás. Majd legközelebb szerencsénk lesz! A téren amúgy sem lehet már megmaradni. A délelőtti nap sugarai nagyon átmelegítették a díszkő borítást. Árnyék sehol, hőgutát lehet kapni. A téren ugyan átcsordogál egy szökőkút vize, de ez édes-kevés ahhoz, hogy javítsa a klímát. Ez az első dolog, ami nem tetszik ebben a városban! Sajnos ez már a jelenkor terméke. Most ugye az a “biznisz”, hogy az egész országban, mindenhol térkőborítást kell a polgármestereknek lerakatni. Biztosan a gánti kőbányából származik ez is!

Utunkat a Pécsi Nemzeti Színház felé folytatjuk. Nekem, egy nem túl kellemes élményem fűződik ehhez az épülethez. A 80-as évek elején, az országos elektrotechnika versenyre érkeztem Pécsre. A verseny előtti este elhoztak bennünket ide, hogy megtekintsük a Pécsi Balett előadását. Az előadás egész jó volt, annak ellenére, hogy én nem különösebben kedvelem a balettot. Utána a kísérő tanár egy darabon visszavitt bennünket, majd “Innen már úgyis visszataláltok!” – felkiáltással otthagyott bennünket valahol a városban. Nos, nem sikerült olyan könnyen a visszatalálás. Úgy 15 gyerek, falkába verődve bolyongott Pécs utcáin és kereste a kollégiumot. Jóval éjfél után találtuk meg, így a reggeli 6 órás ébresztőig nem sokat aludtunk. Persze, másnap ez meg is látszott az eredményünkön! Azóta vannak fenntartásaim a balettel és a Pécsi Színházzal szemben. Míg ezt elmesélem Vé-nek, oda is érünk az épület elé.

Az utcán és a kis téren rengeteg ember hömpölyög. ez a rejtés sem könnyű, a leírás is szegényes. Annyit tudunk, hogy egy hengeres tárgyat kell keresni kő és fém között. Próbálunk rejtői fejjel gondolkodni, hogy mi hová is rejtenénk és mire is illik a leírás. Támad egy ötletem, amit megosztok Vé-vel. De hogyan kellene leellenőrizni, hogy jó-e az ötlet? Míg gondolkodom, hogyan lehetne feltűnésmentesen kivitelezni a dolgot, Vé egyszer csak oldalba bök és mutatja a ládát a ládaleírásba csomagolva. Hogyan jutott hozzá? Végig ott volt mellettem és nem láttam, hogy kivette volna. Ez a nő láthatatlanná tud válni! Kicsit távolabb húzódunk egy padra, logolni. Közben egyfolytában azon jár az eszem, hogy micsoda karriert csinálhatott volna Vé titkos ügynökként, ha ennyire észrevétlenül tud tevékenykedni! Csak ne lenne olyan ijedős, mert az nem jó tulajdonság ebben a szakmában. Logolás után, természetesen a visszacsempészés is az Ő dolga, . Most figyelem, de megint olyan ügyes, hogy nem látom, hogyan csinálta! Most már bizton elmondhatja: “Nevem Bond, Vé Bond.” Miután alaposan megdicsértem, megyünk a következő láda felé. Közben a Nap igen magasra hágott és alaposan felcsavarták a lángját. A díszkövezeteken alig lehet megmaradni, ahogy egyik térről a másikra megyünk. A Tüke Díszkút mellett már nem is keresünk ládát, csak körbejárjuk és megyünk tovább.

Egyre elcsigázottabbak vagyunk a hőségtől, pedig alig néhány kilométer van csak a lábunkban. Elmegyünk a Jakováli Hasszán Dzsámijához. Ebben már mindketten jártunk régebben. Csodálatosan kialakított belseje feledhetetlen. Most csak a virtuális rejtés jelszavát olvassuk le és logoljuk be.

Elmúlt már dél, ezért a csábító nevű Iparos kisvendéglő felé vesszük az irányt, hogy megebédeljünk. Nekem legalábbis, bizalomgerjesztő ez az elnevezés. Képzeletemben feltűnik egy kockás abroszos asztal, rajta párás söröskorsóval. Szerencsére egy hűvös, árnyékos udvarban található a vendéglő kerthelyisége. Az ebéd is egész jó volt, a mellé elfogyasztott itóka pedig további ládázásra biztatott. Ez azonban csak addig tart, amíg ki nem érünk a napsütésre, ahol ez a biztatás szédülésbe csap át. A tisztesség kedvéért még elmegyünk a Nyugati várfalsétányhoz. Itt azonban építkezés folyik és a láda sem biztos, hogy a helyén van, legalábbis a korábbi logok alapján. Azért teszünk egy gyenge kísérletet, de már fáradtak vagyunk nagyon. Rég volt 1 óra, amikor a vekker csörgött!. Úgy döntünk, hogy elég mára a négy megtalált láda, különben is a Színház ládája egymagában felér hárommal! Az állomás felé indulunk. Remek, bár igen meleg nap áll mögöttünk. Természetesen, keresgélés után megint nem folytatom a track-rögzítést, ez csak később jut eszembe, így megint átugrottunk néhány házat a nyomvonal szerint. Ez az elfelejtés lassan a védjegyemmé válik! Érdemes volt ennyit utazni, mert sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Nekem pedig így harmincon év után sikerült elengednem a Pécsi Nemzeti Színházhoz fűződő rossz élményt, sőt sikerült pozitívvá változtatni azt.

Frissítés: A ládák rövid neveiben némi változás történt azóta, hogy ottjártunk. A GCPECS – Világörökség láda a Pcs1 rövid nevet kapta és megszüntetésre került.  Strombus, a szintén a Székesegyház környékét bemutató új ládájának adta a GCPECS rövid nevet. Így némi “láda”történelem hamisítás történt, ami nem egyedülálló tevékenység kis hazánk történelmében. Bár nagyon tisztelem Strombus munkásságát és leleményes rejtéseit (a Színház is az övé), ezzel a múlt átírással, nem tudok egyetérteni. A Jakováli Hasszán dzsámijának ládája is új tulajdonoshoz került és szintén rövid kódot váltott, elnevezése pedig kiegészült a Pécs kifejezéssel. Mindenki ítélje meg saját maga, mennyire jók ezek a változtatások, még ha csak egy játék múltjáról is van szó!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Pécs vá. – Pécs vá. – Kék M – jelöletlen út – GCPECS – jelöletlen út – GCLOCK – jelöletlen út – GCPNSZ – jelöletlen út – GCJahA – jelöletlen út – Kék M – Pécs vá.

Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 202 m.
Átlagsebesség: 1,16 km/h. (Köszönhetően a sok fényképezésnek és nézelődésnek, mozgásban egyébként 4,0 km/h.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.