2014_47-48_151-152 GCEGOM és GCSaBa
2014.07.13 Vasárnap
Esztergom a kedvenc kisvárosaink közzé tartozik. Már többször megfordultunk itt. Legutóbb négy éve, a nagy árvíz után jártunk itt, egy kétnapos pihenés keretében. Akkor még nem ládáztunk és alaposan bejártuk a víztől kissé megviselt várost. Ládázásaink során, idáig csak a környező magaslatokról (Vaskapu, Kis-Strázsa-hegy) csodáltuk a települést. Most eljött az idő, hogy földközelből is szemügyre vegyük azt. Kíváncsian várjuk, hogy újra lássuk az ismerős helyeket. Korábban már írtam, hogy szeretünk időről időre visszatérni egy-egy helyre és megfigyelni a változásokat. Most is érdeklődve tekintünk elébe, hogyan is sikerült az árvíz után felszámolni a károkat.
Szokásunk szerint a Vasútállomásról indul a sétánk. Vidáman idézzük fel a régi emlékeket. Itt vettünk egy jó kis sapkát nekem. Kár, hogy már elhasználódott! Sajnos ma, vasárnap lévén, nincs nyitva a bolt, mert újra vennék egyet. Megyünk a Belváros felé és alig győzzük a sok templomot beazonosítani. Egyszer összeszámolom, hány templom is lehet ebben a városban, mindenesetre rengeteg! Lassanként a Kis-Duna felé vesszük az irányt. Már írtam róla, hogy Vé-nek mindene a víz. Most, hogy “szagot fogott”, alig bírom követni, olyan tempóra kapcsolt. Pillanatok alatt a vízparti, platánfákkal szegélyezett sétányon vagyunk. A nagy rohanás után egy padon le is kell ülni, hogy igyunk egyet. A sétányt szépen rendbe hozták. Legutóbb alig lehetett végig menni rajta, mert olyan egyenetlen és töredezett volt az árvíz és a védekezési munkák nyomán. Ivás után elindulunk az “Esztergomi séta” multi első pontja, egy szobor felé. Felírjuk a szükséges betűt és megyünk tovább, még fényképezni is elfelejtek. A Macskalépcsőn szándékozunk felmenni a Sándor Bástyához. Először kicsit túl is futunk rajta, annyira csodáljuk a szűk kis utca házait. (Ez a rész minden alkalommal nagyon tetszett nekünk.)
Felérve, szemügyre vesszük az ott található szoborcsoportot, majd a kilátást. Természetesen fő látványosság a Duna és szemben Párkány, de a Prímási Palota is jól látható innen fentről.
Miután kigyönyörködtük magunkat elindulunk, a Sándor Bástya ládájának begyűjtésére, ami egy kőfalban található. Nem éppen gusztusos hely! Látszik, hogy az emberek WC-nek használják ezt a falszakaszt, mely jó takarást nyújt a Bazilika előtt ácsorgó tömeg elől. Óvatosan lépkedünk, nehogy “aknára fussunk”. Közben fél szemmel vizslatom a falat, melyik kő mögött csücsülhet a láda. Gyorsan rá is találunk és a kis méretű dobozba megtesszük bejegyzésünket egy üres lapra, mert a logbook sajnos betelt. Úgy tűnik a rejtő nem nagyon siet kicserélni, mert elég régóta jelzik a kesserek, hogy nincs hely a füzetkében. A nálunk lévő logbook nem fér bele, ezért hagyunk néhány üres lapot az utánunk érkezőknek. Logolás után leereszkedünk a fal alatti parkba, ahol rálelünk egy kis mesterséges barlangra.
Ezt is, mint a hasonló építményeket, Lourdes-i-barlangnak nevezik. Idén lett helyreállítva, remélhetőleg a környékét is rendbe teszik, nemcsak az a rész lesz rendezett, “ahol a papok táncolnak”.
A Sándor Bástya után az “ún” Sötét kapu következik. Mi a Bazilika előtti széles lépcsőn lemenve, körben közelítjük meg. Leolvassuk a jelszó képzéshez szükséges adatokat, majd átmegyünk az alagúton.
A Szeminárium előtti, rendezett térre jutunk. Mivel pipacs nincs, itt Vé-t a virágzó levendulák előtt kell fotózni.
Miután bejártuk a teret, elindulunk a Szent Tamás-hegyre. Ez a hely az egyik kedvencünk Esztergomban, mert innen szinte az egész várost be lehet látni. A hegyre érve, bősz fotózásba kezdünk.
Miután “elfogyott a film” (a digitális fényképezőgépből 
), indulunk tovább. Az útvonaltervező a hegy hátsó fertályán lévő lépcsőt javasolja. Ennek létezése eddigi látogatásaink során fel sem tűnt. Lefelé menet egy napóra mellett haladunk el, majd a lépcsősor végén egy római kori mérföldkőhöz érkezünk. Kis pihenőt tartunk, kiheverendő a lépcsősor okozta izgalmi állapotot lábizmainkban.
A Zsinagóga előtt elhaladva érünk a Duna Múzeumhoz. Mivel mindig is érdekelt a vízparti élet (a Tisza mellett élünk!), ezért bemegyünk. Egy érdekes, interaktív kiállítást nézhetünk végig, de a végén, bennem valahogy hiányérzet marad. Többre, másra számítottam.
Elsétálunk a Széchenyi tér végéhez, ahol látható, hogy bizony az 1800-as években sem kímélte a várost a Duna. Itt a Belvárosban is derékig ért a víz. A fényképen nyíllal jelöltem a vízmagasságot jelző táblát.
Mivel a vízből sosem elég (Vé szerint), az útba eső szökőkútban is pocsol kicsit. (Szerintem előző életében hal lehetett.)
A Városháza előtt is megtekintünk egy szoborcsoportot, ahol az egyik alakba fúródott nyílvesszőket kellene megszámolni, de azokat ellopták. Szörnyű, hogy az ilyen frekventált helyen lévő szobrokat sem kímélik a vandálok! Szerencsére a rejtő tud a dologról, így a ládaoldalon szerepel a megfejtés.
Az utolsó pont következik, a Mária Valéria-híd, mely átvezet Szlovákiába. Mi kicsit merészebbek vagyunk, mint az egyszeri Köztársasági elnök, így pár tíz méterre “behatolunk” a szomszédságba, mert innen jobb a perspektíva a Bazilika és környékének fotózásához. Párkányba most nem megyünk át, már voltunk régebben.
Visszatérünk a városba és egy nyugalmas padon összeállítjuk a jelszórészleteket, majd belogolunk. Ezzel tulajdonképpen mai “feladatunkat” letudtuk. Még pótoljuk az első ponton elfelejtett szobor fényképezést (a hölgy szigorúan is néz, mert első körben elfelejtkeztünk róla), 
majd a változatosság kedvéért, kiülünk a Kis-Duna partjára, kicsit “nézni a vizet”.
Innen a közeli Padlizsán Étteremhez megyünk, mert legutóbb jót ettünk itt. Most azonban rendezvény miatt zárva van. Sétálgatunk egy kevest, majd kitaláljuk, hogy utazzunk Budapestig hajóval! Ki is sétálunk a hajóállomásra, hogy megnézzük a menetrendet. Mivel a délutáni járatig még van idő, ismét következik egy kis séta, de most a Nagy-Duna partján, aztán ismét a Kis-Duna mellett. (Kezd víziszonyom lenni!) Mivel enni mégiscsak kellene, beülünk a Strandbüfébe (hova máshova?), ahol megebédelünk. Ebéd után visszasétálunk a hajóállomásra és egy nagy fa árnyéka alatt ülve várjuk a hajóindulást. Persze közben nézzük a vizet. A hajó fedélzetéről visszatekintve is készül pár kép.
Visegrád után zivatarfelhők kezdenek gyülekezni és akkora felhőszakadás kerekedik, hogy nem látunk ki az ablakon. Majd egy szép szivárvány is feltűnik az égen.
A hajó egyenletes duruzsolásában, a napi élményektől elpilledve, Vé-nek időnként már lecsukódik a szeme. A szemhéja mögött figyeli a Duna-partot. (Biztosan valami vízről álmodik. 
)
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Esztergom vá. –
– jelöletlen út – GCEGOM-1 – – jelöletlen út – GCEGOM-2 – jelöletlen út – GCSaBa – – GCEGOM-3 – – jelöletlen út – GCEGOM-4 – jelöletlen út – – GCEGOM-5 – 
– jelöletlen út – GCEGOM-6 – jelöletlen út – GCEGOM-7 – jelöletlen út – GCEGOM-8 – jelöletlen út – – jelöletlen út – – GCEGOM-9 – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – Strandbüfé – – jelöletlen út – – jelöletlen út Hajóállomás
Megtett távolság: kb. 12 km.
Szintkülönbség: 336 m.
Átlagsebesség: 2,3 km/h. (Köszönhetően a sok fényképezésnek és nézelődésnek, mozgásban egyébként 3,9 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 