Egy újabb különlegesség a GPS Drawing – Gercse és A Csúcs csúcsa

2014_75-76_181-182 GCGER és GCTOP

2014.10.26 Vasárnap

Ma ismét egy nem szokványos geoládához látogatunk el Vé-vel. E ládánál nem a megszokott jelszó beírással tudjuk igazolni a megtalálást, hanem a rejtő egy egyedi feladat teljesítését kéri. Erről bővebben lentebb írok.


Üröm vmh-en szállunk le, mert ez esik legközelebb mai első úti célunk, az egykori Gercse (néhol Gercsény) település megmaradt templomához, ami napjainkban kápolnaként funkcionál Egész pontosan az Üröm vasúti megállóhely nevű autóbusz megállóban, ami a vonatpótló buszok megállóhelye is, hiszen a 2 számú vasútvonal felújítása még javában folyik. Átevickélünk az épülő vasútvonal területén. Szerencsére hagytak egy utat az építők! Átkelve az Aranyhegyi-patak hídja felett, balra fordulunk, hogy a Solymárvölgyi úton közelítsük meg a hegynek induló meredek utat. A vonatból (amíg még járt), mindig megcsodáltam a hegy oldalában merőlegesen lefutó, meredek utcákat. Rácsodálkoztam, hogy télen vajon, hogyan közlekednek itt az autósok. Gondoltam is, hogy erre gyalog se mennék szívesen. Persze, amitől tartunk, az bekövetkezik. Most kipróbálhatom, milyen gyalogosan és merőlegesen megmászni azt a hegyet. Az út nem túl meredeken indul, de aztán bekeményít. Az átlagosan 15% körüli emelkedő nem az én rossz tüdőmnek való! Eleinte még csak-csak haladunk, de aztán lépten-nyomon meg kell állni, hogy a pulzusom és légzésem rendeződjön. Szerencsére Vé már megszokta, hogy a gőzmozdonyként fújtató párjának időnként pihennie kell. A gőzmozdony is vételez vizet, szenet időnként, meg a fáradt gőzt is leereszti! Ez utóbbiról a civilizált környezetben szó sem lehet, ehelyett jön az oxigén pótlása a tüdőmben. A pihenést megkönnyíti a körben látható táj. Minél magasabbra zakatolunk, annál jobban kinyílik és egyre jobban látható a környék domborzata. Megértem azokat, akik ide építkeztek. Ezt a tájat nemigen lehet megunni!

Minden emelkedő véget ér egyszer, csak némelyik elég sokára. Az aszfaltút végén kis erdei szakasz következik, majd felérünk a hegy gerincére. Innen viszont lefelé vezetett az út. Akkor minek felmászni? – teszem fel a költői kérdést, de csak úgy magamnak, hiszen az előttünk lévő tágas tér, újabb szépséget tár szemünk elé. Most lefelé lépdelünk. Én könnyen, vidáman “gurulok” a lejtőn, most Vé-n van a szenvedés sora, mert a lejtőt meg az ő őzike lába viseli nehezen. Jól kiegészítjük egymást! Szerencsére a lejtő rövidesen megszelídül, így nem lépi át Vé tűrésküszöbét. A környékbeli hegyek belelógnak a felhőkbe, vagy a felhők érnek a hegyek közé, mindenesetre érdekes a látvány a foltokban kisütő nappal.

Ezek még az éjszakai eső nyomai, szerencsére mára nem ígértek esőt. Reméljük így is lesz! Lassan kiegyenesedett az út és már szinte szintben vezet. Rövidesen a kápolnához érünk, amit meglepően jó állapotban találunk. Régóta állja az idő viharát, valamikor a XIII. században épült, de már a római időkben is állhatott itt valami épület. A templomromot 1996-ban újították fel. A környezete is rendezett. Van kiépített pihenőhely, sőt az épület mögött WC-t is állítottak. Jó lenne több ilyen gondozott hellyel találkozni! Az épület egy facsoportban található, ami különösen hangulatossá teszi a helyet.

Míg én fényképezek, Vé előveszi a kalóriapótlást, hogy megebédeljünk. Konstatálja, hogy a kajához vásárolt kaukázusi kefir otthon maradt. Sebaj, majd vízzel öblítjük le a szendvicset!

Miután megebédelünk, a ládához indulunk, mely innen kb. 300 m-re található. Ez egy különleges láda, mely kilóg a magyar geocaching oldalon használatos ládatípusok sorából. Miután ez az ún. ősládák közé tartozik, amikor még megjelenés előtt nem moderálták a ládákat, megmaradt unikumnak. Más játszótereken azonban lehet találkozni ilyen GPS Drawing-nak (GPS-sel rajzolás) nevezett játékkal. Azt, hogy pontosan hogyan is lehet a megtalálást abszolválni, ide másolom:
“A láda megtalálásához 2 dolog szükséges.
A láda lényege a rajz, ez nem kerülhető ki, jelszót ne is keress.
Az első, hogy a templom környékén lévő nagy területen, megmozgatva a fantáziádat, rajzolni kell egy ábrát. Mi lehet ez? Akármi, ami min. 10 vonalat tartalmaz. (a leírás végén van sok ötlet).
Amit egyszer már megrajzoltak azt kerüljétek lehetőleg! Ha ezt a rajzot felteszed képként (gps lefényképezése, vagy számítógépre lementeni a tracklogot, majd PrintScreen gomb Paintbe illesztése, vagy képlopó programmal készíthető kép az aktuális képernyő tartalomról – ld. tanácsok).
A második hogy igazold, hogy ott jártál, készíts egy képet magadról a láda mellett… Ezzel a két dologgal kell egy jelszó nélküli megtalálást logolni, amit pár napon belül jóváhagyok.”

A feladat tehát adott. A láda koordinátái közelében van egy kis rétecske, ennek területe alkalmas a rajz elkövetésére. Már csak azt kellene kitalálni, hogy mit rajzoljunk? Nyilván valami olyasmit, ami csupa egyenes vonalból áll, mert ívet rajzolni előzetes kijelölés nélkül, nehéz. Meg valami olyat kellene, ami ránk jellemző. Kitalálom, hogy rajzoljunk egy sematikus szirénát, ha már riasztos csapata vagyunk. Vé-nek nem tetszik az ötlet. Ő virágot szeretne. Szerintem azt nem olyan egyszerű. Végül is miért ne lehetne mindkettőt? – kötünk kompromisszumot.

Előveszem a telefont és ekkor ér a meglepetés. A nyomvonal rögzítés nem egészen 1,5 km-rel az indulás után leállt.  Már a múltkor is észrevettem, hogy szakaszosan, hiányos a track. Elgondolkodom az okon. Múltkoriban az Android főverziót frissített, azóta csinálja ezt. Valami beállítási probléma lehet, mert előtte nem volt semmi gond. Most nincs idő töprengeni, majd otthon megnézem. Viszont a bejegyzéshez így a tervezett útvonalat kell csatolnom, mert nem lesz nyomvonal. Majd eltérő színnel jelzem, hogy meddig tart a rögzített út és honnan a tervezet.

Most azonban lássuk a rajzot! Először próbáljuk a szirénát! Ez egyszerűbb. Egy négyzet, az egyik oldalán egy trapézzal. Elindulok a képzeletbeli vonalon, míg Vé a “partvonalról” rötyög rajtam, ahogyan a telefonnal a kezemben fel-alá rohangálok. Nem is olyan egyszerű ez! Első kísérletnél rájövök, hogy nincs viszonyítási pont, hol forduljak. Kicsi sem lehet, akkor nem látszik. Végül Vé-vel és a hátizsákokkal kijelölöm a sarokpontokat. (Szegény Vé-t kiállítottam a sarokra dolgozni!) Így már tűrhető négyszög keletkezik, igaz nem négyzet, inkább téglalap. Jöhet a trapéz, de az felismerhetetlen. Most Vé jön a virágjával. Ekkor én röhögök, míg Ő szaladgál virágot rajzolva. Az eredmény magáért beszél. Vé elnevezi ParadicsomMadárVirágnak, mert szerinte arra hasonlít. Szerintem nincs ilyen a valóságban, de legyen. Ez úgyis csak egy játék!

Azért lehet ezt egészen profin és nagyban is művelni! Egy példa.

A rajzolással tehát megvolnánk, jöhet a következő feladat. A ládával kell fényképezkedni, ami egy befőttesüveg. A nagyobb baj az, hogy megszerzéséhez át kell mászni egy mély árkon, ami kiszáradt patakmeder. Mai egészségi állapotom nem teszi lehetővé, hogy ilyen kockázatos vállalkozásba kezdjek. Vé, aki szereti rám hagyni az ilyen feladatokat, most felajánlást tesz. Majd Ő átmegy a ládához! Csodálattal tekintek rá és lelki szemeim előtt megjelenik a kép, hogyan fogom kihúzni, ha nem tud visszajönni? Leteszi a hátizsákját és elindul. Én fentről szurkolok neki, közben fényképezem, amíg látom.

Rövid keresgélés után rábukkan az üvegre. Diadalmasan mutatja fel, míg a lombok között fotózom. Közben a buta telefonjával is készít néhány képet, de ezek VGA felbontásúak, nem túl jó minőségűek.

Logolni sem tud, mert a logfüzet csupa víz, ugyanis az üveg rozsdás teteje már nem zár rendesen. Tollat is elfelejtett magával vinni a nagy sietségben, így maradnak az általam készített dokumentum értékű felvételek. Jön vissza és meglepően könnyen megbirkózik a meredek partfallal. Hiába, szárnyakat adott neki, hogy én várom fent! Magamhoz ölelem a HŐS kedvest és elhalmozom dicséretekkel. Ez a találat az Ő érdeme! Majd otthonról elküldöm a jelszó nélküli logot a fényképekkel.

Összeszedjük a holminkat és indulunk a Csúcs-hegy felé (nem tévesztendő össze a Velencei-hegységben található Csúcsos-heggyel), hogy begyűjtsük a csúcsán lévő geoládát is. Útközben végre már látunk az évszaknak megfelelően kinéző növényzetet is. Míg fényképezek, Vé megy tovább, így elém kerül. Mikor utána indulok, hangos nevetésben török ki.

Az én HŐSÖM feneke csupa sár! Mint kiderül, nadrágféken ereszkedett le a mederbe, akkor kente így össze magát. Mutatom neki a fényképet, együtt nevetünk. Leveszi a kabátját, hogy azon is ellenőrizze a sárfoltokat, ekkor derül ki, hogy még a blúza is sáros! Most már tényleg Malacka, aki Micimackó mellett ballag az úton. A kabát szerencsére megúszta, a nadrágról meg, ha megszárad, majd leszedjük valahogy.

Beérünk az erdőbe és mindjárt egy határpont fogad. Itt Budapest környékén rengeteg ilyen határkövet lehet találni. Ennek az érdekessége, hogy három település neve is olvasható rajta: SOLMÁR, HIDEGKÚT és BUDAPEST, valamint egy 1878-as évszám. Nem mai darab, azért is van így megkopva.

A hegyen, a térkép szerint egész sor található belőlük, de a mellettük vezető ösvényt nagyon benőtte az erdő, így marad a hegy derekán futó turistaút. Arról egy ösvény vezet fel a csúcsra, ahol a láda is található. Útközben egy-egy pontról, a fogyó lombozat között kilátni az alant elterülő tájra és egy-egy őszi köntösébe öltözött növény is feltűnik.

A térképen látható ösvényen vagy inkább csapáson megindulunk fel a csúcsra, de nincs határozott út, inkább csak ritkább a növényzet. A GPS-t követve, a fákat kerülgetve a ládától nem messzire érünk fel. Sajnos kilátás a növényzettől nincs, ezért is nincsenek erre járható utak. Csak a láda kárpótol, mely egy hatalmas kőkupac alatt várja a látogatóit. Valószínűleg kesseren kívül, erre nem jár más. Logolunk, majd ahol jöttünk, visszaereszkedünk a turista útra. Hangulatos “alagútban” megyünk, amit az összehajló ágak alkotnak.

Nyáron még látványosabb lehet! Mindketten alaposan elfáradtunk a rövid időn belül leküzdött emelkedők okán. Vé-nek nincs kedve a meredek lejtőn leereszkedni Ürömre, így a BKK mellett döntünk. A térképen kinézem a legközelebbi buszmegállót, mely az Erdőalja úton található. Mire a megállóba értünk, Vé-ről is leszáradt, lekopott a sár nagy része, így civilizáció-kompatibilissé vált. Szerencsére nem kell sokat várnunk a buszra, mely levisz bennünket a HÉV-ig.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Üröm vmh – jelöletlen út – Kék kereszt – jelöletlen út – GCGER – jelöletlen út – Zöld sáv – jelöletlen út – GCTOP – Zöld sávKék kereszt – 137 busz Erdőalja út mh.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 663m.
Átlagsebesség: 1,8 km/h (mozgásban 3,6 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés 1: Otthon rájöttem, hogy a rajzoláshoz az útpontok rögzítését sűrűbbre kellett volna állítani és akkor jobban sikerült volna a rajz. Első próbálkozásnak azért megteszi, sűrűn meg nem fogunk ilyet rajzolni! Mindenesetre a rejtő elfogadta művünket és a megtalálást.

Frissítés 2: 2018-ban a ládagazda személye megváltozott és megszűnt a GPS rajzolás szükségessége, a láda hagyományos ládává lett. Én nem bánom, hogy nekünk korábban sikerült megtalálnunk, mert ez a rajzolási feladat egyedivé tette és nagy élmény volt.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.