2014_72-74_178-180 GCM001, GCBarB és GCCsehv

2014.10.18 Szombat

Nagy nap a mai csapatunk történetében! Mára egy mozgóláda megkeresését terveztük be. Ilyen ládatípussal idáig még nem volt dolgunk. E ládatípus kezelése eltér a korábban megismertektől, így kellő izgalommal indulunk a Börzsönybe. A jeles alkalom okán Zoli is velünk tart.

---

Legelőször is nézzük meg, mit is ír a geocaching.hu oldal a mozgó geoládáról: “mozgó: a hagyományos ládák egy speciális fajtája. Megtaláláskor illendő, vagy ha a láda gazdája azt írja elő, akkor kötelező (!) továbbvinni és a láda tematikája szerinti új helyszínre elrejteni. Sava-borsát az adja, hogy ha késlekedsz az indulással, nem biztos, hogy a ládát még a helyén éred, lehet, hogy egy nálad gyorsabb kesser már elvitte. Logolni csak közvetlenül a megtalálás után lehet, hisz minden mozgatás során változik a jelszó. Az ilyen ládát többször is meg szabad találni; minden alkalommal jár a pont.”

Na, a fentiek alapján lehet izgulni, hogy ott találjuk-e még, mert ezek a ládák nagy “keresletnek” örvendenek. Többen, hogy megtalálásaik számát növeljék, rendszeresen ezekre a ládákra utaznak. A láda jelenleg a Börzsönyben, a Sándor Géza-kopjafa közelében vár(?) bennünket. Útközben a telefonon rendszeresen ellenőrzöm, hogy ott van-e még. Minden egyes alkalommal ott van!

Diósjenőre érve, frissen szállunk le a vonatról és a szokottnál gyorsabban nekivágunk az útnak. A múlt heti vénasszonyok nyara után jól lehűlt a levegő! Bár itt fent, mindig hűvösebb az idő. Legutóbb, amikor erre jártunk, a tavaszból csöppentünk vissza a télbe és térdig szakadtam be, az összefújt hóba. Reméljük, hogy hóval most nem találkozunk. Egyébként szép, derűs, bár most reggel, még erősen párás idő van. Megvan a remény, hogy remek panorámák nyílnak majd előttünk. A korábban már megismert  (síút) majd jelöletlen úton indulunk a mozgó láda felkutatására. Szép az erdő és az elhúzódó meleg miatt a fák még alig sárgulnak. Kicsit ősziesebb tájra számítottunk, de csak olyan szeptember eleji még a hangulat. Bármennyire is sietünk, egy remek kilátást nyújtó helyet nem tudunk kihagyni és vetünk néhány pillantást Diósjenőre és a környező térségre. A távolban a párából még a Nógrádi vár is felsejlik. Folyadékpótlás után indulunk is tovább, hogy egy jelzetlen úton felmásszunk első úti célunkhoz.

• 

• 

• 

• 

A láda közelébe érve, mint a vadászkutya, ha szagot fog, szinte rohanunk a láda felé. Nehogy valaki megelőzzön! A kopjafához érve, kezdődik a keresés. A koordináta nem sok támpontot nyújt, mert a még sűrű lombozat alatt, a GPS vétel nem túl jó. 10m feletti pontosságot mutat a műszer. Egyébként is, megfigyeléseim szerint, a bükkfák jelentősen rontják a GPS vételt. Semmilyen más fafajta környékén nincs olyan rossz vétel, mint a bükkösben. Itt pedig akad bükk bőven. A szemünkre hagyatkozunk. Zoli és Vé laza csatárláncban keresik a ládát.

Én inkább olvasok. Az előző rejtő azt írta, hogy egy csíkos fa tövében lévő odúban rejtették el a ládát. Nézegetem a fákat és egyszer csak meglátok egy érdekesen, keresztben csíkozott fát. Vajon, miért karistolták így össze? Közelebb lépek és bizony a tövében ott egy árulkodóan eltakart odú, abban pedig ott lapul a láda. Örömmel szólítom a többieket és máris együtt örvendezünk az első mozgónknak.

• 

• 

Szerencsénkre, az előző megtalálók nem vitték tovább (ezt a ládát nem kötelező tovább vinni), és mi is hasonlóképpen járunk el. A mai szép időt kihasználva, biztos többen is rárepülnek erre a ládára. Egyébként is bizonytalan, mikor tudnánk újra rejteni. A mozgó meg azért mozgó, hogy mozogjon , ne egy hátizsákban várja az újra rejtést. Így aztán gondos álcázás után, indulunk következő úti célunk felé, a közeli Bárány-bércre.

Szerencsére a nap hétágra süt, így már felszívta a reggeli párát, jó kilátásra számíthatunk. Elindulunk és pár száz méter után, egy srégen jobbra, felfelé induló jelzetlen úton megkezdjük a kapaszkodást a bércre. Még egy kilométert sem kell menni és egy félkör leírása után, már fent is vagyunk. A kilátás hasonló ahhoz, amit korábban lentebbről láttunk, de most magasabban vagyunk. A látvány magával ragadó, így le is ülünk kicsit csodálni a táj szépségét. Zoli közben a szedresben tallóz, talál is néhány elkésett gyümölcsöt. Egy hónapja még, akár jól is lakhattunk volna belőle!

• 

• 

• 

Miután kigyönyörködtük magunkat, a láda után nézünk. A GPS egy vadvédelmi drótkerítéshez vezet, amin hatalmas luk tátong. Vé szerint, a láda a kerítésen túl nem lehet. Lefordítom: “nem akarok a lyukon átbújni!” A műszer is, Zoli is azt mondja, hogy a láda bizony, a kerítésen túl vár bennünket. Átbújunk a lukon. Vé látványos napozással sztrájkol, míg mi a ládát keressük. Nagyon nem kell keresgélni, mert egy kivágott fa tönkjében vár bennünket. Kivételesen a technika győzedelmeskedett a női megérzés felett. Vé szerint ez pocsék rejtés. Lefordítom: “mégiscsak át kellett bújni a lyukon, nem nekem volt igazam!”. Zoli szerint és szerintem is ez egy remek rejtés. Véletlenül ebbe nem lehet belebotlani. Az értékelést meg én írom, így 5-t kap a rejtés.

• 

• 

• 

Látványos a rejtek mellett nyíló völgyre is a kilátás. Miután Vé is megbékélt, hiszen eredménnyel jártunk, visszaindulunk és azon az úton, ahol feljöttünk, visszatérünk a Diósjenő felé vezető útra. Irány a Csehvár! Kivágott fák szabályos lerakatai mellett, jóformán szintben ballagunk a széles úton. Idáig, ha erre jártunk, mindig a jelzésen közlekedtünk, most azonban előbb a piros síúton, majd a jelzésen teszünk egy kitérőt a Csehvár felé. Nem tudom, télen mennyire járható ez az út sílécekkel, de most tele van lehullott ágakkal, egy korábbi vihar következtében. Ezen nem nagyon lehetne siezni, ahogy egy közepesen ismert humorista mondta egyszer.

Az egykori várból már csak egy dombocska maradt. E helyen találtak némi falmaradványt. Élénk fantázia kell, hogy az egykori sáncokból, kb. kitalálható legyen, hol is állt a vár. Az alaprajza sem felismerhető már. Sokat nem töprengünk. Megkeressük a ládát, majd a csöndes helyen, megebédelünk. Zoli még el is pilled egy fán ülve. A hadtápfelelősünk (Vé) kissé nehezményezi, hogy kemény a talaj, de hát miért nem növesztett kissé vastagabb zsírréteget a fenekére! Nekem semmi problémám a talajjal.

Pihenés után, már tényleg Diósjenő felé indulunk. Egy jelzetlen úton ereszkedünk le a jelzésre, amin gyorsan Diósjenőre érünk. Beérve a községbe, kedvenc étkezőhelyünk, a Mona Lisa Pizzéria felé vesszük az irányt. Ha Diósjenőn járunk, mindig itt záródik a túra, mert a konyha remek! Ráadásul, nem csak pizzát lehet kapni. Egyszer mondtam a felszolgáló kislánynak, hogy Szolnokról ide járunk vacsorázni, mivel többnyire már estébe hajló időpontban szoktunk ideérni. Hitte is, meg nem is. Aztán kiderült, hogy fent voltunk a hegyen. Ezt aztán végleg nem értette, hogy minek oda felmenni. Ő, helyi lakosként, még sosem járt ott. Nem baj, a kaja remek, a sör hideg, így kellemesen elpilledve és kellően elnehezülve indulunk a Vasútállomásig hátra lévő 700 m megtételére. Ez volt a nap legnehezebb 700 métere!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Diósjenő vá. –  – jelöletlen út – GCM001 –  – jelöletlen út – GCBARB – jelöletlen út –  – – Gcsehv – –  – – Mona Lisa Pizzéria – Diósjenő vá.

• 

• 

Megtett távolság: kb. 12 km.
Szintkülönbség: 849 m.
Átlagsebesség: 1,9 km/h (mozgásban 3,1 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!